Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-30 / 29. szám
HÉTVÉGE 4. hét Ifjúsági parlamentek Szükség van az ifjúsági parlamentekre. Meg is rendezi ezeket a fórumokat az előirt időpontokban az adott munkahely, iskola állami vezetése annak rendje és módja szerint. Megkapják „fentről” a szabályzókat, ennek alapján helyi regulákat hoznak, azután várják a hozzászólásokat, a jogos, kritikus ötleteket a jelenlévőktől. Aztán válaszolnak a helyszínen, vagy Ígéreteket tesznek az írásbeli feleletekre. A válaszokat könnyű jellemezni: vagy kielég í - tőek vagy sem. Könnyű jellemezni első nekifutásra az elhangzó javaslatokat is. Négy csoport különíthető el. A csip-csup ügyek, olyan észrevételek, amiket normális főnök—beosztott viszonyt feltételezve a napi munkában bármikor megoldhatnának. A „nagy felfedezésekként" lehet jellemezni a következő csokrát a mondandóknak. Ahol elsősorban az adott munkahely szerkezeti, tartalmi hibáiról szólnak, amelyek orvoslása meghaladja a helyi erők jogkörét. A harmadik csoport a jó javaslatok köre, amelyek valami újítást, ötletet tartalmaznak, és mindenki a fejéhez kap: tényleg ... A negyedik témakör a némaság: amikor félelemből vagy kényelemből nem hangzik el semmi érdemleges. Itt lényeges ponthoz értünk: ;az emberek nem azért félnek, nem azért lusták, nem azért serények, mert fiatalok. Nem azért vaskalaposak, nem azért régimódiak, nem azért gondosak, mert öregek. Bocsánat, idősebbek! Emberi tényezők ezek, sokszor a környezet által meghatározottan létrejövő jellembeli tulajdonságok. Az ifjúsági jelzőt nem szeretem elsősorban tehát. Mert nekünk, akár egy-két évvel idősebbeknek, nincs öregek parlamentje. És jaj, mi van így velünk, mikor mondhatjuk el, ami lelkünket nyomja, ami úgy kikívánkozik belőlünk? Nekünk maradnak a régimódi módszerek, hogy — akár a „szolgálati út" betartásával is - a hétköznapokon közöljük, mi az, amit szeretnénk. Hallottam meglepő történeteket is ifjúsági parlamentekről. Hogy öltönyben, matrózblúzban feszengtek a résztvevők a parlamentben, mert ugye, ez egy ünnepi alkalom. Hogy nyilvánosan kérettek bocsánatot azzal az ifjúval, aki saját ifjúsági parlamentjén úgymond keményebb hangot használt felettesével. És hallottam arról is, hogy egy ifjúsági parlamenti felvetés utón változott meg sok minden az adott munkahelyen, iskolában, üzemben. Azért tartom szükségesnek mégis az ifjúsági parlamenteket, mert a hétköznapok sorozatában egy olyan megállóhely, ahol megtudhatjuk, kikkel vagyunk körülvéve, milyen lehetőségeink lehetnek. Az egyházaskozári tsz fafeldolgozó üzemében készülnek a komlói Carbon részére a Gabi heverő keretei. (Írásunk a 7. oldalon.) Cseri László felvétele fi korísfak halaid A szeszélyes Dráva partját kísérő ártéri erdőkben a földre zuhant, hosszú évek óta korhadó, mohos fatörzsek, letört ágak között botladozva kinek ne jutna eszébe: gyönyörűen magára hagyott ez az erdő?! Milyen végeláthatatlanul kígyózik a folyót kísérve! S talán átsuhan egy gondolat a legyőzhetetlennek tűnő természet szép gazdagságáról is. Itt pedig, a MÉM Erdőrendezési Szolgálata pécsi erdő- tervezési irodájában egy jó- zanító térkép dr. Papp Tivadar igazgató asztalán: több, mint 200 éves katonai térkép Lakácsa, Potony, Tótújfalu szélesebb környékéről. A mainál jóval szeszélyesebben kanyargó Dráva, s az irtásokra települt falvak területét kivéve mindenütt erdő, erdő, erdő .. . Mellette a mai helyzetet tükröző felmérés: elszigetelt erdőtömbök, rendszerint ezek is kicsik. Több mint hat évtizeddel ezelőtt - kellően hosszú idő telt el azóta az okulásra — írta a jeles szakember, Matusovics Péter: „A belvizszabályozás a tölgyesek halálharangjai voltak." Drámai a megfogalmazás. Okkal. Bár a tudós nem a Dráva síkjára vetítette baljós ítéletét, igaz ez erre a vidékre is. A folyót ugyanis — mindkét oldalán - kocsányos tölgyesekből, magaskőrisekből, szilfákból álló erdők övezték. Az összetétel korántsem mindegy. — Például - mondja dr, Papp Tivadar -, a kőrisek levélzete hatalmas párologtató felületet jelentett ezen a vizes, ártéri területen, s az íly- módon biztosított hidrológiai, klimatológiai viszonyok teremtették meg a létfeltételt a kocsányos tölgyeseknek. Vagyis ha a kőrisek elpusztulnak — a környezet megváltozása, erdőirtás, vízrendezés, vagy más ok miatt -, ez a tölgyesek halálát is jelentette. A kiirtott erdők területe — magas humusztartalmú, kitűnő termőföld maradt a helyükön —, a mezőgazdaságnak kellett. A vízrendezési munkák során számos csatornát ástak. Ezek azonban mélyebbek voltak, mint a leszivárgott humusz által 100-120 centiméter mélyen „készített” vízzáró réteg - eltűnt az éltető nedvesség a még meglévő erdők alól is. Az ilyen vízrendezési munkálatok okozzák a Dráva-síkon a jelenlegi fás vegetációnak, elsősorban a kocsányos tölgyállománynak végső, egyre inkább helyrehozhatatlannak tűnő pusztulását. A megváltozó környezeti tényezők nyomán, időszakosan jelentkező, úgynevezett másodlagos károsítások - gombák, rovarok -, így akár magától értetődőnek is tekinthetők. De miért kár az, ha az ártéri erdők helyett búzamezők, kukoricatáblák hullámzónak? — Nem lehet olyan összehasonlítást tenni, hogy egy hektár jó minőségű erdő haszna mennyi, és mekkora pénzt jelent ez gabona termesztése mellett — mondja dr. Papp Tivadar. — Az erdők ugyanis nem adnak ugyanarról a hektárról évente hasznot. Ez természetes. Ráadásul az erdő- gazdálkodás mindössze 1 százalékkal részesedik a nemzeti jövedelem termeléséből, mondhatnánk: elhanyagolható tényező. Vagyis pusztán gazdasági szempontból nem lehet összehasonlítani. Hogy mégis kárt jelent az eredeti faállomány területének elképesztő méretű visszaszorítása, arra talán elég egyelőre annyit mondani: ez az-erdő jelentette a teljes Dráva-sík - ez pedig igen nagy terület —, ökológiai egyensúlyának zálogát. De léphetünk tovább is: amikor a mezőgazdaság érdekében végzett feltétel nélküli. s nem mindig szükséges erdőirtás következtében megszűnt a vízgazdag terület lombokon keresztüli párologtatása, hamarosan elvizenyősödtek a művelésbe vont földek. Következmény: szükségessé vált a vízelvezetés, csatornákat árkokat ástak. Ha legalább több ezer hektáros tömbökben hagynak meg eredeti erdőket, akkor minderre nem lenne szükség, amellett természetesen, hogy a zsilipeket megfelelő módon, a vízzáró réteg felszín alatti szintjéhez igazodva készítik el. Most tehát, egy felemás helyzet jellemzi a Dráva-síkot: a vízháztartás megbolygatása miatt erőteljesen változott és változik a fafajok összetétele, mégpedig határozottan rossz irányba, megbomlott a terület vegetációjának egyensúlya, a természetes ellenállóképesség erős gyengülése miatt egy kárláncolat időszakonkénti visszatérítésével lehet számolni. — Amikor a 70-es években a megye déli részein dolgoztam - mondja dr. Papp Tivadar —, a Dróva-síkság baranyai szakaszán, évente 30-40 köbméter tölgy száradt el . . . Az egyes erdőrészletekben a helyükre már nem az eredeti faállomány újult meg, hanem cserjék, fagyai és más értéktelen növényzet. Ha egy tölgy- mert szomszédai elpusztulnak -, több fényhez jut, a törzsén lévő alvórügyek „felélednek", hajtásokat növelnek — mi úgy mondjuk: kigatyáso- dik, szőrösödik a törzse —, ez a koronától vonja el a táperőt - ez a fa is pusztulni kezd ... — Mit kell tenni? — Az erdőterületeken átvezető csatornákat zsilippel kellene ellátni, mégpedig a vízzáró réteghez igazodva. Ha ez megvan, lehetőség nyílhat a természetes védelmet biztosító faállomány - elsősorban a magaskőris, ami egyébként az egyik legkeresettebb fafaj volt Európában —, felújítására. Ennek haszna kettős: a jelenlegi eidőterület fenntartása nem okozna gondot, környezeti hatását a klíma, a vízgazdálkodás is élvezné.- És mit tehet az erdóren- dezési szolgálat?- Elsőként helyre kell hozni az erdészet által korábban elkövetett „bravúrt”: az itt messze be nem vált nyár-program nyomainak felszámolását, s mi kíméletlenül igyekszünk is helyükre visszatervezni az eredeti faállományt. Ebben az évben készülnek a sellyei er- déftet erdőtervei. A mintegy 7300 hektáros erdőterület zöme kocsányos tölgy, 3700 hektárt borít ez a nemes fafaj. A területen folyó meliorációs munkák hatásának pontos felmérésére kitűnő lehetőséget nyújt ez a tervezési munka: er- tíőrészletekig lebontva lesz módunk a csatornák, zsilipek állapotának, minőségének vizsgálatára. Az év végére egyértelműen kiderül — s miután a tervezőmunkák a 120 000 hektáros teljes Dráva-síkon található, mintegy 17 000 hektárnyi erdőt érintik, komoly eredményre számítunk —, hogy erdészeti, ökológiai szempontból a jelenleg folyó meliorációs munkák leállítandóak-e, vagy alapos módosításra szorulnak. De még egyszer hangsúlyozom: vizsgálódásaink alapvetően erdészeti szempontúak, de minden érintettnek jó tudnia: az erdőknek nemcsak gazdasági szerepük-hasznuk van. Ezt pedig nem akkor kell megfontolni — amikor már nincsen erdő ... Mészáros Attila
