Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)

1988-01-30 / 29. szám

fi KSH jeleni! íFolytatás az 1. oldalról) mennyiségi növekedésének és az árak emelkedésének egy­aránt szerepe volt. A jöve­delemnövekménynek — az 1986. évihez hasonlóan — kb. egynegyede a volumennöveke­désből, háromnegyede az árak Bruttó hazai termék termelése belföldi felhasználása Nemzeti jövedelem Ipari bruttó termelés Országos építési-szerelési tevékenység Mezőgazdasági termékek bruttó termelése Lakossági fogyasztás Egy lakosra jutó reáljövedelem Szocialista szervek beruházása, milliárd Ft Lakásépítés, ezer darab A fő termelő ágazatok jellemzői Az ipari termelés 3,7 száza­lékkal, az előző évinél gyor­sabb ütemben emelkedett. Az állami iparvállalatok termelése 3,2 százalékkal, az ipari szö­vetkezeteké 9,9 százalékkal nőtt. Az átlagot meghaladóan bővült a magánkisipar tevé­kenysége. A nem ipari szerve­zetek ipari tevékenységének emelkedése viszonylag mérsé­kelt volt. Az év folyamán az iparban 345 új gazdálkodó- egység alakult, zömmel a szövetkezeti szektorban, és 22 szűnt meg. A külföldi érde­keltségű vegyes vállalatok szá­ma 24-ről 59-re emelkedett. A vállalati gazdasági munka- közösségek száma tovább bő­vült. A kisiparosok száma ugyancsak nőtt. Az energiatermelő és -átala­kító ágazatok termelése 3,8 százalékkal, az alapanyagter­melőké 3,1 százalékkal, a fel­dolgozóiparé 3,7 százalékkal nőtt. Az ipari termékek exportja 5 százalékkal nőtt, elsősorban a konvertibilis elszámolású kivitel fokozódása révén. Az ipari értékesítésben, fő­ként az év végi felvásárlások hatására, emelkedett a belföl­di célú eladások aránya. A lakosságnak eladott termékek mennyisége 3,6 százalékkal bővült, köztük az épitőanyag- ipari termékeké 13,8 százalék­kal, a vegyipariaké 8,5 száza­lékkal, a gépipariaké 8 szá­zalékkal. Az ipar belföldi célú érté­kesítésének árszintje 3,7 szá­zalékkal volt magasabb az előző évinél. A nagy- és kis­kereskedelem számára értéke­sített termékek árszintje csak­nem 6 százalékkal nőtt. Az iparban foglalkoztatottak száma a korábbi évekre jel­lemzőnél nagyobb mértékben, 2,5 százalékkal csökkent. A villamosenergia-ipart és az élelmiszeripart kivéve a mér­séklődés általános volt. Az ipar energiaellátása fo­lyamatos és megfelelő volt. Az anyagellátásban, főleg egyes vegyipari anyagok ese­tében, szinte egész évben vol­tak feszültségek. A vállalati eredmény és a jövedelmezőség emelkedett. 1987-ben az előző évinél 17 —18 százalékkal kevesebb, mintegy 57,2 ezer lakás ké­szült el. A lakások 13,7 szá­zaléka állami erőből, a többi magánerőből, jelentős részben építési kölcsön igénybevételé­vel épült fel. A mezőgazdasági termékek bruttó termelése, a tervezett növekedéssel szemben, főként a kedvezőtlen időjárás miatt, némileg elmaradt az 1986. évitől. A növénytermelés kb. 4 százalékkal csökkent, az ál­lattenyésztés mintegy 1 száza­lékkal növekedett. 1987-ben összesen 14,1 mil­lió tonna gabona termett, kö­zel annyi, mint az előző év­ben. Búzából 5,7, szemesku­koricából 7,2 millió tonnát ta­karítottak be. A búza termés­átlaga lényegében az előző évivel megegyező, a kukori­cáé alacsonyabb volt. A ku­korica-vetésterület egy részén a termés — az aszály miatt — csak silózással volt hasz­nosítható. Cukorrépából 4,2 millió ton­nát takarítottak be, 12,4 szá­emelkedéséből származott. A főbb jövedelem-összetevők kö­zül a vállalati nyereség növe­kedése volt a leggyorsabb ütemű. A vállalatok pénzügyi helyzete kedvezőbb volt az előző évinél. Az 1987. évi gazdasági teljesítmények fő mutatói Terv Tény ox 1986. év százalékában ezer kisiparos jelentős része végzett. A közüzemi vízműkapacitás az előző évhez képest mintegy 3 százalékkal, a közüzemi szennyvíztisztító kapacitás 4 százalékkal növekedett. Nemzetközi gazdasági kapcsolatok 102,1 99,8 legalább 102 102—102,5 102,5—103 kb. 102 102—102,5 103,7 kb. 101 102—103 104,5—105,3 98,5— 99,3 99,5—100 102,5—103 99,6 kb. 100 216—219 235 60— 61 57,2 zalékkal többet az 1986. évi­nél. A répa cukortartalma az előző évinél mqgasabb volt. Napraforgóból 790 ezer ton­na termett, az 1986. évi jó termésnél 8 százalékkal ke­vesebb. Zöldségfélékből 2 millió tonnát, az előző évinél 3,6 százalékkal többet termeltek. A burgonyatermés 220 ezer tonnával, 17 százalékkal csök­kent. 1987-ben 1,5 millió tonna gyümölcs termett, az előző évi jó termésnél mint­egy 16 százalékkal kevesebb. A gazdaságok állatállomá­nya 1987. december 31-én ki­sebb volt, mint egy évvel ko­rábban. A sertésállomány 8,2 millió darabot tett ki, ami 5,4 százalékkal kevesebb az év elejinél. Ezen belül az anya­kocák száma 3,9 százalékkal mérséklődött. A szarvasmarha-állomány egy év alatt 3,5 százalékkal, 1 millió 664 ezer darabra csökkent. A tehénállományon belül a tejhasznosítósú fajták aránya növekedett. A decem­ber 31-én számba vett 2,3 mil­lió darab juh lényegében azo­nos az év elejivel. A vágóállat-termelés több mint 3 százalékkal növekedett, és összesen 2,3 millió tonnát tett ki. Termelő infrastruktúra A közlekedési vállalatok és szövetkezetek az év folyamán 6.3 százalékkal kevesebb árut szállítottak, mint 1986-ban, árutonnakilométer teljesítmé­nyük 4,2 százalékkal nőtt. Ezt mindenekelőtt a tengeri hajó­zás — elsődlegesen a beho­zatalhoz és a kivitelhez kap­csolódó — nemzetközi szállí­tásainak fokozódása tette le­hetővé. Emelkedett a teljesít­mény a csővezetékes szállí­tásban, valamint a közúti és városi közlekedésben is, míg a vasúti közlekedésben csök­kent. A távolsági személyszállítást 876 millió alkalommal vette igénybe az utazóközönség, ez 1.3 százalékkal kevesebb volt az előző évinél. Az utaskilo­méter teljesítmény némileg meqhaladta az egy évvel ko­rábbit. Az év folyamán 70 km vas­útvonalat villamosítottak. A villamosított vasútvonalak ará­nya 23,9 százalékról 24,8 szá­zalékra emelkedett, az összes vontatási teljesítménynek mint­egy 60 százaléka ezekre a vonalakra jut. Az év folyamán 140 ezer új személygépkocsit értékesí­tettek, 22 ezerrel többet az előző évinél. A távbeszélő hálózat re­konstrukcióval egybekötött fej­lesztése lakossági és vállalati források bevonásával folytató­dott. Az év folyamán 43 ezer új főállomást kapcsoltak be, ezen belül 31,4 ezret lakáso­kon. Az ezer lakosra jutó la- kósállomások száma 49,4-ről 52,4-re emelkedett. 1987 végén az állami és szövetkezeti kiskereskedelem­ben 55 400 bolt és vendéglá­tóhely volt. A boltok száma több, a vendéglátóhelyeké ke­vesebb volt, mint egy évvel korábban. A magánkiskereske­dők és vendéglátók száma kb. 2 ezerrel, mintegy 31 ezerre nőtt. Javító-karbantartó és egyéb fogyasztási szolgáltatást a szocialista szektor 16 ezer hálózati egysége és a 156 A külkereskedelem szerepe tovább fokozódott a gazda­ságban. A kivitt áruk értéke 450 milliárd forint volt, 7 szá­zalékkal több az előző évinél. A behozatal értéke 5 száza­lékkal nőtt és 463 milliárd forintot ért el. Az importkiadás 63 száza­lékát energia- és anyagjelle­gű termékek vásárlására for­dították. Ez az örány 1986- ban is hasonló volt. Az ener­gia- és anyagimport mennyi­sége 2 százalékkal nőtt az előző évihez képest. A behozatal közel 30 szá­zalékát képviselő ipari készter­mékek importjának volumene 6 százalékkal volt több az elő­ző évinél. A mezőgazdasági­élelmiszeripari termékek im­portja ugyancsak 6 százalék­kal bővült. Az 1987. évi exportbevétel mintegy 35 százalékát az anyag jellegű termékek és az energiahordozók értékesítése biztosította. Kivitelük volume­ne mintegy 7 százalékkal emelkedett. Rubelelszámolásokban a be­hozatal volumene majdnem 4 százalékkal, a kivitelé 2,5 szá­zalékkal nőtt. A behozatal nö­vekedése az ipari késztermé­kek körében volt jelentős, energia- és anyag jellegű ter­mékekből az egy évvel azelőt­tinél valamivel nagyobb meny- nyiség érkezett be. Nem rubelelszámolásokban a behozatal volumene 2,6 százalékkal nőtt, a kivitelé 5 százalékkal. Az exportnöveke­dés kedvezőtlen szerkezetben valósult meg. A külkereskedelmi egyenleg 1987-ben jelentős, bár az 1986. évinél kisebb behozata­li többletet mutat. A nem ru­belelszámolású forgalomban az előirányzott aktívummal szemben passzívum alakult ki. Ennek összeqe az egy évvel korábbinál kisebb volt: a tényleges fuvarfizetésekkel szá­mítva 361 millió dollár. A ru­belelszámolású forgalom 141 millió rubeles aktívummal zá­rult. Az 1987. év jelentős ered­ményeket hozott a nemzetközi idegenforgalomban. Az év folyamán 19 millió külföldi ér­kezett az országba, több, mint eddig bármikor. A Magyarországra érkező külföldiek 60 százaléka rubel- elszámolású országokból érke­zett. Számuk 4 százalékkal haladta meg az egy évvel ko­rábbit. A nem rubelelszámolású or­szágokból beutazók száma 7,7 millió fő volt, mintegy egyharmaddal több az egy évvel korábbinál. Lakossági jövedelem és fogyasztás 1987-ben a lakosság reál- jövedelme az előző évi szin­ten maradt, a fogyasztás — a megtakarítások mérséklődése mellett — nőtt. A reáljövede­lem szintenmaradása úgy ala­kult ki, hogy a normális jö­vedelmek és a fogyasztói árak csaknem azonos mértékben, a tervezettnél mintegy másfél százalékponttal jobban emel­kedtek. A terven felüli áremel­kedés jelentős részben az év folyamán végrehajtott központi árintézkedések következménye. A munkások és alkalmazot­tak havi átlagkeresete 1987- ben 7040 forint, a mezőgaz­dasági szövetkezetekben dol­gozók közös gazdaságból szár­mazó átlagkeresete 6220 fo­rint volt, 8, illetve 7 százalék­kal több, . mint 1986-ban. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére kb. 1 százalékkal, a mezőgazda­sági szövetkezetekben dolgo­zók közös gazdaságból szár­mazó reálkeresete mintegy 1,5 százalékkal csökkent. A pénzbeli társadalmi jöve­delmek éves összege 162 mil­liárd forint volt, 9,4 százalék­kal több az előző évinél. Eb­ből nyugdíjakra 110 milliárd forintot fizettek ki, ami 11 szá­zalékkal haladta meg az 1986. évit. A nyugdíjasok száma egy év alatt, mintegy 43 ezer fővel nőtt, 1987. végén elérte a 2 380 000 főt. Családi pótlékra 1987-ben 23 milliárd forintot fizettek ki, 7,1 százalékkal többet az elő­ző évinél. Gyermekgondozási segélyt és gyermekgondozási díjat 1987 végén 228,4 ezer fő vett igény­be, a kifizetett összeg együtte­sen 6,1 milliárd forint volt, 13 százalékkal több az előző évinél. A természetbeni társadalmi jövedelmek volumene — egész­ségügyi, oktatási, kulturális stb. szolgáltatások -, mintegy 2 százalékkal emelkedett. A fogyasztói árszínvonal az év egészében 8,6 százalékkal volt magasabb az előző évi­nél. Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedett az idény­jellegű élelmiszerek, az élvezeti, valamint a ruházkodási cikkek árszínvonala, legkevésbé a tartós fogyasztási cikkeké. A lakosság fogyasztása 2,5— 3 százalékkal emelkedett. A kiskereskedelmi forgalom, amelyből a lakossági fogyasz­tás mintegy 60 százaléka szár­mazik, összehasonlító áron 5 százalékkal emelkedett. Ebben a kiemelkedő idegenforgalom mellett nagy szerepe volt az 1988. évi jelentős áremelések miatti elővásárlásoknak, ame­lyek az év második felében, különösen a IV. negyedévben váltak erőteljessé. A takarékbetét-állomány de­cember 31-én 286,6 milliárd forint volt, 11,7 milliárd fo­rinttal több, mint egy évvel azelőtt. A betétállomány nö­vekedése teljes egészében a 14.4 milliárd forint összegű kamatjóváírásból adódott. Népesedés, egészségügy, oktatás 1988. január 1-jén az ország népessége 10 604 000 fő volt, 16.5 ezerrel, 0,2 százalékkal kevesebb, mint egy évvel ko­rábban. Az év folyamán 126 ezer gyermek született, 2500- zal kevesebb, mint 1986-ban. Az ezer lakosra jutó élveszü- letések száma 11,8 volt. Tavaly 142,5 ezren haltak meg, 4600-zal kevesebben, mint 1986-ban. Ezer lakosra 13,4 haláleset jutott. Az év folyamán az általános orvosi és gyermekorvosi körze­tek száma 49-el, a községi fogorvosi körzetek száma 14- gyel emelkedett. A működő kórházi ágyak száma az év folyamán 320-al, 104 100-ra bővült. Folytatódott több kórház rekonstrukciója. A szociális otthoni helyek száma az év végén 39 300 volt, 750-nel több, mint egy évvel korábban. A bölcsődei és az óvodai he­lyek száma 2,4, illetve 1 szá­zalékkal csökkent. Az ellátott­ságot ez nem rontotta, mivel a megfelelő korú gyermekek száma is csökkent. Az 1987-1988. tanévben az általános iskola nappali tago­zatán 1 317 ezren tanulnak, 22 ezerrel kevesebben, mint egy évvel korábban. Az osztály- termek száma 872-vel bővült. A tanulók 39,8 százaléka, az előző évinél némileg kisebb hányada, napközis. A 8. osztályt befejezők 94,8 százaléka továbbtanul: a ko­rábbiakhoz hasonlóan fele kö­zépiskolában, fele szakmunkás- képző, illetve szakiskolában. A középiskolák nappali tagozata­in 2900 fővel, a szakmunkás- képző iskolákban 2000-rel töb­ben tanulnak, mint az előző tanévben. A felsőoktatási intézmények­ben 99 ezren tanulnak, ennek kétharmada nappali tagozaton. A 18-22 éves népességből a felsőoktatási intézményekben tanulók aránya azonos az egy évvel azelőttivel, 9,6 százalék. Uj utakon Teho helyett támogatás Százezer forintokból nehéz beruházni — Amit a város ígért, teljesítse A múlt év végén hallottuk dr. Németh Elemértől, Mo­hács tanácselnökétől: java­solni fogják a legközelebbi tanácsülésen, hogy 1988. ja­nuár 1-jétől szűnjön meg a teho adójellegű kötelezettsé­ge. Természetes, hogy a hír­re sokan felkapják a fejü­ket: miért? Az előzmények ismerete szükséges. Amikor Mohács város lakossága 1986-ban 57 százalékos arányban megsza­vazta és elfogadta az évi 600 forint teho befizetését, há­rom övezetre bontva határoz­ták meg a célt. A szigeti részen, az itt lévő kisebb te­lepüléseken élőknek azt ígérte a tanács, hogy amennyi pénzt befizetnek teho címén, akkora összeget ad a tanács is részükre, s ezt saját belátásuk szerint használhatják fel a köz ja­vára. A fő cél a vízműtár­sulás megalakítása révén az egészséges ivóvíz biztosítása volt. — Mindez megvalósulóban — mondja dr. Németh Ele­mér. — A termelőszövetkezet vízellátása érdekében épülő gerincvezeték révén a vízmű­társulás is kaphat vizet. Egyébként e gerincvezeték megépítését másfél millió forinttal támogatta a városi tanács. Úgy tűnik most, hogy még ebben a tervidő­szakban megoldódik a la­kosság vízellátása is. A tanácsrendelet szerint, 'ahol közmű épül, ott a la­kosság mentesül a teho alól. A szigetiek tehát nem fizettek, pontosabban 1986- ban 129 000 forintot, a múlt évben pedig mindössze 97 000-et. És ez beruházá­sokhoz valóban nem sok pénz. A második övezet a szőlő­hegy és az Ide tartozó vá­rosi üdülőterület volt. A „felállás” hasonló a szige­tihez: amennyit befizetnek az érintettek, akkora összeget ad a tanács is az itt meg­jelölt célok teljesítése érde­kében. A teho-befizetések 1986-ban 269 000, 1987-ben 183 000 forint volt. Utak épültek, az ígért cél tehát itt is megvalósult. A harmadik övezet maga a város volt, s a tanács két célra javasolta a befizetése­ket: a biztonságos ivóvíz-el­látás megteremtése, illetve a sportcsarnok megépítése. A város vízfogyasztása napi 7—8000 köbméter, a jelenle­gi tárolókapacitás ezt mesz- sze nem fedezi. Szükség volt egy 2000 köbméteres tározó­ra, amelynek megépítése 32 millió forintba kerül. A komlói Vízmű beruházásában már épül is, a költségekhez ia tanács 14—15 millió fo­rinttal járul hozzá. Legké­sőbb 1.989 első negyedére elkészül. A sportcsarnok? Ez az ér­zékeny pont. Megépítését öt-hat évvel ezelőtt határoz­ták el. Nagy volt a lelkese­dés, vállalati és lakossági támogatás is érkezett —egy ideig. Azután elmaradtak a befizetések. Indításkor mint­egy 35 millió forintból re­mélték megépíteni a létesít­ményt, a városi tanács évente egymillió forinttal já­rult hozzá. Ám időközben kiderült: a sportcsarnok megépítéséhez legalább 60 millióra lenne szükséq. Ed­dig beépítettek 7 millió fo­rintot, elsősorban az alapok készültek el. A múlt évben versenytárgyalást hirdettek, kötvényeket bocsátottak ki: ezzel együtt sem teremtő­dött meg a szükséges pénz­ügyi fedezet. (Az a 60 mil­lió forint. a versenytárgyalá­son mondott legkedvezőbb ajánlatot jelenti). Ebben az évben a koráb­binál jóval kevesebb pénze van — ismert okok miatt — a tanácsnak: mintegy 45 millióval áll kevesebb a rendelkezésére, fejleszté­sekre a korábban szá­mítottnál. Ez az jelenti, hogy több beruházásról le kell mondani. — A sportcsarnokról is t— teszi hozzá a tanácsel­nök. — Egy fillért sem tu­dunk ráfordítani . . . Még a múlt év novemberében ke­rült a tanácsülés elé az 1988. évi tervünk koncepciója. El­fogadták azzal együtt, hogy volt olyan tanácstag, aki szenvedélyesen érvelt a sportcsarnok minden körül­mények közötti befejezése mellett. De azt eldönteni, ihogy akkor mit hagyjunk el helyette, már nem sikerült. — És a lakosság? — Decemberben 13 he­lyen tartottunk városkörzeti tanácskozásokat, ahol 570 ember ismerte meg a terv- koncepciót, és így kitapint­ható volt a közfelfogás: nem a sportcsarnok most a legfontosabb beruházás Mo­hácson, hanem például a tantermek számának növelé­sére, kommunális feladatok megoldására kell inkább fi­gyelnünk. Ebben a harmadik övezet­ben egyébként 1986-ban 1,3 millió forintot, a múlt évben 2,1 milliót fizetett be teho címén a lakosság. A három övezetben összesen ez a pénz 1 774 000, illetve 2 720 000 forint volt, de ez utóbbiból csak 2 290 000 fo­rint jött be. A különbözet és a viszonylag alacsony összegek érthetőek, példá­ul az út- és közműfejlesztés­ben való részvétel alapján a tanács 450 családot men­tesített a teho alól. (A vá­rosban és részein 1987-ben a lakossáa több mint 25 millió forinttal támogatta az út- és közműfejlesztést). — Itt. van azonban az az összea, amit a hármas öve­zet lakói eddi q befizettek. Ezzel a pénzzel mi lesz? —1 Rámegv a víztározóra, miután az eredeti ígéretünk is úgy szól, hoav választani lehessen a sportcsarnok és a víztározó között. — Ha már itt tartunk: mibe került a tanácsnak a teho bevezetése, a szüksé­ges adminisztráció? — Csaknem 400 000 fo­rintot jelentettek a két év alatt a teho-hoz közvetle­nül kapcsolódó költségek. — A tanácsülés elfogadta a teho adójellegű kötelezett­ségének megszüntetését. Fel­tételezhető azonban, hogy a városi tanács továbbra is számit a lakosság fejleszté­seket segítő-támogató közre­működésére. — Természetesen, mégpe­dig önkéntes alapon. Aki er­re pénzt szán, a segítséget örömmel fogadjuk. Egyéb­ként ehhez is ajánlottunk célokat: részben a kórház műszerezettségének javításá­ra, részben a gyermekintéz­ményekben használt szemlél, tetőeszközök vásárlására szeretnénk fordítani. Ezek is mindenki javát szolgálják. Mészáros Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents