Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-28 / 27. szám
Szakember kerestetik A kétlépcsős igazgatás első lépései Munkamegosztás megállapodás alapján »lekultiuáciő A föld nyílt sebei Megyei feladatait eddig csak 35—40 százalékban sikerült megoldani jellemző. Sőt — teszi hozzá dr. Álló Miklós — az előbbi a látványosabb is. — Az utóbbi öt esztendőben a megye a mezőgazda- sági rekultiváció révén 10 000 hektárnyi, két nagyüzem területének megfelelő nagyságú szántóföldet nyert. Ezek persze elszórtan vannak, de jelmegfontolandó: érdemes-e re- kultivá Ini. * Ha a jellemzőbb és látványosabb is Baranyában a me. zőgazdasógi rekultiváció, ez nem jelenti azt, hogy az ipari ne legyen nagyon fontos. Elég a szén- és az ércbánya meddőhányóira, a felszíni bó— volt is erre példa a Pan- nolit esetében. — Be kell gyógyítani a föld, a hegy nyílt sebeit - mondja dr. Álló Miklós. Csakhogy a rekultivációhoz pénz kell, s az e feladatot ellátni kényszerülőknek is kevés a pénze. Elvileg ezt a munkát anyagilag segíti az OKTH. — Úgy tűnik, hogy 1990-ig nem lehet erre a célra támogatást kérni az OKTH-tól — hallottuk dr. Álló Miklóstól —, mert az e célra rendelkezésre álló keretet kimerítették más feladatok, példul hullav. í**Z Pü A volt tettyei kőbánya Hirtelenjében az idegen szavak és kifejezések szótárának régebbi kiadása kerül a kezembe. Hiába keresem, ebben nem szerepel a rekultiváció. Nem is az ismeretlensége késztet jelentésének pontos keresésére, inkább az a tapasztalatom: „jobbra-balra" használjuk a kifejezést, számos híradást olvasunk-hallunk ilyen jellegű munkákról, mégis úgy tűnik, sokan nincsenek tisztában azzal: mit kell, mit lehet és hogyan rekultivólni. A pontosabb megfogalmazás dr. Álló Miklóstól, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal dél-dunántúli felügyelőségének vezetőjétől származik: az élővilág számára technikai és munka- folyamatokkal hasznossá tenni a különböző okok miatt értékkelen, vagy nem termő területeket. * Megpróbálom elképzelni, milyen lehetett ez a hegy, amikor még nem mélyült testébe a kőbánya katlanja. Különösebb fantáziára nincsen szükség: nyilván a szürke kövek alkotta gerinc a most megtört folytatásában vonult tovább, talán a megkapaszkodott talajban fák nőttek, eső utón őzek, szarvasok patája nyomódott a puha avarba, hasadékokat temetett be a szél kergette hó a téli hónapokban. A hegy szilárdan, tömören állta az évtízezredek konok ostromát. Csattanós válaszként kisebb (görgeteg kopog-pörög le a meredek oldalról, visszhangodon pattognak a kövek. A természet ilyen meredek oldalakat mifelénk nemigen produkál. Csak a kőbányászok utón maradnak. Mire az idő olyan lejtésűvé koptatja, hogy a kőomlás megszűnjön, soksok évnek kell eltelnie. A természet által végzett rekultiváció nagyon hosszadalmas. A példa talán annyiból nem találó, hogy Baranyában a mezőgazdasági és nem az ipari — például a kőbányászattal járó — rekultiváció a lemzésül megemlítem: az Aba- liget körzetében lévő husztóti völgy rekultivációja után a sásdi termelőszövetkezet hektáronként 60 mázsás kukorica- termést takarított be a korábban e célra teljesen használhatatlan területen. A mezőgazdasági rekultiváció előtt álló legnagyobb lélegzetű munka ma a Dráva- sikság. (Párhuzamosan a meliorációval.) Nagyon nagy területről van szó, ahol az elsődleges cél a termőterület nyerése. Ennek a munkának is számos megközelítési lehetősége van, például környezet- védelmi, erdőgazdálkodási szempontok is beleszólhatnak a rekultivációs munkák mélységébe. És nem utolsósorban a gazdaságosság. Mai vélemény szerint a hektáronkénti 12—15 000 forint ráfordítás még gazdaságosnak tekinthető, mert a rekultiváció révén nyert szántóföld elvileg két év alatt megtermeli ezt az értéket. Ennél magasabb költségek esetében azonban már nyaművelés nyomaira-követ- kezményeire gondolni. Egyébként éppen a Mecseki Szénbányák mutat jó példát erre a hosszadalmas és költséges munkára: a meddőhányók növényzettel való betelepítésével. Ugyanezzel a módszerrel „kezelik” meddőhányóikat az ércbányászok is. Már ebben az esetben sem, de a kőbányák esetében különösen teljesíthetetlen követelmény a művelés befejezése után a táj eredeti állapotának helyreállítása. Sokan éppen ebben az értelemben használják a rekultiváció kifejezést: ,,visszaépíteni’' a természetbe a megbolygatott részeket. S miután — mint már szó volt róla — ezt a természetre a folyamat túlzottan lassú volta miatt bízni nem lehet, közbe kell avatkozni, gyorsítani kell a növényvilág — és ennek eredményeként az állatvilág — visszatelepülését. Az OKTH erre a munkára kötelezheti is az érintetteket dékégető építése. De nem az átmenetileg bedugult forrás az oka annak, hogy a rekultiváció terén nincsen minden rendben Baranyában, elsősorban a kő- és homokbányákkal. Ezeken a területeken sem a bányák, sem az OKTH önállóan nem, rendelkezik kellő erővel a rekultivációhoz. Nyilván más forrásokra is támaszkodni kell, s mi minden, a rekultivációhoz kötődő észrevételt, segítő szándékot örömmel fogadunk. Olyanokat is, amelyek felhívják a figyelmünket egy-egy elhagyott kőfejtőre, homokbányára. Szerencsére vannak társadalmi aktíváink, akik a védett állatok bántásától a zuglegeltetésen keresztül az elhagyott kőfejtőkig jelzik: a környezet- és természetvédelemnek hol vannak feladatai. Mert ha most a rekultivációnál maradunk: megyei feladatait eddig csak 35—40 százalékban sikerült megoldani. Mészáros Attila A kétlépcsős igazgatás előmunkálatai megkezdődtek ebben az évben Szentlőrin- cen is. Mint ismert, 1988- ban az igazgatásnak ezt a korszerűbb formáját bevezették Baranya több községét érintően, s ennek lényege: az első fokú ügyek helyben dőlnek el, a másodfok azonban már közvetlenül a megyei tanács hatáskörébe tartozik. Az érintett nagyközségek egyike: Szentlőrinc. A település e szempontból különös helyzetben van: a közvetlen körzetében lévő tanácsok - Bükkösd, Szabadszentkirály, Királyegyháza, Hetvehely és Bicsérd -. ugyancsak részesei a kísérletnek. A kérdés magától értetődő: ha minden ügyet a helyi tanácsok intéznek, rendelkeznek-e az ehhez szükséges szakmai, személyi feltételekkel? Dl. Gy őrvári Márk, a Szentlőrinci Nagyközségi Közös Tanács elnöke szerint egyelőre nem, ám ez nem érintheti az ügyintézés folyamatosságát, a döntések megalapozottságát. Erre tekintettel is lesz néhány olyan ügycsoport, amelynek intézésére - megállapodás alapjón —, továbbra is megkérik a Szigetvári Városi Tanácsot. A már említett, Szentlőrinc körzetében működő tanácsok hasonló megállapodás alapján kérik a szentlőrinciek közreműködését. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy bizonyos ügyeket a helyi tanácsok készítenek elő döntésre, ám a határozatot a szentlőrinci tanács hozza. E munka összehangoltsága érdekében megalakítanak egy koordinációs bizottságot. Feladata: a zökkenőmentes együttműködés biztosítása a nagyközségi és a községi tanácsok között, minél szélesebb alapra helyezni ezt az együttműködést, megfelelő javaslatok, vélemények kialakítása révén. Az igazgatási munka területén az építési és vízügyi hatáskörben lesz bővebb a szentlőrinci tanács feladatköre, s érvényes ez az igazgatási hatáskörre is. Ez azt jelenti, hogy az ide tartozó ügyek egy részét az előkészítéstől a döntésig a szentlőrinci tanács végzi (mégpedig a bonyolultabb, ritkább esetekben), amikor ilyen közreműködésre nincsen szükség, s a helyi ismereteknek az ügy előkészítésében döntő szerepe van,‘a községi tanácsok tevékenysége eddig terjed, a döntést, az I. fokú határozatot azonban mór a nagyközségi tanács hozza. Megállapodás alapján a művelődési hatáskörbe tartozó ügyek egy részét is a szentlőrinci tanács intézi. Mindezekkel együtt, a kétlépcsős igazgatás révén erősödik a területi-helyi önkormányzat, mert az ügyek döntő többségét a lakossághoz közelebb intézik. Ez természetesen azt is jelenti, hogy megnőtt a helyi tanácsok felelőssége. És itt kell megismételni a már feltett kérdést: ha szak- mailag-személyileg nem kellően felkészült például a szentlőrinci tanács a bonyolultabb, kiterjedtebb ügyintézés ellátására, mi a teendő? Dr. Győrvári Márk:- Létszámbővítéssel ezt a gondot nem lehet megoldani. A járható út: felkészült munkatársak. Ehhez a tanácsunkon az alap megvan, de az új, bővült feladatkör megoldása érdekében, a szakmai képzettség színvonalát emelnünk kell. Például nagyon nagy szükségünk van - mégpedig gyorsan —, egy jogi végzettségű munkatársra, hiányzik a szakapparátusból egy államigazgatási főiskolai végzettségű és egy olyan munkatárs, aki a költségvetési könyveléshez ért és jártas az IBM számítógép kezelésében. A korszerűbb, hatékonyabb, gyorsabb ügyintézés tehát a tanácson a magasabb képzettségű szakemberek jelenlétét követeli. Remélhetőleg mielőbb jelentkeznek náluk ilyen munkatársak, hogy rövid időn belül „ráállhassunk” a kétlépcsős államigazgatós zökkenőmentes ügyvitelére. M. A. „Főleg az előzéseknél figyeljen!” Bors János ötven hét évig vezetett Önként adta le jogosítványát Igazán ritka dolog, hogy valaki 81 éves korában még személygépkocsit vezessen: a pécsi Bors János tavaly még Tra- bantozott. De mivel úgy érezte, hogy a látása már erősen megromlott, fogta a jogosítványát és leadta. Nem akármilyen vezetői engedély volt. Tulajdonosa majd hatvan évvel ezelőtt szerezte. A gépjárművezetői igazolvány szerint „Bors János 1906. V. hó 14-én Pécs- bányatelepen született, cipész foglalkozású, Pécs VI. Cassián 8. alatt lakó, 1930-ban, V. hó 29. napján a vezetői vizsgát sikerrel letette. Ennek alapján nevezett benzin üzemű motorkerékpárt vezethet”. — Manapság már szinte hihetetlen, de akkoriban is volt orvosi vizsgálat, elméleti és gyakorlati vizsga. Pedig hát a harmincas években nem értek „egymáshoz" az autók, a motorok. A gyakorlati nagyon érdekesen zajlott. A vizsgáztatók mentek elöl autóval, és figyelték, hogy szabályosan köz- lekedik-e a vizsgázó, jelez-e a karjával, ahogy kell. .. Bors János a napokban jött 1ti a kórházból. Nehezen beszél, de nagyon szívesen mesél évtizedes emlékeiről. — Sokáig csak motorkerékpárjaim voltak, igen szerettem motorozni. Területi versenyeken is részt vettünk. Egyszer Mohácsra kellett mennünk. Emlékezetes út volt, mert nyernünk sikerült annak ellenére, hogy defektet kaptunk. Nagyon sok motorkerékpárt próbálhatott ki. A gépjármű- vezetői igazolványába precízen beleírta, hogy hány köbcentiméteres és milyen típusú motorja volt: a jól ismert márkák mellett — Pannónia, Jawa —, olyan akkoriban is különlegességnek számító kétkerekűekkel közlekedett, mint Diamant, Indian.- Az Indian csodálatos motorkerékpár volt. — Ereje, mint egy bikának, s a hangja . .. János bácsiról és az Indiánról több fényképfelvétel készült. Ez a motor mai szemmel nézve is gyönyörű. Az ember azon csodálkozik, hogy a 750 köbcentiméteres motort hogyan tudták a gyártók olyan ötletesen a meglehetősen kicsinek tűnő benzintank alá építeni.- Hogyan tudott ennyi motorkerékpárra szert tenni? — Mint iparos ember, nem kerestem rosszul, de az az igazság, hogy többnyire cserélgettük egymás között a motorokat. A motorkerékpáros időszaknak 1960-ban vége szakadt, akkor levizsgázott autóra is — ötvennégy évesen (!) -, s vásárolt egy DKV személygépkocsit. Hány kilométert vezetett, mennyi időt töltött motorkerékpár „nyergében" -, ki tudja megmondani. Az viszont tény, hogy nem volt közlekedési balesete, legalábbis olyan nem, ahol bárki megsérült volna. Persze, az előfordult, hogy megcsúszott a motorral és felbuktak, de ezt mindig szerencsésen megúszták. — Az autóval is igyekeztem óvatosan, előrelátóan menni. Veszélyes helyzetekben ennek ellenére voltam, de soha nem vesztettem el a fejem, mindig tudtam korrigálni. A legfontosabb dolog a járművezetésnél, hogy az ember higgadt legyen, s főleg az előzéseknél nagyon figyeljen, legyen mértéktartó, elővigyázatos. Bors János nem csupán arról ismert, hogy majd hatvan évig vezetett járműveket, ö az ország egyik legidősebb és legrégibb kórustagja. A pécs- bányatelepi dalárdában 1921- ben kezdett énekelni, s ma is eljár a Mecseki Szénbányák Kodály Zoltán kórusába. Roszprim Nándor
