Dunántúli Napló, 1988. január (45. évfolyam, 1-30. szám)
1988-01-24 / 23. szám
Bécsben... gyarok. Ök már ugyan többnyire személygépkocsival ugrottak át a szomszédba, nagyjából csak egy napra, hogy lebonyolítsák vásárlásaikat, az élelmesebbek pedig - mert a szálláshely drága — kocsijukban aludtak, hálózsákba burkolózva, valamelyik mellékutcában. A kinti magyar vagy éppen osztrák kereskedők elmondották tapasztalataikat. Egy kedélyes férfi, aki mint vá- sórló-csalogató tölt be egyik üzlet ajtajában magas beosztást - ezt mondja, mesz- sziről, akár ötszáz méterről felismeri a magyar turistát. „Miről?” — kérdezték a riporterek. Hát a ruhájukról — ami maradjunk ennél a jelzőnél: szerény - aztán, hogy reklámszatyrokkal felszerelve járják a boltokat és bámulják a belvárosi kirakatokat. Próbát is tettek: a kikiáltó nyert. Egy eset kivételével eltalálta, melyik magyar, az utcán leszólított járókelők közül. Pedig például két olyan hölgyről is megállapította magyarságukat, akik nagyon elegánsak voltak. De hát ez az elegancia úgy látszik mégsem lóg ki a hazai konfekcióipar, vagy a hazai tömegdivat produktumai közül. De hát ez sem lenne baj, végül is tagadhatatlanul „szebben" járunk, mint öt vagy tíz vagy éppen huszonöt évvel ezelőtt. Hanem ami nem változott: a bosszantó csencselés és annak módja. Még mindig vannak — nem is kevesen a magyar turisták közül —, akik szalámival, orosz pezsgővel akarnak csereügyleteket lebonyolítani. („Tízezer schillingre is megbüntethetnek, ha csempészett pezsgőt árulok a boltomban, ha nem tudom eredetét bizonyítani” — mondta egyik bécsi üzlettulajdonos.) Volt olyan trabantos turista, aki a csomagtartóban feltornyo- zotf Ropi-csomagokat akart elsózni valamelyik bécsi magyar üzletben, hogy a remélt összegen mondjuk videót hozzon haza. Egy pasas egész táskára való magyar fémpénzt akart átváltani, mert egy magyar ka- mionos azt mondta neki, az osztrákok szeretik a forintot, de fémérmékben. A műsort hallgatva égett az arcom. Skót betegek McLead tudta, hogy a fog- eltávolítás költséges dolog, de nem volt mit tennie, ki kellett huzatnia egyik fájós fogát... Elment egy fogorvoshoz, aki be is injekciózta, azonban, amig az előszobában kellett volna várnia, hogy hasson az érzéstelenítő, észrevétlenül kisurrant a házból, és felkeresett egy másik fogorvost, aki érzéstelenítés nélkül féláron húzta ki a fogat... Dr. Mándoki László fordítása Márciusban lesz huszonöt éve, hogy elutaztam állomáshelyemről Ausztria fővárosába, hogy megkezdjek rendes évi szabadságomból öt napot, mintegy harmincöt főnyi kíséretemmel együtt, akik szintén befizettek az IBUSZ-nál erre a rövid kirándulásra. Még el sem hagytuk a magyar határt, amikor a buszon már értesültünk arról, hol lehet olcsón jókat vásárolni Bécsben, hol van a Virág-féle, vagy a Darvas-féle magyar bolt, de kimehetünk a mexikói bazárba is, ahol még olcsóbban turkálhatunk a „nyugati" javakban. Én tele dohánnyal érkeztem — népi államunktól forintért kaptam százötven schillinget —, amelynek kétharmada fedezete a Darvas úrnál vásárolt, divatos orkánkabát árát, ötven schillinget pedig már első nap elittam egy belvárosi, mellékutcában lévő sörözőben. (Nem volt nehéz: 1 pohár sör 8 schillingbe került.) Rajtunk kívül még sok-sok magyar autóbusz lepte el azokban a napokban Bécs belvárosát és ahogy a városban lófráltunk, és ahogy bámultuk a kirakatokat, úton-útfélen összeszaladtunk ismeretlen honfitársainkkal. Egymás mellett elhaladva cinkosan kacsintgattunk egymásra, jelezve, hogy „egycipőben” járunk. A szó szoros értelmében is. Majdnem. Mert a magyar turistákat éppen arról lehetett felismerni, hogy többnyire azonos, vagy hasonló göncöket viseltek. Akkoriban például az orkánkabát volt divatban. Itthon. Bécsben már az osztrákok rég nem húzták magukra az orkánt. Az osztrák nők az akkori divatnak megfelelően már sötétszínű ruhákban, tűsarkú, hegyes orrú spanyol cipőkben csinoskodtak. A mi hölgyeink még mindig a rondábbnál ramatyabb jersey- konfekciót nyűtték. A hét elején két rádiós riporter műsorát hallgattam végig késő este, remélhetően megismétlik majd, korábbi időpontban. Kint jártak Bécsben, a Mariahilfer Strassen és környékén, amelyet most, karácsony előtt szintén elleptek a maJátsszál velünk! Pincéreket megszégyenítő ügyességgel száguldottak a tornadresszes kisdiákok, kezükben szorongatott tálcán egyensúlyozva a vízzel teli poharat. Biztató hangzavar kísérte a mutatványt, majd zúgó taps köszöntötte a győzteseket. Ez a játék csak egyike volt annak a majd’ húszféle sor- és váltóversenyt felvonultató sportvetélkedőnek, amelyet tegnap tartottak meg a pécsi Testnevelési és Általános Sportiskolában. A Magyar Úttörő Szövetség Pécs városi elnöksége és a Pécsi Városi Tanács ifjúsági és sportosztálya által szervezett „Játsszál velünk !"-akció már húszéves múltra tekinthet visz- sza. A tegnapi, az 1988-as év második összejövetele vqlt. Huszonhat pécsi iskola adtá be nevezését az idei verseny? sorozatra, ez mintegy 900 alsó tagozatos kisdiáknak biztosít programot szombat délelőttönként. A nyolc legjobb csapat jészvételével március 5-én, a pécsi sportcsarnokban rendezik meg a döntőt, egy gyerekeknek összeállított zenés műsor keretében. Tavaly a Száz folk Celsius együttes lépett föl, idén szeretnék Halász Jutkát meghívni. A következő forduló szintén a TÁSI-ban lesz, majd a Belvárosi és a Testvérvárosok Te? rei Általános Iskola biztosítja tornatermét az alsós lányoknak és fiúknak. Ó. Zs. Rádió mellett... Panoráma 1Van-e főnök? Kultúrbotrány és a szebb hús Juliettából Júlia Julietta Monfalcone a fotónkon látható locarnói lány fotómodellként megkapta Strindberg: Júlia kisasszony című drámájának címszerepét egy nápolyi színházban. Texas legkisebb bordélyháza Nem szójáték: a Texas legkisebb bordályháza című pornófilm behozatala miatt rótták ki Olaszországban a vámőrök az eddigi legmagasabb pénzbírságot, 30 ezer forintnak megfelelő lírát. No persze: ebben a videofilmben az amerikai vámőrség egyik nő- tagja is „másodállást" űz. Brigitte BardcT a főszerkesztő? Brigitte Bardot-t választották az Animaux Magazine, a legnagyobb francia állatbarát képes újság afféle társadalmi szerkesztőbizottsága elnökévé. Bardot — mint köztudott — abbahagyta a filmezést és kizárólag üldözött vagy kóboy állatok megmentésével foglalkozik. Mondása: „Csak az állatok őszinték!" Markos és Nádas Pécsett járt Az alkalmi öltözőbe lépve Markost látom egy széken. Tükörképe torz fintorokat vág, sápadt jajszavak kísérik a látványt. Valaki csipesszel a füle tetején lévő pattanást csipkedi. Közben Nádas le-följárkál és azt tudakolja, hogy ez vagy az a poén elhangozzon-e ma. Van miből válogatni, mondja később. Mások negyven évig élnek egy jelenetből, mi meg alkalmazkodunk a mindenkori közönséghez. Markos túl van a pattanáson. Megállapodunk, hogy ne firtassak néhány fennkölt kérdést (mikor születtek, mi a humor számukra, szeretik-e amit csinálnak . ..). Közben elhangzik egy vicc. Markos int társának, hogy üljön mögé, és azonnal próbálni kezdi az újdonságot. Hajlonga- nak, elváltoztatják a hangjukat, színezik a poént. Nem lesz jó, néznek össze. Aztán készülnek tovább. Idillivé kezd válni az együttlét, amikor megemlítem: az egyik napilap kul- túrbotránynak nevezte a duó szilveszteri rádiós műsorát. Várom a sajtó ellen zúduló haragot. Aztán mint a kérdések zöménél, most is Markos szól: Valahol igazuk van. Húszperces, négy különböző alkalommal felvett előadásból vágták össze ezt az ötperces jelenetet. Lehetőségünk lett volna, hogy meghallgassuk, de nem tettük. Hibáztunk. Nem szólhatunk semmit. Nádas közben nagyokat hallgat, de néha bele-bele- szól a beszélgetésbe. Azt fejtegeti, mekkora szerencse kellett, hogy humoristaként vigyék valamire. A tehetség, az semmi ehhez képest. Pályájának legnagyobb elismerése, hogy szebb húst ad a hentes. Markos eltört csuklóját vizsgálgatja, de nem szól róla semmit. Ki a főnök? — adódik a kérdés, Markos habozás nélkül mondja, nincs főnök, ötletek vannak. Egyenrangú ötletek és ezekből aztán ösz- szeáll a műsor. Viccek, mindenhol más poén. Mert érződik, hogy milyen a közönség az adott helyszínen. Ezen vitatkozni kezdenek, Markos szerint nincs rossz közönség, Nádas azt mondja, van. Ha nem jön be a poén, ha nem reagálnak arra, amire az előző helyeken igen. Folytatnák még az egymást cikiző dialógust, de Nádast a színpadra szólítja a végszó. Markost hallgatom, aki társa gitárosi képzettségéről beszél. Hat éve ismerik egymást, ő csak tudja. Kéri, ne mondjam tovább. Mindketten művészcsaládból származnak. Markos György apja Alfonzó, Nádas Györgyé pedig a nemrég elhunyt zeneszerző — 67-ben Siklóson volt az első sikerem, táncdalokat énekeltem — mondja Markos. Telt ház van a pécsi Helyőrségi Klubban. Részeiben új, igaz rövid, de élvezetes műsort látnak, improvizációkkal. Például a pécsi tévé siket-néma jeleire fabrikált, leírhatatlanul szellemes poénokkal. És a viccek: hogy emelik a nyugdíjakat, mert ezentúl a földszint helyett a harmadikon lehet átvenni az összeget és, hogy: A szomszédom két éve tyúknak képzeli magát, mondják az orvosnak. Hogy miért nem szóltunk, előbb? Tudja, milyen jól jött naponta négyöt tojás. Megcsodálhattuk újra azt, ami a Markos—Nádas duót szerintem sztárrá tette. A felkészült színészi képességet az egy-egy hétköznapi helyzet valamennyi lehetséges „megfordításának" végigjátszását, rögtönzéseket. . . Közben lejön Markos a színpadról. Izzad. Remek a közönség, de nincs hangom ma, tudod, pénteken négyen megtámadtak. Véget ért az első előadás és azóta az arra a napra szánt másik kettő is. Bozsik László Sportvetélkedő az alsó tagozatosoknak Versenyben a görcsönyi általános iskolások Fotó: Kóródi Gábor Ma délután a tur-ben Somogyi horgászvizek Az MTV Pécsi Körzeti Stúdiójának újabb vállalkozását láthatják ma délután a 2-es program műsorában 16 óra 20-kor a tv-nézők: Somogyi horgászvizek címmel mutatják be a sorozat — Baranya és Tolna megye után — következő filmjét. Dél-Dunántúl folyó és állóvizekben gazdag vidékein eredménnyel dolgozott a stáb: nemcsak páratlan fogásokat örökíthettek meg, hanem a természet ma még lenyűgözően szép állapotát is. A horqászvíztől horgászvízig tartó útjaik során bemutatják a jelesebb idegenforgalmi nevezetességeket is. A ma délután látható film — rendező Bárány György — magas mívű operatőri munka — Szondi Imrét dicsérik a Munkában a stáb a Desedánál szép felvételek — segítségével ismertet meg a szomszédos Somogy megyével, s csinál kedvet a szép somogyi tájhoz, legyen a cél akár horgászkirándulás, akár történelmi, néprajzi nevezetesség megtekintése.
