Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-05 / 335. szám
1987. december 5., szombat Dunántúli Rapio 3 Pro Urbe-díjasok Dr. Romhányi Tóka Jenő György A vállalkozás esélye Az indoklásból: — 1951-ben vette át Entz Bélától, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kór- ■bonctan Intézetét, amelynek nyugdíjba helyezéséig igazgató egyetemi tanára volt. A pécsi egyetemi oktatásban elévülhetetlen érdemei vannak, városunknak és a magyar orvostudománynak sok jeles képviselőjét oktatta. A pécsi orvosegyetem hírnevét megalapozó szakembergárda egyik ma is élő képviselője, akinek híres előadásai még ma is élénken élnek a volt diákok emlékezetében. Dr. Romhányi György a tudomány, az oktatás, a nevelés területén Pécsett kiemelkedő, maradandó munkát végzett. (Dr. Romhányi György az orvostudományok doktora, jelenleg is az Akadémia levelező tagja. Megkapta a Szocialista Magyarországért kitüntetést •is.) •V Az Egyetemi Könyvtárban randevúztunk. — Nézze, mi történt velem — mondta nevetve —, besodródtam a Nagy Lajos Gimnázium 300 éves évfordulóját ünneplők forgatagába, pedig csak a kiállításukat akartam megnézni. Aztán elkaptak régi ismerősök, ezt a plakettet meg az évkönyvet a kezembe nyomták, meg ezt a jelvényt is — mutatott a zakója kihajtójára, és már el is kezdődött az elmaradhatatlanul hozzátartozó, csak rá jellemző végtelenül kedves, kérdezve felelgető — hol huncutul megnevettető, hol mélyen elgondolkodtató — beszélgetés. — Nagyszerű érzés volt. Tudja, miért? Láttam milyen csodálatosak ezek a diákok, az arcukon van a jövő ígérete. Ezek a gyerekek akarnak tanulni. Nem igaz, h’ogy nem. Nekem mindig is az volt a véleményem, hogy az egyetemre jött hallgató is tanulni akar. Csak úgy ke?i elé tárni a megtanulnivalckat, hogy ne érezze kényszernek És ez művészet. De bolondság is. .. Nem tudja, miért? Én most már tudom. Megszállott ember képes csak ezt csinálni, a megszállott ember pedig kicsit bolond. Én a kötelességteljesítés etikáját vallottam, ami azt jelenti, hogy megpróbáltam még ezt a nehéz foglakozást is száz százalékosan csinálni. Miért volt nehéz? Mert a tanítvány elment, aztán kezdhettem az egészet elölről, mindig újra meg újra. De annak mindig örültem, hogy ők már több tudóssal indulhattak, mint annak idején én. És ezt én adhattam nekik, örültem, ha diákjaimnak át tudtam adni érthetően és röviden azt, amiért én évekig dolgoztam. Miért öröm? Newton mondta: „Könnyű volt nekem, mert óriások vállán álltam." — Maga tudja miért kaptam ezt a díjat? Harminchat éve élek ebben a városban, és ez a város engem a keblére ölelt. Amikor egy-egy szűk utcájából kibukkantam, és elém tárult a Katedrális, meg a Mecsek látványa, mindig éreztem, varázslatos város. Mindig szerettem a girbegurba utcáit. Sohasem bántam meg, hogy itt maradtam, Budapestre nem vágytam visz- sza. Az már egy Bábel. Pécsett, bár vidéki város, soha nem éreztem magam vidékinek. Azt is tudom, sehol se kaptam volna meg azt, amit itt ettől a várostól kaptam. Most nem érre a díjra gondolok. Tényleg, nem tudja, mivel érdemeltem ki? S. Zs.- Amikor a Kossuth Lajos utcában sétálgatva — még régebben -, mesélni szoktam a feleségemnek, hogy milyen szép is volt valamikor ez az utca, ő csak leintett: persze a nosztalgia ezt is megszépíti . . . Mi tagadás, nemigen emlékeztetett a Kossuth Lajos utca a régi Király utcára. Pedig milyen gyönyörű kirakatok voltak végig. Még a felszabadulás után is, míg voltak a magánkereskedők, minden’ évben kirakatversenyt rendeztek . . . Ugyan miért nem lehet ezt a régi szép szokást feleleveníteni? .. . Persze, ha ma sétálgatunk ott, már megkapom az elismerést, hogy nemcsak a nosztalgia szépítette meg bennem az utcát, hanem csakugyan szép volt. Tóka Jenő most a várostól is megkapta az elismerést. Azért, hogy amióta a MÉV élén áll, a saját lehetőségein belül mindig igyekezett a szülőváros segítségére lenni. A hivatalos indoklás szerint: ,,irányításával a vállalati kollektíva jelentősen hozzájárult az uránvárosi közintézmények létrehozásához és fenntartásához; a Ságvári Művelődési Ház bővítése (hosszú időn át otthont adott a Pécsi Nemzeti Színház társulatának), és a PMSC-pálya korszerűsítése az egész város érdekét szolgálta; a várospolitikai célkitűzéseket segítve, az uránbányászok érdekeit képviselve jelentősen' hozzájárult a lakásépítésekhez; biztosította a vállalati kollektívák tevékeny részvételét a város társadalmi munkaakcióiban." Mégis zavarban van, amikor gratulálunk a Pro Űrbe kitüntetéshez.- Feltétel nélkül tudtam örülni tavalyelőtt, amikor ezt/ az elismerést a kollektíva, a vállalat kapta, és ez nagyon is jól jött, hiszen új tettekre lehetett ösztönözni az embereket. De ezt most valahogy zavarónak érzem, mert bármit is tettem, azt sehogysem tudom különválasztani a kollektíva által végzettektől. A közérdekű munkák is bizonyos társa- dami munkamegosztásban mennek nálunk az áttekinthetőség határain belül, a rámeső rész pedig ebből az, amit a város iránti kötelességemnek éreztem. — Mit tehet ma a vállalat a városért? — A saját dolgozóinkat érintő ellátási kötelezettségeink, a város ilyenirányú tevékenységének a részét alkotják, de nehéz is lenne meghatározni, hogy valami meddig szolgálja egy városrész érdekét és met- től az egész városét. Valamikor ez eléggé egyértelmű volt minket illetően: dolgozóink zöme Urónvárosban élt, amit az ő érdekükben tehettünk, annak a színtere is Uránváros volt. De itt ma már nem ők alkotják a többséget, másutt pedig, pl. Lvov-Kertvárosban, még nem, és mégis, ahol mozgolódás van, őket meg lehet találni. — Milyen a mostani urános tá rsadalom? — Fiatal és sok mindent másként lát. A kívülállónak sokszor úgy tűnhet, hogy túl sok a kritikai elem a megnyilvánulásaiban. Lehet, de emö- gött tenniakarás van, s ha kap rá lehetőséget, tesz is. Mi szeretnénk minél több lehetőséget adni. Sok feladat megoldásánál önerőre kényszerül a társadalom, ezekre korrekt, okos érvekkel szabad mozgósítani. — Érzik-e az emberek maguk mögött a vállalatot, a vezérigazgató segítő szerepét? — Remélem. És nem csak a vezérigazgatóét, hanem a pártszervezetét is, a KISZ-ét is. Fiatalodik a vállalat, a fiatalok pedig problémaérzékenyek és a közérdekű feladatokban felismerik a személyes érdekeltségüket. Nem nehéz megmagyarázni, hogy a lakás közügy, hogy problémák vannak a gyermekeintézméínyek fenntartása körül . .. Ezekben ők az elsőszámú érdekeltek, és még nem fásultak el a cselekvést illetően. H. I. A vállalkozásnak a teljesítménnyel kell találkoznia — mondja a sikeres gazdasági vezető, akit arról interjúvolnék, hogyan lehet pénzt csinálni. Tudom, számos ötlete van, egy része már a megvalósulás útján: idegenforgalom, elektronika, ipari tevékenység a mezőgazdaság peremterületén, sőt kereskedelem. Ezekről faggatnám, de elhárít: majd csak akkor, ha megvalósult. Két okát is respektálnom kell. Az egyik, a kisebbik, hogy a tárgyalások időszakában nem szerencsés a sajtónyilvánosság, hiszen az teljességet kíván, márpedig leendő üzleti partnerének nem játssza ki valamennyi kártyáját. Blöffölsz? — kérdezek vissza, ha már kártya a hasonlat. Az üzleti élet, a gazdasági élet nem lehet pókerparti. Mert ugyan lehet, hogy lap nélkül licitálsz, és bejön, és nyersz. De bukni csak egyszer lehet - vállalkozni utána már nem. Márpedig a pókerben előbb-utóbb kiderül a blöff. Ezért inkább bridzs — ott is kell szerencse, jó lap-— de leginkább kombináció, a megfelelő sorrend . . . A másik oka titkolódzásának a közvélemény. Mert lehet, a tucatnyi kezdeményezésből csak kettő valósul meg vagy csak egy. S nem is arról van szó, hogy számon kérik rajta a tízet, tizenegyet, elszámoltatják, de mindenképpen kedvezőtlen - mert közvéleményünk olyan, hogy azt mondja, na ennek is csak egy sikerül a tizenkettőből. Rossz arány. A közvélemény jobban szereti a sikert, és o sikerbe ma még nem tartozik bele, hogy tizenkettőből egy befutott. Még azt is jobban tudomásul veszi, ha semmi sincs. Hát igen! Hányán megélnek még a csendes semmittevésből: nem vállalkozik, nincs egy ötlete sem, így kudarc sincs, hogy az az egy ötlet sem valósult meg. A sikeres ember így is konfliktusok sorozatába keveredik - a siker másokat féltékennyé tesz. Fekete pénzeket keresnek, szabálytalanságokat, elsikkasztott pénzeket, adócsalásokat, törvénytelenségeket — s nem a vádlóknak kell bizonyítaniuk állításukat, hanem neki bizonyítania ártatlanságát: hogy ami szokatlan még, az nem feltétlenül törvénysértő, mégha nem is illik bele a közmegegyezés „szabályaiba". De hát a vállalkozáshoz pénz kell, szakember - vetem ellen. Hogyan vállalkozzon az, akinek nincs pénze, hiszen éppen arról van szó, ez a gazdaság azért vállalkozik, mert az alaptevékenységből egyre nehezebb megélni. Építkeztél már? - kérdez vissza. Nem, csak tudom, barátok mondták, kiknél alkalmilag kalákában betonoztam, téglát cipeltem, hogy neki kell vágni. Úgy a hülye is tud építkezni, hogy együtt a pénze, aztán megrendeli. Ahogy az építkezéshez, a vállalkozáshoz is kell egy kis pénz — mondja. De elég a töredék: belevágsz, aztán már az építkezés menete kikényszeríti. Kellenek barátok, akik eljönnek segíteni, neked is meg kell fogni a dolog végét, s egy sor dolgot, mesterséget meg kell tanulnod a zsaluzástól a csőszerelésig. S lehet hogy egy évvel később, de állni fog a házad, szemben azzal, ha várod, hogy mikor gyűlik össze annyi pénzed, hogy vehess egyet. Végül is hogyan lehet pénzt csinálni? Nevet, ezt kérdezd meg a pénznyomdától. De itt van a vegyszerboltjuk: zömében olyan áruval, ami hiánycikk. Na, ez valami simlis dolog, gondolom, a hiány újraelosztásában még egy közvetítő — a hiányból mindig szép pénz szakítható le. Kikapcsolunk két-három-négy közvetítőt: a gyártótól egyenesen a megrendelőhöz visszük az árut. S mi ebben a gyártó üzlete, többet adtok neki, mint a kereskedelmi vállalat? Csúszópénzt? Á, törvénytelenségekbe nem megyek bele. Az üzlet az ebben, hogy akkor viszem el, amikor készen van, s oda, ahol éppen szükség van rá. így a gyártónak sem kell készleteznie, a felhasználónak sem, márpedig a készlet az pénzbe kerül. Ehhez persze szükség van rengeteg információra, mikor, hol mi készül el, s hol van arra az árura éppen szükség. Ezt a nagykereskedelmi vállalat nem tudja, ő időszakonként szállít, az áru meg addig valakinek a készletét terheli. S hogy fizet? Mosolyog megint, egy hónap alatt hárommilliót. Forgalomban? Nyereségben? Rám bízza a választ. Ez eszembe juttatja: a Mercedes-gyórnak állítólag nincs raktára, készlete: csak olyan szállítókkal dolgoztat, akik a termeléshez szükséges alkatrészeket a felhasználás, a beépítés előtt viszik be a gyárba, percnyi pontossággal. Meg az anekdotát, talán Neumann Jánoshoz fűződik, meg a matematikában is „művelt" társasági hölgyhöz, aki ezekkel a szavakkal fordult a tudóshoz: hogy a szerencsejátékon telitalálatom legyen, annak egymilliárdod a valószínűsége. Ugye, így mennyi pénzt megtakarítok, ha nem játszom. Mire a tudós: nincs igaza, mert igaz, az egymilliárdod meg az egy között milliárdszoros a különbség, de a nulla meg az egymilliárdod között végtelen. Azaz, ha játszik, akkor van esélye a főnyereményre, ha nem játszik, akkor viszont semmi esélye nincs. Hát ilyen a vállalkozás, erősíti meg a gazdasági vezető az anekdotát; aki bele sem vág, soha semmit nem fog keresni. S aki vállalkozik, annak már van esélye. B. L. Az iskola könyvtára Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola A széchenyisták régi munkásai a város szépítésének. Az utóbbi öt esztendőben a diákok által végzett társadalmi munka értéke a félmilliótól az egymillió forintig terjed. Közreműködtek a parkok gondozásában és egyéb földmunkában, részt vettek a pécs- szabolcsi általános iskola épí.- tésben, az Állatkert é.s a Vidámpark csinosításában. Az Egy napot Pécsért mozgalomban évente 10-20 tanulóközösség szerez arany-, ezüst- vagy bronzjelvényt. Az iskola tanulói természetesen szívügyüknek tekintik saját alma materük karbantartását, fejlesztését is. (Ezzel hozzájárulva a város egyik értékes épületének jó állapotban való megőrzéséhez.) Az „Egy. napot az iskoláért" számlájára évente két-háromszáz- ezer forint gyűlik össze a diákok társadalmi munkájából. Együttműködésükkel ifjúsági klubot és könyvtári olvasótermet alakítottak ki, de segédkeztek az iskola világításának korszerűsítésében és a videórendszer kiépítésében is. Jelenleg a számítástechnikai kabinet berendezése folyik. Az intézmény vezetése versenyek hirdetésével ösztönzi aktivitásra a diákságot. A jutalom legtöbbször egyéni, vagy csoportos külföldi út. A Széchenyi Gimnázium és Szakközépiskola kiveszi a részét a szakmunkások posztgraduális képzésében is.. Mester- vizsgára, művezetői és technikusi képesítésre készíti fel a jelentkezőket. Meghirdették a (hidraulikus gépkezelői és áz akkumlátorkezelői, illetve -javító tanfolyamot. Nagy terveik vannak a Postával: 1988 januárjában kábelszerelők vezetői tanfolyama kezdődik meg, amely a Posta távbeszélő programjában való részvétel mellett, az érettségizettek ■ elhelyezkedési esélyeit is növeli. Ugyanezt a képzést megindítják fakultációs keretek között a 3-4. osztályosok körében is, méghozzá úgy, hogy a tanfolyamon más középiskolák tanulói is részt vehetnek. •A Pro Űrbe kitüntetés egyik fontos indoka a külföldi kapcsolatok színvonalas ápolása. Az iskola énekkara (Nagy Ernő. vezetésével); már nyolc országban járt, közülük öttel szerződéses kapcsolata van az intézménynek. Felléptek egyebek között Franciaországban — ahol az Europa Cantat elnökének érdekes zenei kísérletében vettek részt —, az NDK- ban, Csehszlovákiában, Ausztriában a köffachi gimnáziumban, ahol pedagógiailag is érdekes tapasztalatokat szereztek. A város hírnevének külföldi öregbítésén túl, az énekkar állandó résztvevője a hazai fesztiváloknak és a pécs-bara- nyai rendezvényeknek. Az iskolában 42 tanulókör működik, szép eredményeket érnek el az országos tanulmányi versenyekben. Jelentős az iskolai sporttevékenység is. A takarékossági versenyben — áldandó versenyben a Leőweyvel —, a megyei elsők között szerepelnek. H. J.
