Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-31 / 360. szám
1987. december 31., csütörtök Dunántúlt napló 11 1 Meg kérdeztük munkatársainkat Te mjből mászol ki, merre bontakozol? Salzburg felé bontakozik a főnök - Grószfaterjára figyel az olvasószerkesztő - Fénykép készül a béka fenekéről - Rab Feri csókoltatja az adóhivatalnokokat Megkérdeztük munkatársainkat: ki miből mászik ki, merre bontakozik? íme, a válaszok : MITZKI ERVIN FŐSZERKESZTŐ: 1988-ban a hazai kempingekből való kibontakozási programom jegyében a Salzburgban megrendezendő Duna menti kempingtalálkozón való részvételemet tervezem, úgy is, mint a megyei klub elnöke. Sajnos, programom megvalósításának egyetlen problematikus pontja van: hogyan biztosítja majd kibontakozásomat az a 3000 forintnak megfelelő valuta, amit 1988-ban nagylelkűen kiutal számomra a bank, mivel egyéb úton nincs lehetőségem valutához jutni. Remélem, majd csak kimászok valahogy- Salzburgig, s a megmaradt pénzemből .még futja egy kis sörözésre a bajor sörözőkben, Münchenben. Ha nem, marad a Dóm . . . BALING JÓZSEF FÖSZER- KESZTÖHELYETTES: Arra a kérdésre, mit várok az új évtől, két éve azt mondtam: egy vonalat. Tavaly: egy fix pontot. A mai kérdésre az a válaszom: maradok. GÁRDONYI TAMAS KULTURÁLIS ROVATVEZETŐ: Mint kulturális újságíró, a „nem termelő ágazat" elnevezésű, lenézett kategóriából szeretnék kimászni. Éppen ezért termelni fogok: krumplit, zöldséget, gyümölcsöt. Ez talán majd a háztartás kibontakozását is elősegíti. FERENCI DEMETER MUNKATÁRS: Akar a fene kimászni, szeretnék végre talpra állni! DUCSÖ CSILLA MUNKATÁRS: Az, hogy kimászok, talán túlzás, mindenesetre szeretnék, mégpedig ugyanabból a gödörből, amiből már évek óta, csak eddig még sohasem sikerült. BEBESI KAROLY OLVASÓ- SZERKESZTŐ: Kimászni? Csak az akar, aki gödörben vagy árokban van. Én csúcson csücsülök. Hogv ez csak egy vakondtúrás? Talán az . . . De leqalább kiáll a földből, rálátást nyújt a békaperspektívára, és ráfér az adóalapom. Egyébként engem a magaslatok foglalkoztatnak, nem a gödrök, jóllehet ezek feltételezik egymást. Javaslom: akinek csak gödre van, szerezzen be hozzá mihamarabb néhány vakondtúrást is. A jó közérzethez azért az ilyen terepen eqy újkeletű, nemzetiszínű fordított távcső is szükségeltetik. Azon a vakondtúrások már valóságos hegyeknek látszanak . . . ROSZPRIM NÁNDOR MUNKATÁRS: Csöbörből, de nagyon remélem, hogy nem vödörbe! Ha sikerül például dézsába jutnom, a magam részéről megkezdem a kibontakozást. Ha nem? Optimista vagyok! A csöbörnél is van rosz- szabb . . . PORTH ETELKA PÁLYAKEZDŐ: A dotált árak csöbréből kimászok a „reálisabb" árak vödrébe, ahol addig próbálok kibontakozni, amíg el nem sodor az árak árja. MÉSZÁROS ATTILA BELPOLITIKAI ROVATVEZETŐ: Egyre inkább úgy tűnik: inkább bele- mászok, mint ki ... Ami pedig a bontakozást illeti: a drámai végkifejlet felé. A bökkenő: nem a saját rendezői elképzeléseim alapión. HÁMORI ANDREA GYAKORNOK: Ha az el nem készült építkezések, tűzfalak, ciános kiflik és kromofágos üvegek közül élve kimászom, lassan talán gyakornokból újságíróvá bontakozom. KURUCZ PÁL OLVASÓSZERKESZTŐ: Én mindig a qrószfa- teromat figyelem, mindig csak arra mászok, amerre ő. , LOMBOSI JENŐ FŐSZERKESZTŐ-HELYETTES: Én szeretnék megmaradni az idei évben. HAVASI JANOS MUNKATÁRS: Mint a többi honfitársam: kimászom az előző kibontakozásból, és kibontakozom az újabb belemószás felé. TOROK ÉVA OLVASÓSZOL- GALATI ROVATVEZETŐ: A gye- rekáqyból. Világos, hogy felfelé kell bontakozni, és az elsősorban a kicsiknek ajánlott. Aki gyorsan felnő, már élhet nagylábon. Nem kell neki pólya, pelenka és gyerekcipő . . . BOZSIK LÁSZLÓ MUNKATÁRS: Az ölelésből egy ideig nem szabad kibontakozni, utána aztán már-már kívánatos. Kimászni viszont mindenhonnan a legkönnyebb és legegyszerűbb megoldás. Kimászunk — és kész. Aztán ott lenn marad, ami marad. Csak nehogy utánunk nyúljon. BODÓ LÁSZLÓ OLVASÓSZERKESZTŐ, PARTTITKAR: Kibontakoznék a gépírószalag és a nyomdafesték tűrőké- pesséqének különbségéből. A kéziraton még jól olvasható volt, ami itt nem, mert a nyomdafesték állítólag nem tűri azt, hoqy . . . ÓVARI ZSUZSANNA GYAKORNOK: Amint kimászom a gyakornoki fizetést rejtő borítékból, bízvást bontakozhatom a bruttósítás felé. DUNAI IMRE PÁRTPOLITIKÁI ROVATVEZETŐ-HELYETTES: Mindazokból a vermekből szeretnék kimászni, melyeket mások ásnak nekem, s a közmondást meghazudtolva, mégsem ők esnek helyettem ezekbe. Uqvanakkor a „kincstári vakságból" lenne igen hasznos kilábalni — divatos szóval: kibontakozni —, hogy legalább az előre felfedezhető vermekbe ne essek bele, ne csapjam be önmagamat azzal: csak kátyúk, bár vermeknek látszanak. HORVATH LÁSZLÓ SPORT- ROVATVEZETŐ: Miből mászok ki? Egyedül a fürdőkádból, mert az megy magamtól is. A többihez egy nagybácsi kell. De nem Vlagyivosztokból. PAUSKA ZSOLT GYAKORNOK: Merre bontakozom? Ezentúl senki másra nem bízom magam, csak Dorkára, a vizslámra. Az ő szimata eddig nem csalt, benne még megbízom. BALOG NÁNDOR MUNKATÁRS (jelenleg bakaruhában): Én először is a lövészárokból mászom ki, s ha február 11-én kibontakozom a surranóból, akkor a Dolgozó Népet már a toliammal szolgálom. MURÁNYI LÁSZLÓ GAZDASÁGPOLITIKAI ROVATVEZETŐ- HELYETTES: A sok kimászási kísérlet következtében már olyan sikamlós a gödör pereme, hogy nem mászom. PROKSZA LÁSZLÓ FOTÓRO- VATVEZETÖ: Elhatároztuk, hogy rovatunkban a jövő évtől kisebb gépekkel nagyobb képeket fogunk készíteni. A gépekhez tartozó szűk látókörű optikánkat nagy látószögűekre cseréljük ki. GÁLDONYI MAGDOLNA OLVASÓSZOLGALATI ROVATVEZETŐ-HELYETTES: Míg a kormány a gazdaság stabilizálásán dolgozik, a családom szép lassan kimászik az OTP-adós- ságokból. A kormány terveivel összhangban 1990-re a törlesztéseket mi is befejezzük, ösztökélem a fiaim kibontakozását, akik szerencsére rohamosan nőnek ki a gyermekholmikból, így jövőre azzal segítik a család költségvetését, hogy felnőtt ruhát, cipőt vásárolhatok nekik olcsóbban. SZOMOR RÓZSA SZERKESZTŐSÉGI TITKÁRNŐ: Nálam — sajnos — a testsúlyom „brut- tósitott", s még jó, hogy nem a kilók után kell adóznom. Bár akkor sem esnék kétségbe, mert — mint ismeretes — fölöttébb erős akaratú természetem van: most például elhatároztam, hogy az új esztendőben fogyókúrázom — ami az árakat illeti, nem is lesz nehéz —, s meglátják, fél év múlva olyan karcsú leszek, hogy akár tűbe lehet majd húzni karcsú, törékeny alkatomat. Mondanom sem kell, hogy az új esztendőben könnyedén kijövök remek fizetésemből . . . CSERI LÁSZLÓ FOTÓRIPORTER: Szerencsés helyzetben vagyok, mivel jövőre olcsóbbak lesznek a fotófelszerelések, s így lehetőségem nyílik vásárolni egy olyan erős tele- objektívet, amivel a nagy távolság ellenére is végre lefényképezhetem alulról a béka fenekét. CSUTI JÁNOS HÍRSZERKESZTŐ: Ha a nők és a szerelem mellettem maradnak, kilábalok minden bajomból. Csak az albérleti árak ne nőjenek nagyot, mert akkor nem tudok kibontakozni. KOZMA FERENC PÁRTPOLITIKÁI ROVATVEZETŐ: Bontakozom, amióta az eszemet tudom, mégsem tartok ott, ahol szeretném. Ezért 1988- ban még mélyebbre kapaszkodom, hónom alatt a Bibliával, a Koránnal és a Tőkével (a Kölcsön-Tőkével). MIKLÓSVARI ZOLTÁN GAZDASÁGPOLITIKAI ROVATVEZETŐ: Mindig szerettem volna ötről hatra jutni. Most megpróbálom fordítva. RAB FERENC FÖMUNKA- TÁRS: Csókoltatok minden adóhivatalnokot, kitűnő viszonyomat velük továbbra is fenntartom, remélem, barátaimmá fogadhatom őket. Tehát ismétlem: csókoltatok minden adóhivatalnokot és minden közgazdászt, kivéve egyet, a szintén közgazdász Miklósvári Zoltánt, aki kegyetlenül kipréselte belőlem ezt a néhány sort, ő meg fölveszi érte a honoráriumot. (Amiből persze majd lefogják az adót . . . Ugye.) Nézem o naptárat, lassacskán elfogynak a lapjai. Ez az én időm. Ilyenkor keres egy vérbeli kéményseprő. Tavaly szilveszter táján is bekopogtam néhány ajtón, és összejött a Trabantra való. Hallom a rádióban, hogy valami japán kocsikat akarnak behozni. No, — mondom magamnak -, Józsi, az idén két seprővel megyünk újévet köszönteni! Centinként egy tizes. Olcsón megszámítom, nen.? Nem mindig megy ám nekem se ennyire a bolt. Év közben egyszerű tüzeléstechnikus vagyok sima szakérettségivel. De ilyenkor egész más a helyzet. Ma már nem babonásak az emberek, csak hagyománytiszteletből kerülik a fekete macskát, és tőlem veszik meg az egész évi szerencséjüket.- Kezét csókolom! Szabad-e söpörni?- Te jóságos isten - hü- ledezik a naccsád —, pont most, a karácsonyi nagytakarítás után? A férjem már kipucolta a múlt héten. Jaj, de cuki seprője van, törhetek belőle egy darabot? Tudja, a szerencse miatt .. .- Hát tetszik tudni, ez leltári tárgy... - aztán megegyezünk, és én még boldog új évet is kívánok neki. Ha nagyon hagyománytisztelö, és megfizeti, még azt is elárulom, hol dolgozik a kollégám, és ki tart a környéken fehér lovat. Mert ugye az igazi szerencse mégis csak két kéményseprő, meg egy fehér ló. Hanem a múltkor nagyon megjártam. Az egyik lakásban egy csinos, fiatal hölgy nyitott ajtót, és ragaszkodott hozzá, hogy söpörjem ki a kéményét. Még a padlásra is fölkísért, nehogy eltévesszem az utat. Söpörtünk egyszer, söpörtünk kétszer, már a pókhálókat is lesöpörtük, de még mindig nem volt elég tiszta a kémény . . . Amint ott botorkálok lefelé o lépcsőn, mit látok? Egy hatalmas fekete macska csámpázik előttem az udvaron. Mondtam én neki, hogy sicc, meg cic, meg a nyavalya essen beléd, mégis átment előttem. Le is váltották az igazgatómat, mert az egész vállalat oda járt söpörni, és veszteségessé vált a cég. T. Ágoston László Nők és férfiak — Hallotta, hogy a munkahelyi szex mind népszerűbb? — Igen —, de nálam ez sajnos. lehetetlen. — Miért? — Kirakatrendező vagyok. ▼ A térj belép a hálószobába, és azt látja, hogy a lelesége egy másik lóriival fekszik az ágyban. Dühösen támad rá a lelesége: — Mit keresel itt? Tudod jól, hogy egy emelettel lejjebb lakunk. T —• Nem értem, Doris, hogyan állhatsz össze az első emberrel, akivel összeakadsz! — Tévedsz, mama. Hugo nem az első. Az ara hiába várja nászéjszakáján, hogy valami történjék. Ugyanígy telik el a második és a harmadik éjszaka. Végül elveszíti a türelmét:- Ha nem jössz, felhozom magammal az utcáról az első lóriit, akit találok!- Nagyszerű gondolat, édesem -, és hozzál mindjárt nekem is egyet. . . T Kolléganőmtől tudom: övön alul nem ütni kell, hanem simogatni! Az igazgató felesége néhány napra leutazott vidékre, a szüleihez . . . Most Giziké, a titkárnő helyettesíti! ▼ A szomszédban lakó gimnazista lányt csak a történelem érdekli. . . Most adta ki útját a negyedik Bélának! ▼ — Igazán az első vagyok, akit életedben megcsókoltál?- Hát persze! Ti férfiak, mind ugyanazt kérdezitek! „Erotomobil" névre keresztelte létrehozója, egy belga művész a képen látható valamit, amelyről nehéz eldönteni: képzőművészeti alkotás, vagy pedig bohókás autó. A „müvet” az NSZK-beli Essenben mutatták be. (Foto — AP — MTI — KS) A kis kiváncsi Szerencse - rendelésre
