Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-04 / 334. szám

1987. december 4., péntek Dunántúlt napló 3 Pécsett sok az Igénylő, kevés a lakás Minden évben ilyentájt szok­ta jóváhagyni a Pécsi Városi Tanács végrehajtó bizottsága a következő esztendőre szóló la­káselosztási irányelveket. Meg­történt ez idén is a novemberi vb-ülésen. Az elosztás irányelveihez mellékelt kimutatás szerint a 6531 lakásigénylő közül 2169- en szociális, 218-an nem szo­ciális — magas használatba­vételi díjú — lakásra, 193-an tanácsi értékesitésü (szövetke­zeti) lakásra (ők többszöri fel­szólítás ellenére sem módosí­tották még a megszűnt lakás­formára vonatkozó igényüket, s félő, hogy törlik az igényüket, ha nem jelzik hamarosan: ta­nácsi vagy OTP-lakást kérnek), 3946-an OTP-lakásra, öten pe­dig nyugdíjasházi lakásra vár­nak. Figyelemreméltó, hogy az igénylők kétharmada OTP-la­kást tüntetett fel igénylése tár­gyaként. Lakáscserét 626-an kértek, fele az OTP-lakás, vi­szont 103-an cserélnének nyug- dijasházban lévő lakásra. Na­gyon sokan — 1665-en! — vannak, akik állami garzon­lakásba mennének, 335-en ér­nék be egyelőre szükséglakás­sal, 137-en pedig tetőtéri la­kást kérnek. Az igénylők közül 1900-an fiatal házasok, illetve 2270-en rendelkeznek ifjúsági takarék- betéttel; 4453 a gyermektelen igénylők száma, 1445-en egy, 511-en kettő, 87-en három, 35-en pedig négy vagy több gyermekkel várnak lakásra. Lát­szik, hogy változatlanul a gyer­mektelenek és az egygyerme­kesek vannak a legreményte­lenebb helyzetben. 1014 lakás­igény kelt még az előző évti­zedben (229 az 1976. évi), az igénylések zöme — 4267 — viszont 1984. óta létezik. Érde­mes megjegyezni még egy adatot: 701 olyan igénylő van, aki egyedül neveli a gyerme­keit, legtöbbjük — 517 — egygyermekes. 594 lakás És mit lehet elosztani? Fáj­dalmasan keveset. 594 lakás áll rendelkezésre összesen, vagyis ennyi tanácsi és szö­vetkezeti lakás jöhet számítás­ba 1988-ban. Idén 916 lakásra szólt az elosztási terv, amit idő közben 60-nal kellett csök­kenteni. A vb elé két javaslat került: 72 tanácsi és 522 OTP-, vagy 132 tanácsi és 462 OTP- lakás. A vb az utóbbi mellett döntött. De eszerint is a ta­nácsi bérlakásoknak csak a felét tudják ún. lakossági ke­retre felhasználni, a másik fe­lét közérdekű célokra (szaná­lás, lakóház-felújítás, életve­szély, lakáscsere stb.) fordít­ják. Az OTP-lakások közül 153- at szabad kereten értékesíte­nek, 50 szervezett, 86 minősé­gi cserére kerül, 144-et a ki­emelt társadalmi rétegek prog­Irányelvektől a névjegyzékig Bővül-e a lakásalap? romjára használnak fel. Jó tud. niok a lakásra váróknak, hogy 1988-ban már nem lesz lakás­átadás Lvov-Kertvárosban; a tanácsi bérlakások közül 120- at, az OTP-lakások közül pe­dig 390-et az új, nagyárpádi városrészben fognak átadni. És mindezek tükrében lás­suk akkor az irányelveket! egygyermekes házaspárokat. Az így megüresedő lakásokban kell elhelyezni azokat a lakás­sal nem rendelkező kétgyerme­kes családokat, amelyek 1984. december 31 -e előtti igénylés­sel rendelkeznek, de a máso­dik gyermek születésének az időpontja miatt eddig nem vonták be a kiemelt társadal­gyermekes családok, valamint az 1984. december 31-e előt­ti egygyermekes csereigénylők. A lejárt ifjúsági takarékbeté­tesek közül elsősorban a ki­emelt társadalmi rétegek prog­ramjába tartozókat kell kielé­gíteni. A minőségi csereként biztosított OTP-lakások (86) esetében azok élveznek előnyt, akik összkomfortos, vagy kom­fortos bérlakásukról lemonda­nak a lakásügyi hatóság ja­A tanácsi bérlakások eseté­ben két főbb elvet kell érvé­nyesíteni. Egyrészt kötelezi a vb az elsőfokú lakásügyi ha­tóságot, hogy juttassa lakáshoz az 1987-es névjegyzékre felvett, de még el nem helyezett la­kásigénylőket, lakáscsere-igény­lőket, az életveszélyes lakás­ban lakókat, s felülvizsgálat alapján a leginkább rászoruló­kat azon három, és többgyer­mekesek közül, akik 1987. ok­tóber 31-ig adták be az igénylésüket. Másrészt javasol- ia a vb, hoqy a lehetőségek­hez képest kell lakáshoz jut­tatni a lakással nem rendel­kező, de 1985. december 31- iq benyújtott igénnyel rendel­kező, legjobban rászoruló két­gyermekes családokat és gyer­mekeiket egyedül nevelő szü­lőket (a kiemelt társadalmi rétegek programja szerint), to­vábbá a leghátrányosabb hely­zetű, a minőségi csereigényü­ket 1985. december 31-ig be­nyújtott kétgyermekes családo­kat és a legjobban rászoruló, 1984. december 31-e előtti csereigényléssel rendelkező mi rétegek programjába, vala­mint az 1983. december 31-e előtti igényléssel rendelkező, egygyermekes, lakással nem rendelkező legrászorultabb csa­ládokat Ezekkel a lépésekkel próbálja a tanács — feszült­ségcsökkentő célzattal — be­vonni a lakáshoz juttatandók körébe azokat az igénylői ré­tegeket, amelyek eddig nem jutottak szóhoz. A legrászorultabb családoknak Az OTP-lakások elosztása is a lehetőségekhez képest for­mula szerint történik. Szerve­zett csere (50) keretében a körülményeikben legrászorul­tabb 3 és többgyermekes igénylőket kell lakáshoz juttat­ni azok közül, akik 1987. ok­tóber 31-ig nyújtották be igénylésüket. A következő lép­csőben kerülnek sorra az 1987. október 31-ig nyilvántar­tott igényléssel rendelkező két­vára, s ezeknek a felét az 1981. december 31-e előtti igényléssel rendelkező, gyerme­két egyedül nevelő szülők el­helyezésére, másik felét tartó­san beteg igénylők részére használják fel. Többéves tapasztalatra ala­pozva számítanak a lakásalap bővülésére, nevezetesen 250— 300 olyan lakásra, ami külön­böző jogcímeken kerül vissza a lakásügyi hatóság rendel­kezésébe. 1988-ban is bizto­sít a tanács megfelelő össze­get arra, hogy 4—5-szörös használatbavételi díj ellenében vásároljanak vissza bérlakáso­kat olyanoktól, akik arról le­mondanak. Az irányelvek birtokában a Lakásügyi Társadalmi Bizottság megtartotta más, az ilyenkor esedékes indítóértekezletét, s hozzálátott a helyszíni szem­lékhez, mert az ideiglenes név­jegyzéknek karácsonyig el kell készülnie, s az év vége előtt nyilvánosságra is kell hozni. A névjegyzéket idén a tanács­kozási központok vezetői is észrevételezik. H. I. Vezetésről - vezetőknek Az elmúlt hetekben a közvélemény megismerhette, hogy a szeptemberben elfo­gadott kormányprogram megvalósítása „nemzeti sors­kérdés". A feladatok sorá­ban első helyre kívánkozik minden területen és minden szinten a vezetés színvona­lának emelése. A megyei pártbizottság el­ső titkára a Dunántúli Napló 1987. szeptember 7-i számában „Tetteinkkel po­litizáljunk" címmel megje­lent interjújában a követke­zőket mondotta.: „Az álta­lános helyett többet szól­junk — vagy írjon a lap a konkrétről, ötlet helyett a megoldásról”. E gondolat­hoz kíván csatlakozni a D. N. új sorozatával. Vezetőink közül már ed­dig is többen vállalkoztak arra, hogy ezúton is közre­adják munkájuk valamely részterületének tapasztala­tait. A cél, hogy minél szé- lesebb körben legyenek is­meretek a mór eddig is eredményeket hozó vezetőt koncepciók és módszerek, váljanak széles körben is­mertté az új kezdeményezé­sek. Jól tudjuk, hogy a köz­readottak nem minden ve­zetési szinten és területen hasznosíthatók. De adhat­nak ötleteket, indítékokat, ösztönözhetnek az útkere­sésre. Mások meghallgatása sokakat hozzásegíthet a problémamegoldó készség fejlesztéséhez, ahhoz, hogy javuljon a váratlan helyze­tekhez való alkalmazkodás képessége. A kormányprogramban meg­határozott célokat előrevivő vezetői döntések, a meg­újulási készség semmilyen területen nem tűr halasztást. Az új vezetői gondolkodás- mód elsajátításáért mindent meg kell tenni. Ennek egyilt járható útja lehet, ha a vezetők érdeklődnek mások munkája iránt. tudatosan igyekeznek megismerni a ver­senytársakat. A tapasztalatok morzsáit sem szabad lebe­csülni. Az ilyen magatartás befolyásolhatja, gyorsíthat­ja a fejlődés meghatározó, újfajta gondolkodás változá­sának ütemét. Manapság igen fontos a vezető nyi­tottsága, az a fajta intel­lektuális kíváncsiság, amely biztosíthatja a vezetés szá­mára a lépéstartást és be­kapcsolódást a megújulás fo­lyamatába. A megyei pártbizottság is egyik kiemelt feladatának te­kinti a szellemi potenciál maximális működésbe hozá­sát. Ehhez elengedhetetlen feltétel, hogy a pórtszervek állítsák jobban politikai te­vékenységük előterébe a ve­zetői gondolkodásmód és stílus áthangolását, a veze­tői munka színvonalának kö­vetkezetes emelését. A meg­valósítás sürgeti a káder- politika területén is a párt­munka korszerűsítését. Vagy­is nem elég csupán a ha­táskör alapján dönteni és részt venni minősítésében, hanem olyan politikai mun­kára van szükség, amely ér­demben hozzájárul ahhoz, hogy a vezetők legyenek képesek a legtöbbet kihoz­ni önmagukból. Ehhez bizal­mat, önállóságot és a konk­rét esetekben bátorítást kell számukra nyújtani. Segíte­ni kell abban is, hogy te­gyék a vezetők mérlegre tu­dásukat, képességeiket, mun­kájukat és azt, hogy milyen területeken van szükség vál­tozásra, továbbképzésre. A pártszervek legyenek korrekt partnerek a hibák, problé­mák felszínre hozásában és ha kell, akkor a régihez, a megszokotthoz való ragasz­kodás leküzdésében. A vezetői munka korsze­rűsítésének folyamata nem lesz sima és ellentmondás­mentes. Éppen ezért azt is fontos hangsúlyozni, a párt­szervek eredményes káder­munkája igényli, hogy a na­pi munkában növekedjék a politikai kultúra színvonala is. Csakis így biztosítható a nyílt, a következetes, azJ olyan elvi káderpolitikai munka, amely képes a kel­lő rugalmasságra, képes a vezetőket átsegíteni a ne­hézségeken, a váratlan hely­zeteken, biztosítani tudja, hogy a konfliktusok ne ké­pezzenek tabukat, formálja azt a fajta kreatív veze­tői magatartást, amelynek jellemzője, hogy figyelmét, energiáját elsősorban a le­hetőségekre fordítja és nem a problémák, a nehézségeid uralják gondolkodását. A pártszervek a vezetői mun­ka színvonalának emelését azzal is segíthetik ha felis­mertetik a káderekkel, hogy a vezetés napjainkban sok­oldalú tevékenységet köve­tel meg. A vezető munká­jának gazdasági-technikai- politi kai-szociális-pszicholó­giai és erkölcsi dimenziót vannak, és ezek közül egyik terület sem hanyagolható el. Nincs semmi kétség afe­lől, hogy a vezetők többsé­ge akar és képes is lesz új módon dolgozni. Értik és tudják, hogy alapvetően olyan lesz sorsunk, helyze­tünk, amilyenné formáljuk. Azzal is tisztában vannak, hogy a politika hitele, meg­valósítása nem kevésbé raj­tuk múlik. Induló cikksoro­zat szándéka, hogy segítse és bátorítsa az eredménye­ket hozó tenniakarást. Földes Andrásné A KPVDSZ űj megyei titkára Magam is szeretek lábat- Icnkodni a konyhában, így örömmel hallgatom és jegy­zetelem Fenyősi Gyulának az alkalomhoz illő receptjét. Szó­val a karajszeleteket szép sor­ban a sütőbe rakjuk, ragut, reszelt sajtot a tetejére... A KPVDSZ új, megyei titkárának az alapszakmája szakács, 1963-ban kapta kézhez a szakmunkás-oklevelét az Asto­riában. Erről beszélgetünk, s megannyi Ízről, amit némi fantáziával könnyedén össze lehet hozni, kerülve az ismét­lést, az egyhangúságot. — Azt hiszem erre szükség van a szakszervezeti munká­ban is. Rábólint:- Mindenképpen meg kell újítani a szakszervezeti mun­kát; pezsgőbb, eredményesebb mozgalmi életre van szükség. Nemcsak a mi területünkön, hanem mindenütt. A KPVDSZ a kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szakszervezete; me­gyénkben közel 18 000 szervezett taggal. Az új titkár, Fenyősi Gyula 42 éves, drávaiványi születésű, de fiatalságának nagy részét Lakácsán töltötte. Édesapja erdész volt; s ők né­gyen testvérek. A szakmunkás­évek legelején a Mecsekvidéki Veyidéglátóipari Vállalatnál kezdett; volt beosztott szakács, konyhafőnök, üzletvezető-he­lyettes, üzletvezető, elvégezte a vendéglátóipari technikumot, az esti egyetemet, s jelenleg a Politikai Főiskolára jár.- Szeretek dolgozni, ha lá­tom célját, értelmét. Eléggé nagy munkabírással, vehémen- ciával vágok mindenbe. An­nakidején ez valószínűleg fel­tűnt. Tevékenykedtem KISZ-vo- nalon, végeztem szakszervezeti munkát, s bekerültem a válla­lati szakszervezeti bizottságba is. így hívták a KPVDSZ me- gyebizottsógóra politikai mun­katársnak, volt titkárhelyettes — majd némi kitérővel -, most titkár. A kitérő: két esztendő a MESZÖV-nél, mint politikai főmunkatárs. — A kereskedelem és ven­déglátás a szolgáltatás élvo­nalában van: naponta találko­zunk vele, he tetszik, közérze­tünk alakítói-befolyásolói is. Hogy látja a dolgot belülről; milyen az ott dolgozók köz­érzete?- Nem a legjobb. Nem kell ragozni a dolgot; főleg anya­giakban nagy a lemaradás. A napokban több ízben beszél­gettem vállalatvezetőkkel, s egyértelműen megfogalmazó­dott: jövőnk fedezete a nye­reség. Az a haszon, mely le­het több és kevesebb, attól függően, hogy ki-ki mennyit tett le az asztalra. A piacról élünk, s részint rajtunk is mú­lik, hogy miként. — Milyen tervei, céljai van­nak? — Az ágazat kemény időszak előtt áll: nyakunkon az év vé­gi csúcs, a karácsonyi bevá- sárlódömping, az új tagdíjakra való áttérés, föl kell készül­ni az év végi leltározásokra, az átárazások tengernyi mun­kájára. Ha lesznek is zökke­nők, szeretnénk ezt becsület­tel végigvinni. Személy szerint legfontosabb feladatom, hogy a felkészítést a tisztségvise­lőink, bizalmik értsék feladatai­kat, tisztában legyenek köte­lességeikkel és jogaikkal. Egy felmérésnek is beillő tesztlapot mutat: nemrégiben zajlott a bizalmiak vetélkedő­je, s erre készítették. Minden bizalmi kapott belőle, s 62 ta­lálat volt a maximum, amit senki sem ért el. — Aki kevésbé ismeri jogait, vagy bizonytalan benne, még lehet jó munkatárs, de az biz­tos, hogy a bizalmi jogkört maradéktalanul nem tudja el­látni. Segíteni kell, ha más­ként nem, igényt támasztva benne . .. K. F. Fenyősi Gyula

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents