Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-27 / 356. szám

1987. december 27., vasárnap

Dunántúli napló

5

• •

Ünnepi munka a postán

Amikor táviratot szeretnénk feladni külföldi és belföldi rokonainknak, barátainknak vagy néhány szót akarunk váltani velük, esetleg nem tudjuk valamelyikük telefonszámát, vagy az utcát ahol laknak, mi sem természetesebb, mint felhívni a 01, 02, vagy 09-es számot. És az is teljesen magától érthetődé, hogy ezek a számok ünnepnapon, így akár karácsony este is jelentkeznek.- Borzasztó sokan kértek vidéki, külföldi kapcsolásokat, főleg 4 óra utón — mondta a csütörtöki ügyeletes, Horesn y Istvánná. — Rendkívül zsúfoltak voltak a vonalak, nehezen tudtuk behozni például Ausztráliát, NSZK-t, de még az országon belüli kisebb településeket is. Az emberek mégis kedvesebbek, türelmesebbek voltak mint máskor. Többen boldog karácsonyt is kívántak nekünk.

— A távírda és a tudakozó számán este 9-től mindennap 2 dolgozó jelentkezett. Őket legtöbben megkésett dísztáviratok, sima táviratok feladása miatt hívták. Leggyakoribb szövegek a kellemes ünnépeket. . . után a „jövünk, várjatok . . .", és a

„nem jövünk, ne várjatok . . .” tcrtalmúak voltak. Csütörtökön 450-nél is több távirat miatt a szokásos 3 helyett heten teljesítettek szolgálatot.

Karácsony másnapjára is maradt bőven a hívásokból. Kézi kapcsolással legtöbben Tengizt kérték, de erre sajnos órákat is kellett várakozniuk- tudtuk meg PlisZtner Lószló- nétól, a pénteki ügyeletestől.- Sokan kérték NSZK-t, Jugoszláviát, Romániát és Csehszlovákiát. Mivel a külföldi hívások karácsonykor sem voltak olcsóbbak, többen a hívott fél kontójára telefonáltak.

A távírda és a tudakozó számát már lényegesen kevesebben tárcsázták fel pénteken, és szinte teljes lett a nyugalom tegnap délutánra. Csak az Istvánoknak küldtek egynéhány jókívánságot. A posta telefonügyeletesei most egy kicsit fellélegezhetnek, de pár nap múlva jön a következő roham. A belföldi hívások december 31-én délután 6 órától január 4-én reggel 7 óráig ismét olcsóbbak lesznek, s így várható, hogy sokan újra telefonon üdvözlik majd szeretteiket.

Cigánypenzió

Szekszárdon

Cigányzene szűrődik ki a kétszintes családi házból. A falitáblán felirat: Édes Panzió. Az étteremben cigányviseletbe öltözött pincérek fogadják a vendégeket. A prímás húzza a talpalávalót, a vendéglős énekel.

— A családunk tartja fenn ezt a penziót — mondja itjabb Sárközi Józset. - Édesapámat úgy ismeri mindenki, hogy „Édes". A cigányok vajdája Tolna megyében. Szeretik, hallgatnak a szavára. Ezért kapta a penzió az „Édes" nevet.

— Az üzletet az elmúlt év nyarán nyitottuk. Az étterem fölött még öt szobát is kiadunk. Voltak már olasz és német vadászvendégeink is.

A zene elhallgat és leül közénk az apa is. Mellén nyitott a színes ing. Kopaszodó, barna hajú, energikus ember. Nyakában aranyláncon tűzzománc medál.

— A feleségem nagyon szeretné, ha mindig együtt maradna a család. Ezért határoztuk el, hogy megvesszük ezt a területet a kertünk aljában. Először csak egy házat akartunk a fiamnak. De aztán úgy gondoltuk, hogy éttermet nyitunk, végül az emeleti öt szobát is kiadtuk. A családunk nagyon boldog, hogy ilyen penziót építettünk. Az apósom is sokat segített bennünket. A

Cigány Újságtól is voltak már itt.

Megszakad a beszélgetésünk, egy vendég nótát rendel. Énekel a vajda, táncol a lánya, sőt még a nagymama is. A vendégek legnagyobb része magyar. Kíváncsiak arra, hogy is főznek a cigányok. A hangulat igazán családias. A legkelendőbb eledel a romatál, de városszerte elismerten finoman főzik a kakaspörköltet. Ételeik különlegességét a fűszerezés adja. Szívesén járnak hozzájuk, akik szeretnek mulatni. Sokszor egész estére lefoglalják az éttermet. Tartottak itt már lakodalmat, névadót, névnapot.

— Én hiszek abban, hogy a cigányok is kiemelkednek egyszer — mondja a vajda. — Ehhez példát kell mutatni. Rávezetni őket arra, hogy munkával és kitartással sokra viheti az ember. Akik eljönnek a vendéglőmbe, azok látják a rendet, tisztaságot. Megkövetelem tőlük, hogy rendesen viselkedjenek.

— Soha nem akartam letagadni, hogy cigány vagyok — állítja idősebb Sárközi József. - Sajnos,- a környékbeliek nem igazán fogadtak be. Én köszönök a Tavasz utcában mindenkinek . . . Nem mindig viszonozzák.

Szalai Kornélia

Vizsgajegyzet

Magányos öregek

Két idősebb asszony üldögél a feldíszített fa mellett a kanapén, a mecsekjánosi gondozóház társalgójában. Mesz- sziről jöttek, itt nem töltik magányosan az ünnepeket.- Már másodszor vagyok itt — beszéli Dér Lajosné Duna- földvárról. — Először tíz hónapig voltam a gondozóház lakója, most háromig maradok. A fiam rokkantnyugdíjas, a menyem meg súlyos cukorbeteg. Most is kórházban van.

A sírástól elcsuklik a hangja. Könnyekkel küszködve folytatja: - Nekem tíz éve megbénult a jobb kezem, menni is alig tudok. Egyedül lettem volna karácsonykor. A gondozóházban nagyon szép karácsonyi ünnepségben volt részünk.- Szinte otthon éreztük magunkat - veszi át a szót az orosházi Bodrogi Jánosné. — Karácsonyi zene szólt, a nővérkék meggyújtották a gyertyákat és a csillagszórókat. Mindannyian sírtunk a meghatottságtól. A fiam messze lakik tőlem. Sok a munkája, nem mindig ér rá. Unokám meg nincsen. Először vagyok itt. Az Ablak műsorában hallottam erről a lehetőségről, gondoltam, kipróbálom. Februárig akartam maradni, de csak húz a szívem haza. Január közepén vissza is utazom Orosházára.

— Az ország szinte minden pontjáról érkeznek a gondozóházba - mondja Fülöp Ti- borné, Marika nővér. Jönnek együtt barátnők, házaspárok

is. Ezek az idős emberek vagy magányosan élnek, esetleg a gyerekeikkel együtt, és szeretnék az ünnepeket egy kicsit függetlenebbül eltölteni.

Igyekszünk a karácsonyi hangulatot megidézni. A szokásoknak megfelelően csütörtök este halat készítettünk vacsorára. Sütöttünk mákos- és diós- beiglit. A karácsonyfa alatt mindenki talált ajándékot, a férfiak könyvborítót, a nők meg térítőt.

Csend és nyugalom veszi körül a mecsekjánosi gondozóházat. Az erdő szélén álló épület körül csak a madarak csapnak nagyobb zajt.

Sz. K.

Megkérdezhetném, hogy nehéz volt-e a vizsga? És tényleg, mit érzett, amikor az első kérdésre válaszolt? Meg egyáltalán, elégedett-e a jeggyel, amit kapott? Nem hiúsította-e meg mindez az ösztöndíját? Hogy emberséges volt-e a vizsgáztató? Mennyit tanult, és mit gondol, ez az éppen most megszerzett tudás meddig marad meg a fejében? Egyáltalán hasznos lesz-e az éppen „bevett” tananyag a jövendőben, amikor alkotó értelmiségiként fáradozik majd hazánk fellendítésén?

Megkérdezhetném, hogy izgul-e, és, hogy ismeri-e saját intézményének, a pécsi műszaki főiskolának napokban elfogadott tanulmányi és vizsgaszabályzatát? Tudja-e, hogy — az adott keretek között valamennyi, a hallaatók által javasolt kérést elfogadták és törvényerőre emelték?

Megkérdezhetném, hogy ér- dekli-e majd a szakma, amit úgymond a kezébe kap egy- két-három év múlva? Hogy viszonyul ehhez a mai vizsga, a holnapi, egyáltalán az a hatnyolc, ami félévenként elkövetkezik. Hogy jegyzetből vizsgázik-e vagy a vizsgán is jegyzetel?

Nem kérdeztem semmit. Futó pillantásokat vetettem a fehér arcokra, a nyakkendőkre, a rakottszoknyákra, aztán eljöttem. Arra gondoltam, ahogy egy esztergályosnak egy adott alkatrész elkészítése, ahogy egy autószerelőnek egy járgány megjavítása, ahogy egy fodrásznak egy frizura elkészítése, ahogy az újságírónak egy cikk megírása, úgy egy egyetemistának vagy főiskolásnak az adott vizsqá a munkája.

Aztán vagy sikerül vagy nem. Mindenesetre vegyük komolyan! Bozsik L.

86 nyitva maradt gépkocsi

Feledékeny autótulajdonosok

Kórkörkép

Jelenleg nincs influenza-megbetegedés országunkban. Miként dr. Straub Ilona, az Országos Közegészségügyi Intézet járványügyi osztályának vezetője elmondta, a világ más országaiban sem támadnak e betegség vírusai.

A hűléses megbetegedések viszont helyenként már most sok embert érintenek.

A gyermekbetegségek, mint például a rózsahimlő, a vörheny, a fül tőm i - rigy-gyulladás száma szintén növekedett az utóbbi hetekben.

Több gyermeket érintettek, mint amennyit a múlt év hasonló időszakában. Ezek a betegségek általában ősztől tavasz végéig fokozatosan egyre nagyobb számban jelentkezhetnek.

Feledékenyek a pécsi Ivov- kertvárosi autótulajdonosok. Ezt az öntevékeny módon működő lakossági járőrözők állítják, akik legutóbb december 19-én éjszaka járták végig az utcákat, és főleg arra voltak kiváncsiak, hogy ki mennyire is őrzi a járművét. 86 gépkocsit felejtettek nyitva ezen az éjszakán a tulajdonosok. Kevesebbet, mint november 28-án, amikor szintén jár- őrözött a főleg önkéntes rendőrökből, ifjúgárdistákból, munkásőrökből, lépcsőházi bizalmiakból, a lakókból álló 50— 100 fős csoport. A létszám változó, hisz mindig önként jönnek a mások tulajdonáért és a közrendért is aggódó emberek. Akkor novemberben 124 kocsit hagytak nyitva a gép- járművezetők. Ha a szám csökkent is azóta, de az utcák ugyanazok, ahol előfordulnak ezek az esetek.

Főleg az Illyés Gyula utca vezet, itt legutóbb is 22 járművet nem zártak be éjszakára. De a „feledékenyek utcájának" nevezhetők még a Melinda, az llku Pál utca és az Apáczai Nevelési Központ szomszédságában lévő utcák. Megesik, hogy az ülésen a pénztárca, az összes autós okmány, s más fontos irat. így aztán nem csodálkozhatunk, hogy a tolvajok könnyen zsákmányra lelnek.

A járőrözők sajnos eddig még egy autóbetörőt sem tudtak tetten érni, de erről a céljukról sem mondtak le. Eliga- zítójuk, szakmai tanácsadójuk, Szőke Attila rendőr százados szerint példás munkát végeznek az önkéntes lakossági járőrözők, akik havonta kétszer járják éjszaka a kertvárosi utcákat kisebb-nagyobb csoportokat alkotva. Ezt a fajta bűn- megelőzést maga a pécsi kertvárosi lakosság kezdeményezte a Pécsi Rendőrkapitánysággal együttműködve. Az ötlet, hogy ilyen formában és céllal működjenek dr. Körnek Lászlótól, a JPTE Közgazdasági Kar módszertani tanszékének a docensétől is származik. A lakossági éjszakai járőröző szolgálat augusztus vége óta működik a Lvov-Kert- városban, de nemcsak a járműbetörők leleplezése végett. Bárki tagja lehet, aki becsületes és őszintén aggódik a közrendért, és annak biztonságáért tenni is akar.

Cs. J.

FILMJEGYZET

Azt hiszi

Azon töröm a fejem, hogy mi lett volna Ferenc sorsa, ha jó 750 évvel később él: 1968. csalódása után „virággyerek", azaz hippi lett volna-e, vagy talán valamelyik városi gerillacsapat mindenre elszánt tagja? Válószínűleg ez is izgatta Franco ZellirellU, amikor 1972- ben elkészítette Napfivér, Holdnővér című filmjét Assisi Szent Ferencről. Hiszen az 1200-as évek eleje nemkülönben éppen elég megrázkódtatást okozhatott a kor fiatalságának, • mint a XX század. Mert ugyan III. Ince pápa alatt éri el a pápaság intézménye hatalma csúcspontját, de ennek a hatalomnak a megteremtése ugyancsak sok szenvedést kívánt meg Európában és Európán kívül is. A század elején a Szentföldre igyekvő negyedik keresztes hadjárat, „útközben" megadja a kegyelemdöfést a bizánci birodalomnak, Jeruzsálem „felszabadítása" helyett Konstantinápoly kifosztásában nagyobb örömet találnak a keresztes lovagok. Dicstelen hadjáratukat nem tudja helyrebillenteni a francia gyerekekből verbuvált újabb expedíció, sőt, közben le kellett Számolni az albingensekkel is. A pápaság és a pápa a maga akaratára kényszeríti a civilizált világot a kor civilizációs eszközeivel: fegyverrel, kitagadással, egyházi átokkal. Eközben Ázsia

mélyében létrejön a tatár birodalom . . .

Európa feljettebb városai mélyén pedig közben megfogan valami, ami aztán szülőanyja halálát is okozza: a városi műhelyek, manufaktúrák robotjában megszületnek az első proletárok, verejtéküket pénzre váltják az első polgárok . . .

Nem csoda, hogy voltak emberek, kik menekülni akartak akkor is a társadalomból - ami persze a fennálló rend egyfajta tagadása, s ilyenformán tűrhetetlen. De a fennálló rendnek nem érdeke mártírokat gyártani, van elszámolni- valója lelkekből éppen elég: Ferencet — szerencséjére, vagy éppen szerencsétlenségére -, integrálja magába. Ferenc nem lehet lázadó, Ferencnek szolgálnia kell a rendet. Azt hiszi Ferenc, hogy Istent szolgálja, pedig hát villámhárító:

a kor feszültségeinek levezetője.

Tetszik Zeffirelli filmje, mert azért ez is benne foglaltatik, s talán az is, amit egy évtizeddel korábban Pasolini A csóró-ban már megfogalmazott: a XX. század lázadó fiatalemberei már nem válhatnak szentekké — az ő társadal- monkívüliségük ad abszurduma a Vörös Hadsereg Frakció, a Bader-Meinhoff-csoport, vagy a színésznőmészárló Manson- banda, nem a megváltatás.

S nem tetszik Zeffirelli filmje, mert amit meglát, nem hajlandó elhinni, s különösen nem tetszik, mert e társadalmi tragédiából segít mítoszt formálni. Az assisi születésű Ferenc sorsát sokan élték s élik 750 év óta. Csak a kegyelemben nem részesülnek. Nem részesülhetnek.

Bodó L.

Karácsony Mecsek] amcsiban