Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-24 / 354. szám
„Elvégeztem a munkámat, megbecsültek” Márványtábla helyett Harminchét éve ács, huszonhat éve művezető és — a jogelődöket is1 beszámítva - harminchat éve dolgo-» zik a Dunaújvárosi 26. Sz. ÁÉV-nél Beck Henrik.- Kaposszekcsői születésű vagyok, az anyai nagyapám kőműves, az apám ács volt) - mondja szakmai indíttatásáról. - Apám rábeszélt: tanuljam ki az ő szakmáját. De mi mást is tehettem vol-, na! Pór évvel a háború után nem volt a falumban más lehetőség, elszegődtem ácstanoncnak a Meiszinaer Henrikhez.- Kitől tanult többet, az apjától vagy a mesterétől?- Apámmal nemigen volt alkalmam együtt dolgozni. A Meiszingertől lehetett tanulni, nagyon jókezű ács volt és rendes ember. Heti egy napra bebicikliztünk Má- gocsra, a kihelyezett ipari tanuló iskolába. Mire felszabadultam a szakmában, addigra a mesterem beadta az ipart, így Dombóváron helyezkedtem el a vasúti pályafenntartásnál. Ott fél év után - kevés1 volt a fizetés - az újsóg-i felhívásokra kitört belőle a „kalandvágy". Fiatalok, gyertek Dunapentelére dolgozni! Falubeli tanulótársával és barátjával, Szommer Jánossal meg sem állt ej mai Dunaújvárosig. 1951 februárjában megkezdték hát az országépítők vándoréle-r tét, mely számára más és más munkahelyeket és több mint egy évtizeden ót a munkásszállókat jelentette.- A gyárépítkezésen doU goztam az ácsbrigádban és mindjárt 1500-1600 forintot kerestem, két-háromszor any- nyit, mint a vasútnál. Felvették az építőipari technikumba, de behívták katonának. Leszerelésekor viszont már épp leálltak a dunaújvárosi építkezésekkel, s mivel a cég Budapesten dolgozott, ő is ott folytatta. A technikum viszont végképp abbamaradt. A fővárosban! dolgozott a Korányi Tüdőszanatórium bővítésén, á nagytétényi sertéshizlalda építésénél. Vasárnaponként és kéthetente a szabad szombatokon hazajárt, de már Dombóvárra, ahova beköltöztek a szülei. 1956 nyarán jött először Pécsre a céggel, a Hőerőmű építkezé-f séhez.- Azóta végleg Pécsett dolgozik?- Lényegében igen, bár a BCM építkezésénél 1969-től lehúztam négy évet. Otíj már művezetőként építőmesteri feladatokat láttam el. Volt, hogy 150 katona és ugyanannyi civil dolgozott a kezem alatt. Ha minden épületen táb-f la hirdetné készítői névsorát, Beck Henrik neve is de sokon szerepelne. A pécsi-. ledinai kockaházak, a toronypince, a BCM-nél a tmk-csarnok, az orvosi rendelő és a vagonbuktató, aztán ismét Pécsett: a Nagyhídi úti vállalati telephely, a pellérdi vízműközpont, o Nagyárpádi úti ÉPGÉP-csar- nok, a 2500 köbméteres tor- tyogói tározómedence, a Prometheus üzemépülete, csarnok a Bőrgyárban és a Sopianában, irodaépület a Mezőgépnél, az új Autóklub, a MÉV ÉDÜ lakatos- műhelye. Jelenleg a Pécsi Vizmü központjában szociális részt és műhelyt építenek.- Saját magának is épített?- Először Dombóváron egyszoba-konyhás, előszobás házat, de azt sose tudtam befejezni. Amikor huszonöt éve az itteni munkák miatt Pécsre költöztünk, Nagy- Daindolban pofoztam lakhatóvá egy présházat, majd belevágtam a Bolgár-közben egy kétszintes ház építésébe. Azóta is ott lakunk a feleségemmel, a nagyfiammal, a menyemmel és tj kisunokámmal. Átadtam nekik az emeletet. Elég már) nekünk a földszint... A kő- vágószőlősi szőlőnkben építettem egy hétvégi házat: pincével.- Harminchat év egyetlen vállalatnál. Nem sok ez?- Amikor 1983-ban szanálták a vállalatot, akkor sem ijedtem meg. Az emberek száz év múlva is építeni fognak, a szekercém is megvan még. Az új igazgatónké talpraállította a vállalatot. Tavaly már 50 milliós nyereségünk volt a korábbinál fele létszámmal. Úgy érzem, elvégeztem a munkámat, és megbecsültek. Igaz, másutt se több a pénz. A feleségemet, Marikát is a vállalatnál ismertem meg, ő is Dunaújvárosban dolgozott könnyügépkezelőként. Jól érzem magam, van munkánk, az egészségem is megvan hozzá. Mi kell még?- Ácsként volt könnyebb dolga, vagy művezetőként?- Művezetőként sokkal nehezebb. Ez is szakma, meg kell tanulni, bele kell jönni. Tudni kell bánni az embe-f rekkel és minddel megtalálni a megfelelő hangot. Ez a legnehezebb. És egyre nehezebb. Sok jó szakembert el- szipkáztak a gmk-k. Nekünk meg adott a feladat és joggal várják el tőlünk is d kifogástalan minőséget. Ezért őrlődnek a művezetők - de gondolom mindenütt ugyanez a helyzet.- Nem bánja, hogy nem végezte el a technikumot?- Most már hiába is bánnám. Idős vagyok én már az iskolapadhoz. Amit a munkámhoz tudnom kell, azt megtanultam. Murányi László Gyorsuló ütem — Termékváltás — Exportfejlesztés Univerzális depalettázó gépsor szerelése a pécsi Sopiana Gépgyárban Fotó: Proksza László Sopiana Agrokémia Minden előirányzatát teljesíti az idén a pécsi Sopiana Gépgyár: termelésük csökkenő létszám mellett a tavalyi 520 millióról 600 millió forintra nő, amiből 480 millió az export; nyereségük 123-124 millió forint, köszönhetően csomagológépeik egyre magasabb színvonalának, ami a nagyobb teljesítményben, a vezérléstechnika fokozott alkalmazásában testesül meg.- A jövő is ilyen?- Jövőre árbevételünk csökkenésével számolunk, miután az új közgazdasági szabályozásban termelői áraink csökkennek. Mostani magas nyereségünket viszont mindenáron tartanunk kell, hiszen a Tungsram-időkből van még hiteltartozásunk, amit 1988- ban és 89-ben is törlesztenünk kell - vázolta szorító körülményeiket Viczencz Ottó igazgató. S ez még nem minden, a piacokon is révbe kell jútni, ami nem ígérkezik sima ügynek. Az idén a Szovjetuniónak és Kínának nagy értékben állítottak elő hűtőszekrénygyártó sorokat, kérdés viszont, ezek jövőre beleférnek-e a magyar—szovjet kereskedelem kontingenseibe. Kína további megrendeléseiről is csak a jövő év első negyedében tárgyalhatnak, amikor az oda utazó pécsi szakemberek közreműködésével megtörténik a hűtőszekrénygyártó sor sikeres próbaüzeme. Ügy néz ki, a Sopiana-termékek nagyobbik részét jövőre új termékek gyártásával kell fölváltani. Ezek után érthető, első és legfontosabb feladatuknak tekintik a gyár jövő évi kapacitásának egyenletes leterhelését, amit minden körülmények között biztosítani kell. Fontos célkitűzésük — éppen a jelenlegi nyereség tartása érdekében — az önköltség csökkentése, tételesen elemzik a ráfordításokat. Nemcsak fajlagosan, de abszolút értékben is megtakarítást kivánnak elérni az energia-felhasználásban, csökkentik a nem termelő létszámot, a munkaidő jobb kihasználására feszesebb normaidőket szabnak. Ennek feltételét úgy kívánják biztosítani, hogy jobban ' megszervezik a forgácsolóüzem munkáját, így tökéletesebb lesz a szerelde alkatrészellátása. Megvizsgálják továbbá, mi az olcsóbb, a külső kooperációs beszállítások, vagy a vállalati gazdasági munkaközösségek által végzett — ez idő szerint nagy értékű — munka, s eszerint választanak. Mindemellett arra törekszenek, a főmunkaidőben jöjjenek a nagyobb teljesítmények, s az annak megfelelő magasabb bérek. A bruttósításnál is ezt tartották szem előtt. A gyár eddigi sikereit az erőteljes műszaki fejlesztés alapozta meg. Bár pénzforrásaik szűkösek, ebben ezután sem szeretnének lemaradni, ha kell, a nyereség terhére is, újabb adósságok árán is áldozatokat vállalnak, mert ez a záloga a jövőbeni új és piacképes termékek kihozatalának. Egy ilyen újdonságnak ígérkezik az a francia szója- feldolgozó berendezés, melyet a Szigetvári Állami Gazdaságban állítanak be kísérletként, s ha a berendezés jól vizsgázik, a Sopiana a francia céggel együttműködve gyártaná. Már fennállásának első évében nyereséges a SOMÁK magyar—olasz vegyes vállalat, melyben a Sopiana is érdekelt. A pécsi székhelyű cégtől jövőre még több nyereséget várnak. M. Z. December 21-én befejezte idei termelését a sellyei Agrokémia Szövetkezet. Nem akármilyen tizenkét hónapot tudhatnak maguk mögött: ez évben a szövetkezet elérte az 540 millió forint termelési értéket, közel harminc százalékkal többet, mint tavaly. A tőkés export növekedése 35- 40 százalék. A nyereség a termelésbővülésnek megfelelően alakult, jóval meghaladja a korábbi évekét. Mindezekkel összhangban nőtt a foglalkoztatottak keresete is. December utolsó másfél hetében már pihennek, ezt az időszakot ledolgozták, munkakörtől függetlenül havonta egy- egy szombatot a közvetlen termelésben töltöttek.- Jövőre további 20-22 százalékos termelésnövekedést tervezünk. A növényvédőszer- értékesítésben bővíteni kívánjuk exportunkat. A szíriai szállítások mellett megpróbálkozunk az amerikai piaccal is — ismerteti az 1988-as évre vonatkozó elképzeléseket dr. Soós Attila, az Agrokémia Szövetkezet elnöke. - Eddig a nagyhatású és egyben környezetbarát rovarölőszert, a Fendonát csak a nagyüzemeknek szállítottuk. Jövőre kisegy- séges kiszerelésben is piacra kerül. Megkezdjük a Szupra- tion hazai gyártását. A festékeknél is lesz újdonság: kétszáz tonna vizes, belső falfestéket készítünk. Az Agrokémia a Pécsi Tej- gazdasági Kísérleti Intézettel és több más gazdálkodó egységgel létrehozta az Amilum Gazdasági Társulást azzal a céllal, hogy a konzerv-, az édesség- és a tejiparban használatos élelmiszeripari adalékanyagok kutatását, fejlesztését, hazai gyártását, valamint piaci bevezetését eavüttesen biztosítsák. Az előzetes számítások szerint a jövő évi szabályozás hatására az Agrokémia nyeresége hozzávetőleg az idei felére esik vissza, azonban a képződött kevesebb nyereségből több marad a szövetkezetnél. Ez lehetővé teszi, hogy egy meo- és egy kutató-fejlesztő laboratóriumot hozzanak létre. Míg az előbbi a mindennapi termelést szolgálja, addig az utóbbi a jövőt. Az Agrokémia Szövetkezet kutatógárdájára vár a élelmiszeripa- iri adalékanyagok gyorsított fejlesztése, ehhez szükséges a laboratórium minél előbbi elkészülte. A tervek szerint 1989. májusában már üzemelni fog. Az Agrokémiás kutatók az utóbbi négy—öt évben jó néhány új növényvédőszerformu- lációt hoztak létre: a Fendo- na, Vektoricid-A, Agrol-plusz gyártása nekik köszönhető, valamint a vizes, belső falfesték és különböző keményitöszár- mazékok kikísérletezése.- Ön, mint az Agrokémia Szövetkezet elnöke, mit vár a jövőtől? — Hiszek a kibontakozás lehetőségében. A kormány programjától azt várom, hogy a célkitűzések következetesen, gyorsan megvalósulnak. így a gazdasági szabályzók hosz- szabb távon stabilak maradnak, a reformfolyamat nem áll meg, és már 1989-ben követi a bérreform is a jelenlegi reformlépéseket. A szövetkezet gazdálkodásának fő vonásai: gyorsabb ütemben kívánjuk törleszteni adósságainkat, megpályázzuk a bérklubtagságot, hogy a dolgozók keresetét tovább növelhessük 8-12 százalékkal; s az importanyag-ellátás terén vállalnánk egy szigorúbb feltételrendszert is abban az esetben, ha önálló gazdálkodást folytathatnánk, ezzel tudnánk biztosítani az ütemes termelést és a tőkés export további 20—25 százalékos növelését. L. Cs. K. Húsipari A Húsipari Tröszt megszűntével önálló gazdálkodásra térhetett át a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat. Ez az önállóság jelentős előnyökkel jár, hiszen a vállalat jövőjét jelentő beruházásaikat meggyorsíthatták. Csökkent a létszámuk és az új bérezésre, a keresettömegszabályozásra tértek át, ezzel 14 százalékos keresetnövekedést értek el.- Egyik legfontosabb, a dolgozók zsebét érintő kérdés a kereset. Úgy gondoljuk, hogy már az év végéig meg tudjuk mondani, kinek-kinek mennyi lesz a keresete. A bruttósítással értékén szeretnénk megőrizni a béreinket — mondja Brun József, a megyei ÁHV igazgatója. Bruttósitják az alapbért, a prémiumokat, a pótlékokat, s a 310 forintos húspénzt és a 120 forintos természetbeni járandóságot is. Bérrendszerüket a jövő év közepéig szeretnék egyszerűsíteni. Meghagyják az ösztönzés lehetőségét is elsősorban a teljesítményeknél, ugyanakkor levonnak annál, aki nem állít elő megfelelő minőségű terméket vagy nem dolgozik rendesen. A vállalat tervezi, ha a jövő évi teljesítmények az elképzelések szerint alakulnak, akkor lehetőség lesz 5-10 százalékos béremelésre. A vállalat termelését bővítik, 400 000 sertést vágnak, s ha az kifizetődő lesz, 46 000 élő sertés exportjával számolnak. Leszerződtek már a tsz- ekkel és az állami gazdaságokkal, Így az alapanyaguk meglesz. A sertések húsminősége viszont csak akkor tartható, ha lesznek megfelelő fehérjetakarmányok. A „fekete" sertés a megye kistermelőinél is már csak az állomány 7 százaléka, két-három éve ez még elérte a 30-at. A vállalat megtartja a termeltetési kedvezményeket, és kihelyeznek 6000 kocát és 140-150 kant a termelőkhöz. Bár még nem áll rendelkezésükre az exportszabályozás, de a rubelexportnál biztosított a 2 százalék körüli eredmény. A dollárexport továbbra i-s veszteséges. A tervük 13,3 millió dollár értékű termék kiszállítása, de nagyon meg kell nézniük, mit és hová szállítanak. Variációkban gondolkodnak, mivel eredményre kell törekedniük. A gazdaságosságot és a minőséget helyezik előtérbe, és e tekintetben már szinte nincs különbség a tőkés, a szocialista és a hazai piac között. Ezért is lényeges a világbanki hitellel végrehajtott pécsi vágóvonal rekonstrukció és a mágocsi nagyberuházásuk. A pécsi beruházás csúszik, és emiatt drágább is lesz a tervezett^ nél. Az is nehezíti a helyzetüket, hogy egyszerre folyik a két munka. Az új évben egy hónapra leáll a pécsi vágóvonal, azt követően az új vonal termelése kétszerese lesz a jelenleginek, ugyanakkor megfelel majd a nyugat-európai higiéniai szintnek. A mágocsi nagyberuházásukhoz nagy segítséget jelentett a mitegy 100 millió forint értékben kibocsátott kötvényük. Ott — ha majd teljes kapacitással dolgoznak - a legmagasabb higiéniai szinten évente mintegy 7500 tonna magas fokon feldolgozott terméket óllítanatk elő. M. L. ÜNNEPI MELLÉKLET 1987. december 24., csütörtök fi kibontakozás pilléréi
