Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-22 / 352. szám
1987. december 22., kedd Dunántúlt napló 3 Hogy szakmát is adjon------------------------------------'-----------------------------------------------------------------------------. '.•.v.;.;.v.;.;.v.v.v.v.v.v.;.^.;.v.v.;.v.v.v:v.v.;Xv;vXv;v;v:^^ Új vágányokon a fehérjeprogram Szakosított számítástechnikai képzés a Nevelési Központ gimnáziumában Néhány éve úgy tűnt, nem lesz, aki számitás- tecnhikai ismereteket tanítson a diákoknak: a legjobb nebulók hamar lehagyták a tananyagban addig egy-két órával előbbre járó tanárokat. A technikai órákból, szakkörökből kinőttek a Ba- sic-sztárok, akiknek már a gépi kódú programozás sem jelentett gondot. Egy időben mindenünnen a Basic-nyelv folyt: napilapokból, folyóiratokból, televízióból - a hallgatók nagy többsége viszont a számítástechnikától érin- telenül hagyta el az iskolát, s magába az iskolába sem épült be szervesen a számitógép alkalmazása. Pécs legfiatalabb középiskolájának, az Apáczai Csere János Nevelési Központ Gimnáziumának tantestületébe jócskán verbuválódtak a számítástechnika megszállott hívei. Ök azt is felismerték: az általában taposott út járhatatlanná lesz egy idő után, tehát változtatni szükséges ahhoz, hogy a számítógép és alkalmazása valóban a hétköznapok szerves részévé válhasson. Ezért is kapcsolódott be az ANK gimnáziuma az Országos Pedagógiai Intézet iskolakutatási és fejlesztési központja oktatási kísérletébe, s vált a szakosított számítás- technikai képzés bázisává. A képzés a fakultációs rendszerre épül, a nagyfakultációs rendszerben például az első évfolyam heti 4 órájáról a negyedik évfolyam heti kilenc órájára nő a számítástechnika oktatása. A képzés figyelembe veszi, hogy vannak tanulók, akik egyetemen-főiskolán továbbtanulva is a számítás- technikát választják valamilyen formában; vannak, akik nem akarnak továbbtanulni, s vannak, akik nem tudják, hogy mit akarnak. A szakágon továbbtanulóknak tehát erős képzést kell adni a felvételi tárgyakból is, lévén hogy a számítástechnikai ismeretek még sehol sem felvételi témák; a továbbtanulni nem akaróknak olyan képzést kell adni, hogy érettségi után el tudjanak helyezkedni - ez tehát egyféle „szak-képzés" —, a harmadik csoport tagjait pedig orientálni kell és lehet arra, a számítástechnikából olyan alapismereteket sajátítsanak el, melyek bármilyen szakterületen hasznosíthatók. A kísérleti oktatás félidejéhez érkezik idén: már másodévesek a szakosított számítástechnikát tanulók. Az OPI-tól kapott törzs-oktatási tervet alapnak használják a ANK gimnáziumának tanárai, hogy a gyakorlat tapasztalataival alakítsanak ki olyan, menüjel- legű tantervet, melyet mások szintén alapnak használhatnak. A kutatást az OPI részéről dr. Mihály Ottó kutatásvezető, a gimnázium részéről Bertalan lános igazgató irányítja s koordinálja; a munkacsoportban Stokinger Zoltán, Ke- czer Zoltán, Makány György és Pethő lózsel tanár vesz részt közvetlenül, többen közvetve. Nézzük, mi valósult eddig meg a kísérlet során, s mit terveznek a munkacsoport tagjai. Az első év első féléve a felzárkóztatásé volt. Hogy a teljesen kezdők ne legyenek hátrányban a Basic-nyelvet már jól használókkal szemben, a képzés alapja a Logo programozási nyelv ez ugyanis mindenkinek új, szerkezete megfelelő szemléletet segít kialakítani, emellett eléggé látványos is. A második félévben kezdődik magának a programozási ismereteknek a tanulása a Simon’s Basic fel- használásával. A lényeg itt is magának a programozásnak a megtanulása, nem pedig egy Drogramozási nyelvnek a megtanítása. A második évet az információ évének is nevezhetnénk, itt a Pascal-nyelv használatos az adatkezelési módok elsajátítására. A tanulók megismerkednek a különböző felhasználói programcsomagokkal (szövegszerkesztők, adatbáziskezelők stb.), illetve a számítógépes vezérlés, az automatika alapjaival. Ebből következően mór specializálódhatnak azok, kik a programfejlesztést választják hivatásuknak, s azok is, akik a számítástechnika alkalmazásában akarnak elmélyülni. A harmadikosoknál kezdődik majd el a tulajdonképpeni szakosított képzés. A programozás elméletébe a számítástechnikai pályára készülők merülhetnek el; a számítógépes automatizálási rendszerek szakon belül a műszaki pályákra készülők előképzése kezdődik meg egyrészről, a tovább nem tanulni szándékozók viszont választhatják a CNC-szerszámgépek kezelői képesítésének megszerzését. A harmadik nagyobb szak az ügyviteltechnikai-számítás- technikai alkalmazásoké, ezt azok fogják választani, akik közgazdasági, pénzügyi, számviteli, kereskedelmi pályára készülnek, illetve középszinten ügyviteltechnológusi képesítést kívánnak. A tervekben szerepel egy negyedik, az oktatástechnológiai szak megszervezése is, mely a pedagógiai pályákra készülőket készíti fel, illetve középszintű oktatástech- nológusi képesítést ad majd. Az oktatási kísérlet során a csoport tagjai állandó kapcsolatban állnak az ELTÉ-vel, s a számítástechnikát igénylő vállalatokkal. Keresik a kapcsolatot a baranyai felsőoktatási intézményekkel is, s éppen ezért, hogy elkerüljék a jelenlegi számítástechnikai oktatások egyik buktatóját: az állandó újrakezdést az egyes szinteken. így jött létre megállapodás az ANK és az ÉGSZI között arról, hogy a tovább nem tanulókat az ÉGSZI foglalkoztatja, illetve továbbképzi, s így keresnek üzemi hátteret is a CNC-kezelői szakot választók gyakorlati képzésére, illetve a végzett kezelők foglalkoztatására. A Nevelési Központ gimnáziumának számítástechnikai szakosított képzése tehát kettős célt tűzött maga elé: a továbbtanulók kellő elméleti felkészítését, illetve a tovább nem tanulók elhelyezkedését szolgáló szakmai képzését. B. L. A jánossomorjai üzem lelke a 26 méter hosszú aszalóhenger - benne óránként 7 tonna szója hőkezelése végezhető el. Egyre több jel mutatja, most már komolyan nekiláttunk a szója hazai feldolgozásának megoldásához. A közelmúltban a Győri Keksz- és Ostyagyár mutatta be a sajtó képviselőinek sikeres új technológiáját, melyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság támogatásával dolgozott ki. Az eredmények biztatóak, a győriek jánossomorjai gyárában a hazai termésnek akár a felét is képesek hőkezelni, s a szója nemcsak mint értékes fehérje- takarmány, de élelmiszerként is megjelenhet a piacon. Tudni kell, a szójabab a betakarítás után közvetlenül nem használható takarmányozásra. Az úgynevezett anti1 nutritiv anyagok, a kesernyés íz is kedvezőtlen élettani hatásúak, ezt a legsikeresebben hőkezeléssel lehet megszüntetni. A szója nagy részét korábban a növényolajipar dolgozta fel, kisebb mennyiséget — a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát termelési együttműködésének köszönhetően — Jugoszláviában kezeltek. A szója hőkezelésére újabban az Unipro szabadalom révén forgódobos szárítókat is használnak, az eljárást eddig 20 gazdaság vásárolta meg. S most jön a Győri Keksz- és Ostyagyár, mely a feldolgozásra egyedülálló lehetőséget kínál. Az előzményekhez tartozik, a győriek jánossomorjai gyárában a cikória aszalására még 1983-ban beállítottak egy nagy teljesítményű, különleges technológiával működő, forgódobos szárítót. A nyugatnémet berendezés számítógépes folyamatirányítással, hőcserélőn keresztül biztosított forró levegővel működik. Az aszalót kipróbálták a szója hőkezelésére is. Az eredmény felülmúlta az elképzeléseket: a szója a hőkezelés után is megőrizte eredeti színét és minden kóros anyagtól mentes. A művelet során a szója csak a nedvességtartalom csökkené-, se miatt veszít súlyából, bél- tartalmi értékeit teljesen megőrzi. Minden remény megvan arra, a Jánossomorján ke- sertelenített szójabab emberi táplálkozásra is alkalmas legyen. Ugyanehhez még el kell végezni a tisztasági, mikrobiológiai és más vizsgálatokat, elképzelhető azonban, az itt hőkezelt szójából az engedélyezés után akár sós ízű, pörkölt szójabab, szójaliszt, vagy más magas fehérjetartalmú élelmiszer készülhet. A Győri Keksz- és Ostyagyár nem titkolja, a sikeres szójafeldolgozás elterjesztésével jánossomorjai gyárának jobb kapacitáskihasználását szeretné elérni. Kedvező viszont a termelőknek is, hiszen egy ilyen technológia kiépítése nagyon sokba kerül, a szója bérfeldolgozása a gazdaságoknak kedvező. A gyárban évente 35—40 ezer tonna szóját tudnak hőkezelni, ez mint-i egy fele a hazánkban idén termett mennyiségnek. S idekívánkozik még egy szám, ami e nélkülözhetetlen takarmány- növény jövőbeni termelési karrierjére lehet bizonyíték: az utóbbi időben évente 600 ezer tonna szóját importáltunk, főként a nyugati országokból. Megéri tehát itthon termeszteni és feldolgozni, hiszen azt a dollárt, amit nem kell kifizetni, már haszonként könyvelhetjük el. A győriek kínálta lehetőségnek módfelett örülünk, mindazonáltal a megoldáskeresésben minden más változatot, érdemes mérlegre tenni. Máris beszámolhatunk a szójaügy legújabb fejleményéről, ami már visszavezet bennünket Baranyába: a pécsi Sopiana Gépgyár is csatlakozik a fehérjeprogramhoz. A maga részéről szerződést kötött egy francia céggel, mely rövid időn belül Magyarországra küldi a szója hőkezelésére alkalmas berendezését. A szója- extrudert kísérletképpen a Szigetvári Állami Gazdaságban állítják be. Teljesítménye óránként 900 kilogramm, vagyis képes egy-egy nagyobb, vagy több kisebb gazdaság állati takarmányozásához szükséges fehérjét „házon belül" biztosítani. A franciák szerint eljárásukkal a szokásosnál 5- 10 százalékkal több értékes fehérje nyerhető ki a szójababból. Ha a berendezés beválik, s lesz rá hazai érdeklődés, a Sopiana megkezdi gyártását a francia céggel termelési kooperációban. Nullszaldós ügyletként, vagyis a gazdaságok forintért juthatnak majd hozzá. A szója- extruder ára 3 millió forint körül lesz. S még egy jó hír: szója1 ügyben mozgolódnak a Mű1, szaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége Baranya Megyei Szervezetébe tömörült tudományos társadalmi munkások is, jövő évi ténykedésüknek és rendezvényeiknek egyik kiemelt témája lesz a hazai szójatermesztés és -feldolgozás eredményességének előmozdítása. Miklósvári Zoltán Penzkimelés, amiuel meg wem eléggé elünlc A váltó feltámadása A jegybank növekvő szerepet szán neki A bankok 1948. évi államo- sitásával szürkébbé vált a pénz- és tőkeforgalom lebonyolításának eszköztára. Az értékpapírpiaccal — kötvény, részvény, záloglevél stb. — együtt megszűnt a tőzsde és több, hatékonyan alkalmazott hitelezési forma (lombard-, oenzió-, viszontleszámító hitel). A hitelmonopólium száműzte a pénzpiacról a korábban rendkívül gyakori fizetési formát, a váltót. Ennek legfőbb oka a szemléletbeli megítélés mellett az, hogy tilos volt a gazdálkodó szervezetek egymásközti, 30 napot meghaladó hitelezése. A váltó hazai beszüntetésétől függetlenül a nemzetközi pénzforgalomban létezett, és alkalmazzák máig is az 1930- os genfi váltójogi törvény előírásainak megfelelően. Kiterjedt tőkés külgazdasági kapcsolataink elengedhetetlenné tették, hogy engedményt tegyünk. így került sor arra, hogy 1965-től hatályos jogszabály engedélyezi a váltó alkalmazását az export-elszámolásokban. A szemlélet módosulását jelzi, hogy tőkés exportköveteléseink és tartozásaink váltó formában való megjelenése csak a lebonyolítási formát határozza meg, s nem az egymással kereskedő nemzetgazdaságok jellegét. Húsz évet váratott magára a váltó belföldi alkalmazásának engedélyezése, ugyanis csak 1985-től lehetséges a gazdálkodó szervek között az egy évig terjedő időre szóló hitelezés. Az idei évtől a kétszintű bankrendszer kialakításával a váltó klasszikus értelemben való funkcionálásához megteremtődtek a feltételek. A kereskedelmi bankok létrejöttével megszűnt a Magyar Nemzeti Bank hitelmonopóliuma, a leszámítolás és a vi- szontleszámitolás lehetősége bővítette a váltóforgatást. Zöld utat kapott a váltó, óm fogadtatása nem ítélhető egyértelműen kedvezőnek. Bevezetésekor még bankos berkekben is megoszlottak a vélemények sikerét illetően. Voltak, akik az elterjedés esélyeit kétkedve fogadták, hiszen a gazdálkodó szervek jelenlegi fizetési fegyelme nehezen egyeztethető össze a váltó szigorú feltételeivel. Mások - kevesen — a váltó gyors és tömeges elterjedését valószínűsítették. Az eltelt két év tcpasztalatai azt igazolják, hogy a belföldi gazdaságban a váltó alkalmazása mór bővülő, de nem a kívánt mértékű. A bank 1985-ben 331 váltóra összesen 3,7 milliárd forintot folyósított. A leszámítolt váltóérték 70 százaléka három hónapon belül volt esedékes, a félévet meghaladó időtartammal a követelések mindössze 3 százaléka került meghitelezésre. 1986-ban már 1265 áruforgalmi ügyletre 13,3 milliárd forint hitel folyósítására került sor. A lejárati idő szerinti megoszlásban arányeltolódás következett be, ugyanis a fél éven túli lejárati tartozások aránya már 50 százalékos volt. A váltóforgalom idei alakulására két dolog volt hatással: 1. A kereskedelmi bankok likviditásának jegybanki eszközökkel történő évközi szűkítése szorgalmazta a gazdálkodók egymás közti áruügyleteinek váltóval való lebonyolítását. 2. A jegybanki refinanszírozás szintén a váltóforgalom élénkítését célozza, amikor a kereskedelmi bankok hitelellátását részben már váltófedezethez köti. Mindezek hatásaként az idei esztendő három negyedévében a kereskedelmi bankok 8,3 milliárd forint értékű váltót számítoltak le, ebből a Magyar Nemzeti Bank 7.3 milliárd forint értékben végzett viszontleszámitolást. Év végéig biztosan kedvezőbb lesz a helyzet a tavalyinál, óm a váltóforgalom a pénzhelyettesítő szerepet egyelőre nem tölti be. Ezzel kapcsolatosan érdekes egybevetés: míg 1938-ban az MNB év végi mérlegében szereplő 435,8 millió pengő leszámítolt váltóösszeg (a mérleg főösszeg 32.3 százaléka) mögött 297 184 váltó volt, addig az 1985. december 31-i 1,6 milliárd forintos leszámítolt váltóállomány (a mérleg főösszeg 0,2 százaléka) mindössze 119 váltó között oszlott meg. Az idei jegybanki szabályozás nemcsak a váltóforgalom bővülését szorgalmazza, hanem a váltóval való fizetési láncolat kialakítását (többszöri forgatását) is, mivel a kereskedelmi bankoktól viszont- leszámitolásra csak többször forgatott váltókat fogad el. Az eltelt két év forgalmát többségében a forgatás nélküli saját váltók adták, melyeket túlnyomó részt a különböző kereskedelmi szervezetek bocsátották ki. Az alapanyag- gyártók és a feldolgozóipar közötti kapcsolatban való forgalmazás csak szórványosan fordult elő. A váltó széles körű alkalmazásával lényegesen mérsékelhető lenne a „sorbán- állás”, mert minden gazdálkodó érdekeltté válna a határidőre történő pénzügyi teljesítésben. Javulna a fizetési fegyelem. A többszöri váltóforgatás lényegében pénzt kímélve, a követelések kiegyenlítésének gyors és pontos eszköze lehetne. A leszámítolás mindenkori lehetősége biztosítja, hogy alacsonyabb kamat ellenében gyorsabban pénzhez juthatna a váltó birtokosa, mintha hitelt igényelne. A tartózkodást alapvetően befolyásolja, hogy gazdaságunk termékhiányos, az eladók vannak előnyös pozícióban, s nem kényszerülnek a hitelben való eladásra, hiszen azonnali fizetés mellett tudnak értékesíteni. A váltó elterjedését akadályozza a gazdálkodók fizetési és szerződéses fegyelmének lazasága is. A probléma nemcsak a tartozások határidőre való kiegyenlítésénél, hanem a követelések behajtásánál is tapasztalható, ebből adódnak az ismétlődő sorbanállások. Mindezt tűrik a jó üzleti kapcsolatok fenntartása érdekében! A területidegen vevő esetében gátolja a váltó alkalmazását, hogy az eladók nem rendelkeznek kellő információval a partner fizetőképességét és készségét illetően. Elég sokan a bizalmatlanság jelének tekintik a váltót. A finanszírozó bankok nem minden esetben állnak az érdeklődők rendelkezésére, hivatkozva a banktitokra. Visszariasztja a gazdálkodókat a váltójogi ismeretek hiánya is. Az MNB mindenesetre még 1985-ben megjelentette Váltójogi ismeretek című kiadványát, hogy pótolja a hiányosságot, és az ismereteket minden gazdálkodó számára hozzáférhetővé tegye. A váltó az elmúlt két évben csak éledezett, de ahhoz, hogy igazán életképessé váljék, a gazdaságban valódi pénz- és piaci mechanizmusoknak kell működniük. A jövő évben érvénybe lépő szabályozók várhatóan megteremtik ezeket a mechanizmusokat, amelyek rábírhatják a gazdálkodókat a hozzá fűződő szigorú fizetési fegyelemre, annál is inkább, mivel a jegybank a refinanszírozás során növekvő szerepet szán a váltónak. Keszthelyi Istvánné dr. Szójafeldolgozás Jánossomorján
