Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)
1987-12-19 / 349. szám
HÉTVÉGE 51. hét S rr rw r uru ev Év végéhez közeledvén magyar szokás szerint fölpörög a gazdasági élet. Minden sürgőssé válik, legfőképpen, hogy a termékek, főként a külpiacokra szánt áruk mind egy szóiig elhagyják a gyárat és a határt, beszámítsanak az idei teljesítménybe. Csak legyen ehhez elegendő alapanyag és alkatrész, legyen szállítóeszköz. Az ilyenkor szokásos zavaroki és idegességek most is kísértenek, előfordul, aprócska import alkatrész hiánya miatt nagy értékű gépek és berendezések vesztegelnek a raktárban. Évzárás előtt nagy a hajtás, különösen a többlet exportot vállalóknál, szinte éjjel-nappal hétvégeken is dolgoznak. így tud most megkeresni például egy jó kesztyűszabász akár havi húszezer forintot, s nem sokkal kevesebbet a csúcsteljesítményt nyújtó varrónő. A gazdaság fölpörgését mindazonáltal nemcsak1 a szokásos év végi hajrá magyarázza. A jövő évi áremelések hírére magasra szökkent felvásárlási láz is fűtötte, fűti a gazdaságot, egyes termékeket a vá-í sárlók szinte a gyártószalagokról kapkodják le. A vállalatok próbálnak utánamenni a termeléssel a megnövekedett igényeknek. Ez is az idei bevételeket gyarapítja, más kérdés, főhet a fejük, milyen lesz jövőre a kereslet, miután sokan előrehozták vásárlásaikat. Nemcsak a termelés, de a gondolkodás is fölgyorsult a gazdaságban, pontosabban föl kellett gyorsulnia. Új közgazdaságtant tanulunk. Változó vállalati jövedelemszabályozás, árreform, személyi jövedelemadó-rendszer, bér- bruttósítás . . . Ezek felérnek egy újabb gazdasági reformmal. Ám most nem volt idő a rákészülésre és kísérletezésre, mint 1968 előtt, 1987-ben néhány hónap leforgása alatt kellett befogadni a változásokat. És már készülni, szerződéseket kötni a szállítókkal és a vevőkkel a jövő évre, sokszori a jövő évi szabályozások és változások ismerete nélkül, kockázatokat is vállalva. Munkát adnak a vállalati élet belső demokráciájának új játékszabályai: például a bérbruttósítást, az egyik leghúsbavágóbb változtatást át kell futtatni a vállalati tanácson, a szakszervezeti fórumokon, s rögzíteni a kollektív szerződésben. Van ezenkívül szívfájdalom és őszinte aggodalom, új szabályozásban ki-ki milyen pénzügyi helyzetbe kerül jövőre, fölrémlik' a veszteség, esetleg a felszámo-* lás veszélye és fenyegetése. Gondolom, a vállalati vezetők inkább a tennivalókon, a jövőbeni cselekvésen tűnődnek, miután az országgyűlésről a fülükben maradt' a megfiatalított, áramvonalasított kormány üzenete: a gyengéknek nincs költségvetési támogatás. Sűrű ez az év, de hát éppen ez kényszerít gondolkodásra és cselekvésre. S ha gondolkodunk és cselekszünk — dr. Trethon Ferencet idézve - nemcsak vagyunk, de leszünk is. Kku ívTöJk V't A MEFAG legkorszerűbb gyára az egy éve üzemelő szigetvári bútorüzem. (írásunk a 7. oldalon.) Läufer László felvétele Oktatási kísérlet a szenvedélybetegségek kialakulásának megelőzésére Körösi Zsoltné tart osztályfőnöki órát □ gyerekeknek az iskola könyvtárában A szép, új budai iskolában nem szokatlan a kísérletezés, új módszerek kipróbálása. A Budapesti Tanítóképző Főiskola gyakorló iskolája lévén, a tanárok is, a gyerekek is nyitottak az újra. Amiért felkerestem a nyolcadik osztályos gyerekcsoportot, — az egészen szokatlan még itt is. Ezek a gyerekek az elsők, akiknek itt olyant tanítanak, amit nem is tudom minek lehetne nevezni? Drogtan? Kábítószertan? A foglalkozásokat tavaly, a második félévben kezdték hetedik osztályosokkal. Az osztályfőnöki órák egyrészét áldozták föl erre. Arra voltam kíváncsi, a gyerekek miként vélekednek róla. Beszélgetőpartnereim, az iskola hat tanulója, négy kislány és két fiú. íme, a vélemények: „Tudtam, hogy van szipózás, meg kábítószerezés, de a hatását nem ismertem” . .. „Nekem fogalmam sem volt, hogyha bizonyos gyógyszerekre alkoholt iszunk, akkor mi történik.” „Az, hogy most ezt tanuljuk, szerintem jó is, meg nem is. Jó, mert megtucKuk, milyen veszélyes. De rossz is, hogy elmondták, a kábítószer sokszor kellemes érzéseket kelt abban, aki csinálja. Volt olyan gyerek, aki azt mondta, azért egyszer szeretné kipróbálni . . ." „Én biztosan nem fogok soha szipáz- ni, se más ilyesmit csinálni, hiszen mondták, sokszor azt képzelik a narkósok, hogy tudnak repülni, aztán kilépnek az emeletről. Hát én nem akarok kisétálni az ablakon . . .” „Én lehet, hogy kipróbálom egyszer, csakhogy megtudjam, milyen. De csak egyszer, és soha többet . . .” „Nemcsak a kóbítózásokról beszélünk, ezeken az órákon, hanem játszunk is. Kapunk különböző jeleneteket, amit eljátszunk. Ezekben mindig valami probléma van, és azt próbáljuk kitalálni, hogy lehetne megoldani. Mindenki elmondhatja az ötleteit, és ez nagyon jó.” Körösi Zsoltné, az iskola igazgatóhelyettese vezeti ezeket a foglalkozásokat. — Nemcsak megismertetjük a gyerekekkel a kábítószerek hatásait, a rendszeres narkó- zás, alkoholizálás következményeit, hanem különböző szituációkat játszunk el. Eljátszanak egy alaphelyzetet, például olyan családi jelenetet, amelyből kiderül, hogy ennek a családnak milyen gondjai vannak. Utána a gyerekek azt is eljátszók saját elképzeléseik alapján, hogy hogyan lehetne a konfliktust megoldani Mogam is meglepődtem, szinte mindig rátaláltak a helyes megoldásokra. Ez a játék a problémamegoldó képességüket fejleszti. — Hallottam róla, hogy az oktatás bevezetése nem aratott osztatlan sikert. Sokan a szülők közül kifejezetten tiltakoztak. Azt mondták ebbe az iskolába nem olyan gyerekek járnak, akiknek erre szükségük volna. Mások meg amiatt aggódtak, hogy így majd azoknak is felkeltik a kíváncsiságát, akiknek eddig eszükbe sem jutott, s majd éppen emictt fogják elkezdeni . . . A hallgatás nem oldja meg a problémát. Attól, hogy nem beszéltünk róla, a jelenség létezett, sőt, egyre terjedt. Azt is meg kell mondjam, sok olyan fiatalt kezeltünk, akikről előzőleg azt hitték a szülők, vele aztán sohasem fordulhat ez elő — mondja dr. Gerevich József. Dr. Gerevich József pszichiáter, az Alkoholellenes Állami Bizottság drogkutatási csoportjának vezető főorvosa. — Amíg valaki narkománná válik, nagyon sok minden történik az életében, — folytatja. - Majdnem minden esetben bebizonyosodik, hogy sajátos személyiségzavarnak a következménye, aminek a hátterében mindig ott van a család valamilyen zavara. Ha meg akarjuk előzni, ha azt akarjuk, hogy ez a megelőző munka hatékony legyen, olyan életszakaszban kell elkezdeni, amikor még kevés a probléma, amikor még formálható a személyiség, amikor még nagyon fogékonyak mindenre. — Az oktatási módszert nyugatnémet mintából vettük át magyarországi sajátosságokhoz adaptálva. A narko- mánia elleni küzdelem számunkra hármas feladatot jelent. Első és a legfontosabb, a megelőzés. A gyerekeket, idejében kell felkészíteni, miként lehet elhárítani a bajt. A második feladat, az egykét próbálkozáson átesettek kiemelése és kezelése. A harmadik már a narkománok, a kábítószerektől már függőségi iviszonyba kerültek gyógyító terápiája, majd rehabilitáció- ja.- Visszatérve a szülők reakciójára: az teljesen természetes. Hiszen Magyarországon nagyon sokan nem — sokszor orvosok sem —, tudják mit is kezdjenek a jelenséggel, hogyan is foglalkozzanak vele. Márpedig, ha nem a megfelelő módon nyúlunk a narkománná vált fiatalokhoz, sokat árthatunk. Például a szigor, a tiltás ilyenkor már nem vezet eredményre, sőt éppen ez rögzítheti az állapotot. A fiatal ugyanis ekkor bűntudatot, szorongást érez és ez elől menekül, amikor ismét a kábítószerhez nyúl. Ezért kell megnyerni a szülőket. Ez az oktatási program a szülők együttműködésére számít. Ha nagy az ellenállás, természetesen nem kényszerítjük. A féléves időszak lezárása után, a kutatócsoport maga is kíváncsi volt a gyerekek véleményére. Kérték, mindenki írja meg a véleményét. A sok közül íme az egyik: — Jó volt, mert mindenkinek a tudatára jutott, hogy milyen veszélyes a kábítószerezés. Fontos lenne, több helyen is megcsinálni, mert akkor lehet, hogy senki sem fog szipózni. Sarok Zsuzsa Drogtan? Kábítószertan?
