Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-19 / 349. szám

1987. december 19., szombat Dunántúli napló 3 Több olvasónk kérdezte: mi az oka, hogy nehéz té­li tüzelőhöz jutni? Hogy a leggyakoribb válasz: nincs, várni kell! Aztán, ha hetekkel, hónapokkal a be­fizetés után végre mégis megérkezik a megrendelt mennyiség, a vásárló még mindig nem lehet biztos abban, hogy fűteni is tud. Ki a felelős a szervezet­lenségért, a késésért, a sok kellemetlenségért? Meddig tart az egymásra mutogatás? A hozzáértők váltig állítják: több szén nem lesz, és abba is bele kell nyugodni, hogy a keretgazdálkodás sajátos hely­zetet hozott létre. A mecseki feketeszénre másutt van szük­ség, helyette ott a brikett, vagy az olcsó iszapszén. Az elmúlt hónap tapasztala­tai azonban azt jelzik, hogy időnként baj van az elosztás­sal is, mert hol ez hiányzik, hol az. Magyarázat természe­tesen akad, csakhogy azzal nem lehet fűteni. Egy idős pécsi házaspár még augusztus 10-én befizetett a Tüzépnél 40 mázsa iszapsze­net. A szállítmányt hetekig hiá­ba várták a Márton utcába. A környéken egy idő után épít­kezés kezdődött, az utcát fel­bontották, a 8-as számú ház előtt árkot mélyítettek, az ud­varra gyalog is nehéz bejut­ni, hót még autóval. — Egy hónap elteltével kezd­tünk aggódni — mondja Mischl Lajosné, aki most a ta­valyi maradék fával fűt. — Máskor két hét alatt ide ért. A férjem elment érdeklődni, de azt mondták, valami szeny- nyező anyag került a szénbe és továbbra sem hozták. Teltek, múltak a napok. Az idős asszony végül megunta a várakozást és testvérével útnak eredt. Jártak a gyárvárosi ál­lomás közelében a mázsaház­nál, látták az erőmű felé in­duló megrakott teherautókat és megtalálták a széncédulát egy magánfuva rosnál. Kiderült: a vállalkozó szer­ződésben áll a Volánnal, kéz­zel rakja fel és lovaskocsival szállítja az iszapszenet. Ám mire teljesíthették volna a megrendelést, az utcát már felbontották. Több napi utána­járással Mischl Laiosék elin­tézték, hogy visszafizessék a pénzt. November 17-én ismét a kezükbe volt a 2104 forint, amit még augusztusban fizet­tek be a téli tüzelőért. A fuvaros, özvegy Kalotai Istvánná elmondta: nem raj­tuk múlott, nekik szóltak, ne vigyék az iszapot, mert rossz a minőség. Aztán hetekig nem volt kiszolgálás. A fuvaros sze­rint november közepén még mindig voltak 2—3 hónapos késések. A minap, vittek pél­dául 60 mázsa olyan szenet a Kemény Zsigmond utcába, amelyet a vevő még augusz­tusban, 17-én fizetett be. Az okokról elsőként Tóth Je­nönét, a Dél-dunántúli Tüzép pécsi megrendelő irodájának vezetőjét kérdeztük: — Miért kellett ennyit várni az iszapszénre? — Először is azért, mert a Volánnak szállítási gondja volt, aztán meg a bánya minőségi problémák miatt nem adott ki többet. — Nem sok ez a három hó­nap? — De igen. A Volán azon­ban nem tehet arról, hogy nem kap annyi kocsit, ameny- nyi kellene. Tessék megérteni, sem a Tüzép, sem a szállítási vállalat nem tehet róla, hogy a bányánál minőségi gondok vannak! — Ha ezt tudták, miért vet­tek fel megrendelést? — Nem tudtuk, hiszen a Volán nem azonnal szállít, két-háromhetes határidő szo­kott lenni. Sőt iszapszenet ha­vonta csak négyszer visznek, kizárólag szerdai napon, ak­kor megy ki a rakodógép. Miért késik a szén? Tóth Jenőné szerint idén jó­val több a panasz és a rek­lamáció, mint korábban. A fo­gyasztók persze nemcsak a ké­sést teszik szóvá, de a minő­séget is. Hogy mit tesz az iro­da ilyen ügyben? íme, a vá­lasz : — Szállítási ügyben felhív­juk a Volánt, megbeszéljük, hogy a megrendelt mennyisé­get hogyan és mikor tudja vinni. Ha minőségi kifogások vannak, leszólunk a telepre, mondjuk a blokkszámot, a ne­vet, a lakcímet, ami alapján kimennek és megnézik. Hát ez így egyszerű. féleséq között a nem szakem­ber észre sem veszi a különb­séget, a fuvarosok, a gépko­csivezetők nem tudják megál­lapítani, melyikből rakták meg járművüket. Bognár András, a Pannon Volán szállítási csoportvezető­je úgy emlékszik, hogy két-két és fél hónapig szünetelt a szállítás minőségi gondok miatt. — Ezt követően megállapod­tunk — idézi fel a történte­ket —, hogy szerdán és szom­baton biztosítják számunkra a szükséges mennyiséget. Ami­kor elkezdtük a munkát, mint­Naponta 600 tonna iszapszenet töltenek vagonokba a pécsi Szénelőkészítő Üzemben Fotó: Kóródi Gábor A szerkesztőséget felkereste Plaff Erzsébet és elmondta, hiába panaszkodott az őt meglátogató szakembernek, hogy nem tud fűteni, azt a vá­laszt kapta: örüljön, hogy egyáltalán szénhez jutott! Valami mégis lehet a minő­séggel. o Tény, hogy meg kell tanul­ni a gyengébb kalóriájú fűtő­anyag használatát. A kazánok nem egyformák, az egyikben a barna szén is jól ég, a má­sikban a brikett is. Az utóbbiról mindenesetre kevés jót hallani. Az elmúlt hónapokban az iszapszénről is kiderült, hogy nincs mindig minden rendben körülötte. Városszerte beszélik, hogy az erőművi szén összeke­veredett a lakosságival. — A hir igaz — erősíti meg Szebényi Ignác, a Mecseki Szénbányák Vállalat értékesí­tési osztályának vezetője. — A betonozott készletterünkön — ahol a tárolási kapacitás maxi­málisan 8000 tonna — kényte­lenek voltunk azt a flótáit mel­léktermékeket is elhelyezni, amely lakossági célokra nem alkalmas. Mindössze 1000 tonna volt, ami összekeveredett a bányá­nál, mégis úgy döntöttek, le­állítják a szállítást. A kétszén­egy 11—12 ezer tonna várt el­vitelre. Jelenleg már nincs le­maradásunk. — ön szerint mégis miért kellett hónapokig várniuk a megrendelőknek? Valóban vol­tak a Volánnak szállítási gond­jai? — Nem tudom, milyen ne­hézségekre gondolt a meg­rendelő iroda vezetője, erről most hallok először. Az viszont tény, hogy a Tüzép szándéko­san nem szüntette be az iszap eladását, nehogy a lakosságot megijesszék, pánikot keltse­nek. Nagy kereslet alakult ki, iszapszenet viszont nem kap­tunk. Augusztusban még min­dig az áprilisi megrendelések teljesítésénél tartottunk. Az volt a fontos, hogy akik ré­gebben befizették, előbb meg­kapják a tüzelőt. o Kuszának tűnik a helyzet. A megrendelő iroda tehát to­vábbra is elfogadta a pénzt a vásárlótól, miközben az iszap­szén kiszolgálása szünetelt. Hogy meddig és valójában miért, azt a jelek szerint az adott időpontban sem az ér­tékesítő, sem a szállító nem tudta pontoson. Az ellentmondásokat Szebé- nyi Ignáccal próbáljuk tisz­tázni : — A Tüzép-vállalatok tavasz óta elzárkóztak bizonyos több­letek, illetve nagyobb mennyi­ségű iszapszén átvételétől —• érvel az osztályvezető. — Az újhegyi készletterünk március végére annyira tele lett, hogy kénytelenek voltunk a régi pa­lahányó tövében egy újabb le­rakóhelyet kialakítani. Az ott elhelyezett 5000 tonna lakos­sági szén egy idő után telje­sen kiszáradt, porrá lett. A tüzépek vasúton nem fogadták ezt a mennyiséget és a lakos­ság sem vitte. Amikor néhány tétel mégis elkerült innen, szinte azonnal reklamáltak a rossz minőség miatt. — Mi történt ezután? __ Az 5000 tonna iszapszén­nel nem tudtunk mást tenni, kedvezményes áron átadtuk az erőműnek. Közben beindult az a beruházás, amelynek célja, hogy a jó minőségi mecseki szenekből minél több kokszol­ható szenet állítsunk elő. Az új üzemnél voltak kisebb gon­dok és több iszapot csak ke­vesebb kokszszén árán tudtunk volna biztosítani. Amikor azonban sürgetővé vált a hely­zet, újabb nagy mennyiséget rakattunk a tárolótérre. Októ­ber 28-tól ismét rendelkezésre állt 1000 tonna. A Dél-dunán­túli Tüzép felé egyébként 5500 tonna a negyedik negyedévi kötelezettségünk. A z érdekelteket külön-külön hallgatva az ember hajlik rá, hogy azt higgye, mindenkinek igaza van. Valami bai mégis­csak lehet, hiszen a Belkeres­kedelmi Minisztérium felkéré­sére ellenőrzést végző Keres­kedelmi Felügyelőség másutt is tapasztalt ellentmondósokat. Megállapították például, hogy a legtöbb tüzelőanyagtelepen található valamilyen fűteniva- ló, főként tűzifa vagy brikett. Ám olyan is akadt, ahol csak az egyik, vagy semmi sem volt. Szigetváron 50 vásárló várt iszapszénre, az előjegyzések szerint 380 vevő szeretett vol­na brikettet akkor, amikor — jóval a fűtési szezon kezdete után — néhány másik telepen elfekvő készletek voltak, vagy nem volt kereslet. Máqocson 1500 mázsa iszapszén állt a telepen, de Komlón is több ezer mázsa brikettet áztatott a novemberi eső. Hogy mit mondanak mind­erre a forgalmazók? Azt állít­ják: a fogyasztó a hibás. So­kan az utolsó pillanatig re­ménykedtek, hogy valamilyen jobb minőségű szénhez jutnak, hogy jön az import. Aztán, ami­kor kiderült, hogy kevesebb lesz a külföldi szén, nem lesz annyi mecseki dió és mogyoró, pánikba estek. Augusztusban, szeptemberben megindult a ro­ham, amivel ismét csak nem bírtak. Kérdés persze, hogy meddig lehet a szervezetlenség miatt a fogyasztót okolni. Ezt a hely­zetet ugyanis nem ő teremtet­te. Változtatni sem ö tud rajta. Ferenci Demeter A gyerekek többsége szövetkezeti tag Szedik a laskagombát a gyerekek a diósviszlói iskolaszövetkezet gombapincéjében Fotó: Proksza László 11 Nagydíjat és Kiváló Szövet­kezet címet nyert a diósvisz­lói általános iskola Kincses­kert iskolaszövetkezete az or­szágos vetélkedőn. Az iskola udvara zsibongó, gyerekekkel teli, kíváncsian várják a tévéseket és az ün­nepségre érkező vendégeket. A kisbolt még nyitva tart, ket­ten is alig győzik a rohamot. — Két szelet csokit kérek! — mondja egy fiú. Még visz- sza sem ér az ifjú boltos, már egy kislány rendeli meg napi édességadagját. — A boltban szendvicset, te­jet, kiflit, kakaót árusítunk a második óra utáni szünetben- meséli Biró Ildikó hetedikes, az egyik eladó. - Az iskola- szövetkezet megalakulása óta veszek részt ebben a munká­ban. Tagja vagyok a bőrdísz­műves, gombatermesztési, ker­tészeti szakcsoportnak is. Két éve beválasztottak az intéző bizottságba. Az én feladatom, hogy megszervezzem a kis­bolt áruellátását, a káposzta öntözését. — Jó ebben a szövetkezet­ben dolgozni — folytatja Tóth Melinda. Ö szintén hetedik osztályba jár. — Mindenki együtt csinál mindent, itt még senkit nem kellett noszogatni. A bőrdíszműves szakszövetke­zet a kedvencem. Tizenketten dolgozunk együtt futószalag­rendszerrel. Van, aki szab, más a könyvjelző, kulcstartó, ujjbáb ragasztását végzi. A legnehezebb dolga a meós- nak van, mert neki kell visz- szaadni a rosszul sikerült da­rabokat . . . 1981-ben alakult meg a diósviszlói iskolaszövetkezet. Először csak a kisboltot üze­meltették, később kezdtek a gyakorlókertben káposztát ter­meszteni. Az évek során bő­Az EPFU kollektívájának: talalmanya w Uj eljárás olajos szennyvizek tisztítására A vizek olajjal, valamint egyéb szénhidrogén-szárma­zékkal történő szennyeződése napjaink egyik legnagyobb környezetvédelmi problémája. Ilyen szennyeződés a nyílt fel­színi vizeken bekövetkezhet vé­letlen katasztrófa során, az ipari tevékenységeknek azon­ban velejárója. Rendszeresen keletkeznek szennyezett vizek, amelyek tisztítás nélkül nem engedhetők a talajba, illetve a közcsatornákba. Az olajos szennyeződések el­távolítására számos eljárást is­mernek. Ezek olyan anyagok­nak “a szennyezett vízfelszínre juttatásából állnak, amelyek az olajat mechanikusan és vegyi reakció révén megkötik, de az ilyen jellegű szennye­zés eltávolítása számos prob­lémát vet fel. A szabad víz­felszínre engedett olajlekötő anyag — rendszerint por, vagy hab — a vízfelületen szétosz­lik, az olajjal reakcióba lép. Az egyes poralakú, olajab- szorbens anyagok súlya azon­ban megnő, a víznél nehezeb­bé válik, és lesüllyed. Gon­dot okoz a lehalászás, más esetekben a vízből történő ki­emelés, végül a tárolás. A fo­lyami állóvizi, kiterjedtebb ten­geri olajszennyeződések eltá­volítására ismert módszerek nem alkalmazhatók az ipari szennyezések — gépkocsimo­sókban, szervizekben keletke­ző olaj — olyan mértékű el­távolítására, hogy a maradék víz a közcsatornába engedhe­tő legyen. Az Építőipari Szállítási Vál­lalat pécsi üzemegységének kollektívája — Koncz István igazgató és Kolta Péter főmér­nök — új eljárást dolgozott ki az olajos szennyvizek eltávolí­tására. Találmányuk környezet­kímélő, gazdaságos, igen jó kinyerési és víztisztítási hatás­fokkal rendelkezik, a begyűj­tött olaj nem jelent újabb környezetszennyezést. Az eljá­rás során a szennyezett víz fel­színére a szennyezéssel reak­cióba lépő anyagot juttatnak, majd az adott reakcióidő el­teltével a keletkezett terméket összegyűjtik és eltávolítják. Be­ruházást szinte alig igényel ez a módszer. Egy motorral kom­binált szivattyú leszívja a fel­színről az olajos emúlziót, amely keresztül jön egy csap­dán, ott az olaj abszorpciós állapotba kerül egy anyaggal, Ez alkalmas élővizek tisztításá­ra is, mert az abszorbens anyag víztisztító, az abszorp­ció során duzzadt anyag kelet­kezik, amelynek fajsúlya ki­sebb a víznél, nem süllyed el, könnyen eltávolítható. A ke­letkezett massza néhány napi pihentetés után elégethető. Égésfoka az olajénál csak valamivel kisebb, tehát nagy mennyiségben energia kiváltá­sára alkalmas. A sümegi mész­égetővel már folytattak tárgya­lásokat, hajlandóak lennének fogadni ezt az anyagot. Az ipari vizek tisztításánál is egyszerű az eljárás, a szeny- nyezett vizet zárt ciklusban ál­ló szűrőelemen áramoltatják keresztül. Az Építőipari Szállítási Vál­lalat keresi az együttműködé­si lehetőségeket. A szabada­lom bejelentése óta a Talaj­erőgazdálkodási Vállalattal folytattak komolyabb tárgyalá­sokat, s érdeklődött a MÁV is. M. Gy. vült a tevékenységi kör, ma már választani lehet bőrös, méhész, a gombatermesztési szakcsoportok közül. Hamaro­san megkezdi munkáját a mű­vészeti szakcsoport is, ahol a tanulók a fazekasság és szö­vés alapjaival ismerkedhetnek meg. — Ebben az évben először vetettünk a fűznivaló paprika és káposzta mellett kukoricát is — mondja Schmidt Jenöné igazgatóhelyettes, a Kincses­kert iskolaszövetkezet elnöke. — így is megpróbáljuk a ré­gi hagyományokat felelevení­teni, megőrizni. Télen közösen morzsoljuk le a saját termésű kukoricát, ahogy szokás volt régen a falusi házaknál. Köz­ben bábokat készítünk, mesé­lünk, dalolunk kedvünk szerint. A 'dTósviszlói iskolában a qyerekek szabadidejükben gon­dozzák _a kertet és készítik ajándékfargyaikat. A 130 ta­nuló közül 76-an tagjai a szö­vetkezetnek. Egész éves bevé­telük 50 000 forint, amiből nyá. ron táborozni mennek. Azok, akik naavon jól dolgoztak, in­gyen, akik kevésbé, azok az eav hétre 200 forintot .fizet­nek. Idén a bevételük eqy ré­széből színes tévét vettek az úttörőcsapattal közösen az is­kolának. A munkáiukat seqiti a siklósi Tenkesalia ÁFÉSZ. A kertészetük kaonlóqépet ka­pott tőlük aiándékba. — A boltunkban nemcsak élelmiszert, iskolai papírárut kínálunk, hanem foglalkozunk könyvterjesztéssel is — foly­tatja Schmidt Jenőné. — A gyerekek házról házra járnak, úgy is árusítják a könyveket. Az iskolaszövetkezetnek bár­ki tagja lehet. Az itt tevé­kenykedő gyerekek megtanul­nak pénzt kezelni, irányítani, egymás munkáját ellenőrizni, a taggyűléseken véleményt mondani. Közvetlenebb a kap­csolatuk a nevelőkkel. A gyen­gébb képességű diákok is si­kerélményhez juthatnak. — Négy éve termesztünk gombát a megüresedett szol­gálati lakás pincéjében — me­séli Lévai Sándor nyolcadikos, miközben megmutatja a gom- bászatot. — Ebben az évben ez már az utolsó termésünk. Télen hideg a pince, majd esek tavasszal veszünk újabb komposztos zsákokat, és ter­mesztünk laskagombát. Kamu Csaba is nyolcadikos. — A gombászat mellett méhé­szettel és kertészkedéssel is foglalkozom. Otthon is sokat segítek a kertben a szüleim­nek. Itt is mindent megcsi­nálok, amire szükség van, ha kell, gombát árulok, máskor káposztát öntözök. Jó dolog látni, hogy a kezem nyomán fejlődik a növény. Nyáron is bejövünk az iskolába, és meg­öntözzük a káposztát, leszed­jük a gombát. Ebben a szö­vetkezetben semmi nem köte­lező, talán azért is szeretjük csinálni. Sz. K. Szoua tesszük Nagydíjas „Kincseskert”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents