Dunántúli Napló, 1987. december (44. évfolyam, 331-360. szám)

1987-12-02 / 332. szám

1987. december 2., szerda Dunántúlt napló 3 Eukönyu Háromszáz év múltja és jelene Jelenet A bűvös szekrény pécsi próbájáról Pénteken: operabemutató a stúdiószínpadon A bűvös szekrény Beszélgetés a szerzővel. Farkas Ferenccel Farkas Ferenc A bűvös szek­rény című operáját mutatja be pénteken a Pécsi Nemzeti Színház operatársulata a ka­maraszínház stúdiószínpadán. Az opera szövegkönyvét aí Ezeregy éjszaka egyik meséJ jé bői Kunszery Gyula irta. A történet a furfangos Zulejkó- ról szól, aki börtönbe zárt fér­jét szeretné kiszabadítani; a kádi, a vezir, a mufti is haj­landók közbejárni, ám cseré­be Zulejka kegyeit kérik. Zu- lejka mindent megígér, de csináltat egy nagy szekrényt, ahova a három csábitót és az asztalost is bezárja. Farkas Ferenc évtizedekig volt a Budapesti Zeneművé­szeti Főiskola zeneszerzés ta­nára, és a zeneművészet szinte valamennyi ágában jelentős műveket alkotott; da­lait, oratóriumait, szimfóniáit, kamaraműveit gyakran játsz- szók itthon is, külföldön is. A bűvös szekrény mellett a Csi-t nőm Palkó, A furfangos diákok, a Zeng az erdő című daljátékai ismertek és népsze­rűek a rádióban, hazai és kül­földi színpadokon. A bűvös szekrény bemutatója 1942. áp­rilis 22-én volt Budapesten.1 azóta többször is felújították, játszották Kolozsvárott, az NDK-beli Erfurtban és Gerá- ban. Farkas Ferenc Pécsre érke-, zik a hétvégi premierre, előtte rövid telefoninterjúra kértük.- Mikor látta legutóbb A bűvös szekrényt színpadon?- Három évvel ezelőtt Zü­richben az újjáépített opera megnyitásakor, mert az épü­let mellé egy új operastúdiót! és építettek, és azt A bűvöí szekrény előadásával avatták.- Hogy lért el stúdiószín­padon az eredeti opera?- A svájciak kérésére én egy kamaraoperai változatot! készítettem, amelyben nincs kórus, a zenekar mindössze 13 tagú. De a történet és a főbb szereplők változatlan ma­radtak. . i- A kamaraoperákra most a pécsi társulat is nagyon li­gy el­- Nyilvánvalóan híre ment ennek a variációnak, ezért ke­restek meg a pécsiek. A pécsi mostani ennek magyarországi bemutatója lesz.- Gyakran halljuk az ope­ra részleteit a rádióban. — Még 1966-ban készült egy teljes rádiófelvétel Vaszy Vik­tor vezényletével, az fut ma is. Az 1942-es bemutató óta itt­hon és külföldön összesen nyolc színpadon jelent meg az opera. — Min dolgozik most a ta­nár úr? — Egészségem rendben, so­kat dolgoztam, szerzői estemre készültem, amelyet december 13-án rendeznek a zeneakadé­mián. — Ez ajándék lesz 82-ik szü­letésnapjára? — Igen, jól tudja, és ilyen- ajándéknak tekintem a pécsi bemutatót is. A pécsi szereposztás: Zulej­ka: Csák y Ágnes, Hasszán: Derecskéi Zsolt, ill. Kovács Attila, A kádi: Marczis Deme­ter, A vezir: Vághelyi Gábor, ill. Egri Sándor, A mufti: Kuncz László, Az asztalosmester: Ko­vács Attila, ill. Derecskéi Zsolt. Az odaliszkok: Sajdy Júlia, Be- nei Katalin és Kővári Anikó. Rendezte, a díszleteket és jel­mezeket tervezte: Ery-Kovács András, vezényel: Breitner Ta­más, ill. Hirsch Bence. G. T. Alma materek évkönyveiben böngészni érdekes, izgalmas időtöltés. Híres gimnáziumo­kéban különösképp. Ezt pedig csak az múlhatná felül, ha tartottam vagy tarthattam vol­na már a kezemben olyan rangos, nívójában, mélységé­ben, szerkesztettségében és külsőjében olyan szép, tömör, jelentős részében tudományos igényű, s mégis olvasmányos iskolatörténeti summázatot, mint A 300 éves pécsi Nagy Lajos Gimnázium jubileumi év­könyve 1687-1987 címmel, az intézmény kiadásában most megjelent kötet. Az évkönyv, mint címéből is következik, az intézet fennállá­sának 300. évében jelent meg dr. Kelenli Elemér igazgató szerkesztésében, s a műszaki és tipográfiai munkák terén Borsy Károly régóta fémjelnek számító nevével; s Horváth Lajos megyei tanácselnök me­leg hangú Előszavával. Szerkezetében is eltér a kon­vencionális évkönyvektől, isko­latörténetektől. Nem nyom agyon számadatokkal, statisz­tikákkal, táblázatokkal; helyet­tük (is) bőséges korabeli és mai képanyaggal frissíti olva­só kedvünket. Informatív részei valóban informálnak, tanulmá­nyai pedig valóban a tudomá­nyos dolgozatok követelményei szerint íródtak. Két bevezető tanulmánya a Pécsi Nagy Lajos Gimnázium történetét tekinti át kezdetétől 1948-ig, illetve az államosítás­tól napjainkig. Dr. Rajczy Péteré a távolab­bi múlt. Tanulmánya avatott, nagy tárgyismeretű és fölké­szültség ű igazi történészre vall, aki ráadásul kitűnően is ír. Historikus előzmények tömör felvillantása után vezet ben­nünket több, mint két és fél évszázad fontos eseményein át - és között - a mindig nagy hírű iskola és az ország életé­ben. S a szakaszolt, jól követ­hető történelmi időszakok kor­szakos elemzésében jól, gon­dosan terelgetve a figyelmet az iskola nemes oktatástörté­neti, nevelési, sport, iskolai közművelődési, önképzőköri stb. hagyományaira: az ere­detileg jezsuita (1687-től), majd a tanító renddé avan­zsált cisztercita atyák tevé­kenységére, hibákat és értéke­ket egyaránt felmutatva. Hasonlóképp kritikus szem­mel, igényesen és történészi objektivitással elemzi Mata- vovszky Iván a következő idő­szakot (1948-1986) a kor - ko­runk - általános politikai ten­denciái, torzulásai és buktatói, majd a konszolidációs folyamat tükrében. Áttekintve az iskola változó szervezeti formáit és szerkezetét, s beszámolva a számos országos vagy helyi didaktikai és pedagógiai kí­sérlet eredményeiről (vagy ép­pen sikertelenségéről); verse­nyekről, kapcsolatokról s az in­tézet ismert szép kulturális ha­gyományairól. E korszakról mindössze két kisebb észrevételem akadt. A történeti részben a több, mint 200 évet átívelő „ciszter" kor­szak arányaiban lehetne bő­vebb. így alig egyharmadrész a közeli múlt és a jelen bő kétharmadával szemben. (Akár az alkotó pedagógusok írásai között egy-két tanulmányrész­lettel szemléltetve néhány ki­váló tudós paptanár munkás­ságát.) A másik: a jelen ered­ményeit megalapozó két igaz­gatóról több információra szá­míthatnánk a közölt néhány sornál. A történeti részt Az élő is­kola rendkívül sokrétű oktató­nevelő, művészeti és egyéb munkásságának bemutatása, majd Válogatott tanulmányok követik. És nagyon szép, érde­kes a Függelék dokumentum­anyaga is. W. E. Tudományos diákkörök Az időszerűség jegyében Külső felújítás a Geister Eta Kollégiumban Az épület falai sárgák lesznek, sötétebb színű ab­lakkeretekkel, sárga műkő­lábazattal. A kellemes színharmónia, amellyel a Leőwey Klára Gimnázium­hoz is kapcsolódik a pécsi Geisler Eta Kollégium, még nem látható, csak az állványok biztatóak, nem­sokára megújul az épület. Egyelőre kívülről. Kicseré­lik a régi tetőcserepeket. Mivel a tetócserepek is el­kezdtek potyogni, felújít­ják o tetőzetét. Az idei munkálatok 3,5 millió fo­rintba kerülnek. Belső fes­tésre, javításokra csak a következő tervidőszak nyújt módot. Az elmúlt héten szerdán rendezték meg a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán a nagy hagyományú tudományos diákköri napot. Az idei konferenciára 38 TDK jelentkezett. A hallgatók által választott témakörök ál­talában a főiskolán folyó ok­tató-nevelő munkához illesz­kedtek, vagy az oktatók tudo­mányos munkájához kapcso­lódtak. A dolgozatok anya­gának időszerűségét mutatta, hogy azok napjainkban ko­moly szakmai, társtudományi, valamint közérdeklődésre tar­tanak számot. A pályamunkák elkészítésénél csaknem vala­mennyi csoport használt szá­mítógépet va^y a mikroelektro­nika egyéb vívmányait. A pályázó 38 TDK két szek­cióban, ezen belül öt alszek- cióban védte meg a beadott dolgozatait. A dolgozatok egyenletesen oszlottak meg 0 gépészeti és épületvillamossá­gi, a két építőipari, 0 marxiz- mus-leninizmus és a pedagó­giai alszekciók között. A konferencia zsűrije ebben az évben külön figyelmet szen­telt az előadások minőségére is. A hallgatók ilyen téren nem okoztak csalódást, az elő­adások után gyakran felhar­sant a taps a konferencia ter­meiben. Az idei TDK-nap ér­dekes színfoltját adta a kül­földi diákok részvétele. Cott- busból, Weimarból és Eszékről érkezett két-két vendég elő­adó. A magyarul is jól beszélő Adóm Csilla különösen magá­ra vonta a zsűri és a hallgató­ság figyelmét, Hajózási zsili­pek című előadásával kivívta az OTDK-n való részvétel jo­gát.- Az eszéki Építészeti Főis­kola másodéves hallgatója va­gyok. Nálunk nincs hasonló lehetőség, ezért örülök különö­sen, hogy meghívtak a testvér- intézmény TDK-konferenciójó- ra. Hogy továbbjutottam-e, az országos rendezvényre is? Ha lehet, szeretnék azon is részt venni - mondta az eszéki hall­gató a sikeres szereplés után. A TDK-nap egyik kiemelkedő teljesítményt nyújtott pályázója a Kovács Péter-Széki Tibor ne­gyedéves mérnöktanár párosa volt. Ök az Alkalmazott solár- technika című munkájukkal in­dultak a vetélkedőn. — Annak idején a PLEA 86 konferenciára pályáztunk ezzel a tervvel. Tisztában voltunk vele, hogy nyerni nem fogunk, de számunkra már az nagy fegyvertény volt, hogy az egyik zsűritag a nemzetközi mezőny­ben közepesnek minősítette munkánkat. A pályázatot egyébként egy volt főiskolás. Deák Attila nyerte, mi pedig hasznos tapasztalatokkal gaz­dagodtunk. Ezt próbáltuk meg most kamatoztatni — mondta a két fiú, akiknek Szász János volt a konzulensük. A konferencia értékelésénél a zsűri öt első, öt második és hat harmadik díjat osztott ki. Az OTDK-ra húsz pályamunkát javasoltak, ez 37 résztvevőt je­lent. Zárszavában dr. Komano- vies József főigazgatóhelyettes így értékelte a résztvevő hall­gatóság munkáját: — A dolgozatok nagy több­ségét szakmai igényesség és hozzáértés jellemezte. Négy pályamunka kapta meg a ma­ximális 45 pontot, de a továb­biak többsége is jó szinten mozog, örvendetesen fejlődött egy-két esetben a hallgatók előadói és vitakészsége, álta­lában jó szemléltetőanyagok kísérték a dolgozatokat. Ered­ményes konferenciát zárha­tunk, amelyen a résztvevő hall­gatóság és a zsűri nevében is köszönet illeti a tanárkollégá­kat a konzulensi munkájukért. K. E. m At a túlsó partra... Kiismerhetetlen az emberi emlékezet és felejtés működé­se. Különösen a közösség ese­tében az. Emlékezünk jelen­téktelen eseményekre és ala­kokra, és elfelejtünk példaér­tékű helyzeteket és sorsokat. Ha a kollektív emlékezet meg­őrizné azt, ami egykor fon­tos volt, nyugodtan rábízhat­nánk magunkat: tisztán áll­nának előttünk a múlt értékei. Ez a múlt azonban — s gon­doljunk most csak századunk­ra — annyit változott az egy­másra következő jelenek pil­lanatnyi érdekeinek megfele­lően, hogy mindenre érdemes odafigyelni, ami eddig rejtve volt. Noha utcák viselik nevét, könyvei jelentek meg az el­múlt két évtizedben, s a na­pokban adták át először a róla elnevezett alapítvány dí­jait, ilyen rejtett értéke múl­tunknak Magyar Lajos, akiről szombaton vetített dokumen­tumfilmet a kettesen a tele­vízió Át a túlsó partra . . . cím­mel. Az évtizede már suqár- zott műsor ismétlésére alkal­mat az adott, hogy Maqyar Lajos feltételezhetően ötven éve halt meq a Szovjetunió­ban, röviddel azután, hoqy eav koncepciós perben- elítél­ték. A történelmi emlékezet hullámvasútjón 1956-ban kö­vetkezett be politikai rehabili­tációja. Márvány/ György rendező és Rapcsányi László riporter film­je az életutat követi végiq, a pécsi diákévektől a fordula­tokban qazdaq DÓIyakéoen ke­resztül a váratlan eltűnésiq. Élet- és pályatársak emlékez­nek rá, meqszólal a filmben Péchy Blanka: a második fe- leséq. Sioos Erzsébet, az eav- kori diáktárs, az újságíró koU téaa, cellatórsak a szegedi Csillaqból, a költő, Hidas An­tal és Tőkei Ferenc filozófus. Az interjúk között dokumentu­mok, eqykori filmfelvételek, és részletek Magyar Lajos írásai­ból. Az újságíró, diplomata, po­litikus, társadalomtudós 1891. november 25-én, 96 éve szü­letett. Pécsett végzett iskolái után alig 21 évesen a Világ című lap munkatársa lesz, az I. világháborúban haditudósí­tó, az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság alatt vezető posztokat tölt be — ezért ítélik el 1920-ban. A börtönből 1922-ben fogolycse­rével szabadul, s kerül a Szovjetunióba. Ott hírügynök- séqi munkatársként, diploma­taként tevékenykedik, két évet tölt Kínában — itt végzett ku­tatásaiból írja meg A kinai mezőgazdaság hagyományos szerkezete című 600 oldalas úttörő jelentőségű munkáját. 1928-tól letartóztatásáig a Komintern munkatársa, illetve külügyi feladatokat lát el. Ezek az adattöredékek. Me­rész volt, nem szerette a pá­toszt, céltudatos volt, tudott rajongani — mondják róla a filmben az egykori társak. Ezek az emléktöredékek. Kézbe vehetjük könyvéit. Ezek a gondolatok. S ha ezeket a mozzanatokat összeillesztjük, talán átjutunk velük arra a túlsó partra, aminek 0 neve: múlt, és ahonnan — saját je­lenéből — Magyar Lajos ar­ra a túlsó partra vágyakozott, ominek a neve: jövő. S ezzel az átkeléssel talán megteremt­hetjük emlékezet és felejtés kiismerhetőségének egyszeri feltételeit. M. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents