Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-07 / 307. szám

Laz A láz a szervezet termé­szetes reakciója: megemel­kedik a test hőmérséklete, legyőzendő a szervezetbe.to­lakodó, betegitő baktériu­mokat, kórokozókat. Olvasom a Világgazdaság­ban (október 29-i szóm, első oldal): „A Gazdaságkutató Intézet szerint a gazdasági élet szereplői józanul rea­gálnak a várható változás­ra, tehát mind a vállalatok, mind a lakosság cselekede­tei logikusak." Tudjuk, tapasztaljuk, cse­lekedjék, mik e logikus cse­lekedetek. „A vállalatok még az idén áremelésekkel kí­vánják ellensúlyozni a ja­nuár 1-jével bekövetkező ár­csökkenést, mégpedig úgy, hogy addig bizonyos tarta­lékokat képezzenek . . a lakosság meg ,.előre hozza vásárlásait." A belkereske­delmi miniszterhelyettes az Országgyűlés kereskedelmi bizottságának ülésén 15 mil­liárd forintra becsülte az előrehozott lakossági vásár­lások értékét, hozzátéve, ha a lakosság lépéseit ki­számíthatóvá akarjuk tenni, akkor a jövő évi árakat, il­letve árindexeket mielőbb napvilágra kell hozni". Az áremelési, béremelési stb. vállalati, a felvásárlási lakossági láz tehát logikus, ésszerű. Az is, mint ahogy az a betegség láza is. De ahogy az sem csak a kór­okozókat pusztítja, hanem a szervezetet is károsíthatja, s ezért csillapítani kell a lá­zat, s gyógyszerrel leküzdeni a fertőzést, úgy a felvásár­lási, áremelési láz, bármeny­nyire is ésszerű reakció, ká­ros mellékhatásokkal jár. Nem éppen kedvező a jó minőségű termékek gyár­tásának az, hogy ma szinte mindent megvesznek. Még azt is, aminek nem emelke­dik, vagy egyenesen csökken majd az ára jövőre. Dehát, ki tudhatja. Egyrészt gyérek az információk, másrészt a már meglevőkkel szemben is nagy a bizalmatlanság. Az a bizalmatlanság, amit tíz­húsz év praxisa termelt ki. De egyébként ez is logikus, hiszen a reáljövedelem csökkenni fog. Készült reprezentatív fel­mérés megyénkben is arról, hogy vállalataink (mező- gazdasági szövetkezeteink) miképpen készülnek az ár- és adóreform januári beve­zetésére. Mit mondjak? Az okos tesztkérdésekre adott ellentmondásos válaszok is tükrözik ezt az ésszerű reak­ciót. Mert, míg például a megkérdezett gazdálkodók mindössze 5,5 százaléka tartja elegendőnek a terv- készítéshez szükséges infor­mációkat, több mint felük szerint romlanak jövő évi gazdasági lehetőségeik. Mi­re alapozzák ezt? Arra, hogy a megkérdezettek több mint kilencven százaléka végzett számításokat várható iöve- delempozóciójának alakulá­sára. Legtöbben persze azt nézték, a bérköltségek és a bérek közterhei miképpen hatnak rójuk; tehették ezt, hiszen a bérekkel összefüg­gésben több információ áll már rendelkezésükre, mint mondjuk az árváltozásokról, így nem csoda, hogy a szá­mításokat végzők alig több mint fele kalkulált a várható árváltozásokkal. Ezzel szem­ben a nyereségesség alaku­lására háromnegyedük, vég­zett számításokat. Következmény? A gazdál­kodók kétharmada kíván' változtatni bérrendszerén, belső érdekeltségi rendsze­rén (egyelőre mi is csak re­mélni tudjuk, hogy a telje­sítmény, az értékteremtés szolgálatában, s nem át­mentve az egyenlősdiséget), ezzel szemben csak egyhar- maduk tervezi termékszerke­zetének, esetleg tevékenysé­gi körének az új feltételhez való igazítását. Ugyancsak egyharmad kíván helyzetén javítani létszámcsökkentés­sel. Az áremelési, felvásárlási láz mellett van tehát terve­zési láz is. A láz oka itt fő­ként az információhiány - a tervezési láz csillapítása, illetve átalakítása valódi tervezésre csak konkrétu­mokkal lehetséges. Mert, aki nem pontosan, gyorsan, kö­rültekintően, hanem „láza­san" tervez, az másfajta láz áldozatául is eshet. A Figyelő ugyancsak október 29-i számának jegyzetírója arra á lázra hívja fel a fi­gyelmet, ami a személyi jö­vedelemadóval, bruttósítás­sal kapcsolatban tört ki a számítógépes programokat írók és árusítók között. Mert ily számításokra kapható program C-64-es gépre 4900-ért éppen úgy, mint 30 000-ért vagy 300 ért. De megszerezhető az 16.50-ért is, igaz ennyiért még be is kell pötyögni a gépbe a számítástechnikai szaklap­ban közölt programot - mindössze 90 sort. Szóval, nagy lázainkban ne felejtsünk el osztani, szo­rozni, összeadni, kivonni: nagy szükség lesz erre is, például a bérbruttósítás esetében azon vállalatoknál, hol teljesítménybérek van­nak. S valami másra is, merthogy szorzással, össze­adással bizony az jön ki, hogy nivellálódnak az alul és a felüIteljesítők jövedel­mei — következésképpen nivellálódni fognak a telje­sítményeik is. Ami persze messze nem kívánatos - ki­véve, ha az alulteljesítőkből fel ültél jesítők lesznek. A szá­mok az ellenkezőjét jósolják. Tervezni tehát kell — s ha nincs elég információ, akkor stratégiákat-taktikákat, va­riánsokat, alternatívákat. Nem lennék szívesen annak beosztottja, aki szerint elég­séges információ állt rendel­kezésre a jövő év tervezé­séhez: valószínűleg nem is terveztek ők semmit az ég­világon — csak várják, jó rutin szerint, égből a man­nát. Ami - ha jön egyál­talán — remélhetően elke­rüli majd az örökös vára­kozókat. Bodó L. Több mint 350 magyar egye­temi és főiskolai mérnökhall­gató nyári külföldi szakmai gyakorlatát, illetve ugyaneny- nyi külföldi diák itthoni foga­dását tette lehetővé az el­múlt öt évben az IAESTE ma­gyar bizottsága. A hazai szer­vezet a Budapesti Műszaki Egyetem hallgatóinak kezde­ményezésére jött létre, s kap­csolódott be magyar bizott­ságként az IAESTE, az egye­temi hallgatók nemzetközi cse­reszervezetének tevékenységé­be. Becker László, a szervezet magyar bizottságának titkára elmondta, az IAESTE-t 1948- ban alapította meg tíz euró­pai ország, és jelenleg mint­egy félszóz nemzeti bizottsága segíti a leendő mérnökök ta­pasztalatcseréjét. A BME mellett már több hazai egyetem és főiskola diákjai vesznek részt e cse­rében, annak köszönhetően, hogy egyre szélesedik a hazai fogadó vállalatok köre. Külö­nösen nagy segítséget nyújt az Ipari Minisztérium, tavaly például 70—80 szakmai gya­korlati lehetőséget tudott kí­nálni. A hozzánk érkező diá­kok zömmel nyugat-európai műszaki egyetemi hallgatók, de jöttek már diákok Japán­ból, az USA-ból, Kanadából, valamint Jordániából és Egyip­tomból is. sította a figyelmét, mert vé­gül is ezekért van a ház. De térjünk vissza a homlok­zathoz, hiszen az emberek többsége azzal szembesül nap mint nap. A szomszéd Vasud­var a maga keskeny, ösz- tövér tömegével eléggé idét­lenül álldogált ott eddig, most az új ház segített rajta: ge­rinc- és párkánymagassága megegyezik azéval, elnyúló tö­mege pedig jól ellenpontoz­za a másik soványságát. De az új át is vett valamit a ré­gitől: annak a félköríves oromdíszét, ami itt is díszítő­elem, de nem csak az, hanem az egyik tetőtérbeli tanácste­rem nagyméretű ablaka. És homlokzat — a szó iga­zi értelmében — az épület hát­só része is, amire általában nem fordítanak túl sok gon­dot (lásd a budapesti Hotel Intercontinental semmitmondó hátsó falkolosszusát). Köves Emil figyelmét nem kerülte el, hogy a hátsó front teljesen nyitottan mellékutcára néz, s eszerint komponálta meg ezt a homlokzatot is. így a há­rom oldalról körüljárható épü­let — bárhonnan is nézzük — mindenfelől szép arcot mutat. Hársfai István A pártház Beruházó: MSZMP KB Építész-tervező: Köves Emil Ybl-díjas (DTV) Belső épitész: B. Soós Klára (DTV) Tervezés: 1983-1984. Kivitelező: Építőipari Szövetkezet, Mohács Kivitelezés: 1985-1986. A beruházás költsége: 41 825 000 forint ,, Megnyugtató számomra, hogy olyan épülettel gazda­godott Mohács, amely eszfé- tikus, igényes megjelenésű és szépen illeszkedik városunk képébe." A város egyik veze­tője nyilatkozott így nem sok­kal azután, hogy átadták rendeltetésének a város új, igen sikerült középületét, az új pártházat. így folytatta: „Arra törekedtünk, hogy moz­galmi ház is legyen és városi középület is. Lehetőséget adunk arra, hogy minél töb­ben megtekinthessék belül is. Sok a ■ látogatónk és érdeke­sek a vélemények. A legjel­lemzőbb és legigazabb: olyan középület ez, ami a jövőnek épült." A pécsi országos műemléki konferencián Aczél . György kemény kritikával illette köz­építészetünket, amikor éppen a leglényegesebbet, a példa- mutatás hiányát tette szóvá a fantáziátlan tanácsházakat, a politikai intézmények nagyzá­si hóbortot tükiöző székházait említve. A mohácsi pártház nem tartozik ezek közé. Rep- lezentatív a megjelenése és mégsem hivalkodó, modern és mégis felvillannak rajta építé­szetünk nemes hagyományai­nak a jegyei. „ Viszonylag sokáig hordoz­tam magamban a feladatot anélkül, hogy akár egy vo­nást is rajzoltam volna. Ér­leltem, mig nekiálltam." — így emlékezik az építész, Kö­ves Emil Ybl-díjas. - „ Köz­épületet kellett építeni egy kisvárosban, ami ráadásul nem is jellegtelen, hiszen meg­von a maga sajátos hangula­ta, arca, vannak vonzó épü­letei és van folyója, a Du­na..." Amikor az új alkotásról be­szélgettünk, az építész el­mondta a maga arc poeticá­ját is, kissé a műhöz igazítot­tan. ,,Szerintem az építészet adjon bizonyos meghatározott élettevékenységek számára életteret, keretet, aminek adott esetben — a pártház esetében is - reprezentatív­nak, a kort dokumentálónak kell lennie, s tükröznie kell azt is, hogy jelentős középü­let. A házat a belső teréért építjük, s nem a homlokza­táért. Azt hiszem, ezt itt si­került is megoldani a kisvá­rosi hagyományok tisztelet- bentartásával. Viszonylag ke­vés építészeti elemmel oldot­tam meg a leiadatot. A fe­gyelmezett alkotáshoz ugyanis az is hozzátartozik, hogy ta­karékos formákkal sokat fejez­zen ki az ember." Mohács tiszteletreméltó el­szántsággal fejleszti önmagát, s ez a város egészére érten­dő. Középítészete szép új al­kotásokat hoz létre, példamu­tató jelenség itt a magánépi- tészet is, s általában jó ér­zést kelt. az emberben. A belváros, a Dunához vezető Szabadság út az, amely szem­léletesen mutatja, mit akar ez a kisváros ezekben a pénz­telen években. A Korona Szál­ló szomszédságában például egy figyelemre méltó kis tömb­rekonstrukciót hajtottak vég­re (maga az építési munka sajnos nem a legjobban si­került), ahol egybenyitottak néhány udvart, s új belső tér­rel gazdagították a várost. A Jókai utcán túl, a Duna felé már évekkel ezelőtt megtisz­tították a városhoz méltatlan környezetet; ott épül a Pelé- nyi Margit tervezte jelentős lakóépülettömb, s ott látható Köves Emil új középülete is. A pártház többszöri terve­zői nekifutás után valósulha­tott meg. Előbb a BARANYA- TERV-nél foglalkoztak vele, majd az ÁÉTV-nél, míg aztán a DTV kapta a végső megbí­zást. A feladatot jól fogal­mazták meg: a pártbizottság mellett a városi KISZ-nek,. az, úttörőelnökségnek, a Mohácsi Napló szerkesztőségének, a területi pártalapszervezetnek kell helyet adni, s mindezek­nek megfelelő kiszolgáló he­lyiségekre, természetesen ki­sebb és nagyobb tanácskozó- termekre is szükségük van. A hosszas építészi érlelés az­zal a haszonnal járt, hogy mindenki jól érzi magát a házban, s mindenki elégedett a tetszetős külsővel. A tervezésnél mindenekelőtt arra volt figyelemmel az épí­tész, hogy az épülete nem fogja összekötni a két telek­szomszédot, a vasudvart és az iskolát. Megszakad tehát a zártsorú beépítés, amit ki is kell fejezni. Szerencsés ötlet volt az épület keleti sarkára zárterkélyt helyezjii, mégpe­dig a lehető legklasszikusabb formájút. Ez az a csuklópont, amely jelzi, hogy még egy fontos épülettömeg követke­zik, s erre rá is viszi az em­bert. De ez a zárterkély be­lülről kezdetben zavarba hoz­ta a használókat, szemláto­mást nem tudták mihez kezd­jenek vele. Az említett épülettömeg: a nagy tanácsterem, amit az építész - egy szinte gondol­kodás nélkül másolgatott meg­oldást mellőzve - kiragadott a főépület tömegéből, s egy nyaktaggal kapcsolta ahhoz, mintegy önálló életre keltve, így a főépületben vannak a mindennap használatos helyi­ségek, s az amire ritkábban van szükség vagy a középület alapfunkciójától eltérő ren­deltetésre lehet igénybe ven­ni, az némileg elkülönülhet. A nagyterem maga sem szok­ványos: ragasztott faszerke­zetű kupola alatt folyhat a tanácskozás. Földszint -j- két emelet -(- tetőtér — ez az épület. A homlokzaton legszerényebben a földszint jelenik meg; ez a visszafogottság mintegy felké­szíti az épületbe belépőt a benti látványra. A nemes anyagokkal burkolt-díszített előcsarnok — látványosság, ahol az embier még ráér né­zelődni, s ezt a ráérősséget szolgálja ki az épület teljes hosszán végigfutó előcsarnok elegáns megjelenése. Az eme­leti folyosók viszont puritánul egyszerűek, az építész is, a belsőépítész is a folyosó mö­götti helyiségekre -összponto­1987. november 7., szombat ÜNNEPI MELLÉKLET Egyetemisták kiillöldi szakmai gyakorlaton

Next

/
Thumbnails
Contents