Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-07 / 307. szám

k (kori, várnak. bele, I, . in. rt. istól... ament faláról. gtek, It, jajszavára kel: icsa”. Szabó Péter fordítása) tánc int eresztékek; í babonák, a szent kések rdult a csorda, írókra! en bús halom: >1 fogva. rcsatorna,-folyó. a, rany-trágya, madába — gazdagon: jhajú leánya. zsarnok; íd a vér. harsog; ig a csorda; dúl birokra. n katlanon: ebokra. ik térdre — ]. e kell várnia; ott az álom, mákony) és fiatalon: igú világon. Kassák Lajos Emlékezés Nógrádi Erzsébet Több mint fél évszázaddal ezelőtt, tizennyolc éves korom­ban kapcsolódtam be a szo­cialista mozgalomba. Nem a tudományos meggyőződés, ha­nem proletár származásom, munkássorscm kényszerített arra az útra, amiről mindmáig nem tudtak letéríteni. Annak idején fiatal fejjel a jövendő ábrándjai nem szédítettek el, de éreztem és tudtam, hogy az az állapot, amiben élek, em­bertelenül súlyos és megalázó. Később, hogy Dosztojevszkij könyveit olvastam, nagyon ma­gamra illőnek találtam az ő kiközösítettjeinek és megbán- tottjainak sorsát, s átéreztem az író véleményét, hogy ezeket az embereket meg kell „válta­ni” érdemtelen helyzetükből. nak is voltak bizonyos elgon­dolásaim, de ahogy később rájöttem, még mindig sok volt bennem a romantikus képzel­gés, s még élt bennem az orosz regényhősök önfeláldo­zásának, pietizmusának haj­landósága. Úgy gondoltam, ha azt mondja az ember, hogy forradalom, akkor azt is mondja, hogy ez a fogalom már az új rendet, az új ember lelkiségét is magában foglal­ja. Holott ma már látom, és minden gondolkodó szocialis­tának látnia kell, hogy a for­radalom nem azonos az új szocialista renddel, annak csu­pán áldozatos előkészítését, megvalósulásának gyakorlati lehetőségét jelenti. Huszonöt éves koromban szeme közé ne­velük egy új társadalmi rendet felépíteni. Az elmaradt anyagi világot le lehet rombolni, meg lehet semmisíteni, de hosszú, fáradtságos; szívósan kitartó munka kell ahhoz, hogy a ro­mok eltakarítása után megkez­dődjék az ésszerű építés mun­kája. Hiszen ebben az időben nemcsak a külső körülménye­ket, hanem az emberek belse­jét, érzelmi és gondolati vilá­gát is át kell nevelnünk. Mind­nyájan tudunk nem egy olyan esetről, mikor igazi forradal­márok olyan szavakra és cse­lekedetekre ragadtatják ma­gukat, amik elvesztették idő­szerűségüket, s a hasznosból a károsba csapnak át. Ilyesmiről beszélt Marx, Bakunyinnal és társaival kapcsolatban. A for­Mozdulataiban cseppnyi arisztokratikus kedvesség, hang­lejtéséből humanizmus árad. Jól ismerjük Nógrádi Erzsébe­tet; akár személyesen, akár az éter hullámain keresztül érke­zőn, ott van velünk jó néhány éve már. Mennyi is? . . . Pil­lanatnyi gondomat áthidalja egy remek mondattal: „Mar­git ikertestvérem mór nyugdí­jas, nem dolgozott rá, mint én ..." Szóval, 37 év a pályán tulajdonképpen nem is sok, és nem is kevés. Rágondolni is borzasztó; le­tenni a magnót a vállról . . . Eseményekben gazdag élet­pálya az övé, nemcsak a szak­mából eredően; a szerkesztő riporter a fővárosban kezdte. A rádiónál — egy esztendei albertírsai pedagógus múlt után —, zenei forgatóként. Majd bemondó. Aztán Moszkva következett, ott is bemondó, a moszkvai magyar adások el­ső magyar bemondóival, köztük a tévés Vargha Józseffel. Fér­jével, Nógrádi Róberttel, akit szintén jól ismerünk, mint a Pécsi Nemzeti Színház igaz­gatóját, 1956. után érkezik haza, még a nehéz időkben, s 24 órázik a Parlament épü­letében, mert kijárási tilalom van, mert onnan szól a Magyar Rádió . . . Ott lesz párttag is. Akkor. Hatvanháromban a férje „után" jön Pécsre, néhány esz­tendőre, s ittragadnak mind­ketten. Magánélete kiegyen­súlyozott: a családszerető em­berek közösséaébe tartozónak vallja magát, fiát hasonlókép­pen nevelte. Hóromesztendős Adrienn unokája — ma egy biz­tos pont, az élet örömei kö­zött. Erzsiké, az egykori pesti lány - Pécs szerelmese. Mint szerkesztő riporter társadalom- politikával foglalkozik. Néhány perccel azelőtt, hoqy leültünk beszélgetni a szerkesztői szo­bában, fiatal kollégája így jellemezte: „Tudod, hogy a kollégák között törvényszerű a tegeződés. Nála ezt ki kel­lett érdemelni ... Félelmete­sen precíz, pontos, nagy fele­lősséggel dolgozik ...”- A rádiós munka? — kér­dezi Nógrádi Erzsébet, mint­egy önmagától. - Hogy is mondjam. Rendkívüli szép. Nemcsak csinálni, szeretni is kell. Élni és nem visszaélni azzal a bizalommal amelyet a riportalanytól kap az ember, ha kap... A sztori kedvéért sem szabad elgaloppírozni, so­ha. Élni etikátlanul? Nem! Sok titok tudója vagyok, az emberek olykor legbensőbb dolgaikat is rámbízzák, sok­szor fordulnak hozzám_ ismerő­sök és ismeretlenek, kérnek, remélnek segítséget... Én pe­dig teszem a dolgom, hitem szerint. A Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. K. F. Hogy könyveket kezdtem ol­vasni, az orosz írók humaniz­musa, közvetlen emberi hang­ja vonzott magához leginkább. Már tudtam, hogy ezeknek az íróknak a filozófiája, a társa­dalomszemlélete nem egészen azonos az enyémmel, de jól­esett, hogy hatással vannak érzékenységemre, s a tárgyi vi­lágon túl is megsejtetnek ve­lem valamit. Nem okosítottak ki a mindennapi élet praktiká­járól, de megkívántattak ve­lem egy jobb életet, s mint ak­tív természetű kamaszt, önkén­telenül is cselekvésre ösztö­nöztek. Később, hogy tevéke­nyen részt vettem a mozgalom­ban, elméleti téren is tovább kellett lépnem. így találkoztam Marx, Engels, Kropotkin, Her­zen, Plehanov és csak később Lenin elméleti műveivel. Már tudtam, a fennálló társadalmi rendnek olyan hibái és fogya­tékosságai vannak, amelyeket, ha másképp nem megy, erő­szakkal is meg lehet szüntetni. Ekkor és így ébredtem tuda­tára annak, hogy az út, ame­lyen járok, áttöri a fennálló törvények kereteit, az, amit be­szélek, ahogyan viselkedem, a magam módján valamiféle for­radalmi cselekmény előkészí­tését jelenti. Már nemcsak a megbántottság és kihasznált­ság érzése nyugtalanított, ha­nem a változtatni akarás tu­data is. Azt hiszem, ezek után érthe­tő, hogy az első világháború kiváltotta belőlem az anti- militarista ellenállást, nem akartam fegyvert fogni sem a kényszerítő törvények, sem a csábítóan beszélő agitátorok hatására. Ekkor már írtam, s írásaimban visszatükröződött egy cselekvésre elszánt, tuda­tos ember lelkülete. Gondolom, a néhány mon­dat, amit eddig leírtam, máris világossá teszi, hogyan hatott rám a nagy orosz forradalom előjeleinek híre, és mit vártam tőle a továbbiakban. A szo­cialista elmélet és gyakorlat területén rendelkeztem már némi ismeretekkel, s magam­vettem volna annak, aki így definiálja előttem a forradal­mat, mohó kívánsággal máról holnapra akartam megváltoz­tatni a világ rendjét. Azóta azonban tudom, az elkesere­dett embereket könnyebb for­radalmi cselekvésre bírni, mint Az új társadalmi rend fel­építésének kivívása ma is mé­lyen él az emberekben, de úgy érzik, ahhoz, hogy eredményes munkát végezhessenek, nem­Vadak idege rezzen, gimek bőgnek, zokognak a karcsú selyem-gubó ajkú ünőknek, akik habozva lesnek a holdba, ó, alig bírnak megállni, inognak szélben a testek, kikericsek összenevetnek, október óriás ibolyái. radalom után is hosszú évti­zedek megpróbáltatásai vártak azokra, akik az új társadalom felépítésének kérdéseit komo­lyan veszik. A nagy orosz forradalom előkészületeit alábbi versem­mel üdvözöltem: csak a gyakorlati tévelygések­ből, hanem a dogmák hurok­kötéseiből is ki kell magunkat szabadítani. (1957.) Csipkefák pengenek, Piros-arany hangszerek, citerák, tűzciterák — mézzel gyöngyözött faodvak, bombardon-kürtök bufognak, skarlátvörösen zúgva, szél ölén kitárulva sombokrok harmonikáinak, magasan ágak hegedülnek, süvitnek a vadak örömére, ünnep van, ünnep. Márciusok aranyhullámait beszéltetem magamból. Testvérek! Ú megharcolt kezek találkozása Isten előtt. Napok reménytelenséget zászlóznak. Sikoltás mindnyájunkért, akik most szörnyű reflektorok alatt állunk, összetört lámpásokkal a szemeinkben Csak állunk, s lölborzolt álmaink szétcsurognak az éjszakában. Szivünkön szeretet tűzmáglyák szenvednek. Oroszország! Árva homlokunkon énekelnek a megbolondult öklök. OroszországI OroszországI Durunggal, késsel, csizmasarokkal és gépfegyverrel szakított sebeink, bibor dicséretgyertyákkal világitanak feléd. Ó, elsőszülött testvérünk. Győzelem! Győzelem! Győzelem! Moszkva lealázkodott tornyai lölött megáll az új csillag. Megharcolt emberek gyökeresedünk a térben, örömújjongás. Győzelem! Győzelem! Győzelem! NAGY LÁSZLÓ T űzciterák Kalocsai László Kalocsai László, a Mohácsi Szék- és Kárpitosipari Válla­lat személyzeti és oktatási osztályvezetője negyvennégy éves, fiatalos külsejű, vékony, középmagas férfi. Éveiről őszü­lő haja árulkodik. Baráti biztatásra a szegedi textilipari technikumba iratko­zott be. Ott lett KISZ-tag. Az iskola elvégzése után vissza­került Mohácsra — 1961-től 1970-ig dolgozott különböző beosztásokban — szövőgya­kornok, segédművezető, labo­ráns, technikus, elemző, maid a textilhulladék hasznosító üzemegység vezetője. Közben két évig katonáskodott Pé­csett. Visszakerülve a gyárba — KISZ-titkárnak választották. — Rengeteg segítséget kap­tam az akkori párttitkártól, Molnár Zoltántól, aki jelenleg a Volán mohácsi üzemigazga­tója. Az ifjúsági mozgalom szervezését, a mozgalmi ten­nivalók megismerését, ötletek megvalósítását módszerekben és következetességben saját példáján mutatta, szorgalmaz­ta. Nem csoda, hogy a vá­ros legjobb alapszervezete let­tünk. Ennek köszönhetem a mozgalmi életben az előrelé­péseket — mondta beszélge­tőpartnerem. A KISZ Mohács Városi Bi­zottsága és a KISZ V. B. tagja lett 1967-ben. Három évvel később bekerül az apparátus­ba, felveszik a párt soraiba. A KISZ Mohács Városi Bizott­sága titkára 1970-től, és a pártbizottság tagja. Hét éven át dolgozott mindenki megelé­gedésére, szervezte, mozgósí­totta a fiatalokat. Jó munká­ját kitüntető oklevelekkel, ér­demérmekkel köszönték meg. Tíz éve a Mohácsi Szék- és Kárpitosi'pari Vállalat sze­mélyzeti és oktatási osztály- vezetője. — Az ifjúsági múlt kötelez — mindig megtalálnak a fia­talok, és én is őket. A mun­kám főként a fiatalokhoz kö­tődik, hisz az oktatás és a tudományos ismeretterjesztés is őket érinti elsősorban. De jelentős a felnőtt, és a szak­munkásképzés. Emellett párt­megbízatásként előadó a vá­rosi és a gyári Marxista—Le­ninista Középiskolában és pro­pagandista a gyárban — me­sél a munkájáról. Munkája elismeréseként most, november 7-re megkap­ta az Ifjúságért Érdemérmet. A. E. ÜNNEPI MELLÉKLET

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents