Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-06 / 306. szám

1987. november 6., péntek Dunántúli napló 3 Saitötöjékoxtistő a uároshaxőn Közlekedésről, tervezésről, fehéréi Egyértelmű és világos választ Péesbánya ügyében A városi tanácsülést követő szokásos sajtótájékoztatón találkoztak a hét elején Pécs tanácsi vezetői a hírközlő szervek munkatársaival. Piti Zoltán tanácselnök mon­dott bevezetésképpen általános tájékoztatást, majd munkatársaival közösen válaszol­tak a feltett kérdésekre. Először a közlekedési mi­niszter közelmúltbeli pécsi tár­gyalásairól volt szó. Szakmai­lag egyetértő vélemény alakult ki azokkal a tervezett intéz­kedésekkel kapcsolatban, me­lyek Pécs közlekedésének a szervezettebbé. rendezettebbé tételét szolgálják a következő egy-mósfél évben. A legfon­tosabb az új észak—déli kap­csolat megteremtése — Lvov- Kertváros, illetve az új nagy- órpádi városrész és a leendő balokányi tömegközlekedési de- centrum új úttal és a harma­dik felüljáróval történő össze­kötése. Biztató ígéret hang­zott el a 6-os út kivezető szakaszának — Somogyi Béla utca-Kisállomás —, a Közle­kedési Minisztérium által tör­ténő megtervezésére, s ebbe a Kisállomás felett átvezető harmadik felüljáró is beletar­tozik. A Dunántúli Napló kér­désére válaszolva elmondta a tanácselnök, hogy egyelőre bizonytalan (bár a város még nem vetette el), hogy lesz-e a közeli években Pécsett tro­libusz közlekedés. E tömeg- közlekedési eszközzel kapcso­latban a KM-bnn is ellenté­tesek a vélemények, ezért is hangzott el a javaslat, hogy Pécs fontolja meg: az új észak-déli tömegközlekedési kapcsolatot villamosvonal ki­építésével oldja meg. Persze, ez is az új út és a felüljáró függvénye lehet. A Dunántúli Napló egy másik kérdésére kapott vá­laszból megtudtuk: a város elhatározott szándéka, hogy mindennemű járműközleke­déstől mentesítse a belvárost, de ennek előfeltétele az érintő utak gyűrűjének a teljes kiépülése (az alagúttal együtt), s elegendő parkolóterület lé­tesítése a belváros körül. Az első menetben a személy­gépkocsi-közlekedést kitiltó intézkedésekre lehet számítani (1988-ban jelentősen fel fog­ják emelni a Széchenyi téri parkolási díjakat), s csak ké­sőbb kerül sor a tömeqköz- lekedés elterelésére. 1988 el­ső felében egyébként tanács­ülés elé viszik a belváros köz­lekedésével kapcsolatos elgon­dolásokat, forgalomszervezési terveket, amelyek alapjában foqiák átformálni a helyi köz­lekedést. Piti Zoltán bejelentette, hoay hamarosan várható az alagút ceremóniamentes forgalomba helyezése olvmódon, hogy az István utcánál a Vak Bottyán utca eredeti nyomvonala veszi ót a forgalmat. A Pécsi Rádió kérdésére — vizesen vagy szá­razon történik-e az alaqút át­adása — elhanqzott, hogv a vizesedés okának a szakértői vizsgálata folvik; természete­sen addig, amíg egyértelműen ki nem derül, hogy tervezői, vagv kivitelezői hiba okozza-e az alagút északi falán nagy felületen jelentkező vizesedést, addig nem adják át a léte­sítményt, mert nem akariák, hogv bárki is az üzemeltetőre hárítsa a felelősséget. ♦ Megkezdődött az 1988-as esztendő tanácsi tervező mun­kája. A tanácselnök elmondta, hogy minden korábbinál ke­ményebb feltételekkel indult a munka. A tanács több for­dulóban tárgyalja a tervet. Az első forduló a múltheti tanács­ülésen volt, amikor az alter­natívák, a különböző megkö­zelítési módok kaptak hangot. Az MTV pécsi körzeti stúdió­jának a kérdésére — könnyeb­bé vált-e a döntés azáltal, hogy az alternatív lehetőségek lehetséges válaszai mellé ma­gyarázatokat is tűztek, hogy melyiknek, milyen következmé­nye lehet —, elmondta a ta­nácselnök, hogy a tanács terv- és pénzügyi osztálya először vállalkozik a többme­netes tervtárgyalás előkészíté­sére. Több fordulóban más és más megközelítésben akarják az 1988-as tervet kialakítani. A mostani előterjesztés elvek­től, követendő irányokról, a legfontosabb súlypontokról szólt, s 14 tanácstag fejtette ki ezekkel kapcsolatban a vé­leményét. Ez úgy összegezhe­tő, hogy a városüzemeltetés zavartalanságának a biztosí­tásáé az elsőbbség, ezután sorolták a karbantartási-fel­újítási tevékenységet, s csak ezek után a beruházásokat. Kifejezésre jutott, hogy az ed­digieknél nagyobb mértékben kell tartalékolni, felkészülve a nem tervezhető hatásokra. Felvetődött: hogyan alakul­jon a továbbiakban a lakás- program. Eddig a város erő­forrásainak a kétharmadát kö­tötték le a lakásjellegű ki­adások, s még a mai mérsé­keltebb előirányzatok is meg­haladják az 50 százalékot. Óriási lakásközpontú terhet viszünk magunkkal, ami nem­csak Pécsre jellemző, s mégis a lakás jelenti a legnagyobb társadalmi feszültséget. A kér­dés az: komplex lakásépítő programot csináljon a város, vagy a lakás érdekében, az anyagi feltételekhez igazodva fogadja el, hogy átmenetileg elmaradnak, s csak később valósulnak meg a kiegészítő létesítmények. Kérdés az is, hogyan alakuljon a lakástá­mogatási mechanizmus. A tanács a családoknak a szo­ciális helyzetüktől függő tá­mogatása mellett van. Szó volt a hitelfelvételekről is, s a ta­nács a jelenlegi hitelezési gyakorlat mellett foglalt ál­lást: kerülve az eladósodást, az elviselhetőségen belül vál­lalni a terheket. ♦ Ismételten felvetődik: mi legyen a településfejlesztési hozzájárulás — teho — sorsa? Így volt a tanácsülésen is a tervtárgyalás kapcsán. A ta­pasztalatok ellentmondásosak — hangzott el a tájékoztatón. Ahol jó, ott az emberek ma­gatartásától jó. Sok helyen olyan ellátásfejlesztő progra­mok valósultak meg eddig is a teho-pénzekből, amelyekre más forrásokból nem lett volna fedezet. Más területe­ken, ahol nem ment jól a te­ho, ott is a magatartás miatt maradt el az eredmény. Most fel kellett vetni: maradjon a teho, vagy a nem egyértelmű lakossági fogadtatás miatt szűnjék-e meg? A testület — felelősen végiggondolva az ügyet —, a megtartás mellett döntött, s ebben leginkább az játszott szerepet, hogy azok érdekében indokolt az ilyen- értelmű döntés, akik a vállalt feladat megvalósítását vala­milyen okból a következő évekre halasztották, s a pén­züket más területeknek adták kölcsön. A Pécsi Rádió kérdé­se a teho-hátralékok beszedé­sére vonatkozott. A válasz: a teho - amint megszavazta a lakosság —, adó módjára vi­selkedik, tehát nemfizetés ese­tén behajtható és behajtandó. A behajtást illetően eddig a hatóság is bizonytalankodott, a mai álláspont azonban az, hogy furcsa lenne lemondani egy ilyen forrásról, amikor vá­rosüzemeltetési gondok vannak Pécsett. ♦ Részletesen foglalkoztak a tanács vezetői — a Dunántúli Napló szombati számában megjelent riport kapcsán — Pécsbányatelep sorsával. A tanácselnöki tájékoztatóban el­hangzott, hogy a pénteki fó­rummal (erről hétfőn számolt be a DN), nem elégedettek, mert a Péesbánya jövőjét il­lető. biztos válaszok nem hang­zottak el. Bár az is eredmény lehet, hogy lakossági körben egyáltalán hangot kaphattak azok, amik a ma rendelkezés^ re álló információk alapján el­mondhatók voltak. Utalt a Szénbányák és a város közti tárgyalásokra, amelyeken tisz­tázták egymás anyagi helyze­tét; ez arra vezetett, hogy át­menetileg le kell állni a ter­vezett meszesi lakásépítés te­rületelőkészítésével, hogy az erőket a nagyárpádi és a pa- tacsi területre lehessen össz­pontosítani. A DN kérdése ar­ra vonatkozott, hogy a Szén­bányák rendelkezik-e a meg­szűnő lakások, intézmények pótlásához szükséges pénzzel, a Magyar Rádióé pedig arra, hogy nem olyankor vitatko­zunk-e ilyen súlyos problémán, amikor már minden eldőlt, s hogy nem kellett volna e kér­désben már korábban szót ér­teni a lakossággal. A válasz szerint a tanácsi vezetők mái* egy esztendeje kezdeményez­ték, hogy a Mecseki Szénbá­nyák vezetőivel együtt állja­nak ki a pécsbányaiak elé egy a mostanihoz hasonló fórumon, de erre mindeddig nem mutat­kozott hajlandóság a bánya részéről. A külszíni bányamű-) velés kiterjesztésére vonatko­zó, 1995-ig szóló középtávú program 25 lakást és a tehu- pénzből felújított boltot érin­ti. A visszapótlásra megvan a bányának a pénze, de az üz­letet addig nem engedik meg­szüntetni, amíg az új meg nem nyílik. A hosszú távú program a kutatás szakaszában van, a bánya 1989-ben kerül olyan helyzetbe, hogy döntési javas­lattal éljen: kiművelje-e vagy sem a Péesbánya alatti terü­letet. Előzetes tervek vannak; ha a programot elfogadják, pénzt is kap a bánya a kárta­lanításra - ez kb. 400 lakás-í ra, kórházra, temetőre stb. vo-l natkozik, s 1995 után lehet ró­la szó. A tanács egyértelmű állás­pontját kifejtve elmondta Piti Zoltán, hogy addig semmiféle szanáláshoz nem járulnak hoz­zá, amíg a visszapótlás meg nem történik: előbb be kell lépnie a helyettesítő létesít­ménynek, s csak utána lehet bontani. Megállapította, hogy a külszíni művelés folytatása ezekkel a terhekkel együtt is olcsóbb a mélyművelésnél, a Mecseki Szénbányák is arra készül, hogy megy tovább a külfejtés. Ettől függ a Hőerő­mű szénellátása, a város hő- ellátása pedig a Hőerőműtől függ. Ugyanakkor Péesbánya sem maradhat a jelenlegi hely­zetében; az ott élő lakosság önfejlesztő magatartása null- ponton van, mert senki sem hajlandó bármit is kezdemé-j nyezni — jóllehet nincs még építési tilalom — a jelenlegi bizonytalan helyzetben. Ezért mind a pécsbányaiak, mind a' város vezetői egyértelmű és világos válaszra várnak. ♦ MTI: Hogyan zárult a teríi- letelőkészitési kötvényakció? — A kötvénypiac telítődött. A pécsivel egyidőben voltak más, kedvezőbb feltételű akciók is. Ezzel magyarázható, hoqy a lakosság körében a kötvények fele kelt el, s bár voltak 200 000 forint feletti vásárlá­sok, úgy tűnik, hogy az építé­si telekre vonatkozó ígérvény sem volt eléggé vonzó. Pécsi Rádió: 2000-ig betelik a köztemető. Mi várható az­után, s mi van a halottham­vasztóval? — A hamvasztót eqyelőre törölték a tervből. A város javasolta a megyének, hogy az e célra a Nagyárpádi útnál kisajátított területet ad­ja át temetkezési célra, ez hosszú időre megoldaná a, aondokat. Az új köztemetőt Nagyárpádtól délre képzelik el. ott épülne fel a halottham­vasztó is. Pécsi Rádió: A bevásárló tu­rizmus nagy terheket ró a bel­városi üzletekre, s közeleg a karácsony, az általános bevá­sárlási csúcs ideje. Tervez-e valamit a város? - Ellátási nehézség nem lesz, a város ígéretet kapott arra, hogy köz­ponti árualapból is kap erő­sítést. A karácsonyi forgalom levezetésére szánják az idei Aranykapuvásárt — helyszíne a Domus-parkolóban lesz -, ahol nagyon sok olyan áru is lesz, amit a jugoszlávok keresnek. H. I. Történelmi képsor - tanulságokkal A dóiból egy szót sem lehet kihagyni — vall­ja egy orosz közmon­dás. Vagyis azt, ami egysé­ges, összetartozó, nem le­het tetszés szerint átkölteni. „Történelmünk csak egy van, és ez a történelem megvál­toztathatatlan” — mondotta az októberi forradalom jubi­leumi ünnepségein elhang­zott beszédében Mihail Gor­bacsov. Minden országra ér­vényes igazság ez, de ta­lán sehol nem annyira idő­szerű manapság, mint a je­lent átalakító, a jövőképet újra felvázoló, és egyidejű­leg a múlt „fehér foltjainak" fokozatos eltüntetésére vál­lalkozó Szovjetunióban. Ne feledjük: lassan-lassan távozik az életből azok nem­zedéke, akik számára hozzá­tartozók, barátok, munkatár­sak személyes tragédiáját je­lentette az, amit a sztálini korszak bűneiként, túlkapá­saiként értékelt a főtitkári beszéd. És felnőtt egy nem­zedék, amely nem, vagy ép­pen csak valamit hallott a szovjet történelem úgyneve­zett kényes kérdéseiről. Hi­szen 1965. után leállították a rehabilitálások folyamatát, és a történetírásból is ki­maradt eddig az 1937—38-as évek tömeges depressziója áldozatainak életrajza. Most ezek a kérdések egy bizott­ság munkáján keresztül, és az új párttörténet megírása keretében ismét napirendre kerülnek. Meglehet, hogy egy hiva­tásos történész számára több­nyire az ismert nyomvonalon haladó értékelést adott az SZKP KB főtitkára az utób­bi hét évtized fejlődéséről, útkereséseiről, tévelygéseiről, sokáig mellőzött és elhallga­tott fő- és mellékszereplőiről. A szovjet átlagember azon­ban emberemlékezet óta elő­ször hallhatott egy ilyen ün­nepi beszédben érdemi és árnyalt értékelést erről az emberéletnyi korról. Olyan értékelést, amely a kiközösí­tés szándéka nélkül helyez­te el a történelmi arckép- csarnokban Buharint, Nimov- jevet, Kamenyevet, sőt Troc- kijt is, s hosszabb időszak utón erények és hibák fel­sorakoztatásával jellemezte Sztálint és Hruscsovot, hig­gadtan értékelte Brezsnyev érdemeit és gyengéit. Mihail Gorbacsov szerint a múltat „történelmi felelősség- tudattal és a történelmi igaz­ság alapján kell meqítélni”, mert az elemzett időszaknak óriási jelentősége van a Szovjetunió és a szocializ­mus sorsa, különösen pedig a most folyó átalakítás szem­pontjából. És azért is, mert ezek az évek réaóta viták központjában állnak külföl­dön is, ahol bizonyos Doliti- kai tényezők a szocializmus leióratására akariák felhasz­nálni a szoviet múlt hibáit, tévedéseit. „Nem politikai le­számoláshoz van rá szüksé­günk — tette hozzá a főtit­kár —, nem azért, hoav lé­lekben mentöriünk bárkit is, hanem azért, hoav tisztelea- iünk a múlt hőstettei előtt s tnnuliunlr a hibákból és tévedésekből”. Az, ami a több mint öt­ezer meghívottat befogadó kongresszusi palotában el­hangzott, ilyen tisztelgés volt, és a tanulsáqok összegezé­se. A beszédből egy ember- feletti erőfeszítésekkel teli korszak, egy hatalmas kollek­tív mű bontakozott ki. Azok műve, akik végrehajtották és megvédelmezték a forradal­mat. Azoké. akik az első öt­éves tervek lelkes, ám gyak­ran elviselhetetlenül nehéz munkájával két évtized alatt Európa első, és a világ má­sodik ipari hatalmává tették a -Szovjetuniót. Azoké, akik a fasizmus elleni harc fő terheit vitték vállukon. Vé­gül pedig azoké, akik a vi­lágháború utáni több mint négy évtized alatt olyan ka­tonai, politikai és gazdasá­gi tényezővé tették a Szov­jetuniót, amelynek szavát egyetlen más ország sem hagyhatja számításon kívül. Történelmi elemzésében a főtitkár rendszeresen vissza­nyúlt a gyökerekig: a lenini elmélethez, gyakorlathoz és munkastílushoz. A lenini el­mélet és az októberi forra­dalom folytatásaként értel­mezte a két és fél év óta gyorsuló ütemben folyó át­alakítást. Felettébb időszerű­en hangzik ma is az új gazdaságpolitika (NÉP) be­vezetésekor, 66 évvel ezelőtt megfogalmazott lenini tétel: „Ne közvetlenül a lelkese­désre építsünk, hanem a nagy forradalom szülte lel­kesedés segítségével a sze­mélyes érdekekre ...” E gon­dolat jegyében szögezte le Gorbacsov főtitkár, hogy a minden irányú gyorsított elő­rehaladás alapjait csak a gazdaságban megvalósuló gyökeres átalakítások talaján lehet megteremteni. A fel­adatok között mindamellett nemcsak a radikális gazda­sági reformot, a gazdasági mechanizmus átalakítását em­lítette, hanem a demokrácia erősítését, „a demokrácia kultúrájának” szükségességét is. Két veszélyre is figyelmez­tetett az átalakítás meneté­nek elemzésekor. Egyfelől a konzervativizmusra, a meg­szokotthoz és a korábbi elő­nyökhöz ragaszkodók ellen­állására, másfelől viszont az ellenkező végletet képviselők szerepére ............Nem enged­h etünk a túlbuzgók és türel­metlenek nyomásának sem, azoknak, akik nem akariák figyelembe venni az átalakí­tás objektív loqikáját ..." — mondta a főtitkár. Eléggé önkényes vállalko­zás kiemelni egy csaknem háromórás beszéd fő moz- zo itait. Mindenképpen em­lítésre méltó azonban az a rész, ahol Mihail Gorbacsov a szocialista országok, a kommunista pártok kapcsola­tairól szólt. Hangsúlyozta, hogy nincs „központ”, nem létezik „modell", a pártok egyenjogúsága, önálló fele­lőssége és a szolidaritás ké­pezi az internacionalista kapcsolatok alapját. K ülön fejezetben foglal­kozott Mihail Gorba­csov a nemzetközi kör­nyezettel, a szovjet békepo­litika gyökereivel, a békés egymás mellett élésnek és az ésszerű kompromisszumoknak lenini koncepciójával és gya­korlatával. E lenini tételben gyökeredzik a legutóbbi párt- kongresszuson kialakított, új szoviet külpolitikai koncepció is, amely — az ellentétek ellenére is — a kölcsönös fügqés világaként, egységes eaészként értelmezi a mai világot. Az egyenlő bizton­ság, a feqyverzet minél alacsonyabb szintjén meava- lósuló biztonság, az érdemi párbeszéd koncepciója: ez az új szovjet külpolitikai fel­fogás. Noha a főtitkár indo­koltan felvetődő kérdések so­rával jelezte: nehéz megjó­solni, miként alakul a jövő­ben a másik fél, a tőkés vi­lág nagyhatalmainak politi­kája, elemzésének végső ki­csengése optimista volt. Nem hagyott kétséget abban a tekintetben, hogy a szov­jet külpolitika értelmezése szerint az átfogó nemzetközi biztonság kialakítandó rend­szerét csak a tőkés orszá­gokkal együttműködve lehet megteremteni. Szászi József Épülö közúti alagút Pécsett, a Hunyadi úton

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents