Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-03 / 303. szám

1987. november 3., kedd Dunántúli napló 11 ' ; . 'V'V-'V;-;. • • • 1 "■"««mábAmwmS A ■ m-m mm na* »w» Annlrlricvn Tucatnyi probléma uar iiri^yoiiiasi*«*: ^ Merre tart a szójakutatás? Az akadémikus Javaslata a komplex kutatásra Családi házat építünk...(20.) Vakolatok és hőszigetelések Sorozatunkban a saját otthont teremtöknek szeretnénk segíteni úgy, hogy körbejárjuk a házépítéssel kapcsolatos valamennyi tudnivalót. A telek kiválasztásával kezdtük, most a vakolatok és a hőszigetelések leggyakoribb építési, kivitelezési hibái mellett a látszatra „apróságoknak” tűnő hibákról lesz szó. A szójasorozat zárásának szántam ezt a témakört: mit vessünk, hova vessük, ha szó­ját akarunk betakarítani. Vár­hatunk-e új, nagyobb termést adó fajtákat? Interjúra kész­ségesen vállalkozott a téma vitathatatlan szaktekintélye: Kurnik Ernő akadémikus, szó- janemesítő, több szakkönyv szerzője, kinek éppen a na­pokban jelent meg a „Ma-i gyarország kultúrflórája" című akadémiai füzetsorozatban A szója című, másokkal közösen írt monográfiája. Kurnik professzor lelkiisme­retes interjúalany: írásban fog­lalta össze magának a legfon­tosabb gondolatokat, hogy fel- készülten válaszolhasson a ri­porteri kérdésekre. Az írás oly kerek, s oly határozott irányt mutat, hogy kár lenne kérdé­sekkel felaprózni, lendületét akár még „blikfangos” közbe­szúrásokkal is megtörni.- Tehát: merre tart a szója­kutatás, professzor úr? — Elöljáróban újból szeret­ném hangsúlyozni, hogy ha­zánk Európában a még ren­tábilis szójatermesztés északi határán fekszik. Bár a szója elvileg mindenütt megterem, ahol a kukorica, a szakértők csak 120-140 000 hektárnyi te­rületet találtak olyannak az ország agróökológiai poten­ciáljának felmérése során, amelyen korszerű fajtákkal és technológiákkal világszínvona­lú szójatermesztés folytatható. Amennyiben a jelenlegi körből ki akarunk törni — és erre előbb-utóbb a vetésváltás is rákényszerít, különösen akkor, ha a területfelfutással a ter­mésátlagokat is tartani, netán növelni akarjuk -, akkor olyan új fajtákra lesz szükség, ame­lyeknek reálpotenciálja a je­lenlegieknél legalább 10-15 százalékkal nagyobb. Okostabi- litásuk, termésbiztonságuk pe­dig lényegesen jobb, mint a mai fajtáké. Általános tapasz­talat ugyanis, hogy egyes szó- jafajták termése, fehérje- és olajtartalma termőhelytől és évjárattól függően nagyobb in­gadozást mutat, mint a fajon belül eddig ismert, valameny- nyi genotípus közötti különb­ség. Ez a körülmény nemcsak a honosítási és a nemesítés! munkát nehezíti, hanem ko­moly gondot okoz — főként a fehérje- és olajtartalom inga­dozása miatt - a feldolgozói iparnak is. Amikor a szója teljes körű felhasználásáról beszélünk, és magában a szója növényben rejlő értékek és lehetőségek feltárására törekszünk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a ,,zöldszójának” takarmányként, tiszta vagy társítva való fel- használásának lehetőségeit sem (szénaliszt, szilázs). Annál is inkább, mivel optimális idő­ben betakarítva, egységnyi te­rületről — néhány új biotípus­sal - 40-50 százalékkal na­gyobb fehérjetermés takarítha­tó be, mint egy 2 tonna kö­rüli magterméssel. És mindezt július eleji másodvetésben (gyakorlatilag a zöldborsó, őszi árpa, esetleg repce után), öntözés nélkül, öntözéssel bi­zonyára nagyobb, de minden­képpen biztosabb termés vár­ható. hasonló a helyzet a szója és a szuperkorai silókukorica, a szudánifű és a ciroktársí­tásokkal, amelyek nagy töme­gű és kitűnő minőségű szilázst szolgáltatnak. A köztermesz­tésben lévő jelenlegi szójafaj- ták erre a célra kevésbé alkal­masak. Új vegetatív jellegű fajtákra van szükség, ame­lyeknek vetőmagtermesztése nem jár kockázattal. A szójaprogram a szójának üzemen belüli felhasználását is szorgalmazza. Az ezzel kap­csolatos technológiák (extru- dálás, pörkölés, tosztolás, vagy egyéb hőkezelés) nemcsak mű­szaki problémákat vetnek fel, hanem a tartósítás, tárolás és általában a teljes körű takar­mányozás terén felmerülő kér­désekre is választ kell adnunk. Nem volna teljes a kép, ha nem említenénk meg a köz­vetlen humán felhasználást szolgáló szója speciális minő­ségi követelményeit, vagy a mikrobiológia, és a termesztés­technológia területét egyaránt érintő szójaoltóanyag-előállí- tás és -alkalmazás problémáit. Mint e vázlatos felsorolás­ból is kitűnik, tucatnyi problé­ma, köztük többségében ne­mesítésig jellegűek várnak megoldásra. Bennünket az idő sürget, a kérdés pedig most az: egy jól kiválasztott, gon­dosan felépített nemesítési alapanyagból milyen nemesíté­si módszerekkel lehet leg­gyorsabban eredményt elérni? Mint általában mindenki, jó­magam is sokat várok a bio­technikai módszerek alkalma­zásától. Jó tíz évvel ezelőtt el­sőként kezdtük meg a Szegedi Biológiai Központtal együtt­működve az e vonatkozású ku­tatómunkát. Eredményeink, mint másutt is a világban, alapkutatási szinten rendkívül érdekesek és ígéretesek. Úgy tűnik azonban, hogy még évek fognak eltelni, míg ezek a módszerek a nemesítési mun­kában napi gyakorlattá válnak. Maradnak a hagyományos szelekciós módszerek, amelyek­nek ismert problémáival ki-ki a maga nemesítői rutinjával és persze szerencséjével kell hogy megküzdjön. Reménytkeltőnek tűnik a közelmúltban kidolgozott a vo­nalak, fajták, hibridek ökostabi­litásának vizsgálatára alkal­mas szelekciós módszer, amely főként a talajigény, a talaj­érzékenység vonatkozásában szolgál hasznos információkkal. Jelentőségét csak aláhúzza az a korábbi megállapításunk, miszerint a szója termésének kialakulásában - szélsőségek­től eltekintve — a talaj szerepe 75—80 százalék, míg az időjá­rásé csak 20-25 százalék. Okunk van feltételezni, hogy az a honosítandó vagy saját nemesítésű fajta, vagy hibrid, amely kedvező eredménnyel halad át e kísérleti rendsze­ren, annak jó esélyei vannak arra, hogy az országos NÖMI- kísérletekben, és majdan a köztermesztésben is jól szere­peljen. Nem vitatható, hogy a ne­mesítést, a termesztést, az ipa­ri és üzemen belüli felhaszná­lást, valamint a takarmányo­zást felölelő komplex kutatás témái összességének vitelére ma egyetlen egy intézet sem vál­lalkozhat. Azonban az is igaz, hogy e kutatásban érdekelt intézetekben ez a tevékenység esetleg csak egy-két kutató kapacitását köti le. Amennyi­ben ezeket az erőket, akár időre szólóan, 4-5 évre közös szakmai irányítás alatt egye­síteni lehetne, megtalálva an­nak működtetési formáját, ak­kor szakmai oldalról időveszte­ség nélkül akár holnap indul­hatna a közös kutatómunka. A háború után nem egy íz­ben történtek erőfeszítések a hazai szójatermesztés fellendí­tése érdekében. Addig azon­ban, amíg nem vált köztudot­tá, hogy szója nélkül nincs mo­dern állattenyésztés és a kez­detben még kisebb igények kielégítése nem járt nagyobb importgonddal, ezek a próbál­kozások sikertelenek maradtak. Legutóbb a hetvenes évek A Doki! — így ismerte min­denki dr. Horvát Tivadart a fo­cicsapatban is, s Erzsébettele- pen is, ahová az orvosegyetem elvégzése után körzeti orvos­nak kinevezték.- 1942-től 1960-ig futbal­loztam folyamatosan, még ak­tív orvosként is hat évet, hiszen 1954-ben végeztem - emléke­zik. — Sok mindent köszönhe­tek annak, hogy a Pécsi Bá­nyász csapatában játszottam. Azt is, hogy az egyetem utón Pécsett maradhattam, azt is, hogy az egyetemre bekerültem.- Az életem összefonódott a bányászokkal. Apám ugyan már nem ezt a foglalkozást űzte, de mindkét nagyapám a föld alatt kereste meg a ke­nyerét. Focistaként pedig ma­gam is sokszor dolgoztam lent a bányában, mert akkor az volt a szokás, hogy szombat- vasárnap lementünk csillézni és a kapott pénzen vettünk sze­relést. Dr. Horvát Tivadar nem vál­togat munkahelyet. Erzsébette- lep és a pécsbányatelepi kór­házban megszerzett belgyó­gyász szakvizsga után Gyárvá­ros következett 25 évig. Itt már mindenki ismerte, sokan szinte barátnak tekintették. Az egyik legjobban működő vöröskeresz­tes körzetet szervezte meg, amiért háromszor Kiváló Tár­sadalmi Munkáért kitüntetést kapott és a Vöröskereszt 100 éves évfordulója alkalmából a Vöröskereszt Centenárium Ki­tüntetésben részesült. Most a detoxikáló intézet vezetőjeként ment nyugdíjba.- Azt kérdi, miért hagytam ott a körzetet? - kérdez visz- sza, aztán legyint.- - Csúnya elején indult egy szójaprog­ram a jelenlegihez teljesen ha­sonló célkitűzésekkel. Ez ki- sebb-nagyobb zökkenőkkel a mai napig él. Nagy szerencse, mert most van mire építeni és nem kell mindent elölről kez­deni. A kibontakozó szójaprog- ramról az a véleményem: ha olyan kitartó lesz az akarás, mint amilyen szilárd most az elhatározás, akkor nemcsak a szójatermesztésünk, hanem az egész növényfehérje-termelé- sünk terén olyan döntő és ma­radandó változás fog bekövet­kezni, amelynek kedvező gazdasági kihatásait ma még felbecsülni nem tudjuk. dolog, nem szeretek róla be­szélni, de a pénz miatt. Azért, hogy a nyugdíjam több legyen. Mert körzeti orvosként 30 évi szolgálat után 6200 forint volt a fizetésem. Nincs vagyonom, szolgálati lakásban élek, a kis szőlőt —, amelynek a művelése a hobbim - a nagyapámtól örököltem. — A detoxikálóban a munka rendkívül felelősségteljes. A behozott részegek között sok­szor van súlyos sérült, sokszor hoznak be epilepsziás állapot­ban, vagy cukorbeteg kómá­ban levőket, akikről azt hitték részegek. Az életükbe kerül, ha az orvos is téved. - Sajná­lom a hozzánk került embere­ket. Különösen a fiatalokat. Ott kellene kezdeni az alkoholiz­mus elleni küzdelmet, hogy a fiataloknak ne legyen lehető­ségük késő éjszakáig kima­radni, szórakozóhelyékre -be­menni, ahol ráadásul ki is szolgálják őket, hiába tiltja a rendelkezés. Vissza kellene hozni azt a szigort, amely a mi időnkben volt. Nem volt semmi bajunk attól, hogy még gimnazista korunkban is elő­írták: 8-ra otthon lenni! Ma mindent megengedünk nekik, aztán fogjuk a fejünket, mi­lyen sokan kötnek ki rendsze­resen nálunk. — A nyugdíjas éveim nem fognak tétlenül telni. Egyrészt 4 órás munkát vállalok to­vábbra is a detoxikálóban, másrészt végre időt szakítok, hogy a hosszú orvosi praxisom alatt összegyűjtött megfigyelé­seket feldolgozzam. Ezek a megfigyelések a daganatos betegségekkel kapcsolatosak. Sarok Zsuzsa Nagyon sok helyen látni a külső vakolatok repede- zettségét, idő előtti tönkre­menetelét. A nem megfe­lelő vakolatkészítés az utóbbi időben egyre több helyen fordul elő. Mi ennek az oka? A jó hőszigetelő, nagy porozitású falazó­anyagok megfelelő vakolása nagyobb szakértelmet igé­nyel, mert a felhordott va­kolatból nagyobb mérték­ben szívja el a vizet, mint a hagyományos kisméretű tégla. A vakolandó felüle­tet nem megfelelően készí­tik elő; nem portalanítják, nem vizezik be kellő mér­tékben, nem, vagy rosszul alapozzák (fröcskölés-guzo- lás). Az első alapozó réteget nem megfelelő vastagság­ban hordják fel. A vakolat­ból hirtelen elszívott víz a vakolat száradását idézi elő (ezért lehet a felhordás után rövid idő múlva simí­tani). A száradás nem egyenlő a mész vagy cement köté­sével, szilárdulásával. A ce­mentes habarcsban a víz a cement kötéséhez, szilárdu- lásáhpz elengedhetetlen. Víz nélkül megszárad, de nem lesz tartós, megrepe­dezik, leválik a falról. Azt is kell tudni, hogy minél „zsírosabb", tehát minél több a mész, de kü­lönösen a cement a ha­barcsban, annál nagyobb lesz a zsugorodása, és így a repedések is könnyebben kialakulnak.. Látszólag a vakolatkészítés nagyon egy­szerű dolog, de szakértelem néjkül, anélkül, hogy azt tudnánk, hogy az adott helyre milyen a legmegfe­lelőbb habarcsösszetétel és felhordási technológia, nem lehet megfelelő minőségű vakolatot készíteni. Mint is­meretes, a jelenleg gyár­tott és a . magánlakás épí­tésben elsősorban használt, kapható falazóanyagok kö­zül csak a Poroton-36 és a gázbeton blokk (30 cm vastag) falak elégítik ki külön kiegészítő hőszigetelő vakolat felhordása nélkül az érvényben levő hőszigetelé­si követelményeket. Hosszú lenne felsorolni és itt hely­szűke miatt sem lehetséges —, hogy milyen hőszigetelő vakolat, vagy külön burko­lat, esetleg szendvics (többrétegű) szerkezettel lehet elérni az előírt kö­vetelményt. Ezt minden eset­ben külön-külön az adott esetnek megfelelően szak­embernek (tervezőnek) kell eldönteni. Tapasztalatunk (31 épü­let ellenőrzése alapján), hogy amíg a külső falakra előírt hőszigetelési követel­ményekhez való igazításban jelentős iavulás tapasztal­ható, addig a tetők és pad­lásfödémek, a kiváltók és koszorúk, a fogadószinti al­só födémek, valamint a lá­bazatnak hőtechnikailag megfelelő kialakítását a tervezők és kivitelezők is rendkívül ' elnagyoltan fel­színesen kezelik. Részben érthető, de nem fogadható el ez a maga­tartás. Mint ismeretes, ko­rábban a fűtési költséaek nem jelentettek különösebb megterhelést és ezért pa­zaroltuk a fűtési energiát. Ma viszont már a fűtési, melegvíz-előállítási költsé­gek tetemes részt képvisel­nek egy-egy család, de az egész népgazdaság költség- vetésében is. Idegenkedik a beruházó (építtető) a mai követelményeknek megfelelő hőszigetelés elkészíttetésétől azért is, mert ez lényege­sen növeli az építés költsé­geit. Viszont egyértelmű és különösebb magyarázatot sem igényel úgy gondolom, hogy hosszabb távon a jól megtervezett és elkészített hőszigetelés csak gazdasá­gosabb lehet. Az általános tervezési — kivitelezési problémákról, hibákról pár szót: — a koszorúk, áthidalók teljes falszélességben be­tonból, ícülön 'bőszigetelés nélkül készülnek (hőhidak képződnek). Ezeken a része­ken elszökik a meleg, illet­ve ezek a felületek túlzott mértékben lehűlhetnek, ami — bizonyos más fizikai je­lenségek mellett — párale­csapódáshoz, esetleg pe- nészesedéshez vezethet, — a szálas, laza szerke­zetű hőszigetelő anyagok (pl. Isolit) a beépítés során minőségromlást szenvednek (letapossák, tömörödik, megázik), és így nagymér­tékben romlik hőszigetelő képességük, a betervezett­nél lényegesen rosszabb lesz a szerkezet. — a keményhab táblá­kat (Hungarocell, Nikecell, Bévcell, porán) egy réteg­ben alkalmazva az összeil­lesztéseknél nincs hőszige­telés. Külön érdemes kiemelni és figyelembe venni azt az általános érvényű elvet, hogy az építési konstrukció (szerkezet) megítéléséről páradiffúzió szempontjából az alapkövetelmény, hogy a pára útja során a követke­ző rétegekben mindig ki- séhb-lkisebb ellenállásba ütközzön, és így a pára fé­keződése és a vízgőz fel- dúsulása ne következzen be. Nem eléa tehát a hő- sziaetelés kérdését leegy­szerűsítve úgy kezelni, hoay az aránylaq eavszerű szá­mítással meahatározható hőszigetelési követelményt kieléaítiük. de az adott konstrukció tényleges gya­korlati viselkedését nem is­merjük, illetve nem vesszük figyelembe. A páradiffúziós (pára vándorlási-áthaladási) kérdések tisztázása nélkül több probléma is előiöhet a ház használata során. Külön is meg kell említe­ni a zárófödémek és külö­nösen a tetőtér beépítések­nél a megfelelően megol­dott kiszellőrtetés szüksé­gességét. A tetőfedés (hé- jalás) alatt is páralecsapó­dás keletkezhet. Ezért a kiszellőztetés feltétlen fon­tos. Hogy hogyan lehet ezt megoldani, arra általános receptet adni nem lehet, esetenként kell — a terve­zésnél — a legjobb megol­dást kiválasztani. (A következő keddi la­punkban apróságnak szá­mító kivitelezési hibákból és egyéb tudnivalókról adunk összeállítást.) Krappai Sándor B. L. Tevékeny évek után is van program A Doki nyugdíjas

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents