Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-27 / 327. szám
1987. november 27., péntek Dunántúli napló Az uniformizálás ez esetben sem lenne jó Egyesületek és a vajúdó jogszabályalkotás Mintegy húszezer egyesület, baráti társaság, szakmai szövetség és társaság működik szerte az országban. Közös jellemzőjük, hogy közhasznú társadalmi önszerveződés megvalósulásai, a demokrácia gyakorlásának és fejlesztésének fontos fórumai. S most valamennyien érintettek és érdekeltek az egyesületekre vonatkozó jogszabályok tervezett módosításában. Négy baranyai egyesület, szakmai szövetség, társaság vezető tisztségviselőihez Balázs Jánoshoz, a Kertbarátok és Kistenyésztők Baranya Megyei Társadalmi Szövetségének elnökéhez, dr. Marton Istvánhoz, a Pécsi Városszépítő- és Városvédő Egyesület elnökéhez, Gál Péterhez, a Mozgás- sérültek Egyesületének Baranya megyei elnökéhez és dr. Csetkó Ferenchez, a Janus Pannonius Tudományegyetem' Baráti Társaságának titkárához fordultunk kérdéssel: — Milyen szabályozási változás segíthetné az egyesületek tevékenységének ki teljesítését, működési feltételeinek javulását? Balázs János: __ A kertbarátok és kistenyésztők mozgalma a Hazafias Népfront keretében működik meglehetősen laza szervezeti kötelékben. A megyei társadalmi szövetségünk elsősorban a kistenyésztők és a felvásárló kereskedelmi és ipari vállalatok közötti érdekegyeztetést tekintheti feladatának azon túl, hogv a szakmai kultúrát fejlesztő programokhoz iránymutatóst és segítséget ad a kertbarátkluboknak, szakcsoportoknak. Ezek a jelenlegi szabályozás szerint is átalakulhatnak egyesületekké, de a kistenyésztők ilyen szervezettségű közösségeinek tevékenységét most számos gazdasági megkötöttség nehezíti. Olyan szabályozás lenne szükséges, hogy a kertbarát és kistenyésztő egyesületek felvásárolhatnák tagjaiktól a terményeket, azt közvetlenül értékesíthetnék az ipari vállalatoknak is, közösen szerezhetnék be a műtrágyát, a szaporító anyagokat, a tagok anyagi teherbíró képessége erejéig szabadon gazdálkodhatnának, vállalkozhatnának. D r. Marton István: — Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy szabályozzák az egyesületek és az állami szervek kapcsolatát, viszonyát. Konkrétan a városvédő és városszépítő egyesületek esetében a tanácsokkal való kapcsolatot. A jelenlegi helyzetben az egyesületünket szívességi alapon elfogadja és segíti a városi tanács, ha véleményünk egyezik az elképzeléseikkel. De ha véleményünk eltér a hivatalos állásponttól, nekünk se pénzünk, se hatalmunk nincs arra, hogy bármit is elérjünk azzal szemben. Nincs kötelezettség arra, hogy meghatározott kérdésekben az egyesületünk véleményét figyelembe vegyék. A mi alapszabályban rögzített célunk a város szépítése, értékeinek védelme. Ugyanakkor minden olyan tevékenység, amely köztéren jelenik meg, engedélyhez kötött. Természetes, hogy csak a szabályok szerint járhatunk el, de a tagságunk véleményének nem mindig tudunk érvényt szerezni, mert a hatóságnak, vagy az azt képviselő személynek más az álláspontja. Gál Péter: — Ha elővesszük az egyesü. letekre vonatkozó jelenleg érvényben lévő jogszabályokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy azoknak valamennyi pontja egytől egyik mind az egészséges, ép emberek számára készült. Még az egyesületi élet szabályai betartásában sem kapunk engedményeket. A mi tagságunk körében sok az ágyban fekvő mozgássérült, még több az olyan, aki nehezen mozog. Emiatt például nem tudtuk elérni, hogy a Ami jó az egyiknek, nem felel meg a másiknak közgyűlésünk határozatképességéhez meglegyen az 50 százalék plusz egy fő. Azt a módot próbáltuk ki ennek áthidalására, hogy valamennyi ágyhoz kötött tagtársunknak írásban kiküldték az elnökség beszámolóját, a következő évre vonatkozó elképzeléseit, s a mellékelt lapon kértük írásbeli véleményüket, észrevételeiket. Ezt a formát azonban nem fogadta el törvényesnek a tanács. összegezve: az új szabályozástól azt várjuk, hogy vegye figyelembe, a mi egyesületünk nem unatkozó emberek közösségi szórakozásának ad keretet. Nekünk a nehéz sorsú, sérült, beteg emberek érdekeit kell védenünk, foglalkoztatósukat elősegítenünk, művelődésükhöz, egyébként is korlátozott sportolásukhoz kell lehetőségeket teremtenünk. Ehhez kiváltságokra, kedvezőbb elbírálásra van szükségünk. Dr. Csefkó Ferenc: — Egy ilyen típusú egyesületnek mint a JPTE Baráti Társasága a jelenlegi szabályozás megfelelő és elegendő. Talán a gazdálkodás néhány megkötöttségén lehetne lazítani az új szabályozásban. Egyébként mint államjogásznak az a véleményem, hogy csínján kellene bánnunk a jogszabály-módosítósokkal. Előtte alaposan meg kell vizsgálni, hogy megfelel-e a jogszabály annak a jogintézménynek, amire létrehozták, a meglévő keretek lehetővé teszi-e a jogintézmény jelenleginél jobb működését? És csak azt érdemes módosítani benne, ami nem felel meg ezeknek a követelményeknek. Különben máshoz sem jutunk, mint újra és újra módosított jogszabályokhoz. — Hogyan fejlődhetne tovább az egyesületi élet demokratizmusa? Balázs János: — A klubformában nincs saját anyagi eszköz, aminek a felhasználásáról fontos döntéseket kellene hozni. Az lenne a jó, ha ezek a közösségek egyesületté alakulva saját pénzzel rendelkezhetnének, arra fordíthatnák, amire szükségesnek látják a befektetést. S akkor már nem a klublelkesedés döntene, hogy aktív-e a közösség, vagy nem. Senki nem fizetne csupán azért, hogy tag lehessen: akkor az egyesületnek produkálnia kellene, hogy megérje tagjának lenni. Nagyobb lenne a felelősség a közös dolgok iránt. Dr. Marton István: — Jóval több aktív tagról beszélhetnénk, ha több mód lenne arra, hogy egyesületünk célkitűzéseit, alapszabályát alaposabban megismertethessük. A tagokkal való kapcsolattartás az egyesületi élet demokratizmusában ez tán a legfontosabb kérdés. Nekünk nincs önálló helyiségünk, ahol bármikor összejöhetnénk beszélgetni, ahova eljöhetne az egyesületi tag, ha azonnal akar közölni valamit a vezetőséggel. Az önálló egyesületi helyiséget annyira fontosnak tartom, éppen eddigi munkánk és kiszolgáltatott helyzetünk alapján, hogy megkoc-i káztatom létét az egyesület- alapítás feltételének kellene szabályozni. Gál Péter: — Tekintve mozgássérültekről, gyakran ágyhoz kötött betegekről van szó, nagyon fontos, hogy megtaláljuk azokat a formákat, amelyek révén egyesületünk minden tagja kifejtheti véleményét, javaslatait. Azért például, hogy a törvényesség követelményeinek eleget tegyünk közgyűlésünk határozatképessége tekintetében, létrehoztuk a megye többi városaiban fiókintézményeinket, ahol nem közgyűlést, de mégis a tagság tanácskozásait megtarthatjuk, ahonnan az összegzett vélemények eljutnak a vezetőséghez. így megoldható volt ez idáig, hogy ezeken a tanácskozásokon jelen volt a tagságunk több, mint ötven százaléka. Ettől függetlenül az ágyhoz kötött egyesületi tagjaink továbbra is írásban megkapják az éves beszámolókat és a munkaprogramot, s kérjük róla a véleményüket. Dr. Csefkó Ferenc: — Én a demokratizmus érvényre jutását két kérdésben tartom perdöntő fontosságúnak az egyesületek életében. Elsőnek azt, hogy az alapszabály előkészítésében, meghozatalában a tagok feltétlenül érdemben vegyenek részt és ez a munka legyen nagyon demokratikus, mindenre kitekintő gondossáqú. S ha már valakinek megkérdeztük a véleményét, akkor arra reagálni kell, az nem maradhat hatástalan. A másik nagyon fontos kérdés az egyesületi demokrácia megvalósításában a tisztségviselők kiválasztása. Legalább a kisebb taglétszámú egyesületekben, ahol jobban ismerik egymást az emberek, a tisztségviselők választásának jelenleginél demokratikusabb formáját kellene alkalmazni. Mór a kezdetek kezdetén azt érezhesse az eqyesület vagy társasáq valamennyi tagja, hoqy számára fontos a közösség, s a kö- zösséa számára is fontos az ő személye. Dunai Imre A KISOSZ megyei titkára Dr. Székelyhídi Gyula Nem mondható kényelmes embernek dr. Székelyhídi Gyula. A KISOSZ, Baranya Megyei Szervezetének titkára, a Kertváros Lakásfenntartó Szövetkeret elnöke, a Fogyasztók Baranya Megyei Tanácsa és a Meggyei Társadalombiztosítási Tanács tagja. Jogi diplomát szerzett, s most 44 évesen újból diák a pécsi közgazdaságtudományi karon. — Jó időbeosztással mindent meg lehet oldani. Az embernek meg kell szerveznie az életét - mondja. Négygyermekes munkóscsa- lád legidősebb fia. Három öcs- cse cserépkályhás, géplakatos és felvásárló. — Édesapám asztalos volt. Izig-váriq mesterember, élt-halt a családjáért. Emberséget, őszinteséget. becsületességet tanultam tőle. Mindig csodáltam, amikor könnyed kézmozdulatokkal formákat varázsolt a kemény fába. Mi is így formálódtunk a keze alatt: hangos szó nélkül, könnyedén. Még most, 13 év után is érezzük hiányát, 60 évesen vitte el egy szívinfarktus. A legidősebb fiú a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd a katona- tiszti főiskolára és az orvosi egyetemre felvételizett. Helyhiány miatt nem vették fel, így hát bevonult katonának csa- patszolgólatra. — Hamar rájöttem, hogy ez az élet túl kemény, túl szigorú nekem. Nem szerettem parancsolgatni, inkább kérem az embereket. Leszereltem, majd 1963-ban az uránbánya bakonyái üzemében csillésként kezdtem dolgozni. Szívesen emlékszem vissza erre a két esztendőre, bár embert próbáló időszak volt. Közben felvételiztem a jogtudományi egyetemre, megnősültem. Komlón laktunk az anyósomnál. Naponta 80 kilométert utaztam, három órát aludtam, egyre nehezebben bírtam összeegyeztetni a tanulást a munkával. Ekkor határoztam úgy, hogy inkább segédmunkásként keresem meg a kenyeremet. Igaz, hogy így 3000 forintról 1200-ra csökkent a fizetésem, s ennek jelentős része albérletre ment el, mert időközben Pécsre költöztünk. Az ínséges időszaknak végre meglett az eredménye: 1970- ben jogi doktorrá avattak. Hamarosan kinevezték a Baranya Megyei Bevételi Hivatal vezetőjévé, a megyében működő összes tanácsi vállalat és szövetkezet pénzügyi-gazdasági ellenőrzését végezték. — 1982-ig voltam ott, majd kilenc hónapot töltöttem a MÉSZÖV kereskedelmi osztály- vezetői székében. Nem gyökereztem meg, mert elvállaltam a Pécs Városi Illetményhivatal vezetői beosztását. Munkabéreket számfejtettünk 10 000 ember számára. Rutinból ment minden és unalmassá vált. 1986 végén megpályáztam a KISOSZ megyei titkári posztot. Sikerült. — Azt hiszem, itt megállapodom. Ez végre egy olyan munkahely, ahol minden percemet ki tudom használni. Az elődöm, dr. Sárdy Imre megyeszente ismert és népszerű vezető volt. Sokat segített a beilleszkedésben; hónapokig együtt jártuk az üzleteket, hogy megismerjem a kereskedőket, bemutatkozzam nekik. Az eltelt több, mint fél év alatt számos új kezdeményezése valósult meg. Például megalapították a városi kereskedői csoportokat Szigetváron, Mohácson, Komlón, a közeljövőben Siklóson is megszervezik. — Most azon töröm a fejemet — mondja —, hogy itt Pécsett egy kereskedők házát kellene felépíteni, ahol minden egy helyen megtalálható. — És persze itt van a lakásszövetkezet is! Sok gond, prob-, léma van 3200 lakásban. Az ezer garázs fenntartása, üzemeltetése sem kis feladat. De amíg az ember örömmel csinálja, nem is fárad el annyira. Ha nem, akkor abba kell hagyni. Óvári Zs. Szakértők meghallgatása a vasasbányai omlás ügyében A Pécsi Megyei Bíróságon a szakértők meghallgatásával folytatták csütörtökön a tavaly februárban történt vasasbányai fejtésomlás ügyének tárgyalását, amelyet öt hónappal ezelőtt a körülményeket alaposabban tisztázó szakvélemény-kiegészítés elkészültéig elnapoltak. A magyar bányászat utóbbi fél évszázados történetének legnagyobb méretű omlása 1986. február 18-ón történt a Mecseki Szénbányák vasasi üzemében, és mint ismeretes, öt lengyel és hat magyar bányász életét követelte. A bányaüzem nyolc dolgozóját — köztük az üzem akkori vezetőjét, a csapatvezető vájárt és a műszakvezető aknászt — foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vádjával állították a bíróság elé. A halálos kimenetelű tömegszerencsétlenséget a vádirat szerint ugyanis a termelési és biztonsági előírások sorozatos meqszegése, a fedőkőzet veszélyes kiüregesedéséhez vezető szabályellenes széncsapo- lás, az úgynevezett „eregetés", valamint a hiányos biztosítás okozta. A bíróság a tanúvallomásokban felvetődött kérdések megválaszolását kérte a Központi Bányászati Fejlesztési Intézet szakértőcsoportjától, amely a kiegészítő véleményt elkészítette. A csütörtöki tárgyaláson a szakértők egyike többek között elmondotta, hogy a vasasbányai fejtés omlását rendkívül ritka jelenség előzte meg: a környező kőzettömegben keletkezett üregek miatt stabilitását vesztett frontfejtés a biztosító szerkezettel együtt oldal- illetve előrelengésekbe kezdett, s azután omlott össze. Erről korábban az egyik túlélő bányász számolt be, akit a bíróság tanúként hallgatott meg. A szakértő szerint a biztosítás csak akkor viselhette volna el az omlással járó megterhelést, ha a tárnokát úgy kötötték volna össze egymással, hogy az oldalirányú erők hatására ne tudjanak eldőlni, kifordulni. Az Orszáqos Bányaműszaki Főfelügyelőség szakértője a tárgyaláson közölte, hogy a helyszíni szemlék és a szak- vélemények alapján már hozzákezdtek a biztonsági szabályzat ezzel kapcsolatban javasolt módosításához, s felkérték a Mecseki Szénbányákat az ehhez szükséges tanulmány elkészítésére. A vasasi bányaomlás ügyének tárgyalását a bíróság jövő év január ötödikére elnapolta. r A lakóklubok, lakóházi klubok öntevékenység eredményeként jöttek létre a nyolcvanas évek elején. A klubmozgalom új típusú egységeinek kialakulását segítette a Hazafias Népfront, a Művelődési Minisztérium és az Országos Közművelődési Tanács által kiírt pályázat. Hatására Pécsett 15 lakóterületi klub jött létre. A támogatásból futotta a kihasználatlan lomtárolók, szárítók klubhelyiséggé alakítására, berendezésére. Elvileg minden adott volt, hogy ezek a klubok a lakóközösségek megelégedésére működjenek. Ennek legfőbb feltétele a létrehozáskor meglévő közösségi összefogás és tenniakarás átmentése lett volna a hétköznapokra. Az azóta eltelt öt év eseményei azt bizonyítják, hogy a klubok zöménél éppen ez a lelkes összefogás csorbult ki. Pécsett 1982 óta Lakóklubmozgalom az első öt év után néhány klub megszűnt, de újabbak is jöttek létre. Jelenleg 20 van a városban. Jó néhány márcsak mint helyiség létezik. A lakóterületi klubok között óriási eltérések mutatkoznak mind látogatottságukban, mind technikai feltételeik és gazdálkodósuk tekintetében. Vannak olyanok, amelyeket csak néhányon látogatnak, s akad, ahol a klubéletben részt vevők száma eléri a 800 főt. A klubok zömében alkalmi programok vannak. A két legnagyobb a Toronyház és a Körösi Csorna1 Sándor utca lakóterületi; klubja mindennap kínál valamilyen lehetőséget. EzekJ. nek a helyzete is kivételes: amíg a többi klub egyetlen, 20—40 négyzetmé-j Közösségi élet vagy kisiparos műhely Szükség lenne intézményi háttérre tér alapterületű helyiséggel rendelkezik, addig a Toronyház klubja két, összesen 150 négyzetméteres, a Körösi Csorna Sándor utcai klub pedig négy, összesem 290 négyzetméteres helyiségből áll. A legtöbb klub a pályá-« zaton nyert összeggel gazdálkodott, s ha abból maradt is még mára valamennyi, az fenntartási cél-r ra nem fordítható. A prob-í lémák éppen abból fakadnak, hogy milyen forrásból) történjen a berendezési tárgyak felújítása, karbantartása? A klubtagság egyre ke-l vésbé hajlandó a közösségi helyiség érdekében a zsebébe nyúlni. Gyakran irreális igény lenne, hogy a kis klubok önerőből teremtsenek elő jelentős összegeket, más oldalról viszont ugyan kinek kellene finanszírozni egy-egy kisebb közösség szórakozását, ha a közösség tagjai erre nem hajlandók? Arra is akadt a közelmúltban példa, hogy a lakók jól funkcionáló klubjukról mondtak le kisiparos műhely javára jelentős bérleti díj fejében. A lakóklubmozgalom jövőjére vonatkozóan nem könnyű célszerű megoldást találni. Vannak erre is egyértelmű tapasztalatok. Ilyen például az, hogy a tartalmas klubélethez feltétlenül szükség van „intézményi háttérre", vagyis egy köz- művelődési intézmény anyagi és szakmai támogatására. Saját erőből nem ké* pes a klub hosszabb távon vonzó programokat produkálni. Olyan ötlet is született, hogy célszerű lenne az 1982-es pályázathoz hasonlót kiírni, de most már a klubélet fejlesztésére. D. I.
