Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-03 / 303. szám
Dunántúlt napló 1987. november 3., kedd Ünnepség Moszkvában az októberi szocialista forradalom 70. évfordulóján (Folytatás a 7. oldalról.) Amíg fennáll a háború veszélye, amíg a társadalmi revans a Nyugat stratégiájának és katonai programjainak talp- köve, továbbra is minden szükségeset megteszünk azért, hogy a védelmi képességet olyan szinten tartsuk, ami kizárja, hogy az imperializmus katonai fölénybe kerüljön a szocializmussal szemben. Elvtársak! Ezekben az ünnepi napokban méltóképpen emlékezünk meg a nemzetközi kommunista mozgalom eredményeiről. A nemzetközi ösztönző erejét most is őrző októberi forradalom a forrása e mozgalom életerejének. A nemzetközi kommunista mozgalom az egyes országok tolóján fejlődik, de a kommunistáknak bármely nemzethez tartozzanak, és bármely országban dolgozzanak is, van egy közös vonásuk. Ez pedig a jobb, a kommunista társadalom eszméi iránti odaadás, hűség a dolgozókhoz, s elsősorban a munkásosztályhoz, az ő alapvető érdekeiért, a békéért és a demokráciáért vívott harc. Gondolom, hogy évfordulónkon méltó módon kell megemlékeznünk a harmadik, a Kommunista Internacionáléról is. Még hátra van a róla szóló teljes igazság helyreállítása, hiteles és teljes történetének megírása. Mozgalmunk nagy múltjának része a Komintern, bármilyen fogyatékosságok és tévedések is voltak tevékenységében, bármilyen keserű az emlékezés történelmének bizonyos szakaszaira. Az október által életre hívott Komintern nemcsak az internacionalizmus és a forradalmi testvériség iskolája volt. Az internacionalizmust a dolgozók érdekeiért, a népek és a nemzetiségek társadalmi haladásáért vívott küzdelem gyakorlati fegyverévé tette. Soraiból a XX. század igazi lovagjainak csapata került ki, a kötelesség és a becsület, a nagy távlatok, a tántoríthatatlan bátorság embereinek csapata, olyanoké, akiknek fájt a világ kizsákmányolt millióinak sorsa, akik meghallották e milliók hívó szavát és akik harcba szólították őket. A kommunisták elsőként fújtak riadót a fasizmus veszélye láttán, elsőként vették fel ellene a harcot és elsőként váltak áldozataivá. Ők voltak az elsők, akik a világ különböző sarkaiból érkezve, Spanyolországban fegyverrel szálltak szembe a fasizmussal. Elsőként emelték fel az ellenállás zászlaját népeik szabadsága és nemzeti méltósága nevében. És éppen a kommunistáké, mindenekelőtt a szovjet kommunistáké volt a döntő hozzájárulás a II. 'Világháborúban a fasizmus megsemmisítéséhez. A kommunisták most is ugyanolyan határozottsággal és bátorsággal állnak a reakció és a népbutítás ellen folyó harc első soraiban. A legendás hősiesség és az odaadás emberei ők. Nemcsak egyesek, hanem százezrek vannak, akiket egy akarat, vasfegyelem és kérlelhetetlen elvhűség szervez és tömörít egységbe. A Komintern, a Tájékoztató Iroda, sőt a kötelező döntéseket hozó nemzetközi tanácskozások időszaka elmúlt. De a nemzetközi kommunista mozgalom él. A pártok teljesen és visszavonhatatlanul önállóvá váltak. Mi már a XX. kongresszuson szóltunk erről. Igaz, hogy nem rögtön szabadultunk meg a régi beidegződésektől. Mára azonban ez már megváltoztathatatlan realitássá vált. Ebben az értelemben az SZKP XXVII. kongresszusa véglegesen és megfordíthatatlanul szintén mérföldkővé vált. Úgy vélem, hogy az átalakítás során a testvérpártokhoz fűződő kapcsolatainkban ezt a gyakorlatban bizonyítottuk be. A nemzetközi kommunista mozgalom fordulópont előtt áll, ugyanúgy, mint a világ fejlődése és az öt mozgató erők. A kommunista pártok a századfordulón mélyreható változások közepette keresik új helyüket. Internacionalista mozgalmuk megújul, és a/ bizalom, az egyenjogúság és A szocialista országok népei által elért vívmányok közös büszkeségünk tárgyai. Annál is inkább, mert sokéves gyümölcsöző együttműködés eredményei ezek, párt- és társadalmi szervezetek, termelő kollektívák, alkotó szövetségek és kulturális intézmények érintkezéseinek, családi és személyes kapcsolatoknak, sok ezer ember együttes munkájának és tanulásának, soha korábban nem látott szélességű és nyíltság ú. valóban testvéri együttműködésének gyümölcsei. A megtett út végéről sok minden jobban látszik. Maga az élet helyesbítette a szocializmusra való áttérés törvény- szerűségeiről és üteméről, a világszocializmus szerepéről kialakított elképzeléseinket. Távolról sem gondoljuk, hogy valamennyi, a világban végbemenő progresszív változás feltétlenül csak a szocializmushoz kötődik. De az, ahogyan az egész emberiség szátérnek a kölcsönös előnyök és a kölcsönös segítségnyújtás elvétől, és figyelmen kívül hagyják a szocializmus általános érdekeit. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy az utóbbi időben a dinamizmus teret nyert és javultak az összes szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink. S természetesen még gyümölcsözőbbé, még gyakor- latiasabbá vált az együttműködés a Varsói Szerződés és a KGST keretein belül, ami egyébként semmiképpen sem jelenti résztvevőik elvi elkülönülését a többi szocialista országtól. A XXVII. kongresszus pontosan meghatározta az SZKP álláspontját: a politikában és az egyes szocialista országokkal való együttműködés összes többi szférájában az a meghatározó, ami biztosítja a kölcsönös érdekek összeegyeztetését a szocializmusnak, mint egésznek az érdekeivel. A szoA párt szerepének növelése - törvényszerű folyamat. Ezt a szerepet azonban a legkevésbé sem a szavak és a formális beidegződések határozzák meg. E szerep az elemzések és értékelések mélységében, a politika átgondoltságában, a cselekvések határozottságában, valamint a rész és az egész, a személyes és a társadalmi, a a pillanatnyi és a hosszútávú dolgok összeegyeztetésének képességében rejlik. Ez a párt minden szervezete és minden egyes kommunista számára fokozottabb felelősséget jelent a társadalom ügyeinek alakulása iránt. Pártunk közel húszmillió kommunistát - országunk felnőtt lakosságának egytizedét — tömöríti. Hatalmas erő ez. A párt hatóereje, az átalakításra gyakorolt befolyása azonban még nincs teljes mértékben kihasználva. A XIX. országos pártkonferencia előkévekvő szerepe. Az elnyomás, viszály és háborúk helyett — az emberiség összefogása és béke. A jelenlegi nemzedékek — s nemcsak a mi országunkban — felelősek a civilizáció sorsáért és magáért az életért a Földön. Végül is tőlük függ: az emberiség történelmének új évezrede, az emberiség történelmének tragikus epilógusává vagy lelkesítő jövője kezdetévé válik-e majd. A XXI. század kezdetéig mindössze alig több mint 13 év van hátra. Népünk és az egész haladó emberiség 2017- ben a nagy október századik évfordulóját ünnepli. Milyen lesz a világ, amikor forradalmunk átlépi első századát, milyen lesz a szocializmus, milyen érettségi fokot ér el az országok és népek világméretű közössége? Nem fo. gunk találgatni. De kötelesek vagyunk emlékeztetni arra, hogy éppen ma teremtjük meg a jövő alapjait. A mi kötelességünk - megőrizni utánozhatatlan civilizációnkat, magát az életet a Földön, elérni az értelem győzelmét az atomfegyverek értelmetlensége felett, megteremteni az ember és az emberiség sokoldalú és szabad fejlődésének minden feltételét. Látjuk a határtalan fejlődés lehetőségét, megértjük, hogy ezt nem könnyű biztosítani. De ez nem riaszt el bennünket — éppen ellenkezőleg - lelkesít, mivel magas emberi értékekkel és mély értelemmel tölti meg az életet! A régi világot visszavonhatatlanul magunk mögött hagytuk 1917 októberében. Egy új világ felé haladunk — a kommunizmus világa felé. Erről az útról soha nem térünk le! Szocialista országok párt- és állami vezetői az ünnepi ülés el nökségében. A képen: az első sorban balról a második Kadar János, mögötte a második sorban Németh Károly. az őszinte szolidaritás ugyancsak megújuló normái iránti tisztelet forrasztja egybe. Ez a mozgalom nyitott a pábeszéd, az együttműködés, a közös tevékenység, a többi forradalmi, demokratikus és haladó erővel való szövetség előtt. Az SZKP-nak nincsenek kétségei a kommunista mozgalom jövőjét illetően: a mozgalom a kapitalizmus alternatívájának hordozója, a békéért, a függetlenségért és országuk haladásáért, a Föld valamennyi népének barátságáért legbátrabban és legkövetkezetesebben harcolók serege. Elvtársak! A világtörténelemnek a nagy október utáni legfontosabb mérföldköve — a szocialista világrendszer megjelenése. Immáron négy évtizede, hogy a szocializmus számos nép közös sorsává, korunk civilizációjának meghatározó tényezőjévé vált. Pártunk, a szovjet nép nagyra értékeli a barátaival való együttes cselekvés lehetőségét, akik - csakúgy, mint mi - már több évtizede viselik az állami felelősséget a szocializmusért, a szocializmus előrehaladásáért. Minden egyes szocialista ország sok érdekeset és hasznosat halmozott fel a szociális, gazdasági és ideológiai feladatok megoldásában, az új élet építésében. A szocialista rendszer, a gyakorlat által ellenőrzött útkeresése, összegyűjtött tapasztalatai az emberiség egésze számára jelentősek. A szocialista rendszer felkínálta a világnak válaszait az emberi lét alapvető kérdéseire, bizonyította humanista és közösségi értékeit, középpontban a dolgozó emberrel. A szocialista rendszer a méltóságnak, az ország gazdájának érzetét oltja a dolgozó emberbe, szociális biztonságot és a jövőbe vetett bitet ad neki. Teret nyit a tudás megszerzése és a kultúra előtt, megteremti a feltételeket az egyéni képességek és adottságok kibontakoztatásához. mára legfontosabb kérdések felvetődnek, s ahogyan a megoldási módozatok felkutatása folyik - megerősíti a világban végbemenő haladás és a szocializmus mint világméretű erő közötti elválaszthatatlan kapcsolatot. Ez a kapcsolat különösen jól látható az atomkatasztrófa megakadályozásáért folytatott harcban és a nemzetközi erőviszonyokban, amelyek lehetővé teszik a különböző népeknek, hogy nagy sikerrel védjék meg az általuk választott társadalmi-politikai utat. A felhalmozott tapasztalat révén jobban építhetők a szocialista országok közötti kölcsönös kapcsolatok az általánosan elismert elvek alapján. Ezek: a feltétlen és teljes egyenlőség: a kormányon lévő párt felelőssége a dolgok alakulásáért saját államában, s népének hazafias szolgálata: gondoskodás a szocializmus közös ügyéről. Ilyen elv — egymás tisztelete, a komoly hozzáállás a barátok által elért vívmányokhoz és kipróbált tapasztalatokhoz, az önkéntes, sokrétű együttműködés. Ilyen elv — a békés egymás mellett élés elveinek szigorú tiszteletben tartása. Ezen alapul a szocialista internacionalizmus gyakorlata is. A szocializmus világa napjainkban a maga teljes nemzeti és szociális sokféleségében áll előttünk. És ez jó és hasznos is. Meggyőződtünk arról, hogy az egység korántsem jelent azonosságot, egyöntetűséget. Meggyőződtünk arról is, hogy a szocializmusnak nincs és nem is lehet semmiféle olyan „modellje”, amelyhez mindenkinek fel kellene zárkóznia. A szocializmus fejlődésének kritériuma a különböző szakaszokban és országokban — a tényleges sikerek összessége és minősége a társadalomnak a dolgozók érdekeinek megfelelő átalakításában. Tudjuk, hogy milyen károkat okozhat, ha meggyöngülnek az internacionalista alapok a szocialista országok kölcsönös viszonyaiban, ha a nemzetközi tevékenységben elcialista országokhoz fűződő bcrátság erősítése és a sokoldalú együttműködés fejlesztése - ez a Szovjetunió nemzetközi politikájának legfőbb prioritása. Ha ma a szocialista országok küldötteit üdvözöljük, akkor személyükben a szocialista országok népeit üdvözöljük. Kedves Elvtársak! Tisztelt külföldi vendégek! Eredményeinket s elveinket a kommunista eszmék éltető ereje ösztönözte és ösztönzi. Ezeket az eszméket írtuk a forradalom zászlajára, ezek vezették harcra és termelési sikerekre az emberek millióit, akik szentül hittek bennük, s életük céljának és értelmének tekintették őket. A nép munkája és harca, a szabadon választott cél elérése iránti határtalan eltökéltsége, öröme és szenvedése - mindez testet öltött napjaink szocializmusában, amely a forradalmi átalakítás útján halad. S ebben van október ereje, a forradalom ereje, amely tovább folytatódik. A hetven esztendőn át mindvégig a szovjet nép élén állott kipróbált élcsapata — a lenini párt. A párt és a forradalom, a párt és október elválaszthatatlanok! A marxista—leninista elmélettel felvértezett párt nélkül nem győzött volna a szocialista forradalom. A párt nélkül, amely megtanulta az új társadalom építését, nem lett volna szocializmus, nem létezne a mi nagyszerű államunk. Nem létezne az az alap sem, amelyen most van folyamatban a társadalmi élet minden szférájának megújítása, az ország társadalmi- gazdasági fejlődésének fel- gyorsítása. Az idő azt követeli, hogy a párt az új körülmények között is a forradalmi megújulás élén haladjon, kitartóan és következetesen növelje politikájának hatékonyságát, fejlessze a demokratizálást a társadalmi élet minden vonatkozásában és minden szintjén. sorban balról a második Kádár születei és lebonyolítása komoly ösztönzést kell hogy adjon e bonyolult és fáradságos munka javításához. A mi kezünkben van a nagy forradalom ügye, a lenini ügy sorsa. Ismét járatlan úton haladunk; ez különleges felelősséget ró a pártra, s mindany- nyiunkra. Lenin szavaival élve: „...a forradalom ideje a cselekvés, a felülről és alulról való cselekvés ideje." Ez az újtípusú párt hagyományos jellemzője, legelső lépéseitől kezdve. S ez követelmény a szovjet társadalom élcsapatával szemben a szocializmus fejlődésének jelenlegi bonyolult, de sajátos, újszerűségében is lelkesítő szakaszában. Elvtársak! Az emberiség igazi történelmének küszöbét lépte át 1917-ben. Ugyanakkor az elmúlt hetven év, a gazdasági megrázkódtatások és társadalmi kataklizmák, amelyek a fasizmushoz, a második világháborúhoz, a „hidegháborúhoz”, a fegyverkezési hajszához, a termonukleáris katasztrófa fenyegetéséhez és a globális válságokhoz vezettek, azt bizonyítják, hogy az előtörténet még mindig szívósan fogva tarja az emberiség jelentős részét. S mégis, azt az időszakot, amelyben élünk, a XXI. század küszöbét, bátran nevezhetjük különlegesnek mind a Földünk lakói előtt álló társadalmi változások, mind pedig a feladatok átfogó volta tekintetében. Ma látjuk: az emberiség nincs arra ítéltetve, hogy örökké úgy éljen, ahogy 1917. októberéig élt. A szocializmus hatalmas, növekvő, fejlődő valósággá vált. Éppen október, éppen a szocializmus mutatja az emberiség számára a jövőbe vezető utakat, s a valódi emberi kapcsolatok új értékeit, önzés helyett — kollektivizmus. Kizsákmányolás és elnyomás helyett — szabadság és egyenlőség. A kisebbség önkénye helyett — valódi népi hatalom. A társadalmi erők ösztönös és kegyetlen játéka helyett — az értelem és a humanizmus nöMihail Gorbacsov beszédét követően a délutáni ülésen elsőként Konsztantyin Szinozer- szkij, az SZKP veteránja, a téli palota ostromának résztvevője szólt a küldöttekhez. Öt követően Vlagyimir Csicserov leningrádi brigádvezető, az SZKP KB tagja, az OSZSZSZK Legfelsőbb Tanácsának küldötte méltatta az ország minőségi megújhodásának lelkesítő távlatait. Ezután a szovjet tudomány hetvenéves múltját tekintette át felszólalásában Gurij Marcsuk, a Szovjet Tudományos Akadémia elnöke. Ezt követően kapott szót Woj- ciech Jaruzelski, Erich Honecker, Gustáv Husák és Mauno Koivisto. A szünetet követően az elnöklő Nyikolaj Rizskov először Alekszandr Kolesznyikov bányásznak, az SZKP KB tagjának adta meg a szót. Őt Edite Kupcsa lett iskolaigazgató követte, majd még két külföldi felszólalás hangzott el: Todor Zsivkov és Georges Marchais mondott beszédet. Az ünnepi ülés első napjának végén az úttörők, a szovjet ifjúság képviselői köszöntötték a Kongresszusi Palotában jelenlévőket. Ezután a szovjet párt- és állami vezetők megkoszorúzták a Lenin- mauzóleumot. Hétfőn este az ülés résztvevői és a meghívott vendégek ünnepi hangversenyben gyönyörködhettek. Az ünnepi tanácskozás kedden, moszkvai idő szerint 10 órakor folytatja munkáját. A Kreml Kongresszusi Palotában kedden mond beszédet Kádár János, a magyar párt- és állami küldöttség vezetője.
