Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)
1987-11-21 / 321. szám
Barangolások az HISZK-ban Az épitészkapcsolatok kiépítéséről tárgyal a delegációnk tiszteletére adott diszebéden Heinrich Becht építési vállalkozó, Mischl Róbert, a BÉV vezérigazgatója ét a házigazda Friedrich-Wilhelm Kiel fellbachi főpolgármester (jobbról). (Sellei Sarolta felvételei) Testvérvárosunkban, Fellbachban A fiatalos, jókedélyű és közvetlen fellbachi főpolgármester Fiiedrich-Wilhelm Kiel, míg csoportunk az Ikarusukon városnézésre indul, meghív a Mercedesébe, hogy buszunkat követve válaszolhasson kérdéseimre. — Egy éve kötik egymáshoz Fellbachot és Pécset testvérvárosi szálak. Elégedett az eddigi kapcsolatokkal? — Az önöké már a 27. delegáció a két város között. Vonnak már diák, sport, kulturális és gazdasái kapcsolataink, és szerencsére mind több a privát ismeretség, kezdődő barátság is. ügyünket ezek viszik előbbre. Az igaz, hogy a gazdasági kapcsolatok terén különösen van még mit javítanunk. Baranya tavaly mutatkozott be nálunk, idén mi szerepeltünk a Pécsi Ipari Vásáron, jövőre ismét mi leszünk a házigazdák. Ez kezdetnek nem rossz . . . Hiányzik még a rendszeres árukínálat, nem tudtuk még ez ügyben összehozni a vállalatokat. — Mondjuk tíz év múlva milyen lesz a két testvérváros kapcsolata? — Én optimista vagyok. A mandátumom még öt évre szól, s ha egyáltalán indulok a következő választáson, talán tíz év múlva is Fellbach főpolgármestere leszek. Ügy érzem, hogy az az akarat, ahogy Magyarország keresi a kapcsolatokat a Nyugattal, biztosan sikerrel fog járni. Reméljük, a nagypolitikai időjárás is kedvező lesz. Nálunk sokrétű az ipar, sok a kisebb-na- gyobb cég, ez önmagában is megannyi lehetőséget kínál. Érdemes ezeket kiaknázni. Remélem, hogy tíz év múlva már erős és kölcsönösen előnyös gazdasági kapcsolatok is egymáshoz kötik városainkat. A gazdasági kapcsolatok szorgalmazásában mintha ösz- szebeszélt volna a főpolgármester Mischl Róberttel, a BÉV vezérigazgatójával, a kétnapos fellbachi szakmai tu- nulmányúton lévő 45 fős baranyai épitészdelecógió vezetőjével. Csoportvezetőnk így foglalta össze utazásunk célját: — Szemlélődni, tapasztalni és tanulni jöttünk Fellbachba. Bízunk abban, hogy olyan szakmoi és emberi kapcsolatokat is ki tudunk alakítani, melyek gazdasági partnerkapcsolattá alakulnak át. A testvérvárosi kapcsolatok megalapozója Heinrich Becht építési vállalkozó örömmel tart velünk, magyar szakmabeliekkel, megmutatja egyik építkezését, elkalauzol a Kappel- bergre, ahol a korszerűtlen kis szőlőparcellákat most teszik géppel megmunkálhatóvá. A főpolgármester tiszteletünkre adott ebédjén úgy dicséri a fellbachi borokat, az Olaszriz- linget és a Trollingert, ahogy a magyar szőlősgazdák dicsekednek termésükkel. Negyven- három éve kint él, s ugyanúgy magyarnak tartja magát ez a gerényesi születésű férfi, akinek talán a honvágya adta az indíttatást, hogy a mostani és a hajdani diákvárosát összehozza. — A kapcsolatfelvétel és kialakítás jobban ment, mint gondoltam. Most már könnyű, de félúton nem szabad meg- állnunk ... — erről nem szól Fellbach a bor és a kongresz- szusok városa. A borról már tettem említést. A kongresszusok városa jelző különösen az utóbbi évek erőteljes városközpont-kialakító törekvéseik nyomán válik meghatározóvá. A Schwabenlandhalle elegáns épülete ottjártunkkor épp a nemzetközi Max Planck társaság 40 ország képviselőjével megtartott tanácskozásának adott otthont, s tőszomszédA Bürkle cég elöregyártott vosbetonlépcsői szakembereink elismerését vál- tolták ki többet. Minek is. Mindany- nyiunk vágya, hogy a két város között gyümölcsözővé váljanak a gazdasági kapcsolatok. S ha már a két város, a két nép barátságáról, sőt gazdasági kapcsolatainak elmélyítéséről annyi szó esett, azt hiszem meg kell említenem Balázs Ferencet, a kölni Horizont magazin tulajdonos- főszerkesztő-kiadóját is, aki csoportunkat meglátogatandó érkezett Fellbachba. Lapjával azon fáradozik, hogy a németeknek megmutassa a magyar valóságot és hazánk erőfeszítéseit. A negyvenezernél több lakosú. önálló közigazgatású Fellbach szinte „elővárosa" az 550 000 lakosú Stuttgartnak, Baden-Württemberg székhelyének. Tipikus német város. Rendezett és tiszta, házaik szépek és mégsem hivalkodók, rendben tartottak és gondozottak. A magasabb házak erkélyeit mini erdők teszik szemet gyönyörködtetővé, az utcák, a terek képéből se hiányozhat a fa, a bokor, a virág. A városon és az épületeken is meglátszik az igényességük. „Jó nekik, pénzük is van rá" — mondja egyik csoporttársam, s tudom, amit ő is tud, hogy mindez nem csupán pénz kérdése. A fellbachiak nem dicsekedhetnek két évezredes múlttal és városukra aggatott annyi jelzővel, mint Pécs. Ök viszont két jelzőt tudatosan vállalnak: ságában a nemrég megépült kongresszusi szálloda is nyugodt, szép és fölötte kényelmes ' elhelyezést biztosit. Az új városközpont, s maga a város is egyre gyarapszik. Középületeik közül a legújabbak: az új városháza, a könyvtár, a kongresszusi szálló, a sportcsarnok. Becht úr építkezési területe is a városközpontot fogja gyarapítani egy takarékpénztári számítógépközponttal. A fellbachi szakmai látogatásunk során tapasztaltak feldolgozása, a hasznosítható ötletek honosítása itthon történik. Mert építészszemmel is volt elég látnivaló. Már az esslingeni Linde szállodában is Ízelítőt kaptunk a német precizségből. A Bürke beton- elemgyártó és a műszaki padozatot is készítő Mohié cégnél, egy tervező-vállalkozó irodában, a Becht-féle építkezésen és a kész házak kiállításán is feladták a leckét. Amit elkészítenek, az „meg van csinálva". Ez a nem épp magyaros kifejezés tömören tükrözi szakmailag a látottakat. Ez a minden területen érvényre jutó igényesség az, amit jó lenne átvennünk. S nemcsak az építőiparban. A baranyai építészdelegáció szakmai útjának célja a tapasztalás, tanulás, szemlélődés volt .. . Utunk során volt benne részünk Nürnbergben, Stuttgartban, Münchenben és Bécsben is. Murányi László Színházról színházra Tízszer láttam A varázsfuvolát tizennégy nap alatt. Láttam a színpadról, az oldalsó takarásban állva; láttam az ügyelöpult mellől, és hallottam a zenekari árokból — de többnyire tágas, új színházak nézőterén ültem. Elkísérhettem ugyanis a Pécsi Nemzeti Színház operatársulatát NSZK-beli vendégszereplésére. Hogy jön létre egy ilyen külföldi turné? Hans Alher müncheni impresszárió, aki a nagy nyugatnémet színházi piacon zenés művek közvetítésével foglalkozik, 1985-ben vette fel a kapcsolatot a budapesti Interkoncerttel és ajánlatot kért', melyik magyar színházzal érdemes tárgyalnia. Több együttest megnézett, és ennek alapján hívta meg már háromszor a pécsi színházat a Seregi László m. v. rendezte Denevérrel — természetesen német nyelvű előadásban, Az idei utazást tavaly kezdték előkészíteni. Kemény üzleti tárgyalások folytak létszámról, napidijról, utazási és szálláskörülményekről', a feleknek a mű megkívánta zenei igények, a kellő munkafeltételek, a hazai és külföldi rendeletek, a rentabilitás követelményei és lehetőségei között kellett manőverezniök, míg aláírták a szerződést. Ez rögzítette a jogokat és kötelezettségeket egészen olyan részlet- kérdésekig, hogy az autóbuszokon nem szabad dohányozni. Végül — október 10-én — énekesek, táncosok, zenekar, műszakiak és kísérők — 126-an indultunk el Pécsről a szerződtető impresszárió által küldött autóbuszokkal. * Mozart Varázsfuvoláját 1984- ben a nagyszínházban mutatta be a társulat Szegvári Menyhért rendezésében, Húros Annamária díszleteivel és jel - ! mezeivel. A balettbetétek koreográfiáját Eck Imre tervezte. S mert a turnéra készülve a fellépések biztonsága érde- i kében sok szerepet kettőztek, I új szólisták, közreműködők is bekerültek a produkcióba. Sarastrot Marczis Demeter, ill. Kuncz László énekelte, miként a premier idején, de Ta- mino szerepében már két új nevet látunk. Laczá András, az Operaház tagja, tavaly már szerepelt Pécsett mint ! vendég egy operettben. (Csak érdekességként: Laczá Andrásnak fuvolatanóri diplomája is van, a német közönség hálásan fogadta, hogy maga látszotta operabeli varázsfuvoláján a szólót.) Wendler Attila eddig Kovács Attilaként szerepelt a pécsi közönség előtt, most változtatott nevet. A két Éj királynője közül, az egyik, Bakonyi Ilona a pécsi társulat tagja, a másik Aszó- dy Mária vendégként lép fel, ő nincs állandó szerződésben. Paminát Perlaki Ágnes és Csáki Ágnes énekelte felváltva (Csáki Ágnes az egyik Papa- gena is). Perlaki Ágnes, az Álami Kórus tagja Budapesten, próbaéneklés után hívták meg a szerepre. A másik Pa- pagena Berek Cecilia m. v., Budapesten énektanár, próbaéneklés révén került a produkcióba. A három hölgy: Sajdy lúlia, Németh Alice és Benei Katalin. Az öreg pap: Kuncz László, Tamás Endre, ill. Egri Sándor, a Fiatal pap: Szabó Csaba, aki a kórusból lépett elő most. Papageno Tamás Endre, Vághelyi Gábor, ill. Egri Sándor. Monostatos: Derecskéi Zsolt, neki ez az első évada a pécsi színházban, korábban a Rádióénekkar szólistája volt. Az első fiú: Nórái Eszter pécsi énektanár, a második és harmadik fiú Kaufmann Mária és Bódis Zuzsan- na, akik a színházi kórus tagjaiként kaptak szólista feladatot. - A Pécsi Szimfonikus Zenekart Breitner Tamás, ill. Hirsch Bence vezényelte, a kisegítőkkel megerősített kórus karigazgatója Károly Róbert volt. A turné idején napunk általában utazással kezdődött: délután néha csak két-három óra került pihenésre, az esti szereplésre való felkészülésre. Megértettem azokat a világjáró művészeket, akik az irigykedő nézők, hallgatók kérdéseire azt válaszolják: többnyire csak repülőtereket, szállodákat és koncerttermeket látnak a híres városokból. Mi is inkább csak autópályát, szállodát és színházat láttunk, mint műemlékeket. Különösen a műszakiaknak volt kevés idejük, hiszen nekik minden színhelyre előbb kellett érkezniük s csak később indulhattak tovább. Városnézésre ritkán volt időnk, vásárlásra is csak kapkodva. Elképzelhető, milyen megterhelés* jelent hat-hét órai utazás után főszerepet énekelni - ha egy-egy nap szünettel is — vagy nem főszerepet, de mindennap. A nem színházi ember, aki kísérőként bepillanthat a színfalak mögötti mechanizmus működésébe, ámulattal vegyes tisztelettel látja az odaadást, a fáradtság okozta ingerültség és a személyes feszültségek feloldására való törekvést, hogy a produkció minél jobban sikerüljön. Ez egyébként természetes — mégis jó volt tapasztalni estéről estére. Az előadások színhelyei kis és közepes városok színházai voltak, többségük az elmúlt években emelt, 700-1700 személyes modern épület. Valamennyi más célra is alkalmas: kongresszusra, hangversenyre, néhol bálra; szinte mindenütt klub és étterem is működik a színházzal egybeépítve. Az egyik szerényebb, mint a hamelni, a másik fényűzőbb, mint a Wolfsburgi Congress Park színháza, amelyet a világhírű finn építész, Alvar Alto tervezett. De kiváló akusztikájukban és a kiszolgáló helyiségek kényelmében megegyeznek. E színházakban általában nincs állandó társulat, az igazgatók kész produkciókat vesznek meg. Magában a Szövetségi Köztársaságban is sok prózai és zenés, csak utazó társulat van, de az állandó székhelyű színházak is tá jóinak. A műsorválaszték elképesztően gazdag mind a mű- faiokot, mind az előadások származási helyét tekintve: svéd királyi balett, japán Nö- színház, amerikai musical és leningrádi filharmonikusok; magyar operett német előadásban, német opera lengyel társulat produkciójában, az Evita a budapesti Rock Színháztól stb. * A színházak két műsorfüzetet adnak ki: mindkettőben sok a hirdetés. Az egész évad műsorát kínáló füzet ingyenes, az aktuális szereposztást kínáló pénzbe kerül. A belépőjegyek óra általában 15-től 35 márkáig terjed, de találkoztunk 3 márkás és 45 márkás jeggyel is. Diákoknak, katonáknak felét kell fizetni, néhány városban a helyi zenekarok, kórusok ingyen hallgathatók meg. A legtöbb színházban bérletet hirdetnek az egész évadra. Kivétel nélkül mindenütt telt ház fogadott bennünket: Wolfsburgban a lépcsőn is ültek. A nézők közt sok a fiatal. A közönség az egyes áriákat mint önálló, zárt számokat fogja föl és megtapsolja. Ily módon A varázsfuvola két és fél órája alatt 12—16 alkalom volt a nyíltszíni tapsra. S mivel a nézők nagyon ismerik a művet, a tapsok számából és hosszúságából hajszálpontosan lemérhettük, melyik énekes milyen teljesítményt nyújtott. Mert a közönség udvarias volt ugyan, de elég szigorú ahhoz, hogy ne osztogassa könnyen az elismerést. * Az utazás számszerű mérlege: kilenc városban 11 színházi és három koncertszerű (ifjúsági, ismeretterjesztő) elő- cdás. Utaztunk 6400 kilométert, igénybe vettünk vagy 40 szállodát. A színház számára 400 000 forint tiszta bevételt hozott a vendégszereplés. Marczis Demeter, az operatagozat vezetője így végezte el az összegzést:- A hosszú külföldi szereplés sikerét két veszély fenyegeti: a betegség és a fáradtság. Mindkettőből kijutott. A főbb szerepek kettőzése segített néhány esetben, de például három dáma az egyik estén csak két dáma volt — betegség miatt. Látnunk kell, hogy napi hét-nyolcórás utazás után a legfelkészültebb énekes sem tudja a legjobbat adni. Márpedig itt estéről estére meg kellett küzdeni a közönséqért. Éppen ezért a jövőben úgy kell tárgyalnunk, hogy hasonlóan fárasztó, pihenőnap nélküli turnéra ne kerülhessen sor.- Fontos tapasztalatokra tettünk szert: az utazás sűrítve mutatta be erényeinket és gyengeségeinket. Alapvetően elégedett vagyok az együttessel: "egészében véve mindenki képessége, tehetsége szerint törekedett a sikerre. A kórus a maga területén igen jól produkált. A szólisták többsége, különösen azok, akik már régebben énekelnek, maximális fegyelmezettséggel vettek részt a munkában. Néhányon azonban - éppen akiknek még több tanulnivalójuk van - nem érezték eléggé a felelősséget. A mi belső szakmai munkánk feladata lesz ezzel foglalkozni. És hoqyan látja a turnét Hans Alber? Amikor erről beszélgettünk, arra kértem, mutassa be a cégét.- Hárman dolgozunk, főként operát, operettet, balettet forgalmazunk. Megrendelőink az NSZK, Svájc és BE- NELUX-államokban vannak, veszünk produkciókat szinte egész Európából. Tőlem a színházakat fenntartó városi tanácsok, illetve kulturális egyesületek (amelyeket a tanácsok különbén szubvencionálnak) fix összegért veszik meg a produkciót, a közönség szervezése az ő dolguk. Olyasmit ajánlok, ami személyes ízlésemmel is találkozik, de természetesen a legfontosabb, hogy el tudjam azt adni. A közönség nálunk nagyon válogatós, elkényeztetett, mert gyakorlatilag bárhonnan bármit láthat. Nagy a konkurencia.- Elégedett a pécsiekkel?- önmagában az a tény, hogy negyedszer vannak itt, ebben a mezőnyben jó minősítést jelent. A varázsfuvola rendezése, díszletei, jelmezei tetszenek, a zenekar nagyon jó. Néhány énekes teljesítményével vagyok elégedetlen, de- hát látatlanban vettem meg a produkciót, ez tanulság volt számomra. A jövőben jobban kell ügyelnünk a részletkérdésekre mind művészi, mind szervezési tekintetben.- Apropó, szervezés: nem lehetett volna kevesebb utazással lebonyolítani a szereplést?- Igaza van, ilyen nehéz turné ritkaságnak számít. De amíg a mi létszámvitáink folytak, néhány város lemondta a megrendelést, és az újabbak messzebb estek az eredeti útvonaltól. A jövő évi turné kényelmesebb lesz.- Mit játszanak itt jövőre a pécsiek?- Aláírt szerződés még nincs, de szóban már megállapodtunk. Johann Strauss Bécsi vér című operettjének előadásában. Gárdonyi Tamás 1987. november 21., szombat HÉTVÉGE
