Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-03 / 303. szám

f Vilég proletárjai, egyesüljetek! A nemzetközi munkaverseny győztese ra az embermilliókra, akik mind-mind tettek valamit közös szocialista vívmányainkért. Azokra, akik acélt öntöttek, ga­bonát vetettek, gyermekeket ta­nítottak, előrevitték a tudo­mányt és a technikát, feljutot­tak a művészet csúcsaira. A szomorú emlékezésé azokra, akik a hazát védelmezve harc­ban estek el, életük árán le­hetőséget adtak a társadalom­nak a haladásra. Az emlékezé­sé az átélt dolgokra, a meg­tett útra, mert ezekből született jelenünk. Az évforduló az elmélkedés pillanata. Az elmélkedésé ar­ról, mennyire bonyolultan, mennyire nem egyértelműen alakultak olykor dolgaink, ala­kult sorsunk. Volt benne min­den: volt hősiesség és tragi­kum, voltak fényes győzelmek és keserves kudarcok. A nép szemszögéből nézve elmélkedünk a megfeszített al­kotómunka hetven évéről, a né­péből, mely kész mozgósítani minden erőtartalékát, a szocia­lizmus óriási erőforrásait az élet forradalmi átalakítása ér­dekében. Az évforduló egyben pillan­tás a jövőbe is. Vívmányaink nagyszerűek, nyomatékosak és A moszkvai Kreml kongresz- szusi palotájában hétfő délelőtt tíz órakor megnyílt az SZKP KB, a szovjet és az oroszocszági Legfelsőbb Tanács együttes ün­nepi ülése. Az elnökségben Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára, Andrej Gromiko, a Legfelsőbb Tanács Elnökségé­nek elnöke, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjai, kül­földi párt- és állami vezetők — köztük Kádár János, az MSZMP főtitkára és Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke —, vala­mint más szovjet vezetők fog­laltak helyet. Andrej Gromiko megnyitója és a szovjet himnusz elhangzá­sa után Mihail Gorbacsov, az ünnepi ülés szónoka mondta el beszédét. A nagy érdeklődés­sel várt beszámolót 75 nyelv­re fordították, a világ számos tévéállomása egyenes közvetí­tést adott Moszkvából. Kedves Elvtársak! Tisztelt külföldi vendégeink! Hét évtized választ el ben­nünket az 1917-es esztendő ok­tóberének feledhetetlen napjai­tól, azoktól a legendás napok­tól, amelyek a társadalmi ha­ladás új korszakát nyitották meg, az igazi emberi történe­lem kezdetét jelentették. Októ­ber valóban az emberiség lé­tének nagy pillanata, fényes hajnala. Az októberi forrada­lom a nép forradalma, a nép érdekeit, felszabadulását, fejlő­dését szolgáló forradalom. Hét évtized nem nagy idő a civilizáció sok évszázados fej­lődéséhez mérten, ám a törté­nelem nem ismert még egy ilyen, monumentális korszakot, amilyent hazánk élt át a nagy október győzelme óta. Nincs is nagyobb megtiszteltetés, mint követni az úttörőket, minden erőnket, energiánkat, tudásun­kat és képességünket a nagy október eszméinek és céljai­nak diadaláért áldozni! Az évforduló a büszkeség pillanata. A véghez vitt tettek fölött érzett büszkeségé. Rop­pant súlyos megpróbáltatások jutottak nekünk osztályrészül, s mi becsülettel álltuk a sarat, mi több, kiemeltük az országot a ziláltságból, az elmaradott­ságból, nagyhatalommá tettük, megváltoztattuk életét, gyöke­resen átformáltuk az emberek szellemi arculatát. A XX. század legádázabb küzdelmeiben megvédelmeztük saját életformánkhoz való jo­gunkat, megvédtük jövőnket. Teljes joggal lehetünk büszkék arra is, hogy forradalmunk, munkánk és harcunk változat­lanul igen nagy hatást gyako­rol a világ fejlődésének min­den területére, a politikára és a gazdaságra, a társadalmi szférára és kortársaink tuda­tára. Az évforduló az emlékezés pillanata. Az emlékezésé azok­A szovjet szakszervezetek vörös zászlaja a Carbonnak Mélyülnek a kapcsolatok a vállalatok között jelentősek. Ezek képezik újabb eredményeinknek, a társadalom továbbfejlődésének szilárd alapját. Éppen a szocializmus fejlesztésében, a leninizmus és a nagy október eszméinek és gyakorlatának továbbvitelében látjuk mai teendőink és törek­véseink lényegét, elsőrendű feladatunkat és erkölcsi köte­lességünket. Ez teszi paran- csolóan szükségessé a nagy október történelmi jelentőségé­nek, valamint mindannak ko­moly - és alapos elemzését, amit a nagy október óta eltelt hét évtizedben végeztünk. Október útja: az úttörők útja 240 garázs felépítéséhez biztosított területet a Pécsi Városi Tanács Kertvárosban, az Eszék ut­cában. Jelenleg 34 garázs házilagos kivitelezésén dolgoznak a leendő tulajdonosok. Elvtársak! Úttörőkként hatalmas és bo­nyolult utat tettünk meg. Nem foglalható bele egy rövid elem­zésbe. Nem foglalható bele a régi világ anyagi és erkölcsi örökségének, az első világhá­borúnak, a polgárháborúnak, az intervenciónak a súlyos vol­ta. Nem foglalható bele egy rövid elemzésbe az átalakulá­sok újszerűsége, a hozzájuk fűződő remények sokasága, az új, a szokatlan térnyerésének olykor lélegzetvételnyi szünetet sem hagyó üteme és mértéke. Nem foglalhatók bele a szub­jektív tényezők sem, melyek kü­lönleges szerepet játszottak a forradalmi viharok időszakai­ban. Nem férnek egy rövid elemzésbe a maximalizmussal átitatott forradalmi idők, a jö­vőről alkotott, olykor leegysze­rűsített, sarkított elképzelések. És nem fér bele az új életért küzdők tiszta és szenvedélyes törekvése arra, hogy mindent a lehető leggyorsabban, legjob­ban, legigazságosabban oldja­nak meg. Megtett utunk — annak hősi és drámai mivolta — magá­tól értedődően gondolatokat ébreszt kortársainkban. Törté­nelmünk csak egy van, s ez a történelem megváltoztatha­tatlan. Bármilyen érzelmeket váltson is ki, ez a történelem a miénk és kedves nekünk. Ma visszatekintünk azokra az októberi napokra, amelyek meg­rengették a világot, szilárd lelki támaszt, megszívlelendő tanulságokat keresünk és ta­lálunk is bennük. Mindig új­ra meg újra meggyőződünk a nagy október által választott szocialista út helyességéről. Az emberiség történelmi fej­lődésének objektív logikája vezetett ehhez a mérföldkő­höz. Az októberi forradalom — a civilizáció fejlődése út­jainak minden ellentmondásos­sága és változatossága ellené­re is —, törvényszerű következ­ménye volt egy sok évszázados harc eszmei és gyakorlati fej­lődésének, amely harcot a dol­gozók a szabadságért és a békéért, a társadalmi igazsá (Folytatás a 2. oldalon.) ötéves terv Élmunkása kitünte­tést nyújtotta át Kiss Ferencné cipőüzemi szabásznak és Ver- narszky Gyuláné konfekcióüze­mi dolgozónak. Az elismerések­hez Kapolyi László ipari minisz­ter levélben gratulált, melyet Ferenczy Tamás olvasott föl. További kitüntetésekre került sor. Dr. Kocsó lllésné, a Helyi­ipari és Városgazdasági Dol­gozók Szakszervezetének or­szágos titkára Kiváló Munkáért kitüntetést nyújtott át Király Józsefné konfekcióüzemi meós- nak. Ugyanezt a kitüntetést kapta dr. Tóth Sándor, a Ba­ranya Megyei Tanács ipari osztályvezetője kezéből Monos­tori Józsefné konfekcióüzemi, Marosi Ferencné bútorüzemi dolgozó, Bősz Jánosné gazda­sági vezérigazgató-helyettes, Kovács Pál műszerész csoport- vezető, Storcz Antalné bércso­portvezető, Varga Nándorné vezető adminisztrátor, Gyenis István bútorüzemi művezető, Bognár Lajosné konfekcióüze­mi dolgozó és Nagy Flórián, a bútorüzem vezetőhelyettese. Ezután Szűcs István adott át jutalmakat, bejelentve, a mai üzemi ünnepségeken további 143 dolgozót részesítenek juta­lomban. A kitüntetésekhez a SZOT, a megyei és komlói párt-, tanácsi és szakszervezeti vezetése nevében Neubauer József, az SZMT vezető titkára gratulált, végül pedig az Inter- nacionálé hangjaival zárult az ünnepség. M. Z. A nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója tisz­teletére meghirdetett nemzet­közi munkaversenyben a kom­lói Carbon Könnyűipari Válla­lat elnyerte a Szovjet Szakszer­vezetek Központi Tanácsának vörös zászlaját, melyet rajta kívül a magyarok közül csak a Budaflax érdemelte ki. Az ün­nepségre tegnap került sor a vállalat éttermében, ahol a magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Ferenczy Ta­más, a Carbon párttitkóra üd­vözölte a megjelenteket, a szovjet vendégeket, a megye és a város vezetőit, köztük dr. Jerszi Istvánt, az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának titká rát. Elsőként Szűcs István vezér- igazgató méltatta az évfordu­lót, melyre a Szovjetunióba nagy értékeket szállító Carbon újabb munkasikerek elérésével készült, s a jövőben is meg kí­vánja őrizni az eddig elért magas gazdasági eredményeit. Ezt követően V. Ny. Makejev, a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának titkára szólt a Szovjetunióban végbemenő, nagy fontosságú változásokról, az átalakításról, melynek során a szakszervezeteknek is megnő a szerepük és hatáskörük, to­vábbá arról, hogy a szocialista országok vállalatai, szervezetei között tovább mélyülhetnek a gyakorlati kapcsolatok. A titkár szívélyes jókívánságok köze­pette adta át a zászlót Szűcs Istvánnak, majd pedig a XII. Dunántúli napin XLIV. évfolyam, 303. szám 1987. november 3., kedd Ara: 1,80 F( Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Ünnepség Moszkvában a noszf 70. évfordulóján Október és az átalakítás: a forradalom folytatódik Mihail Gorbacsov beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents