Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-17 / 317. szám

1987. november 17., kedd Dunántúli napló 3 A szállodákban díjmentesen Értéktárgyak ­páncélajtácska mögött Széfek a lakosságnak a takarékpénztárnál A nyugatnémet vendég a saját, a portás a szállodai Főkulcsot teszi be a széffiók zárnyílósába, egyedül egyikük sem boldogulna. A portás el­fordítja a kulcsot, és illedelme­sen kijön, hogy a vendég a saját kulcsával kinyitva a fiók ajtaját, hozzáférjen értékei­hez. Mindennapos cselekedet az ilyen a HungarHotels pé­csi Pannónia és Nádor szál­lodájában és minden olyan szállón, ahol a szolgáltatások­ba a széflehetőség is bele­tartozik — ingyenesen. — A szobában lévő éksze­rért, készpénzért, csekkért, hi­telkártyáért nem vállalhatnak sehol felelősséget — mondja Sükösdné Mózer Judit, a Pan­nónia Szálló vezetője. — Ezért van nekünk is három darab 7 rekeszes széfünk, hogy a vendég a szállodánkban ne csak jól, de biztonságban is érezhesse magát az értékeit illetően. — Elegendőek a meglévő széfjeik? — Tervezünk egy külön széf­termet a jelenleginél is na­gyobb befogadóképességgel. A szállóvendégeink értékeire is vigyáznunk kell. A vendég, ha széfet kér, az általunk adott nyugtával igazolhatja, hogy övé az X. számú rekesz. Fe­lelősséggel tartozunk a széf­ben hagyott értékekért. Motoszkál bennem a kisör­dög, hogy megtudjam: mi min­dent rejtenek a hozzáférhetet­len széfek? De hiába. Amikor a vendéget magára hagyják — ez az egy eset, amikor szin­te hivatalból hátat kell fordí­tani a vendégnek —, az egy­ben azt is jelenti, hogy nem kíváncsiskodhatnak. A titok te­hát titok marad. Olyan már előfordult — igaz, nem ná­luk -, hogy a vendég eluta­zott és mindenét bent felejtette a széfben, meg kellett várni, amíg a hívásra visszaérkezett. A szállóvendégek értékei te. hát biztonságban vannak. De másoké? Az OTP 1983. köze­péig 66 széfrekeszt adott bér­be, s egy hónapja az új Kossuth Lajos utcai fiókban 90 rekeszt nyitott. Tervezik, o megyei igazgatóság épületé­ben is elhelyeznek széfet, ha lesz rá igény. — Mit rejthetnek majd a széf-rekeszek? — kérdezem Ger- gász Györgynél, az OTP Bara­nya Megyei Igazgatóságának betétosztáy vezetőjét. — Értéktárgyakat, ékszereket, iratokat, okmányokat... de nem tárolhatók benne tűzve­szélyes, robbanó, mérgező anyagok, vagy felajánlási, il­letve bejelentési kötelezettség alá eső értéktárgyak, például nagy mennyiségű külföldi fi­zetőeszköz stb. Ezekre vonat­kozóan a bérleti megállapo­dás ad részletes tájékoztatást. A titoktartás az OTP-re épp­úgy vonatkozik, mint mondjuk a szállodákra. Azt tudják majd, hogy kié a rekesz - a tulajdonosának inkognitóját garantálják -, de azt nem, hogy mi rejlik a páncélajtócs­ka mögött. Szalmazsák vagy széf? Az előbbi olcsóbb, nagy kocká­zattal ugyan, az utóbbi ke­vés bérleti díjért maximális biztonságot nyújt. Az OTP- széfbérlet a rekesznagyságtól (kis, közép és nagy), függően havi 300-400-500 forint, az egyszeri kulcsóvadék 200 fo­rint és nyitásonként 10 forint a taksa. És kölcsönösen, a bérleti idő lejárta előtt is felmondható a széfrekesz. M. L. Kiscsomagolású konyhakész zöldségfélék exportra Az állami gazdaságok ter­mékei a korábbinál nagyobb mennyiségben jutnak el a külpiacra. Az ÁGKER Kft. egy év alatt megkétszerezte a saját jogon exportált áruk mennyiségét, s a konvertibi­lis elszámolású piacokra öt­millió dollár értékben küldött! nádból készült termékeket,1 feldolgozott zöldséget, gyü­mölcsöt és más élelmiszere­ket, A kivitelnek több mint egyharmadát a nád adta, amelyből Ausztriába, NSZK- ba, Hollandiába és Francia- országba a tavalyit több minf 20 százalékkal meghaladó mennyiséget értékesítettek. Az állami gazdaságok kö­zül ma már csaknem félszáz. közvetlenül rész vesz az ÁGKER exportjában; egy ré­szük a szeletelt, friss, előre csomagolt, konyhakész zöld­ségféléket kínálja értékesí­tésre. A külföldi vevők igé­nyének jobb kielégítésére tö­rekedve növekvő mennyiség­ben állítanak elő kiscsomay golású vegyes zöldséget. A termelőket a magasabb minő­ségű áruk előállításában az­zal teszik érdekeltté, hogy az exportfelárat szinte teljes egészében átutalják számuk­Munkalehetőség a kétújfalúi asszonyoknak Ragasztják és osztályozzák a cipősarkakat az asszonyok a kisüzemben. Läufer László felvételei Félszáz asszonynak keres egy-két éve foglalkoztatási le­hetőséget a kétújfalúi terme­lőszövetkezet, főként olyanok­nak kívánnak munkát bizto­sítani, akik korábban a nö­vénytermesztésben, vagy az ipari ágazatban dolgoztak. Ahogy a Szigetvári Kon­zervgyár fokozatosan áttért a fémgyűrűs üveglezárásról a csavarostetősre, úgy csökkent egyre a zórószalagigény, míg végül tavaly tavasszal a tsz kisüzemében abbahagyták en­nek az egyszerű terméknek a gyártását. Az évi huszonötmillió forint termelési értéket még 40-45 nő hozta létre. Amikor aztán néhány millióra zsugoro­dott a termelés, az üzem fenntartása lehetetlenné vált. A másodlagos műanyagafel- dolgozást végző kisüzem még termel, de a zárószalaghoz ha­sonló keresletvisszaesés követ­kezett be a műanyag csoma­golóeszközök körében is. Ezzel a tevékenységgel a korábbi hét-nyolcmillió forintos árbe­vétel helyett már csak három­milliót ért el a tsz, és mind­össze két nőt foglalkoztathat­nak e területen. Az alap­anyag drága, augusztus else­jétől még inkább: ekkor ugyan­is harminc százalékkal emel­kedtek az árak — így egyre nehezebb megrendelőt találni. A legjelentősebb partnertól, a Chinointól elestek azáltal, hogy a gyógyszerárugyár a csomagolást automatizálta. A tsz vezetősége több gyár­ral próbált kooperációs kap­csolatot létesíteni. Tárgyalá­sok folytak például a Pécsi Bútorgyárral, majd a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalattal. Az utóbbival meg is kötötték a szerződést.- Nyolc hónapon keresztül varrtak kesztyűt az asszonyok, de a normateljesítmények és a fizetési igények nem talál­koztak. — Babus Ferenc, a tsz ipar ágazatának vezetője kifejti, hogy a nehéz munká­hoz szokott kezeknek túl fi­nomnak bizonyult a kézi kesz­tyűvarrás. — Az ezer forint kö­rüli keresetek reménytelenné tették ezt a vállalkozást. A kérdés tehát ismét nyitot­tá vált: milyen munkával lássák el a kétújfalúi és a kör­nyékbeli asszonyokat? Végül idén nyáron a Szigetvári Ci­pőgyárral sikerült megállapod­niuk: cipősarokbevonást vé­gezhetnek az asszonyok, kez­detben huszonketten.- Hatvan-hetven fős létszám- igényre is felfuttatható Két- újfaluban a termelés - mond­ja dr. Kapás László, a Sziget­vári Cipőgyár gazdasági igaz­gatóhelyettese. - A termelő- szövetkezettel közösen pályá­zatot nyújtottunk be a Bara­nya Megyei Tanácshoz pénz­ügyi támogatás elnyerésére, ugyanis a további fejlesztés önerőből mór nem megy. A tsz-nek a Vitézipusztán található üzemépületét át kel­lett alakítani, ez négymillió forintba került még saját ki­vitelezésben is. A ragasztásos technológia miatt, az eddigi hőlégbefúvásos fűtésről meleg­vizes központi fűtésre kellett átállni, és egyéb átalakítá­sok is szükségessé váltak a világításban, hőszigetelésben. A Szigetvári Cipőgyár biztosította a gépeket, berendezéseket — tízmillió forint értékben. A huszonkét nő két hónapig járt be a cipőgyárba, hogy elsajátítsa a hétműveletes munkát, amelynek végeredmé­nyeként a női cipők sarkára bőrbevonat kerül. A gyáriakkal együtt dolgoztak a sarokosz­tályon, találtak mindenkinek helyet a szalagon. — A munkaelosztáskor fi­gyelembe vettem, hogy nem a legfiatalabb korosztályt kell betanítani, ráadásul ezek az asszonyok többnyire nehéz munkát végeztek, itt viszont kézügyesség kell. Tolnai Lajos- né művezető hangsúlyozza, hogy nem a mennyiségi ter­melés volt a cél a betanulási idő elején, hanem a minőség. A mennyiség már a gyakorlat kérdése. — A kétújfalúi asz- szonyok akarnak dolgozni, pénzt akarnak keresni, éppen ezért igyekvőek. A bürüsi Papp Józselné fél, hogy nem éri el a kívánt szin­tet. A szabadságot hiányolja Somogy/ Jánosné, aki tavaly nyáron még répát kapált. De ugyanakkor azt is állítja, hogy a mostani munka sokkal könnyebb. Akad szakmunkás is a két- újfalui asszonyok között: Pot­iendi Sándorné cipőfelsőrész­készítő, a szigetvári gyárból ment gyesre. Most ott dolgoz­hat, ahol lakik. Szűcs Mihályné három hóna­pig próbálkozott a kesztyűvar­rással. Nyolc órai munkával két párnál többet nem tudott megvarrni, s ez a teljesítmény csak napi ötven forintot ho­zott. Reinczinger Istvánná egy hónapig küszködött, majd fel­adta: belátta, hogy nem neki találták ki a kesztyűkészítést. A cipősarokbevonó szalagon viszont több részterületen megállja a helyét. Október közepétől már telje­sen önállóan dolgoznak a két- újfalui asszonyok a vitézi­pusztai kisüzemben. L. Cs. K. Családi házat építünk... (22.) A lakóház berendezése Sorozatunkban a saját otthont teremtőknek szeretnénk segíteni úgy, hogy körbejárjuk a házépítéssel kapcsolatos valamennyi tudnivalót. A telek kiválasztásával kezdtük, most a lakóház belső berendezésével foglalkozunk. Aki a házépítés rögös útját végigcsinálta és eljutott annak berendezéséig, az már szeren­csés ember. Azaz csak akkor, ha nem most derül ki, hogy nem jó az egész, nem tudja lakni. Az a kívánatos, hogy házunkat úgy terveztessük meg, hogy1 tudjuk miként szeretnénk benne éln], hogyan szeretnénk hasz­nálni helyiségeit, hogyan vár­hatók a család változásai, mennyi a pénzünk, későbbi ütemben akarunk-e hozzáépíte­ni. Ha mindezeket és még szá­mos problémát saját magunkkal és türelmes építész tervezőnk-, kel végi-beszéltünk, akkor már maga a berendezés elképzelése nem nehéz. Elképzelni és megvalósítani, szorosan összefüggő dolgok. Mert az építkezőnek kevés a pénze, nincs széles körű bútor­választék, kevés az asztalos* mester. Nem beszélve arról, hogy belsőépítésszel terveztet­ni, szaktanácsot kérni nem megszokott manapság. Ezek utón a szakembertől néhány jó tanács, nem recept: Építsünk — falazzunk — sok; garderobot, beépített szekrényt, kihasználható méretekkel, é* akkor máris megmenekültünk a drága szekrénysoroktól. Szak- irodalomnak tudom ajánlani: Gádoros: A lakás berendezése és méretezése c. könyvet. A székek, asztalok legyének; könnyen mozgathatóak, kerül­jük a nehéz fotelokat, inkább a könnyű karos fotelok ideá­lisak. Ezek még egy nagvobb méretű nappaliban is meg­hagyják a „levegőt". Igaz, nem könnyű ilyesmiket beszerezni, de érdemes a se nem fotel, se nem ágy garnitúrákat mellőz-l ve, keresésre indulni a Szék- és Kárpitosipari Vállalat, a Veszp­rémi Bútorgyár és az Iparmű­vész Idea Vállalat termékei közt keresgélni. Jó, ha minden lakóhelyiség­ben van kellő levegő, vannak nagy fehér falak, amiket idő­vel „be lehet lakni". A szoba padozatának eszté­tikus és olcsó a cseh gyárU mányú filc szőnyegpadló, fe­hér festett fallal a lakás elsői beruházásaként ízléses ered­ményt ad. A későbbi fejleszd tések folyamán drágább sző­nyegpadlóra, parkettára felcse­rélhetjük. Parketta: igen, itt nagyon fontos a reá kerülő szőnyeg, illetve szőnyegek. Meg kell említeni, hogy ezek erős összefüggésben vannak a lakás többi textiljével. Hisz a ház nemcsak lakóház, hanem otthon, és a puha meleg ta­pintású textilek igen fontos ele­mei. Textíliák vásárlása nehéz, kevés az igényes esztétikai színvonalú. A budapesti kézi­szövők termékei magas eszté­tikai hatásúak, sima vonaiúak, egy rétegű függönnyel is meg­oldható az elsötétítés. A nappali szobának általá­ban a könyvespolc az egyik fontos eleme, egy kis munka­isarokkal kiegészítve 'nagyon praktikus kialakítani, hisz a mai életvitel mellett a csa­ládi együttlét ideje rövid, ezért nem szereti senki a dol­gozó sarkot eldugni esetleg egy kis szobába. Fontos, hogy az ún. nappali használható le­gyen. A konyhában nagyon fon­tos az, hogy annyi ember el­férjen egyszerre, amennyi ott szokott étkezni. Fontos továb-t bá az is, hogy a mindinkább szaporodó konyhai gépeknek meglegyen az állandó helye, hogy használatkor az(oka)t csak be kelljen kapcsolni. Az álló munkaasztal magassága 90 cm-en a jó (nem a ház-* gyári 80—85 cm). Egy kerted házban nemcsak modul ele-! mekből gyártott konyha kép­zelhető el. Például egy nagy téglalóbakkal épített, csem­pével burkolt, mosható fed- lapú pult, alul lefüggönyözött résszel, nagyvonalú és egyszerű megoldás. A régi bútorok sze­relmesei egy-egy kevésbé ér­tékes régi tálalószekrénnyel te­hetik hangulatosabbá a prakti­kus étkezőjüket vagy étkezőv konyhájukat. A sokat vitatott kérdés, hogy mi is a jobb: konyha-étkeződ esetleg nappali egy légtér­ben, vagy külön-külön? Leg­jobb, ha ezt mindenki a sa-i ját életvitele szerint dönti el. (Mindenesetre a legmodernebb szagelszívó sem tünteti el egy jó magyaros töltött káposzta illatát.) Hálószoba nagyon jó ha van, klasszikus kialakításban. Ez elhelyezhető tetőtérben, vagy egyszintes lakás esetén nyu­galmasabb helyen. Több gyér-, mek esetén ideálisnak mond-i ható minden gyerek részére egy-egy kis „fél szoba" közös játszó előtérrel. A lakásnak a kert felé ki­nyíló részén igen szép megol-t dós a régi értelemben vett ve­randa, mely évszakoknak meg­felelően nyitható, csukható, té­len fagypont fölé fűthető. Ez a tér kiegészítője lehet a nap­palinak, étkezőnek, és igen al­kalmas bizonyos háztartási te4 vékenységek végzésére, pél­dául vasalás, barkácsolás, té­len virágok tárolása. A házhoz közvetlenül csaN lakozó terasz esetleg lugas­sal kiegészítve szinte a har-1 madik nappali szobaként lak­ható. Fontosak az esőt bíró, könnyen kezelhető bútorok. Az a lényeg, hogy az árnyék és a napfény aránya jó, szélcsen­des kialakítású legyen. A szőlő ideális növény, különösen itt Dél-Dunántúlon, hisz akkorra zöldül, mikor a napfény már* túl erős. A teraszon és köz-1 vétlenül mellette néhány dé- zsós növény nagyon jó beren­dezési tárgy a kert felé való átmenetben — ami azonbarf mór külön szakterület. Bár a, lakóház és kertjének lakható összhangja igen fontos, nem bűn nagyobb telek esetén egy kis kerti pavilonra gondolni, mely szerszámok tárolására, és kellemes, szalonnasütéssel egy­bekötött kiülésre is pihentető módon alkalmas. Visszatérve a lakásba. A vi­lágításról néhány szóban any- nyit, hogy az akkor igazán kellemes, ha sokrétű, ha sotó helyen van lámpa a célnak megfelelően, és a helyi meg­világítások is külön-külön kap­csolhatók. Díszítés, dísztárgyak: igen fontos elemei a lakásnak. Ha valakinek lakásba költözéskor nincs más tárgya, mint két szék és egy kép, amiket jól helyez el egy papírból készí­tett lámpaernyő kíséretében, akkor már elmondhatja azt, hogy „lakik". Erre is az igaz, hogy a tárgyak majd körülnő­nek bennünket, fontos, hogy a későbbiekben is próbáljunk meg saját ízlésünk szerint sze­lektálni, szeretni a szép dol­gokat. * A következő keddi lapunk­ban a lakókörnyezetünk kiala­kításával foglalkozunk. Uherkovich Ágnes Kisüzem Vitézipusztán A kesztyűvarrás nem ment, most sarokbevonást végeznek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents