Dunántúli Napló, 1987. november (44. évfolyam, 301-330. szám)

1987-11-16 / 316. szám

1987. november 16., hétfő Dunántúli napló 5 Talán túlzás nélkül állít­ható, hogy a B. Tóth által vezetett Poptarisznya a leg­népszerűbb rádiós műsorok egyike, elsősorban erről u témáról kérdeztem a Magyar Rádió zenei szerkesztőjét, amikor nemrégiben Pécsett járt. — Az én találmányom ez a fajta műsor Magyarorszá­gon — kezdte B. Tóth László. — A felelősség is egy sze­mélyben az enyém. Régi ter­vem valósult meg ezzel a programmal. Meggyőződé­sem ugyanis, hogy csak az élő műsorok az igazán rá­diós programok, amikor érez­hető, hogy az emberek ve­lem és én az emberekkel közvetlen kapcsolatba ke­rülhetek. Én válogatom ki a stábot. — A zenei résznél marad­va, úgy tűnik, a széles Íz­léskor nem mindegyik ked­vence szólal meg a Popta­risznyában . . . — Tudomásul kell venni, A poptarisznyáról és kedvenceiről Beszélgetés B. Tóté Lászlóval hogy ez egy rock-műsoi. Egyébként megjegyzem, hogy más zenei világok képviselői ezt elfogadták, nem is rek­lamáltak soha. Tudják, az ő helyük is megvan a rádió más műsoraiban.- Milyen a légkör az adás közben a stúdióban?- Megkövetelem a pontos­ságot, az igényességet. Ezért sokan nagyképűnek tartanak, de csak így biztosítható a nyugodt munka. Az én kon­tómra senki sem „szórakoz­hat". A stáb kialakult, ál­landó és megváltoztathatat­lan. Életem-halálom a rádió­zás. Kitaláltam vclamit, meg­valósítottam és csinálom.- Ahogy tudom, elég ne­hezen került a rádióhoz . . .- 1968 óta diszkózásból éltem, 80-tól dolgozom a rádiónál, előtte hét évig kül­sőztem. Rendkívül sokat kö­szönhetek Komjáthy György­nek.- Hírlik, nincsenek a leg­jobb viszonyban . . . Ez tévedés. Ne haragud­jon, Komjáthy nélkül nem sokra vihettem volna. Ma is öt percen belül kicserél­jük a kapott lemezeket is. — 8. Tóth László 40 éves. Disco-jockey? Zenei szer­kesztő? Hogy nevezzem? — A Magyar Rádió zenei szerkesztője vagyok. A disz­kókra pedig azért van szük­ségem, hogy tartsam a kap­csolatot azokkal, akiknek vé­gül is a műsoraim szólnak. Rászorulok véleményeikre és meg is kapom őket. Renge­teg levél jön tőlük. Magán­életbeli problémáikról is, közvetlen hangon. örülök ilyenkor. Ami a lemezlovasi teendőket illeti még: a lu­xemburgi rádiónál apám korabeli a legnépszerűbb diszkós . . .- Kedvenc együttese?- Mit mondjak? Nem így kategorizálok. Nálam van jó zene és rossz zene, ezen kí­vül az új albumoknak meg­felelően hullámokban érnek a kedvencek. A magyarok közül most rendkívül jónak tartom a V Moto-Rock napok­ban megjelent albumát, a külföldiek közül pedig pél­dául Mick Jagger Let is Work (Dolgozzunk már!) cí­mű nagylemezét. . . Bozsik László Decemberben nyit a kocsigyűjtemény Egy férfi és egy nő Taxiba tuszkolta, verte élettársát Újabb látnivaló Üszög­pusztán Magyar kocsiHpusok, szerszám és nyeregbemutété, kovács-és bognár­műhely az újjá­születés műemlék épületben üszögpuszta újabb látniva­lóval Várja a látogatóit. De­cemberben adják át a kocsi­gyűjteményt, amely az elmúlt korok magyar kocsitípusait mu­tatja be. A gyűjtemény egy, az 1800-as években épült gaz­dasági épületben kapott he­lyet, amelyet az idén újíttatott fel a Pécsi Állami Gazdaság. Jelenleg nyolc kocsi és egy szán áll a bemutatócsarnok­ban. Az épület másik végében még berendezésre vár a bog­nár és a kovácsműhely, a nye­reg és lószerszámbemutató. A kocsik nem egyszer ka­landos úton, de mindenkép­pen a huszonnegyedik órában jutottak el a gyűjteménybe. Az egyetlen, ma még fellelhető Kölber-féle batárt egy műke­reskedőtől vásárolták teljesen leromlott állapotban. Jelenleg a Közlekedési Múzeum szak­emberei restaurálják a tény­legesen páratlan értékű ko­csit, elkészültéig egy Kölber- batár másolata áll a kocsik között. Másolat a kiállított szán is. Az eredetijét a babó- csai tsz-ben őrzik. Valamikor Gömbös Gyula miniszterelnök utazgatott benne, feltehetően vadászatai során. Felújításra vár egy csupaüveg, de meg­lehetősen romos, ún. ravatal­kocsi is. Valaha az elsőosz­tályú temetések elmaradhatat­lan kelléke volt. Ez Bodán egy pajtában állt, ha idejekorán fel nem fedezik, a biztos enyé­szet várt volna rá. Begyűjtenivaló még volna bőven — mondja Cser László, a Pécsi Állami Gazdaság igaz­gatója. — Például Siklóson őr­zik Horty István egykori hin­táját, egy úgynevezett gaval­lérkocsit. Harkányban létezik egy eredeti amerikai Buggy- kocsi, nagykerekű homokfutó. De a jelenlegi tulajdonosok ragaszkodnak hozzájuk. Ha hozzáértő szakemberek segíte­nének, szívesen vállalkoznánk a pontos másolatok elkészítte­tésére a gyűjtemény számára. Tény, hogy nem csak az el­múlt idők kocsijai tűntek el, de a kocsiépitéssel, javítással kapcsolatos szakmák is. Ezért is kérik e mesterségek értőit, segítsenek a légi kocsik meg­mentésében, újjáépítésében. K. P. Autó­vásár A család izgatottan mászkált a felsorakozott autók között, a férj a szél­védőkre kitett árakat néz­te, az asszony az üléshu­zatokat, a tizenvalahány éves gyerek a márkákat. Választékban nem volt hiány a tegnapi pécsi autóvásáron, habár közel sem állt annyi jármű a placcon, mint az elmúlt hétvégeken. Sok tulajdo­nost nyilván visszariasztott a borús, esős időjárás, mert hát a kiglancolt autó csak nem mutat úgy, mint napsütésben. Hogy a csa­lád végül is talált-e olyan kocsit, amit elképzeltek — nem tudom. Az viszont tény, hogy az árak irreáli­san magasak voltak. Mert kérem egy négyéves 1200- as Lada* megér 168 ezer forintot? Vagy egy ötéves Skoda 110 ezret? Igaz, voltak ennél olcsóbbak — UT-s Skoda üzemképesen, de lejárt műszakival tíz­ezerért —, s drágábbak is. Utóbbiak közül egy 1,3 li­teres Opel Kadett veze­tett a maga 780 ezer fo­rintjával. A tulajdonos szerényen csak a 780-t ir­ta ki az árközlő lapra, a három nullát elhagyta. üzlet nem sok köttetett, annál a néhánynál viszont jelentősen „levitték” a vá­sárlók az árat. Egy T-s Trabant például a kért 58 ezer forint helyett 49 eze­rért kett el. Meglepően sok- D rendszámú — tehát há­rom évesnél fiatalabb — autót kínáltak. Hogyan le­hetséges ilyet eladni? A hozzáértők ismerik ennek a módját. . . R. N. — Én még mindig szeretem, s ha kijövök a börtönből, ak­kor tovább küzdők érte! — mondja a szelíd arcú, halk szavú, szakállas férfi. Küzde­lemben eddig sem volt hiány, hisz élettársát alaposan meg- gyötörte az elmúlt hónapoké ban. — Gondolom nem olyan esz­közökkel, mint eddig tette? A választ fejrázás előzi meg, s határozott nemmel válaszol. A pacsai születésű, negyven­éves Báli Károly egy sikertelen házasság után ismerkedett meg F. Elvirával, vagy ahogy ké­sőbb fogalmazott, a „végzete asszonyával". A találkozásból komoly kapcsolat lett, élettársi viszonyt létesítettek. — Miután összetalálkoztunk, azt mondtam magamban, erre az asszonyra ráteszem az éle­temet. Rengeteget dolgoztam, jói kerestem, azt akartam, hogy vigyük valamire. Szentlő- rincen sikerült is lakást ven­nünk, azt szépen berendeztük. A férfi és a nő 1986 októ­beréig viszonylag jól élt, ám akkor elszakadtak a szerelem szálai, s különváltak. Bah_ Ká­roly ebbe nehezen törődött bele, s élettársát többször meg­várta munkahelye előtt, hogy találkozzanak. Egyik alkalom­mal a pécsi Sztár presszóba mentek beszélgetni, de miután sem az újbóli együttélésben; sem a lakásukkal kapcsolatod anyagi ügyek elintézésében nem tudtak megállapodni, Báli taxit hívott. A nő nem akart vele menni, mire betuszkolta a kocsiba, s közölte a taxissal, hogy irány Szentlőrinc, miköz­ben késsel hadonászott. A ve­zető a 6-os úton kikapta Báli kezéből a kést, s visszafor­dult ... Az ügy bíróságra ke­rült. (A nem jogerős ítéletet a közelmúltban hirdették ki, Bálit személyi szabadság meg­sértése miatt nyolc hónap sza-' badságvesztésre ítélték.) A „szerelmes" férfi nem so­kat okult. Az esetet követően többször zaklatta az asszonyt, fenyegetőzött, garázdálkodott, emiatt a rendőrség újabb el­járást indított ellene. Az idő­közben folyó tárgyalására többször megidézték Pécsre, s Báli ezeket az alkalmakat is felhasználta, hogy találkozzon volt élettársával. Ezekben a ta­lálkozásokban azonban nem volt sok köszönet. Idén szeptember 3-án meg­várta Elvirát a munkahelye előtt, s szóváltást követően megfenyegette, megütötte.- Nagyon dühbe jöttem, s jobb kezem élével felé ütöt­tem, az ülés a vállát vagy a fejét érte, ennek következté­ben a kezem eltörött. A ke­zemben egy dugóhúzó is volt, azzal fenyegettem azt a férfit akivel volt. A dugóhúzó min­dig nálam van, mivel a szak­mám felszolgáló, én már any- nyira megszoktam, hogy seho­va nem megyek duqóhúzó nél­kül. Az asszony ezúttal is köny- nyü sérülést szenvedett, Bali­nak a kezét másnap begip­szelték Szeptember 5-én Báli megfenyegette a nőt, hogy most a gyereke kerül sorra.. Október 5-én Pécsett, a Baj- csy-Zsilinszky úti háztartási bolt előtt várta az asszonyt^ Szóváltás után orron ütötte, a nő vérző arccal visszamene­kült a boltba, ahonnan később távozott. Az előzetes letartóztatásban levő Báli Károly ellen garáz­daság és többrendbeli köny- nyű testi sértés vétségének ala­pos gyanúja miatt folytatja a nyomozást a Pécsi Rendőrka­pitányság vizsgálati alosztálya. Roszprim Nándor Életképek Ez a szőkébb világ — a por­tásfülke ablaka mögül Magyar Győző szemével nézve — nem nagyon izgalmas, legföljebb a nap bizonyos óráiban mozgal­mas. Fegyveres Erők Klubja, Pécs, Kossuth utca. A „sereg" polgári alkalmazottja, egy nap szolgálattal, egy nap pihenő­vel váltakozva. Az emeleten rendezvények, a földszinten ét­terem és presszó. Az ablak alatt elvonuló arcok többnyire ismerősek, naponta ismétlő- dőek. Van, aki eltéveszti a házszá­mot, a múltkor is jön egy hölgy, látom tétovázik, rákö­szönök, kérdem, miben lehe­tek segítségére, csekket akar befizetni. A szomszédban van az OTP, mondom neki, aztán újra köszönök, de el sem fo­gadja, csak fölvógja a fejét és elviharzik. Ez ugyan bosz- szant, mert ha előzékeny va­gyok valakihez, legalább mél­tányolná. A fülkében van egy asztal, székkel, meg egy telefon, amely néha megcsördül. Győ­ző zakójának jobb ujja be van gyűrve a zsebbe. — ötvenhatos sérülés? — Nem, a karomat egy vasúti átjárónál vesztettem el, még a hatvanas évek legele­jén. De ötvenhatban is meg­sérültem Pesten, a Rádió vé­delmi harcában. A díszzász­lóalj katonája voltam, huszon- harmadikán este vezényeltek bennünket a Rádióhoz, éjsza­ka betörtek az ellenforradal­márok. Egyik fegyveres nekem ront, azt mondja, miért nem szedem le a csillagot a sap­kámról, mondom neki: „Mert nem szeretek varrni!” Akkor aztán addig ütöttek puskatus­sal és rúgdostak, míg csak mozdultam. Legyint, hosszú idő telt el azóta. A közelmúltban talál­kozott egy honvédtiszttel, kér­dezte, megkapta-e a Munkás­Paraszt Hatalomért emlékér­met, mert ő igen, szintén ott volt akkoriban a Rádiónál. — Csak annyit mondtam neki, hogy amiért a katona a kötelességét teljesíti, minek járna kitüntetés? Erre azt vá­laszolta, hogy kérnem kellett volna. Jól is néznék ki, ha kitüntetésért kilincselnék. Pedig Győző kilincselt Pé­csett is, Budapesten is, de nem kitüntetésért, hanem egy rokkantkocsiért, Trabant Hyco- matért — eredménytelenül. — Egyik orvosi vizsga a má­sikat követte, tornásztattak, mozgattak, műszerekkel vizsgál- gatttak, aztán elutasítottak, mondván, hogy csak egy ke­zem van. Mutattam nekik az egyik Autó-Motor újságot, amelyben megjelent egy fény­kép és írás Békéscsabáról, egy félkezű mérnökről, aki tá­maszkodik a Hycomatjának. Fejükhöz kaptak, hogy ez az újságcikk éppen hogy fellází­totta a kocsit igénylő rokkan­takat, az egész engedély egy nagy tévedés volt satöbbi . . . satöbbi . Magyar Győző 54 éves, ami­kor született, itt laktak a Tety- tye alatt a Puturluk utcában, eztán kiköltöztek PostavölgybS. A MÁV-nál tanulta a műsze­rész szakmát, katonának vo­nult, ötvenhat november végén szerelt le, a Gázmű Tmk mű­helyében kapott munkát. Négy év múlva az üzem által pat­ronált helesfai tsz-ből jön ha­za szerelőtársával motorral és behajtottak a vonat alá, mert az egyik sorompó nyitva állt. Elveszítette jobb karját, egyik lábán három ujját, és még foltozták a sebészek vagy húszvalahány helyen, arcán és mellén. Évek múltán idekerült a FÉK portájára. — Bal kezem megerősödött és mozgékony lett, hiszen bár­mit teszek, le kell terhelnem, írni is megtanultam bal kéz­zel, öltözködést is elvégzem egy kezemmel. Sőt van egy kis szőlőskertem Nagyposta­völgyben, a permetezést és a metszést magflm végzem, más munkánál meg segít két na­gyon jó barátom, két bányász, a Rónapi Jóska és Tóth Feri. Ha jó az idő, feleségemmel ■ mindief kint vagyunk a szőlőben. Elgondolkozva csóválja a fe­jét, nem tud szabadulni a gondolattól: „Még hogy ki­tüntetést kérjek, mert teljesí­tettem a kötelességemet! Hát ez nekem magas . . . Rab Ferenc Áz ablak mögött

Next

/
Thumbnails
Contents