Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-10 / 279. szám
Diadalmaskodva a kishitűség és a középszerűség felet Nemzetközi szintű kihívás Részlet Horn Péter akadémikus, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kara dékánjának tanévnyitó beszédéből Tapasztalati tény, hogy századunkban azok az országok voltak képesek az átlagosnál jóval lendületesebben fejlődni, esetenként történelmi léptékű hátrányt behozni, ahol a lakosság műveltségi és szakképzettségi szintjének jelentős emelése készítette elő és alapozta meg a nemzetgazdaság erősödését. A legfejlettebb országokban a 18-22 éves korosztályok 30- 40 százaléka vesz részt napjainkban felsőfokú oktatásban, az európai átlag is 2Ó százalék felett van. Magyarországon 10 százalék körüli csupán ez az arány. Európában az utolsók között vagyunk. Lemaradásunk nemcsak mennyiségi, hanem minőségi vonatkozásban is elgondolkoztató! Ezért társadalmi-gazdasági fejlődésünk szempontjából különösen sorsdöntővé vált a szakmai képzés, a felsőoktatás fejlesztése. Dunántúl agrárközpontja Kaposvár, mint felsőfokú mezőgazdasági technikum fenn- ólásónak első 10 éve alatt közel 600 állattenyésztési szak- technikusnak adott diplomát. 1971-től a főiskolai szintű oktatás 16 éve alatt 1966 hallgató szerzett üzemmérnöki oklevelet. Az üzemmérnök szakosító továbbképzés keretében az elmúlt 9 év alatt 284 szaküzemmérnököt képeztünk. Oktatóink és kutatóink évenként átlagosan 1000 hallgató és szakember oktatásában vesznek részt az alapképzés, a továbbképzés, valamint a különböző tanfolyami oktatás keretében. A legkorábbi kezdetektől központi kérdésként kezeltük és kezeljük ma is az oktatást és a kutatást egyidejűleg szolgáló létesítményeink állandó fejlesztését, korszerűsítését annak minden személyi vonzctá- val együtt. Ennek eredménye, hogy kísérleti telepünkön a majd minden állatfajt felölelő állattartó létesítmények ma már olyan oktatási-kutatási hátteret adnak, amelyet nemzetközi összehasonlításban is nagyon előkelő helyre sorolnak nemcsak Európában, hanem azon kívül is. Intézményünk kezdettől fogva egyike volt azoknak, amelyek a legtöbbet tették annak érdekében, hogy a kutatási eredmények a gyakorlatban minél gyorsabban és minél szélesebb körben elterjedje- ' nek. Ily módon vált lehetővé, a sertés-, a szarvasmarha-, a juh- és a húsgalambtenyésztési rendszerek kidolgozása és később vállalati formában történő működtetése. Az eredményeket ma 5 termelési rendszer és társulás több mint 700 tagüzeme hasznosítja (pl. KA- HYB, VÁRJUH, KSZKV, COLUMBA). A személyi állomány szakmai felkészültsége és a kutatás nemzetközi színvonala eredményezte, hogy 1982 óta három intézetünk a Tudomány- politikai Bizottság és a Magyar Tudományos Akadémia határozata értelmében a legmagasabb szintű kutatóképzésben is kiemelten részt vállalhatott, már akkor megelőzve számos egyetemi tanszéket és intézetet. Az elmúlt 5 évben 2 oktatónk akadémiai doktori, 20 munkatársunk kandidátusi fokozatot szerzett, ebből 3 külföldi volt. Jelenleg 14 magyar és külföldi szakember végzi kutatómunkáját itt, a tudományok kandidátusa fokozat megszerzése érdekében. Oktatóink és kutatóink több mint 50 százaléka — s számuk örömünkre egyre nő — rendelkezik magasszintű nyelvtudással, biztosítva a nemzetközi együttműködés zavartalanságát és a továbblépés fedezetét. Az egykori felsőfokú mező- gazdasági technikusképzés mindezek következtében válhatott 1971-ben főiskolai szintűvé és a minőségi fejlődés újabb mérföldkövét jelenti, hogy intézményünk 1986 szeptemberétől mint egyetemi kar az Agrártudományi Egyetem (Keszthely) Állattenyésztési Kara működik. Ma a kaposvári kar az ország egyetlen állat- tenyésztési szakirányú egyetemi szintű intézménye. A keszthelyi és a mosonmagyaróvári mezőgazdaságtudomónyi, valamint a kaposvári állattenyésztői karra tagozódó egyetem az ország legnagyobb ag- rárfelsőoktatási intézménye s egyben a Dunántúl agrárközpontja is. Az 1986-1987-es tanév mozgalmas volt a Kaposvári Állat- tenyésztési Kar fejlesztésében is. Az oktató-nevelő munka feltételeinek javítását szolgálja az új konferenciaterem vagy aula, valamint a sport- csarnok a hozzá kapcsolódó öltözők és a kondicionáló terem megépítése. Remélem, hogy a konferenciaterem kiemelkedő szerepet fog játszani a kar tudományos és kulturális életének továbbfejlesztésében színvonalas hazai és nemzetközi konferenciák és kulturális rendezvények színhelyeként. Nem titkolt szándékunk az, hogy az állattenyésztési tudomány „templomaként" szolgálja e létesítmény a szakmát, a kultúrát és a lehetséges határig mindkettőt együtt. Megkezdtük és még ez évben befejezzük központi szarvasmarha-kutató állomásunk teljes rekonstrukcióját. Megkezdődött és ez évben befejeződik egy évi 1200 férőhelykapacitású sertéstel/esit- mény-vizsgáló központ építése, bővült és még több feladat ellátására vált alkalmassá a takarmányozási-élettani, valamint humánegészségügyi kutatásokat szolgáló állatház. Korszerűsítettük és új létesítményekkel egészítettük ki a ló- tenyésztés és a lovassport céljait szolgáló lovasiskolát a magyar lótenyésztés és lovassport nemzetközi versenyképességének fokozása érdekében. Bővítettük Európa első gimszarvas-nemesitö telepét és megkezdődött az ehhez szorosan kapcsolódó két szaporítótelep építése is a Somogy megyei Erdőgazdaság területén. Befejezéséhez közeledik az új meteorológiai központ beruházása, amely sokoldalú adatszolgáltatásával segíti majd különböző területeken a kutatást és az oktatást egyaránt. Hazánkban elsőként megalakult a svájci-NSZK Medi- ma céggel és a Hungangora Vállalattal közösen a kapós vári Angóranyúltenyésztő Közös Vállalat azzal a céllal, hogy tenyészanyaggal lássa e a magyar és külföldi partnereket, egyúttal a létrehozott új tenyésztőközpont nemzetközi színvonalon szolgálja az ok tatást, a kutatást és a termelést. Hivatalosan is jóváhagyást nyert intézményünk és az NSZK-beli Institut für Wissen- stranslér közötti társasintézmé nyi - megállapodás azzal a céllal, hogy elősegítse külföldi kutatási megbízások magyarországi fogadását, agrárszakemberek kölcsönös továbbképzését és doktori cselekmények in dításál speciális szakterülete ken devizamentes cserealapon mindkét országban. A felsoroltak jelzik azt, hogy intézményünk a lehetőségek és a sokoldalú hazai és külföldi források határáig mind maga sabb szinten kíván megfelelni az oktatás, a kutatás és a gya korlat nemzetközi szintű igé nyeinek, illetve erős kihívásának. Állatnemesítő központ Az 1987-88-as tanév számos feladata közül csupán néhány ról kívánok ezen ünnepi alka lommal szólni. Elkerülhetetlen feladatunk lesz még ez évben az állattenyésztő agrármérnökképzés tantervi programjának kimunkálása, annak érdekében, hogy 1988-tól indíthassuk az új szakot. Az elmúlt másfél év során a Magyar Nemzeti Bankkal, a MÉM-mel, megyénk vezetőivel, a Magyar Tudományos Akadémiával, az OMFB-vel és a Világbank szakértőivel közösen előkészített két új nagyberuházást, lehetőség szerint ez évben indítanunk kell. Az egyik ezek közül egy új, legelőre alapozott kísérleti szarvasmarhatelep, a másik a komputeres tomográfiára épülő áhat- nemesitö központ, amely a maga területén a világ első ilyen létesítményrendszere lesz több vonatkozásban forradalmasítva a hústermelés érdekében tenyésztett állatfajok nemesítését és többek között a takarmányozási kutatás egyes területeit. Egyúttal merőben új lehetőségeket tárva fel az oktatásban több tudományterületen is, lehetővé téve szoros jövőbeni együttműködésünket a világ legkiemelkedőbb intézeteivel. Feladataink tehát számosak lesznek, egy részük várható hatásában túlnő egyetemünk keretein. Á mindennapi apró munka Munkánk zömét mégis a mindennapi apró munka adja majd, aminek magas színvonalú elvégzése nélkül nem lesz sem erkölcsi alapunk, sem anyagi forrásunk a „nagyok" vállalására. így volt ez a múltban és így lesz ez minden valószínűség szerint a jövőben is, amint azt oly találóan fejezi ki egy angol mondás: „A szög miatt a patkó elveszett A patkó miatt a ló elveszett A ló miatt a lovas elveszett A lovas miatt a csata elveszett A csata miatt az ország elveszett Ezért, Verd be jól a patkószöget." a granuiaiouzem A beidegződéseket, az előítéleteket nehéz legyőzni. Megtalálom ugyan minden zökkenő nélkül a Tüskés-réti úton a Pécsi Vízmű iszapkezelő telepére kanyarodó keskeny utat, s várakozásommal szemben semmi kellemetlen szagot nem érzek, ám amikor a kettéváló aszfaltcsík egyikén eljutok a hatalmas tartályok mellé, ahol egy férfi igen jóízűen falatozott egy beton- szegélyre „terítve" magának, nem jött meg a látványtól az étvágyam. Mégiscsak; biogáz-telep, szennyvíziszap . . . — Az iroda a másik úton van, ott feljebb — mondta te- leszájjal -, mi csak ellenőrző méréseket csinálunk itt . . . A biogáztelep ugyanis még mindig próbaüzem alatt van - ezért a gyakori mérések talán decemberben fogják ezeket a nagyméretű energiatermelő tartályokat, a szükséges ■ berendezéseket véglegesen munkába. A történet röviden: épül a granuláló, még mindig épül a granuláló, új határidő a kivitelezőtől, újabb késedelem a granulálónál - folytathatnánk a sort. Mindezt annak ismeretében, hogy a városi tanács beruházásában Pécsett épült létesítmény: referenciaüzem, ilyen méretben az első Európában. A történet részletezése helyett: az iszapkezelő telepet 1984. decemberében vette át üzemelésre a Pécsi Vízmű. Fülöp Tamás telepvezető:- A Megyeri úti szennyvíz- telepen választják ketté a vizet és az iszapot. Az utóbbit csővezetéken juttatják ide, a Tüskés-réti útra. Két hétig tartályokban bomlik, közben biogáz keletkezik. Ez a gáz az energiaforrásunk, a különböző kezelések eredményeként a majdnem teljesen víztelenített iszapot pedig granuláljuk. Ez röviden az itt lejátszódó folyamat lényege. Annak külön története van, hogy miért kell ilyen messze eljuttatni az iszapot a Megyeri útról. De erről is csak röviden. A közelben vannak a Pécsi Hőerőmű zagykazettái, amelyeket — ha megteltek - fedőréteggel, rendszerint bányameddővel borítanak. Hogy ez a réteg termő legyen, arra gondoltak, a Megyeri úti szennyvíztelep iszapját csővezetéken idejuttatva belekeverik a meddőbe. Megépült hát 1978-ban a csővezeték, közel 20 millióért. Ha már „lett", adódott a lehetőség: „ráfűzni" az iszapkezelő telepet. Volt olyan elképzelés ugyanis, hogy a centrifugált szennyvíziszapot tőzeggel keverve javítják majd a zagykazetták fedőrétegét. Ám kiderült: a tőzeget szállító vállalatnak nem volt annyi járműve, amennyi anyagra szükség lett volna. Vagyis tőzegből nem volt elég. . Szennyvíziszápból annál több, mert a csővezetéken az csak jött, jött, jött... A telep mellett, egy szabad téren gyűjtötték, akkor iszonyúan büdös volt. Most, hogy már kirohadt, nem, bár — meséli Fülöp Tamás — amikor egyszer meg kellett bolygatniuk a prizmákat „már a Hőerőműnél, mint egy kemény falba, ütköztem a bűzbe ..." Az előzményekből talán eny- nyi is elég. * A Megyeri úti telep naponta durván 50 000 köbméter szennyvizet fogad — „feltornáztatott" ez a kapacitás, éppen hogy bírják a berendezések, az új tisztítótelep üzembe helyezéséig még várni kell pár évet —, ebből 500 köbméter iszap lesz. Ezt kell átnyomni a csővezetéken a Tüskés-réti úti telepre. Itt van ez a két, egyenként 7000 köbméteres, kívülről ezüstszínű tartály - mint hatalmas rakéták földből kiálló orrai —, az elő- és utórothasztó. (Majd kiderül, miért lehet az ilyen rossz érzéseket szülő kifejezéseket nyugodtan használni.) Az előbbiben keletkezik a biogáz 90 százaléka.t Van tehát egy gáztartály is, egy 5000 köbméteres tároló. — Már az első tartályban elveszti büdösségét az iszap — mondja Fülöp Tamás. — Itt ugypnis két hétig van az anyag, szervesanyag-tartalma elbomlik. A másik tartályban ülepedik az iszap, sűrűbb lesz, gáz mór alig keletkezik. Ez a sűrű anyag kerül a centrifugákba, ahol víztartalma tovább csökken, a szárítóberendezésekben pedig már 8-10 százalékra szorítjuk vissza. Mindez egy teljesen zárt rendszerbe történik. Naponta 500 köbméter szénnyvíziszapot dolgoznak fel, ebből 10 tonna granulátum lesz. Elém tart egy marokkal: sötétszürke, szemcsés anyag. Szaga semmi. * Az iszapvíztelenítő 1980-ban kezdett el üzemszerűen dolgozni, a Megyeri úton keletkező összes iszapot fogadni tudja. Újszerű a berendezés- volt bőven gond a felépítésével —, olyannyira, hogy akadtak üzemeltetési problémák is, például egy porrobbanás éppen akkor volt, amikor a berendezéseket szállító nyugati cég képviselője az üzemben azt vizsgálta, miként működnek a gépek... A granulátumot 1984 óta készítik folyamatosan. Naponta átlag 6 tonna, a termelőszövetkezetek vitték el talajerőpótlásra.- Eqy négyzetméterre fél kiló ... — mondja Fülöp Tamás. A granulátummal azonban voltak gondok. Például hosszú ideig nem volt egyértelműen tisztázott: közegészségügyi és egyéb szempontból javasolt-e a használata. 1985-ben az Országos Közegészségügyi Intézet adott ki szakvéleményt: nem tekinthető veszélytelennek a granulátum, korlátlan mezőgazdasági használatát nem javasolják. — Ez alatt azt kell érteni — magyarázza Fülöp Tamás —, hogy különböző típusú, ösz- szetételű talajok más-más, mennyiségben igénylik, bírják el a granulátumot. Az előbb mondott négyzetméterenkénti fél kilogramm tehát csak egy átlag. — Tulajdonképpen még mindig nem teljes az üzem, hiszen a biogáztelep egyelőre csak „próbamunkára” van fogva. — Ez már a vállalatunk, a Pécsi Vízmű fejlesztése, hármas céllal, kiváltani a fűtőanyagnak használt pakurát, csökkenteni lehessen a víztelenítéshez használt külföldi és igen drága vegyszerek mennyiségét, végül a bűzgondok kizárása érdekében. A biogáztelep műszaki átadása a múlt év májusában volt. Ez a berendezés is prototípus- jellegű, a legnagyobb Magyarországon, technológiája új. Az eredeti egyéves próbaidőt meg kellett hosszabbítanunk december 31-ig, s ha minden beválik, csak akkor mondhatjuk majd, hogy a Pécsi Vízmű iszapkezelő-tele- pe készen van. Ami a célokat illeti: korábban naponta 2,5 tonna pakurát használtak fel fűtőanyagnak, most semmit. Kilója 10 forint volt, a biogáz ingyen van. A külföldi vegyszereknek eléq a fele, de várhatóan tovább csökkenthető a szükséges mennyiség. — És a bűz? — Véleményem szerint ez is megoldódott. Pár éve itt még felhőszám jártak, mára teljesen eltűntek a legyek. Szerintem ez egy biztos mérce. Mészáros Attila Eltűntek a legyek Biogáz és granulátum Próbaüzem december 31-ig 1987. október 10., szombat HÉTVÉGE A biogáztelep
