Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-10 / 279. szám

A Dunäntfflt napló 1987. október 10., szombat Másképpen kérdeznek né­hány hete a hibafelvevők a DDGáz Megyei üzemigazga­tóságának ügyeletén. Talán ma még szokatlan, hosszadal- masabbnak tűnhet, hogy hatá­rozottan, precíz válaszokra késztetik a bejelentőt. Holott mindez érte van, mert a fo­gyasztók hívásait számítógé­pen is rögzítik a diszpécse­rek. A számítógép pedig az ügyfelekért dolgozik. A cél egyértelmű: a DDGáz gyorsabban, pontosabban és jobb minőségben akar dol­gozni. Lehetőséget adni a fogyasztóinak arra, hogy ma­guk választhassák meg a hi­bajavítás időpontját. Ne for­dulhasson elő, hogy esetleg napokig hiába várnak a sze­relőre. A számítógéppel egyez­tetett adatok alapján egy-két órában megegyezhetnek, a kért délelőtti, vagy délutáni műszakkal. Most élesztik a rendszert, töltik meg a programot, ta­nulják a használatát, hiszen nagy korrektséget, következe­tességet követel, de ígérik, hogy január 1-jétől gördülé­kenyen működik. Hogyan segíti a szolgáltató munkát a számítógép? A hi­deg napokban, amikor nem ritka a három—négyszáz be­jelentés, elkerülhetetlen a té­vedés, szinte képtelenség hi­ba nélkül elosztani a mun­kát. Ezt a számítógép sem garantálja, de az biztos, ha ismerik az utcák jegyzékét, hat körzetben hétszáz utcane­vet rögzítettek, az onnan érke­zett leqgyakoribb fogyasztói bejelentéseket, a többször elő­fordult hibatípusokat, az ezek­hez szükséges alkatrészeket, anyagokat, ha ismerik a sze­relők teljesítményét, ha egy- egy körzetben a területet jól ismerők dolgoznak rendszere­sen, a hibák, a tévedések nagymértékben csökkenthetők. Minderre a bejelentő egy percen belül választ kap — gyors és pontos munkára szá­míthat. Természetesen mindez a vállalat érdeke is. Hétről hétre gyarapodik a bekötött lakások száma, viszont a sze­relői gárda állandó, a meg­növekedett feladatnak csak így tud megfelelni. Szüksége van a rögzített adatokra a garanciális vitákban is, de felhasználja ezt a tárházat az alkatrészbeszerzésekben, és a dolgozók teljesítményé­nek értékelésében. Másodper­cekben kidolgozták egy-egy munka normaidejét. Azt viszont tudni kell, hogy szükséges az értéksorrend a munkavállalásban. Nyilvánva­lóan a szivárgás minden előtt elsőbbséget jelent, de télen fontosabb a fűtőberendezések gyors javítása, míg nyáron a gáztűzhelyekhez mennek ki előbb. G. M. Világnapi megemlékezés Pécsett A posta legyőzi a távolságot (?) Változások: vállalkozás, érdekeltség, új szolgáltatások Korszerű gépek és szerszámok Korszerű gép és szerszám — gazdaságos gyártás. Ezzel a mottóval kiállítást rendez ok­tóber 13—15-e között a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főis­kola „A”-épületében a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat, a Gépipari Tudományos Egye­sület Baranya Megyei Szerve­zete, valamint a főiskola. A ha­zai gyártók közül bemutatja termékeit az Egri Finomszerel- vénygyár, a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár, a Gránit Csiszolószerszám. A külföldi kiállítók között fő­ként osztrák cégeket találunk, itt lesz a Festo, a Brüll und Strunz, a Stefan GmbH, a Böhlerit GmbH, az Atlas Cop­co, a H. Steinhoff, az IPA, az IVER, a HERION—Interag. az Ostrana Werkzeuge és a Gard-Austria. A kiállítás októ­ber 13-án, délelőtt 11-től 16 óráig, 14-én 10—16, 15-én 10- töl 13 óráig tart nyitva. A postai világnap, valamint az Egyetemes Postaegyesület megalakulásának 113. évfordu­lója alkalmából rendeztek meg­emlékezést tegnap Pécsett. A korábbi évek gyakorlatától el­térően most első alkalommal tartottak világnapi rendezvényt vidéki városban, amit többek között az motivált, hogy a Pé­csi Postaigazgatóság idén ün­nepli megalapításának 100. év­fordulóját. A résztvevőket Varga Sán­dor, a Pécsi Postaigazgatóság vezetője köszöntötte. Emlékez­tetett rá, hogy a múlt század második felében a gazdasági fejlődés, az emberek egymás közti kapcsolatának kiszélese­dése tette szükségessé, hogy már ne csupán országon be­lül, hanem az egyes országok között is szervezetten és jól működő postai hálózat épül­jön ki. A nemzetközi postai együtt­működés akkor vált szervezet­tebbé, amikor 1874-ben szá­mos ország — így köztük ha­zánk — részvételével megala­kult a Nemzetközi Postaegye­sület. Ez a szervezet irányítja ma is az országok postai kap­csolatait és tesz különféle aján­lásokat, melyek bevezetését nálunk is fontolgatják. Többek között ezt hangsúlyozta ünnepi beszédében dr. Oláh László, a Magyar Posta elnökhelyette­se. Mint elmondotta a Magyar Posta tevékeny részt vállal a nemzetközi tevékenységben. Nemcsak elfogadja a különféle javaslatokat, de maga is tesz használható észrevételeket. A szocialista országok közül pél­dául nálunk vezették be első­ként a gyorspostai szolgálta­tást. Jelenleg 15 országgal van ilyen kapcsolatunk, ami évente 3500—4000 küldemény célba- juttatását jelenti 24, 48, vagy 72 óra alatt. Siőmitógép a fogyasztók ért A nemzetközi és a hazai pos­tai munkában is egyre nagyobb szerepe van a piacorientált, hatékony tevékenységnek. A magyar postások is elfogadták azt a nemzetközi irányelvet, amely szerint a jövő postájának még inkább az igények jobb kielégítésére, gyors és megbíz­ható munkára, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi kapaci­tás jobb kihasználására, a bi­zalom erősítésére és technikai fejlesztésre van szüksége. Dr. Oláh László, a Dunán­túli Napló kérdésére elmondta: a Magyar Posta Központjában már dolgoznak a postatörvény módosításán, ami tervek szerint jövőre kerül az Országgyűlés elé. Ebben számos ponton sze­retnének korszerűsítést végre­hajtani. így például nagyobb teret engednek a különféle kül­ső és belső vállalkozásoknak, jobban érdekeltté teszik a postai dolgozókat, fejlesztik a szolgáltatásokat. Sőt, egyes te­rületeken — például a hírlap- terjesztésben — megszűnik a posta monopóliuma. F. D. Diákzsibi a pécsi Sétatéren Felborítom a „papírformát”. Sporthasonlatnál maradva, én voltam a vendég tegnap az egyébként 75. évfordulóját ün­neplő pécsi Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola diákzsibi elnevezésű rendezvé­nyén, tegnap a pécsi Sétaté­ren. Bolyongtam mint egy hol­landi, mint G. A. úr X-ben, mint egy diákoktól elidegene­dett tanár a hatalmas forga­tagban, délután négytől. Les­tem ezeket a szép lányokat, mert elsősorban lányok járnak a Janusba. És ámultam a jó­kedven. A pogácsa egyforin­tos árán, a szívalakú papírra illesztett mai kedvencek színes, mosolygós fotóin, amint moso­lyogva, bárgyú nagyszerűsé­gükben ... A bizsukon, ame­lyek fülre illeszthetők, nyakba- valók. Az „Anyu süssél almás­pitét, én is segítek, tudod lesz a Sétatéren valamink...” ­emberi kapcsolatain. Szóval, az jutott eszembe, látva az ezerfős sokaságot, hogy legyen minden héten diákzsibi Pécsett a Sétaté­ren, jöhessenek oda a közép- iskolások, gyűljenek össze, is­merkedjenek, beszéljék ki egy­mást — egymás között, ko­molykodva vihorásszanak, viho- rászva komolykodjanak. Osszák meg egymás közt gondjaikat. Találkozhassanak! Nekik még fontosabb lenne ez, mint ne­künk, akik hasonlóan ilyesmi­re vágyunk. Mi, idősebbek. Volt itt irodalmi színpad, jazzbalett. Nem volt hangosí­tás. Sajnos, az ötödször meg­rendezett Janus diákzsibi után bizonyára nem hiába várjuk ezt! De ez talán nemSs a diá­kok feladata lenne. Kedves fiúk és lányok, teg­napi résztvevők és távolmara­dók; kívánom, hogy iskoláitok elvégzése után is legyen része­tek hasonló kalandokban, ha­sonló szervezési lehetőségek­ben, mint a tegnap megszer­vezett, általatok remekül ki­vitelezett diákzsibi, a pécsi Sétatérfen. További szép éve­ket kívánok! Bozsik L. Gázkályhákat javítanak a Légszeszgyár utcai szervizben Filmiegyzet Vannak jó filmek, melyeket sokan néznek meg; vannak jók, miket kevesen, aztán vannak rossz filmek ugyancsak sok né­zővel, s vannak csapnivaló fil­mek kevés nézővel. Ez utóbbi a legrosszabb variáció, már­mint üzletileg és erkölcsileg, üzletileg azért, mert gyártási költségének töredékét sem hoz­za vissza, erkölcsileg meg azért, mert más filmektől is elriaszt­hatják a nézőt. Nos, ez utóbbi variáció kiküszöbölésére azok az átkos amerikai filmcézárok kitalálták, hogy be sem mu­tatják az annyira rossz filme­ket, amik még nézőt sem von­zanak. Mondják, az USA évi 3—400 darabos filmterméséből száz körülit „elfelejtenek", hogy a többinek növekedjen a for­galmazási esélye . . . Nálunk egészen más szem­pontok szerint nem szoktak fil­meket (idejében) bemutatni. A jó, a rossz, az amerikai meg a magyar... - s ne feledjük a cseheket! Magyart sem, külföldit sem. Éppen csütörtökön láthattam végre Milos Forman Tűz van, babám című, 1968-ban magyar­ra szinkronizált, de nyilváno­sabb közönség előtt azóta sem bemutatott remek filmjét a Filmakadémia jóvoltából. A Tűz van, babám jó film, néző­je kevés, pedig amióta be nem mutatták nálunk, azóta bemu­tatott epigonja is akadt For­mánnak és filmjének Egészsé­ges erotika címen. Hogy nálunk is szükség len­ne nemcsak egyéb okok, ha­nem kifejezetten rosszsága mi­att is filmek be nem mutatásá­ra, nem egyszer jutott már eszembe. A felismerés végle­gessé a Dr. Minorka Vidor nagy napja című új magyar dolgozat megnézése után vált. Félve írtam a cím után, hogy magyar filmről van szó, mert a tisztelt olvasó netán álta­lánosít, s azt hiszi, megint egy magyar film éppen a rossz. Nos, a Minorka Vidorka, vagy mi a szösz, „autodidakta" — azaz magától bórgyúság. és nem azért, mert történetesen magyar emberek készítették. Mert szó, ami szó, sok rossz filmet láttam már (köztük ha­zai ipar termékét is), de a Vi­dorka Minorka, vagy mi a szösz, méltán versenyezhetne a minden idők legbugyutább filmjének kijáró címért. S ráadásul azt a filmet me­sefilmnek keresztelték el a szer­zők (rendezte Sólyom András), azaz gyerekeknek szánták . . . - no, de befejezem a film „méltatását", mert még eszem­be jutnának az ifjúság elleni büntettek ... Péntek délutánig, mire e so­rokat le kell adnom a szer­kesztőnek, még nem volt sze­rencsém a hét egyik bemutató­jához, de látatlanban ajánlom: a Jiri Menzel rendezte Az én kis falum címűt: talán a leg­kisebb betűkkel van szedve a plakáton, de hétfőtől már lát­ható lesz. Azért is érdemes megnézni, hogy hasonlíthassuk: az egy­kori cseh újhullámos társa,ivan Passer Amerikában készült Cut­ter útjában, a „szabadság föld­jén” tudott-e (nem tudott - ír­hatom sajnos, mert már láttam azt) szabadabb, jobb filmet készíteni, mint az 1968 óta is Csehszlovákiában élő és alkotó Jifi Menzel, vagy olyant, minta „tűzvanbabámos” Forman ha­sonló indulatú, amerikai Hair- je. Szóval, a filmek nem attól jók, vagy rosszak, hogy mely országban készítik őket... Bodó L. Baranya Kupa tűzoltóverseny Egy versenyen — mint ami­lyen a tegnap és ma zajló, a Baranya Megyei Tűzoltópa­rancsnokság által kiírt és rendezett is — valóban: a méterek és a másodpercek a tűzoltók ellenfelei. Mégis olyan küzdeniakarással vetélkednek egymással, mintha félelmetes lángok, embereket és értéke­ket veszélyeztető katasztrófa elhárítása miatt lenne szük­ség a gyorsaságra, felkészült­ségük gyakorlására, veszélyt nem ismerő bátorságukra. Erre a kétnapos versenyre Dunántúl minden megyéje el­küldte válogatott tűzoltócsapa­tait, mellettük bemutatja tu­dósát a magyar országos vá­logatott is. A tegnapi meg­nyitón Török Béla tűzoltó al­ezredes, megyei parancsnok fo­gadta a városi parancsnok, Bebes/ Jenő őrnagy jelentését, s ezzel vette kezdetét a ver­seny, amelyet napközben meg­tekintett dr. Héra Attila tűzol­tó vezérőrnagy, országos pa­rancsnok, dr. Sasvári László, a megyei pártbizottság osz­tályvezetője, dr. Hazafi József, a megyei tanács végrehajtó bizottságának titkára és Orbán István rendőr vezérőrnagy, me­gyei főkapitány is. Ma a verseny a pécsi Bőr­gyár-pályán folytatódik, a kis­motorszereléssel és a 4x100 méteres váltófutással. A ren­dezvény nyitott, az érdeklődők izgalmas és érdekes látványra számíthatnak. Az eredmények­re — csapat- és egyéni helye­zéseket egyaránt értékelnek — vasárnapi számunkban vissza­térünk, hírt adva arról is: me­lyik megye tűzoltóválogatottja nyerte a baranyai parancsnok­ság által alapított kupát. M. A. Gyorsabban, pontosabban vállalkozik a DDGáz

Next

/
Thumbnails
Contents