Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-05 / 274. szám

1987. október 5., hétfő Dimflnttnt naptö Gazdát cserélt a Főnix Az Állami Biztosító meg­vásárolta Pécs első ma­gánpenzióját, a Főnixet. A kedd esti ünnepélyes birtokba adásnál, helye­sebben birtokbejárásnál dr. Kepecs Gábor, az AB ügyvezető igazgatóját mint vevőt és Gyaraki Il­dikót, mint eladót a miértről kérdeztem. Dr. Kepecs Gábor: — Egyértelműen üzleti befektetésként vettük meg a Főnixet, a hozzá tartozó lakással és az épület alatt húzódó középkori, meg­erősített pincével együtt Gyarakiéktól, illetve a pincét a Pannonia Áfész- tól. A szállodát továbbra is penzióként kívánjuk üzemeltetni. így tehát az első szállodánkkal az ide­genforgalmi nyitásunkat is megkezdjük ... Gyaraki Ildikó: — Eredetileg mi a fő­városban szerettünk volna penziót építeni még 1979- ben, de ez akkor nem valósulhatott meg, így esett a választásunk Pécs­re, és nyitottuk meq a Főnixet 1985. június 17-én a Hunyadi út ele­jén. Most talán sikerül megvalósítanunk korábbi budapesti elképzeléseinket. A Gyaraki család jogi képviselője dr. Junaer- mann Zsuzsa már több vevőjelölttel tárgyalt, vé- gülis az Állami Biztosító lett az új tulajdonos. Mennyiért? — Igazságügyi szakér­tői értékelések alaDján született meg a döntés a vételárról. Az összeg ma­radjon mindkét fél üzle­ti titka. Az ÁB október 1-jétől a frissiben megalakult Fő­nix PJT által — tagiai kö­zött eqv sincs a Gyaraki családból — üzemelteti szerződéses formában a szállodát, s bíznak óbban, hogy ezzel az első vidé­ki ideaenforgalmi vásár­lásukkal hosszú távon mindenképpen hasznosan fektették be a tőkéjüket. Ugyanakkor rövid távon is hasznot hoz a jól bejá­ratott penzió. A pince hasznosítása még nincs eldöntve, olyan funkciót szánnak neki, mely a pé­csi belvároshoz illő lesz. Murányi László Az általános iskolások vetélkedőjének eredményét hirdetik ki Befejeződött a díszmadár-kiállítás A fehér bóbitás kakadu lett a kiállítás szépe Ha csak az egészen apró gyerekek szavazhattak volna, akkor a most vasárnap zárult pécsi nemzetközi díszmadár-ki­állításon bemutatott madarak közül biztosan a Mecseki Kul- túrpark „versenyen kívül indult" hattyúi, récéi vitték volna el a pálmát, noha nem díszmada­rak. Viszont igen kecsesen úsz­káltak a Helyőrségi Művelődési Klub udvarán lévő medencé­ben. De, ha a majmokat is ma­dárnak lehetne számítani, akkor mérget vehetnénk rá, hogy leg­szebbnek őket választották vol­na az apróságok, akik számára mégiscsak az állat kedvessége, produkciója a fontos. S a há­romnapos kiállítás több ezernyi látogatója között alighanem a gyermekek voltak többségben. De ők sem bánták meg, hogy szüleik továbbvitték őket a bel­ső kiállítási termekbe, ahol a meleghez szokott kényes, egzo­tikus madarak, pintyek, kaná­rik, papagájok tollazatának színorgiájában gyönyörködhet­tek a látogatók. Hazaiak mel­lett az NDK-beli, lengyel, cseh, román és jugoszláv tenyésztők — közéi százan — mintegy öt­ven faj 1200 példányát mutat­ták be a kiállításon. Szakérte­lem híján a kalitkák sorát vé- gogjáró nézelődő könnyen bele­zavarodott az egyes fajták, vál­tozatok azonosításába: Kecske papögáj, Pennant papagáj, Fa papagáj, Nandy papagáj, Éne­kes papagáj, Burck papagáj... A közönségdíjat nyert madárpár méltóságteljességével imponáló fehér bóbitás kakadu áraként pedig 50 000 forintot emleget­tek. Valószínű, hogy ez inkább eszmeinek tekinthető ár, hiszen ezen kakaduk gazdája, Varga József siklósi tenyésztő aligha válna meg könnyű szívvel a kö­zönségszavazatok alapján leg­szebbnek nyilvánított madarai­tól. D. I. Hiányos adatok Baranyában Családfa kutatások, problémákkal Fiúf lónykénH — Mikor,derülhet- ki a tévedés? Sokféle szempontból fontos lehet csalódunk története hosszú-hosszú évszázadokra visszanyúlóan is. Sokféle szem­pont gátolhatja ugyanakkor magánbuzgalmunkat és ko­rántsem biztos a siker. 1984-ben a Baranya Me­gyei Levéltárban alakult egy gmk, Acta publica néven. Azokkal a kérésekkel kívántak foglalkozni, amelyek a csalá­dok történetével, a régi idők múló, ugyanakkor máig ható izgalmaival függnak össze. A megelőző érdeklődéshez ké­pest, beindulásuk után, a vártnál is kevesebb megbíza­tást kaptak, így tevékenységüket be is szüntették. A várható jelentkezők vagy megsejtették az adatok hiányosságát, vagy az általuk borsosnak ítélt ku­tatási ár miatt léptek vissza. Néhány tény: hazánkban 1895 óta létezik állami anya­könyvezés, korábban a helyi plébániákon és más, az egy­házzal összefüggő helyeken regisztrálták az emberek főbb adatait. Aztán 1980-ig vala­mennyi anyakönyvről másod- példányt is készítettek, ezek egyike a levéltárba került. 1980 óta ez megszűnt egy rendelet „jóvoltából”. Ami azt is jelentheti, hogy az esetleges anyakönyvi elírásokat esetleg hosszú-hosszú évekig nem fe­dezi fel senki. Mektörténhet — mint már annyiszor, — hogy egy lánygyermekből a férj - hezmenése előtti boldog idő­szakban derül ki, hogy nő, hi­szen korábban férfiként volt regisztrálva. Érdekes, hogy amíg Bara­nyában csak a megyeiekről — ha vannak - adatok, addig Bu­dapesten, illetékes helyen to­vábbra is üzletnek is számít a családfakeresés, valamennyi országos adat akár mikrofil­men is megtekinthető. Ebben a folyamatban a két időbeli végletet is érdemes villanásszerűen tanulmányozni. A múlt század előtti anya­gokról igen nehéz írt doku­mentumot találni. Készült fo­lyamatosan az ország min­den részén a nemesi szá rma- zásúakról kimutatás, de köz­tudott, hogy ők voltak kisebb­ségben. Természetesen manapság is fordulnak néhányon a me­gyei levéltárhoz azért, mert kíváncsiak őseik viselt dolgai­ra. Többségük a megyében élő németek, akik elsősorban ide­jövetelük idejét szeretnék megtudni. Nehézséget jelent azonban, ha időközben más megyékben is laktak, hiszen erről Baranyában nincs adat. Végezetül érdemes megem­líteni néhány érdekességet a születési anyakönyvek tanúsá­gairól. A tényeket Móró Ma- rianntól, Rozs Attilától és Ze- leny Ferenctől, a megyei le­véltár munkatársaitól hallot­tam: a századfordulón és ké­sőbb is - több szülő hajla­mos volt arra - talán a kato­naságtól való félelmében, hogy fiúgyermekét lánynéven anya- könyveztesse ... Szintén a szá­zadforduló környékére vonat­kozó adat szerint, akkoriban könnyen meg lehetett állapí­tani egy-egy született gyerek vallási hovatartozását: a ku­tatások szerint akkoriban a római katolikusok több mint kilencven százaléka kizárólag a bibliában szereplő nevet adott utódjának. Bozsik L. Helytörténeti vetélkedő Pécs az én városom Ennyi gyerekizgalmat rég lát­tunk, mint a „Pécs az én vá­rosom" helytörténeti vetélkedő október 3-i pécsi elődöntőjén, a Nevelési Központ művelődési házában. Csaknem kétszáz diák lázban égett. Jencsik Tímea másodszor indult, tavaly is részt vett a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület vetél­kedőjén, mégis izgatott volt, akárcsak Csirke Bernadett, Székelyhídi Leticia és Kardos Móni. Kis jegyzeteiket böngész­ték. Helytörténeti témájú köny­veket, cédulákat lapozgatott a- TÁSI háromfős csapata is: Tir- kala Ferenc, Fentős Ágnes és Müller Tamás. Berta Valériát anyukája is elkísérte. Legalább 50—60 szülő jött el a pécsi városvédők által immár másod­szor szervezett ki mit tud jel­legű vetélkedőre. Az indulók száma is duplája lett a tava­lyinak. Színes, gazdag kérdésanya­got állított össze Bodáné Gá­los Márta és Obrodina Zoltán, valamint az ügyet szorgalmazó egyesületi elnök, Marton Ist­ván. Ezután a középforduló követ­kezik, ug^incsak sok írásos kérdéssel, teszttel, majd a dön­tő november 29-én, Pécs fel- szabadulásának évfordulóján. A középdöntőre a középiskolá­sok közül a Nagy Lajos Gim­názium, valamint a Széchenyi Gimnázium 2—2, a Komarov Gimnázium, valamint az 500-as Szakmunkásképző Intézet egy- egy csapata jutott tovább. Az általános iskolák közül a 2-és Gyakorló Iskolát 4, a Nevelési Központot és az Egyetem Utcai Iskolát 3-3, a TÁSI-t pedig 2 csapat képviseli. Cs. J. A Lúdas Matyi bábszínpadon Ludas Matyi ismét megjelent a bábszínpadon, hogy elszóra­koztassa a gyerekeket és némi erkölcsi tanulságot is átnyújt­son az igazság győzelméről. Kós Lajos, a pécsi Bóbita ren­dezője, tervezője korábban Budapesten már rendezte Fa­zekas Mihály történetének bábszínpadi változatát, amely most a Bóbitában került szín­re ismét Kós Lajos elképzelése szerint. Ennek lényege a vásári külsőség mint keret: kikiáltó jelenik meg reklámozva és konferálva a látnivalót, a nagyérdemű közönség figyel­mébe ajánlva a következő fejezetet. Az egyes fejezeteket a régi vásári képmutogatók stílusában készített képek jel­zik a függönyön. A kedves, bumfordi bábukat vaspálcával, felülről mozgatják a művészek. Az öt „felvonás” mindössze öt­ven percet vesz igénybe, a me­se pergő ritmusát hangos szur­kolással, nagy figyelemmel há­lálta meg a közönség a tegna­pi bemutatón - talán csak az álruhában megjelenő Lúdas Matyi németes és olaszos be­széde idején volt érezhető né­mi zavarodottság: az ifjú né­zők ugyanis nem értették a szö­veg egyébként kedves, paro- disztikus szándékát. A Bóbita tervei szerint a Lúdas Matyit jövő tavasztól kezdve szabadtéri változatban is játsszák majd. G. T. Októberi táborozás Iskolaszövetkezett tágok Sikondán A nyár elmúlt, a táborozá­sok ideje lejárt, ám a hét vé­gén ismét benépesedett a si- kondai úttörőtábor. A megye iskolaszövetkezeteinek mint­egy 160 gyermektagja jött itt össze két napra, hogy ismer­kedjenek, szórakozzanak, játsszanak. Arról pedig, hogy valóban jól érezzék magukat az a 18 felnőtt — pedagógus és szövetkezeti ember — gon­doskodott, akik rááldozták a hétvégéjüket arra, hogy a programokat, játékokat meg­szervezzék. Mert itt lehetett számítógép­pel játszani, videózni, fociban, asztaliteniszben, tollaslabdá­ban és sakkban összemérni az erőket, terepfutásban verse­nyezni. Volt kulturális program is, például az 1-es számú Szentlőrinci Általános Iskola citerazenekara és bábcsoport­ja, a pécsi Egyetem utcaiak énekkara, a villányi nemzeti­ségi énekkar, a diósviszlói és a dunaszekcsői iskolások tánc­csoportja szórakoztatta őket. Ez utóbbiak táncházat is ren­deztek és egybehangzó véle­mény szerint ez volt az egyik legnépszerűbb program. Biró Boglárkának — aki ugyancsak Dunaszekcsőről jött - is ez tetszett a legjobban, és mint mondta nem a saját tánccsoportjuk miatt, hanem, ,'mert sokan beálltak közéjük mások is és nagyon jó han­gulat volt. Boglárka lett egyéb­ként a tábor abszolút sakk­győztese. A somogyapáti nyol­cadik osztályos Ari Zoltán sze­rint azért volt nagyon jó ez á kétnapos tóbor, mert minden­ki azt csinált, amit akart, azt a programot választhatta, amelyik tetszett neki. Az ötö­dik osztályos szentlőrinci Nyers Zsuzsanna a tájfutó versenyről jövet még a levegőt kapkod­va csak ennyit tudott vála­szolni arra, hogy jól érzi-e magát: — Hu, hát én nagyon! Fenyősi Gyula alkalmi tábor­vezető — egyébként a MÉ­SZÖV főmunkatársa — el­mondta, a megyében 44 isko­laszövetkezeti csoport műkö­dik. A táborral az volt a cél­juk, hogy a legjobban dolgo­zó, de külön-külön működő csoportokat — gyerekeket, ta­nárokat — szórakozás mellett összeismertessék egymással. S. Zs. wr Őszi marketingbörze Kedden kezdődik, és három napon át tart a Metró Műve­lődési Házban a hagyományos őszi marketing börze, melyet a Közlekedési Marketing Gazda­sági Társaság rendez. Az idei őszi börze minden korábbinál gazdagabb és sok­rétűbb kínálattal áll az érdek­lődők rendelkezésére. A bör­zén 18 cikkcsoport tartalmazza a kínálatot, összesen csaknem 130 ezer tételt. Különösen szé­les a választék vaskohászati termékekből, víz- és villanysze­relési anyagokból, szerszámok­ból és híradóstechnikai cikkek­ből. A személygépkocsi és te­herautó alkatrészekből több mint 30 ezret kínálnak, de szerepelnek a börzén a legkü­lönfélébb műszerek és gépek is. Sokat engedménnyel árusí­tanak. Az őszi marketing börzét keddtől csütörtökig 9-től 14 óráig kereshetik fel az érdek­lődők a Dohány utca és a Síp utca sarkán lévő Metró klubban. Vasárnap délutánra már sok üres kalitka is akadt, s nemcsak azért, mert néhány külföldi te­nyésztő a 14 kategóriában hir­detett díjkiosztást sem várva meg, hamarabb hazaindult: le­hetett vásárolni is díszmadarat. Az árak a 150 forintos hullámos papagájtól a négyjegyű számú összegekért kínált különlegessé­gekig terjedtek. A nagytermetű,

Next

/
Thumbnails
Contents