Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-03 / 272. szám
40. hét Nyitó egyetemek Óhatatlanul emlékezünk, mert úgy véljük, biztosabb, mint a jövőbe látás, mert tapasztalatainkból is épülhetünk. Hét éve végeztem felsőiskolát, és azóta is naponta felrémlenek akkori élményeim. A pici, kis belesülések a vizsgákon, a nagy kalandák szabadidőben, az oktatói egyéniségek sokszor az érdemjegytől minősítést kapó, így állandóan változó tekintélye. És az elmulasztott lehetőségek. Mennyi mindent megcsinálhattam volna akkor, amikor egyetlen gondom volt: tanulni. Minél többet, minél többféléről. Rámnyílott a világ akkoriban. Kitárult az ajtó, és mint sokan, elvakultam a betóduló fénytől. A lehetőségektől. Máról holnapra éltünk akkor is, mi, hallgatók. Nem mentünk be órákra vagy részt vettünk valamennyin, és nem éreztük, hogy okosodnánk. Ilyeneket utólag vehet észre az ember. A két-három nap alatt bemagolt kétszáz-háromszáz oldalak, a szemináriumok pillantásokra méltó diadala, a „micsoda jó tanár ez" nagyszerű és mozgásra késztető élménye motivált akkoriban. Nem törődtem a nálunk talán öt-hat évvel idősebb fiatal oktatók sirámaival: hogy ebből a pénzből nem lehet megélni, nem érdekelt akkor még a pécsi vezető oktatók panasza a főváros-központúságról. Mostanság, több éve már, újságíróként járom a tanévnyitókat. Észreveszem a nehezedő gazdasági körülményeket, és nem mindig fogadom el, ha erre hivatkozva marad a maradi szemlélet, a langyosban lubickolás álnagyszerűsége. Az új oktatási törvényre hivatkozom ilyenkor. Arra, hogy megnőtt az intézményi önállóság, alapvető feladataikat maguk az egyetemek és főiskolák határozhatják meg saját maguknak. Elfogadtathatják, módosíttathatják, elutasit- tathatják saját maguk közül választott demokratikus, döntéshozó testületeikkel. És utána vállalják a felelősséget ott, ahol dolgoznak. Remek kezdeményezéseket figyelek meg. Nagyobb beleszólásról, oktatói követelményrendszerről, emelkedő megbecsülésről, egyetemközi kapcsolatokról szólnak a szavak. Az értelmiség növekvő szerepéről értekeznek döccenőkkel teli, hosszú útunk leküzdésére. Én drukkolok a magyar felsöis- koláknak. Kívánom és kérem, hogy jövőjükkel törődjenek: a hallgatókkal, a fiatal oktatókkal, a tudásanyag naprakész ismertetésével. Az oktatók követeljenek és legyen, ami alapján Követelnek. Ha majd harminc-negyven év múlva visszagondolunk felsőiskolai tanulmányainkra, az akkori elemzések láttán se érezhessünk lelkiis- meretfurdalást akkor sem, ha oktatók és akkor sem, ha hallgatók voltunk a nyolcvanas években. Mulard kacsa a feldolgozóvonalon a pécsi baromfifeldolgozóban. (írásunk a 6. oldalon). Proksza László felvétele Egy világszervezet elnökhelyettese Amikor a somogyi falucskából iskolába kezdett járni, gondolt-e arra Szakály Sándor, hogy egyszer még egy világszervezet elnökhelyettese lesz? Aligha. Kis srácok fantáziájukban mozdonyvezetőként juthatnak legmesszebbre; ki gondolt arra, hogy életét majd meghatározza az a hétköznapi ital, melynek számtalan feldolgozási módját megismerte gyerekkorában szinte észrevétlenül. Mert kell-e tanítani falusi gyereket arra, hogy tejből mi minden készül? Dr. Szakály Sándor Jó az frissen is, felforralva tovább eláll, de ha a most fejt tejet cserépkorsókba fejtik, s állni hagyják, előbb tejszín kanalazható a tetejéről, később tejföl. A tejfölből vaj köpülhető, az aludtejből túró csepegtethető - ha már nem fogyott el frissiben —, a túrából pedig sajt érlelhető. Dr. Szakály Sándor ma már sokkalta több mindent tud készíteni tejből — s a tej által magából tudóst faragott. Alig kapja kézhez diplomáját Gödöllőn 1959-ben, egy évre rá szakmérnöki oklevelet is szerez, legfiatalabbként, s a legelsők előtt: a szakmérnökihez szükséges gyakorlati évek neki ugyan nincsenek meg, de beszámítják helyette tudományos diákköri tevékenységét. Gödöllőről Pécsre érkezik, s öt éven keresztül a Tejipari Egészségügyi Szolgálat mikrobiológusa, majd 1964-től 70- ig a Tejtermékek Ellenőrző Állomása Baranya megyei kirendeltségének vezetésével bízzák meg. Amikor létrehozzák a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet pécsi részlegét, igazgatóhelyettesi beosztásban megbízzák annak vezetésével. (A MTKI-nak Budapesten, Mosonmagyaróváron és Pécsett van részlege.) Közben, 1968- ban van egy „kiruccanása" Zalaegerszegre: főmérnöknek nevezik ki, hogy az ementáli sajtok exportjának előmozdítására segítse szaktudásával a minőség javítását. A tudományos kutatás visz- szahívta Zalaegerszegről Pécsre az akkor már egyetemi doktorátust szerzett fiatalembert, ki 1973-ban sikeresen megvédi kandidátusi értekezését. Több mint hetven tudományos közlemény, 120 tudományos előadás fűződik nevéhez, könyvek, egyetemi jegyzetek, s mivel ezek egy része külföldi szaklapokban, illetve tudományos kongresszusokon jelenik meg, hangzik el — s mert a MTKI pécsi részlege egy sor szabadalommal, újdonsággal rukkol elő, idén három megtiszteltetés is éri rövid időn belül. Előbb a Mosonmagyaróvári Agrártudományi Egyetem nevezi ki címzetes egyetemi tanárává, majd miután Magyarországot képviselte a Nemzetközi Tejgazdasági Szövetség, az IDF végrehajtó bizottságának, szeptemberben, a helsinki ülésen megválasztják a világszövetség elnökhelyettesi posztjára. — Körülbelül egymillió devizaforintnyi a tagsági díjunk, ezért cserébe Magyarország ingyen megkapja a hat tudományos bizottság által irányított mintegy 300 kutatás legfrissebb eredményeit, a legújabb szabványokat, s természetesen az IDF valamennyi egyéb kiadványát. Ezek olyan szellemi értéket képviselnek, hogy nem kidobott pénz a tagsági díjunk: a legfrissebb csúcsinformációk jól segítik a hazai tejipari kutatásokat, s magát a tejtermelést, feldolgozást is. Magyarország IDF-tagsága kétszeresen is hangsúlyos a világszervezetben: egyészt tejtermelésünk, másrészt a hazai tejkutatási eredmények alapján. S ez utóbbiban a dr. Szakály Sándor vezette pécsi intézet élen járó: az utóbbi öt évben húsz szabadalmi eljárást dolgoztak ki, s ebből 19 került széles körű alkalmazásra. Idén még három szabadalmi eljárást indítanak — a tejipari vállalatok már versengenek, hogy ki gyárthassa majd a pécsi kutatók által kifejlesztett új terméket. A szabadalmak kétharmada új tejtermékekre vonatkozik (ki ne ismerné a pécsiek Fauna-Fittjét, szendvics-vajkrémeit. Milky tejszínlikőrjeit), egyhar- mada pedig az adalékanyagokra, stabilizáló szerekre. A világszervezet elnökhelyettese szinte gyermeki lelkesedéssel beszél ezekről az anyagokról, melyek természetesen mind természetes anyagokból készülnek — tejből, kukoricából. Annál is inkább, mert ezen a téren a KGST-n belül vezető pozícióban vagyunk: ezek az adalékanyagok stratégiai cikkek: 0,2-2 százalék arányban sokféle élelmiszer legfontosabb tulajdonságait képesek optimálissá alakítani, s a tárolás alatt ezeket megőrizni. — S vannak még lehetőségeink, hiszen külföldről vásároljuk a pektint is, a zselatint is, pedig mindkettőhöz van alapanyagunk, gyárthatnánk mi is — mondja dr. Szakály Sándor. — Fejlesztéseink egy része erre irányul, hiszen ahogy az intézetünkben kidolgozott technológia alapján gyártunk már módosított keményítőket és tejfehérje-kon- centrátumot, ú-y ezekre is képes a magyar ipar. S még valamire büszke a pécsi kutatóintézet vezetője. Arra, hogy az intézetet tízéves jó kapcsolat fűzi a Pécsi Orvostudományi Egyetemhez: dr. Mózsik Gyula csoportjával aktív táplálkozásbiológiai kutatásokban vesznek részt. B. L.
