Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-20 / 289. szám
1987. október 20., kedd Dunántúli napló 3 Ott dolgozunk, ahol munkát kapunk Átadásra váró lakóépületek Pécsett, a Kervárosban Budapesten és Kaposvárott is épít a BÉY Üjabb kihívással kell szembenéznie a Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalatnak: lesz-e elegendő munkájuk Baranyában? S ha nem, akkor mit tegyenek? Okulva más vállalatok kényszerleépítési lépéséből, úgy döntöttek, hogy az az út számukra járhatatlan, nem csonkítják ■ meg a vállalatot, hanem ott keresnek munkát és megélhetést, ahol találnak. Már dolgoznak Budapesten és Kaposváron — lakásokat építenek. Major Béla, a BÉV műszaki igazgatója a jelenlegi helyzetről:- Évente 1500 lakás és a hozzájuk tartozó kommunális létesítmények (iskolák, óvodák, bölcsődék, üzlethálózatok stb.) építésére, valamint más jellegű magasépítési és az ahhoz tartozó mélyépítési munkára vagyunk képesek. Építésszerelési tevékenységből 1,5 milliárd, ipari termelésből 900 millió forintnyi a kapacitásunk. Ennyit teljesítettünk az elmúlt években. A velünk építtetett lakások száma - rajtunk kívülálló okok miatt - évről évre csökken. Mig 1984-ben 1465, erre az évre már csak 1034 lakásra tudtunk szerződést kötni, s a jövő évre már 800 lakásnál nem építhetünk többet Baranyában. Ez annyira kevés, hogy veszélyezteti a vállalat fennmaradását. Számunkra 1000 lakás a minimum, aminél még foglalkoztathatjuk a dolgozóinkat, az ipari technikát és minimális nyereséggel méa biztosithatjuk a vállalat létét. A jövő évi lakásmegrendeléseikről a pécsi nagyárpádi városrészben 570 lakást adnak át - azokat már idén készre szerelik —, a budai városrészben az orvosi rendelő mellett 72 lakás építését várják tőlük, megkötött megrendelések alapján. Ezen kívül 150 lakást építenek piacra vállalati értékesítés formájában. De jövő évben már csak 280 lakást szerelnek össze, és a jelenlegi helyzet alapján úgy néz ki, nem lesz úgynevezett átmenő állományuk 1989-re. — Mit tesz a vállalat, hogy mégis teljes erőbedobással dolgozhasson?- Nekünk ez a szándékunk és a jól megfontolt érdekünk, hogy Pécsett és Baranyában kössük le az építési kapacitásunkat, ezért keményen versenyzőink a munkák elnyeréséért. Minden lehetőséget megragadunk, hogy lakást is építhessünk, akár versenytárgyaláson nyerjük el rá a lehetőséget, akár közvetlen megbízásra kezdjük el. De már két éve a piacra történő lakásépítést is szorgalmazzuk. Ha piacra építenek, akkor magánszemélyektől vásárolt, vagy a tanácsoktól kapott területen vállalkozhatnak. A magánszemélyektől vásárolt telken — azok szétszórtsága és kis mérete miatt — nem lehet nagyobb mennyiségű lakást megépíteni, csak úgynevezett egyedi igényeket kielégítő, minőségi lakást. Nagyobb, egybefüggő telken viszont már nagyobb lakósszám építhető, a Pécsi Városi Tanáccsal tárgyalások folynak ilyen területek építés céljára való átengedéséről. — Ez máslélszáz lakást jelent a közeljövőben. A VII/5-ös tömbben 2 panelépületben 56 lakást, mig a Vll-es tömb bevezető szakaszának nyugati oldalán IMS-technológiával - ezek 80 négyzetméter körüli alapterületű lakások lesznek - épitjük a többit. — Mór dolgoznak Kaposváron és Budapesten . . . — Felvetődött, hogy Somogy megye lakásépítésének mind teljesebb kielégítése érdekében hogyan működnénk közre a SÁÉV-vel együttműködve. Kaposváron, a Búzavirág utcában megfelelően előkészített területen 78 lakás alapozási és szerkezetépítési munkáit végezzük, folytatva az I. félévben hasonló konstrukcióban végzett kaposvári tevékenységünket. Budapesten viszont 108 lakást adunk át még az idén a 43. számú ÁÉV-vel közös vállalkozásban. — Kifizetődik ez a megye- székhelytől távoli munka? — Ez kényszerpálya. Dolgoznunk kell, a vállalatnak meg kell élnie. Válaszút előtt állunk: elmehetünk, elmenjünk-e a megyéből dolgozni, ha erre versenytárgyalásokat nyerve, esetleg megbízásos alapon lehetőségünk van, vagy pedig a megye jelenlegi igényeihez igazítsuk vissza a vállalat nagyságrendjét, magyarán, leépítsünk. Mindkettő óriási hátrányt rejt magában a megyére nézve és a vállalatra is, mert ha leépítenénk a kapacitásunkat, azt adott esetben már nem lehet egykönnyen visszacsinálni. Tehát marad a BÉV számára egyetlen járható út: ott dolgozunk, ahol munkát kapunk. Murányi László Autóbusszal Harkányba Miért zsúfoltak a járatok? Munkanapokon 43, munkaszüneti napokon 30 autóbusz járatpár közlekedik Harkányba. Ez azt jelenti, hogy napi 16 órás üzemidővel számolva átlagosan 22 percenként követik egymást a buszok. E statisztika birtokában az ember hajlamos lenne kijelenteni, hogy gyorsan és kényelmesen elérhető a fürdőhely. Ez, sajnos, nem így van. A rendszeresen utazók kifogásolják, hogy a buszok néha csak pár perccel az indulás előtt állnak be a végállomás kocsiállásába, nagy a lökdösődés, többnyire óriási a zsúfoltság, sokan lemaradnak . . . A Pannon Volánnál elismerik, hogy szezonban, azaz június 1-jétől szeptember közepéig a megnövekedett igényeket nem képesek kielégíteni.- Hozzáteszik, hogy ebben az időszakban is elsősorban a reggeli és a délutáni órákban vannak gondok, valamint turnusváltáskor. Éves átlagban a Harkányba menő, illetve a nagyközséget érintő autóbuszok kihasználtsága mindössze 36 százalékos, ami feltételezi, hogy a nap nagy részében alig néhányon utaznak. Természetesen azoknak, akik csúcsidőben szállnak fel — ha felférnek — az autóbuszokra, sovány vigasz, hogy ha később mennének, még ülőhelyet is kapnának. Jogos a kérdés; ezekben a kritikus időpontokban miért nem közlekedtet több autóbuszt a Pannon Volán? A vállalat a járatsűrűségen nem tud változtatni, mert ehhez több autóbusz kellene. A gondon úgy igyekeztek enyhíteni, hogy mentesítő járatokat indítottak. Ezek beállításának azonban határt szab, hogy nyáron az átlagosnál több autóbuszt közlekedtetnek különjáratban, s mentesítő járatokat csak az ottani keretből tudnak kivonni. — Várható-e javulás? — Döntés született, hogy jövőre, ha szükséges, a különjárati tartalék terhére az eddiginél több mentesítő járatot indítanak nyáron, s nagyobb befogadó képességű csuklós autóbuszokat közlekedtetnek. Ehhez azonban az útvonal mentén lévő tíz megállóhelypárban olyan autóbuszöblöket kell kialakítani, melyekbe ezek a hosszú járművek is beállhatnak. Az utazóktól azt kérjük, hogy lehetőleg elővételben váltsák meg jegyüket, mert így az autóbuszok indítását az igényekhez jobban igazodva tudnák megoldani. A végállomásokon történő autóbusz beállásoknál az eddiginél is szigorúbban megkövetelik a rendet, fokozzák az ellenőrzést valamennyi helyközi járatnál. R. N. Magabiztosan, felelősen a jövőnkért Eszmény és valóság A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kivánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni, és az összefüggésekre rámutatni. Aligha vitatható, hogy á szocializmusról manapság meglehetősen eltérőek a vélemények. Értelmezése a közgondolkodásban ugyancsak sokszínű, az utóbbi években egyre kritikusabb, gyakran különböző előjelű egyoldalúságokkal is párosuló. Ugyanakkor növekvő érdeklődés tapasztalható országunk és a szocialista világ jelene, jövőbeli lehetőségei és a problémák forrásait, meg a kibontakozás lehetőségeit kutatva, történelmi múltunk iránt is. Nem csekély a helyzeten változtatni, a létező szocializmust jobbítani akaró tenniaka- rás sem. De vajon a „közöm van hozzá" tudatának nem kevesek körében tapasztalható erősödése párosul-e mindig a manapság olyannyira szükséges megújulási képességgel, vagy a politikai bölcsességet sem nélkülöző kockázatvállalás bátorságával? Vajon a társadalmunkat ért történelmi kihívásra egy reformstratégia keretében stabilizációs lehetőségeket és kibontakozást kereső gyakorlat kellően pozitív impulzusokat kap-e a tudati szférától? Vajon szocializmus-felfogásunk képes-e kellő segítséget adni a valóság bonyolult viszonyai közti tájékozódáshoz és az új követelményeknek megfelelő, racionálisabb gondolkodás- és magatartásmód erősödéséhez? Vajon elképzelhető-e egyáltalán a valóság és az elmélet közti ellentétek csökkenése nélkül az eredményes kiút? Kérdések, melyek megválaszolása és megoldása nélkül a jelenleginél produktívabb társadalmi, gazdasági, politikai gyakorlat elképzelhetetlen. Ugyanakkor mindegyikük elválaszthatatlan szocializmusfelfogásunk korszerűsítésétől is, amely tudatformáló munkánk egyik égető feladata. A szocializmusról korábban alkotott kép utó- pusztikussá válása és az új kialakulatlansága ugyanis - ahogyan erre a megyei pártbizottság cselekvési programja is rámutat — ideológiai elbizonytalanodást, távlatvesztést vált ki. Szocializmus-felfogásunk problémáit nem csak a nemzetközi helyzetben, a világgazdaságban az elmúlt egy-másfél évtizedben végbement — számunkra többnyire kedvezőtlen hatású — változások motiválták. És nem is csak az ezekre történt mindmáig korlátozott hatékonyságú reagálásunk. Számos eszme- és politika- történeti tényező is szerepet játszott ebben. Köztük is mindenekelőtt az, hogy évtizedeken ót — sok vonatkozásban máig hatóan — tartotta magát a szocialista fejlődés kezdeti sikereire épülő, a jövő korlátlan lehetőségeit és a töretlen fejlődést valló idealizált szocializmuskép. E felfogásban az új társadalom az utópista hagyományoknak megfelelően mint valamiféle eszmény, mint a jövő elérendő „mintatársadalma" jelent meg. Nem úgy, mint egy állandó változásban és mozgásban lévő, az önmegvalósítás különböző formáit szüntelenül kereső, kutató, ám önfejlődésének csak a kezdeténél tartó, új társadalom; hanem úgy, mint az évszázados fejlődés eredményeként kialakult modern kapitalizmus valamiféle antitézise. S így váltak tőle — teljesen indokolatlanul ■ - mintegy „számonkérhetővé” a társadalmi-gazdasági fejlődés jóval fejlettebb viszonyainak jellemző jegyei. így ment végbe a szocializmus- és „Egy társadalom, még ha nyomára jött is mozgása természeti törvényének ... természetes fejlődési fázisokat sem át nem ugorhat, sem rendeletileg el nem tüntethet. De megrövidítheti a szülési fájdalmakat". (Marx) kommunizmus-felfogás veszélyes és súlyos következményekkel járó „egymásba csúszásának" folyamata. A valósággal ellentmondásba kerülő tételek így váltak egyrészt orientációs zavarok, másrészt utópia forrásává. Az elmaradottság felszámolásában elért sikerek, a társadalmi viszonyok átalakításában a kezdeti időszakban tapasztalható dinamizmus a társadalmi ellentétek és korlátok gyors megszüntetésének lehetőségéről vallott nézeteket erősítették meg. Kialakult a szocializmus sajátosságait utópikus célokban kereső koncepció, amely egy lineáris gazdasági növekedési pályakép talaján reálisnak ítélte például a szükségletek szerinti elosztás gyors megvalósítását, a kapitalizmus gazdasági mutatóinak rövid távon történő túlszárnvalását, de méa a fejlett tőkés országok néhány évtized alatti legyőzését is. Erre pedig csakis — e nézetek szerint — eay óru-pénz-piaci viszonyoktól, a maqántulaidon valameny- nvi forrná iától, valamint a társadalmi-aazdasági eayen- lőtlenséqektől — tehát a múlt károsnak ítélt maradványaitól — mentes új társadalom lehet képes. Eay olyan szocializmus, amely meqvolósítia a termelőerőknek rövid idő alatt a modern technikára való átállítását, és a néoaazdaság valamennyi szektorában az — eleve hatékonyabbnak és fejlettebbnek íréit - naqvüzemi koncentrációt. Az előző formáció ohiektíve létező és hatást kifejtő, hasznosítható és átörökíthető elemeit e koncepció figyelmen kívül hagyta. S így a szocializmus - a „természetes fejlődési fázis ótuqrásának" kísérleteként — azonnal és teljes körűen úi viszonyok megvalósítójaként kellett volna, hogv a történelem színpadára lén- jen . . . Marx előrelátó figyelmeztetése sninos való- sáaqá vált. Szocializmus felfoaásunk ezért is torkollott utóoióba. E felfoaás alapjául az emberi tudat és magatartás qyors átalakításába és a kommunista embereszmény hasonlóan gyors megteremtésébe vetett hit. az objektív feltételekkel kellően nem számoló túlzott remények szolgáltak. Ám a hit és a meqayőződés csak eav ideiq voltak képesek az absztrakt és idealizált szocializmus- felfoaás és a tőle eavre távolodó valóság ellentéteinek áthidalására. A valamikor mozgósító erejű hit viszont, egyre kevésbé találva meg támaszát, a változásokat kellően nem tükröző gondolkodásmódban, még kevésbé az új elemek sokaságát felmutató valóságban, maqa is utópizmusba csapott át. Ezzel a problémával propaaandamunkánknak is bátrabban kell szembenéznie, a valóságismereten alapuló hitet, a ráción nyuqvó meggyőződést tűzve célul maqa elé. A közgondolkodásban tapasztalható elbizonytalanodás, kételyek és zavarok mérséklődése csakis egy hatékonyabban működő, jobb alkalmazkodási készséaqel rendelkező, belsőleg dinamikusabb, kifelé vonzóbb szocializmustól várható. Ezt a szükséges változást jelentősen segítheti a történelmi látásmódot sem nélkülöző, a mindenkori változásokat követő és egyszersmind befolyásolni tudó reális szocializmuskép is. Olyan, amely képes a politika iránti bizalom és a rendszerünkkel való azonosságtudat erősítésére. Ehhez következetesen végbe kell mennie az elmúlt évtizedek gyakorlata által nem igazolt tradicionális (gyakran dogmatikus) elemek „kirostálódási", és a szükséges újak „beépülési” folyamatának. Az új felfogásnak tükröznie kell, hogy a szocialista országok többsége a szocializmus tökéletesítését célzó hosszú történelmi korszak kezdeténél tart, amiből számos következmény fakad. Például az, hogy a szocializmus is árutermelő, az áru- és pénzviszonyok közt működő társadalom, amely távlati céljához - a kapitalizmus mindenoldalú meghaladásához és a valóban közösségi társadalomhoz — aligha juthat el a kapitalizmusénál is racionálisabban működő, modern árutermelés kialakítása nélkül. Az árupénz-piaci viszonyok tehát nem csupán a múlt — valaha károsnak bélyegzett maradványai, hanem a rendszer lényegéhez tartozó elemek. amelyek elengedhetetlenek a szocializmus teljes felépítéséhez. Az új viszonyok közt a centralizált irányítási rendszer mindenhatóságának il- lúzióia is eltűnőben van. A szocialista gazdálkodási rendszerkép középpontjába pediq - ha a gyakorlatban nehézkesen is —, fokozatosan a gazdasági önállósággal rendelkező, a piaci viszonyok változásaihoz alkalmazkodni képes, nyereség- orientált vállalat kerül. A szemléleti megújulás része az emberek anyagi törekvéseinek, birtoklásvágyának tudomásul vétele és társadalmi céliainkkal összeegyeztethető módon történő hasznosítása. A primitív egyenlőségeszmény helyébe pedig a teljesítményalaoú differenciáknak kell lépniük, elősegítve azt, hoay a javakban és a jogokban való részesedés alapia a iövőben döntően a teljesítmény lehessen. Mindezektől elválaszthatatlan a szocializmus bonyolult érdekviszonyainak, gazdagon tagolt érdek- és véleménystruktúrájának elismerése és érvényesítése. Ezek nyílt megjelenése, ütközése és egyeztetése — ebben a differenciált, árutermelő társadalomban - a gazdasági, politikai viszonyok nélkülözhetetlen, a rendszerstabilitást szolqáló elemei. Ehhez a megfelelő, a jelenleginél hatékonyabban működő politikai rendszer kialakítása nagyrészt még megoldásra váró feladat. Csakis így teremthetők meg annak feltételei, hogy gazdaságunk jövedelemtermelő képességének egyik komoly forrása az „intellektuális tőke", azaz az emberek tudása, felkészültsége, kezdeményezőkészsége és munkakedve — a jelenleginél hatékonyabban működjön az egyén és a társadalom egésze javára. Ehhez mindenekelőtt a döntéshozatali mechanizmusok demokratizmusának fejlesztése, a társadalmi nyilvánosság és kontrollrendszer erősítése, a politikai és szakmai generációváltás folyamatának gyorsítása szükséges. A megújulási készség. Dr. Szirtes Gábor, a Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának igazgatóhelyettese
