Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-19 / 288. szám

1987. október 19., hétfő Dunántúlt napló 5 miég egyszer a történelmi konferenciáról Demzeti elfogultság a régészeti kutatásban Az egyik legérdekesebb elő­adás — bár ezt többre is el­mondhatnánk — a kétnapos szigetvári történelmi konferen­cián, melyet pénteken és szombaton tartottak, Bálint Csanád előadása volt, címe: „.Nemzeti elfogultság a Kár­pát-medence régészeti kuta­tásaiban”. A téma izgalmas —, és roppant tanulságos. Miután a konferencia a ma­gyarság történetével, eredeté­vel, elsősorban a honfoglaló magyarokkal foglalkozott, a Magyar Tudományos Akadémia képviseletében megjelent. Bá­lint Csanád azt a kérdést ele­mezte, hogy a környező orszá­gok régészei és történészkuta­tói hogyan értékelik saját tör­ténetüket, s ezen belüj ho­gyan értékelnek bennünket, magyarokat. Jelenleg azt mondhatnánk, hogy vannak, akik bennünket, pontosabban a honfoglaló magyarságot, és érdekes módon velünk együtt az avarokat is ellenszenvvel, „idegen testként" kezelnek. Nem volt azonban mindig ilyen a helyzr* a régészeti ku­tatásban, a tudósok közötti emberi és tudományos kapcso­latokban. A fordulat e század negyvenes éveinek végén állt be. Ekkor, egészen az ötvenes évek végéig a Kárpát-medence országaiban szlavofil beállított­ságú volt a történeti kutatás. Ezzel párhuzamosan föltűnt egy másik jelenség, az antik­vitásra való törekvés, egy-egy nép eredetét hajdani nagy népekhez visszavezetni. így született meg a dákoromán kontinuitás elmélete, másutt a trákokhoz, illírekhez, vagy ép­pen az ősi keleti szláv kultúrá­hoz való kötődés. A régészeti kutatást, a tudo­mányos égyüttműködést még napjainkban is negatívan be­folyásolja a nemzeti elfogult­ság. De. az előkerült anyago­kat végül is nem lehet meg­semmisíteni — legfeljebb egye­lőre nem mindenütt hozzák nyilvánosságra. De még ott is, ahol a politika a tudományos kutatást is befolyásolja, a ré­gészek pontosan tisztában van­nak a leletanyagok értékével és jelentésével, jelentőségévéi, s amíg a szakemberek mind­ezen ismereteknek a birtoká­ban vannak, addig a kutatás bízhat önnön tudományos jö­vőjében, s valamennyi, kizá­rólag a konkrét tényanyagra alapozó kutató bízhat abban, hogy ez az állapot pozitívra fordul, hogy ismét lehet majd együttműködni, s hogy a régé­szeti-történeti kutatások min­den hamis felhangtól mentesen kizárólag az objektiv tudo­mányt fogják szolgálni. Ezt szolgálja az öt évre ter­vezett szigetvári konferencia­ciklus is, hogy jobban megis­merjük önmagunkat, történe­tünket. a honfoglalástól nap­jainkig. D. Cs. Névadó Damjanich János nevét vet­te fel szombaton, Szegeden, a Magyar Néphadsereg 4-es szá­mú középiskolai honvéd kollé­giuma. Az ünnepségen Nórái István altábornagy, honvédel­mi miniszterhelyettes méltatta Damjanich honvédtábornok­nak, az 1848—49-es szabad­ságharc kiemelkedő személyi­ségének, a magyar nemzeti törekvések és radikális polgá­ri reformok hívének életútját. A névadó ünnepségen adták át a kollégiumnak adomá­nyozott zászlót, majd leleplez­ték Damjanich János emlék­tábláját, amelyet a Honvédel­mi Minisztérium, Csongrád megye és Szeged város párt-, állami és társadalmi szervei­nek képviselői koszorúztak meg. Hamisított . hatósági jelzések, átütött motor- és alvázszámok... Mi számít segéd- motorkerékpárnak? Használt gépkocsi vásárlásakor legyünk óvatosak Oscar»iiíias miiueEc ti mozikban A hires álomképjelenet A Pókasszony csókjából Közlekedünk. Többnyire sza­bályosan. A KRESZ durva meg­sértése szembetűnő. Kevésbé a műszakilag elhanyagolt jármű, vagy a nem megfelelő adatok a forgalmi engedélyben. A leqtöbb bosszúságot a mo­torosok okozzák — mondja Horváth József, a Baranya Me­gyei Tanács V. B. Közlekedés- felügyeletének műszaki cso­portvezetője. A köztudatban az terjedt el, hogy az 50 kcm űr­tartalmú motorok automatiku­san segédmotorkerékpárnak nyilvánulnak. Ez nem így van. Csak az számit annak, amire a Közlekedési Főfelügyelet tí­pusbizonyítványt adott ki. Ilyen a csehszlovák Babetta, a Ja- wa Mustáng, a lengyel Komár és a Romettek, a szovjet Ri­ga, Verhovina és a Kárpáti, valamint az IFA Simson S—50 NH típus. Tehát ellentétben a hiedel­mekkel, a többi Simson típus nem tartozik a segédmotorok kategóriába. így a Simson S—50 B, S—51 B típus, a KR—51/2N, az SR 50 M, az SR 50 B—3-as és az IFA En- duró a módosított 8/1977-es KPM rendelet értelmében nem alakítható át segédmotorkerék­párrá. Igaz, ez év január 1-jéig mód volt erre. Az utas lábtar­tójának, kapaszkodójának le­szerelésével, a meghajtó lánc cseréjével, valamint a karbu­rátorban fojtás elhelyezésével elérhető volt, hogy e típusokat segédmotorként vizsgáztassák le. Ha ezt igazolták, akkor a hatóság .speciális jelzéssel (CM—50) látta el ezeket a járműveket. — Természetesen — mondja a Közlekedésfelügyelet műszaki csoportvezetője — a többség mihelyt levizsgáztatta motorke­rékpárját, visszaalakította azt eredeti állapotába. Így nem volt ritka, hogy a segédmotor speciális jelzésével ellátott Sim­sonok — szemben a maximáli­san megengedett 40 km/órós sebességgel — 70 km/órás tempóval száguldoztak az uta­kon. Január 1-jétől tehát tisztáz­ták a motorkerékpárok körüli zűrzavart. Az eddig kiadott se­gédmotorkerékpár jelzéseket ugyan nem vonják vissza, de újakat már nem adnak ki. Vagyis mór a vásárlásnál egy­értelműen tudni lehet, hogy adott típushoz kell-e majd jo­gosítvány. vagy pedig a jár­mű segédmotorkerékpárként üzemeltethető. Ezt igazolja a Főfelügyelet típusbizonyítvá­nya. Gondok persze a személy- gépkocsik körül is adódnak. A leqkényesebb kérdés itt álta­lában, hogy a jármű motor­száma és alvázszáma egyezik-e a forgalmi engedélyben feltün­tetett adatokkal. Nemegyszer tudatosan hamisitják gyári be­ütéseket, mások pedig a hasz­nált autó vásárlásánál nem elég körültekintőek. Pedig mór számtalanszor elhangzott a fi­gyelmeztetés: ha használt jár­művet veszünk, egyeztessük an­nak motor- és alvázszómát az okmányokban feltüntetettekkel, győződjünk meg szakember se­gítségével az adatok eredeti­ségéről. Tökéletesen hamisíta­ni ugyanis ezeket a számokat sem lehet. A gépkocsipiacon igen sokan halásznak zavaros­ban — évente több mint ezer autó tűnik el nyomtalanul — s ha a jármű már 5—6 tulaj­donos kezén átment, nehéz ki­nyomozni, hogy kinél történt szabálytalanság. Balogh Nándor A Pók­asszony csókja Mennyiért vesszük a nyugati filmeket? Fiú vagy lány az éjféli fantom Kínában? Rég nem igaz már a bu­tácska öreg sláger szövege: „Hallod-e Rozika te, Gyerünk a moziba be ..." Igencsak fantáziátlan Rozika és még- fantáziátlanabb lovag kell ah­hoz, hogy egy pár manapság a diszkó vibráló fényei és lük­tető zenéje helyett, a tévé. „le­körözte” moziba menjen cso­dálkozni és csókolózni. A mozi persze tovább küzd a közön­ségért. Most az őszön példá­ul néhány parádés és értékes filmmel vonzza a nézőket és éppen a magyar mozifilmgyár­tás nemzetközi rangja révén. Hi­szen a magyar művészfilmeket úgy megveszik odakint, hogy az árukból mindenféle filmet megvásárolhatunk. Pedig a filmvétel nem mindig olcsó mulatság: egy-egy játszási en­gedély, illetve jogdíj 1500 dol­lártól 30 000 dollárig terjed. Milyen filmcsemegéket lát­hatunk tehát a mozikban az év hátralévő részében? A vá­laszték elég szép, így néhány valóban különleges alkotást említhetünk meg. A Tea Archi- médesz háremében cimű, francia film összecseng Fran­ciaország mostani, kényszerű idegenellenes beutazási szabá­lyaival, hiszen Rémi Martin főszereplésével arról szól ez a Cost Gavras fényképezte al­kotás, hogy a munkanélküliség miképpen függ össze a min­dennapi prostitúcióval és a fi­atalkori bűnözéssel. Az évvégi behozatal három nagyágyújának címe: Misszió, A Pókasszony csókja és c Lavardin lelügyelő. A Misszió főszereplője Robert de Niro, XVIII. századi dél-amerikai gyarmatosító-történet, mely 1986-ban elnyerte az Arany Pálmát Cannes-ban, idén pe­dig Chris Menges e film fény­képezéséért az Oscar-díjat. A Revü du Cinema szerint a francia Lavardin felügyelő iga. zi Claude Chabrol-film, mely­ben végig jelen van a humor és az irónia. A címszerepet Jean Poiret játssza, de szere­pet kapott benne Jean-Claude Brialy is. A Pókasszony csók­jának főszereplője, Willie. Hurt 1985-ben Cannes-ban ezért a szerepéért kapta a legjobb fér­fialakítás diját, majd ugyan­ezért az Oscar-díjat 1986-ban. Brazil-amerikai film, melyet Hector Babanco rendezett, a kritikák többsége szerint bri­liáns alkotás a férfiak szerel­mi válságáról. Végül egy va­lóban különlegesség: az Éj­féli lantom cimű, kínai film­ben a szerelmi háromszöget Naj Sö, Li Jün és Vang Vej- ping játssza, de e sorok író­ja a nevek alapján, nem tud­ja eldönteni, hogy közülük ki a fiú és ki a lány. Minden­esetre figyelmezteti a sztárra­jongókat, hogy kinai imádott- jaik nevét majd függőlegesen firkálják fel a falra. Még any- nyit: az idei évvégi filmeket ál­talában középáron sikerült megvenni, vagyis például az amerikaiakat 9500 dollárért, a franciákat 40 000 francia frankért. Dollárközi állapotunk­ban ez persze így sem olcsó mulatság. Földessy Dénes A főutcán egy fiatal, sport- melegítős asszonykától kér­dezem, hol lakik Sz. Ferenc. Visszakérdez: „Ház ügyben?” - mondom neki, nem, csak szeretném meglátogatni. Az­tán elmagyarázza hol talá­lom ebben a Szigetvár kör­nyéki kis falucska mellékutcá­jában. Szép, kétféle színre va­kolt családi ház előkerttel, betonlapos udvari járdával. Hátul a kerítés mögött sző­lőskert, meg azt hiszem, ku­korica, aztán ólak, a barom­fiudvaron pedig néhány ter­metes, fehértollas tyúk kapir- gál. Előkerül a gazda, sáros csizmájából átlép a papucs­ba az ajtó küszöbén. Az üve­gezett verandába besüt a nap, öreg fotel, kanapé, asztalka, képeslapok, újságok, szem­üveg. „Megkaptam a levelét, de nehezen olvasható...” — mondom neki. Kezébe veszi, újra olvassa, mégpedig azt részét, ahol az újságírókat ké­ri, ha jártukban-keltükben ta­lálnának egy hozzávaló öz­vegyasszonyt, akkor ajánlják őt be neki. — Tudja, nagyon magam vagyok nappal is, éjjel is ... Aztán a Nők Lapjában olvas­tam hirdetéseket, hogy nők há­zasodnának, gondoltam, irok maguknak ... — De hát az utcán egy asszony mondta, hogy árulja a házát... — Most már igen. A lá­nyom családostul itt lakik a faluban, megbeszéltük, hogy ezen a házon túladunk, az­tán ők meg sajátjukhoz hoz­záépítenének egy szobát ne­kem, ölég az. Akkor ugye nem igen kell már nekem senki. Valahogy nem is tudom el­felejteni a feleségemet... — Meghalt? — Meg, még a tavaszon, májusban. — Betegeskedett? — Húsz évig ágyban fek­vőbeteg vált. Hogy én mit kiálltam szegény mellett. Lát­ja ott a kút, azt is mindig zárnom kellett, nehogy bele­vesszen. Olyasmit csinált ké­rem, hogy amikor nem voltam itthon, fölkelt, ami élelmiszert talált itthon, kivitte a kert­be és elásta ... Meg nekem jött. Ha a kezeügyébe került valami, rámtámadt szegény... De volt, amikor nyugodtan feküdt. — Azt írta levelében, hogy jókedélyű férfi, szeret énekel­ni, nótázgatott is... Az alacsony, jól öltözött idős ember most felkapja a fejét, szinte átszellemülten mondja: — Esténként odaültem az. ágya szélére és énekelten ne­ki. Nem tudom, ismeri ezt a nótát, hogy „Édes szőke asszony, búcsúzom magától. Nem száll már több illat a hajából ...” Ezt nagyon sze­rette hallani. Ilyenkor jól meg­voltunk, meg is nyugodott. Elmélyedve néz maga elé: — Volt óm itt valamikor minden, az istállóban ló, te­hén, az ólban disznó. Ha most hátramegyek,' kijön a könnyem. Csak csend van... A tsz-ben dolgozott, onnét ment nyugdíjba, van ez a kis szőlő, azt kapálgatja meg a kertet, meg aztán eteti a néhány szem tyúkot. Olvassa az újságokat, néhány képes­lap is hever a kanapén. Vá­ratlanul azt mondja: „A Móricz Zsigmond sorozatnak is vége, az is valami földet akart osz­tani, ha jól tudom, Csészén vagy hol.” — Nem vagyok valami jól, a háborúban légnyomást kap­tam, kétszer vittex ki a front­ra. Elegem van mindenből. A házat - háromszobás — meg a 800 négyszögölnyi tel­ket eladnák, 360 000 forintot kérnének érte és akkor átköl­tözik a lányához. Amikor kikí­sér, megfogja a karomat: — Eszem jutott a másik nóta is, az asszony kedvence volt: „Jaj, de széles, jaj, de hosszú ez az út...” Ezt is énekeltem az ágya szélén es­ténként. És néz rám, szomorúan, meg-megrándul száraz szája- széle. Rab Ferenc Az ágya szélén énekeltem neki...- Életképek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents