Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-16 / 285. szám
1987. október 16., péntek Dunántúli napló 3 A KISZ Baranya Megyei Bizottsága új gazdaságpolitikai titkára Paiger István közlekedési mérnök Ez év májusában megüresedett a KISZ Baranya Megyei Bizottság gazdaságpolitikai titkári helye. Több jelölt közül a választás Paiger Istvánra, a Volán közlekedési mérnökére esett, aki augusztus óta már új munkahelyén, a KISZ Baranya Megyei Bizottságán dolgozik.- Ismerkedem az új munkahelyemmel, járom a megyét, és közben tartom a kapcsolatot a Volánnal. Én kirendelési jogviszony alapon vagyok itt. Ez azt jelenti, hogy a következő választásokig maradok, aztán visszamegyek a Volánhoz dolgozni. Ott közlekedési mérnökként dolgoztam — a megye helyi közlekedés tartozott hozzám. A személyforgalmi főosztályon mint forgalomfejlesztési előadó a forgalomtechnika kérdéseivel, a forgalomszervezés, a kereskedelmi részekkel foglalkoztam. Szeretem a szakmámat, és jó a kapcsolatom a kollégákkal. Nekem nem volt nehéz beilleszkedni a Volánhoz, mikor kikerültem az egyetemről: a szüleim is itt dolgoznak, és én szerződést kötöttem a vállalattal.- önök pécsiek?- Szentlászlón éltünk régen, aztán költöztünk Pécsre. Édesapám távolsági autóbuszvezető jelenleg is, édesanyám irodai dolgozó volt, most már otthon van, mert leszázalékolták. Egy húgom van, aki asszisztens a vértranszfúziós állomáson. A gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem közlekedésmérnöki karára vettek fel. Négy évvel ezelőtt végeztem és jöttem a Volánhoz. Sok mindenbe belefolyhattam. Sajnos Pécs közlekedési helyzete meghatározott: az adott lehetőségek miatt nehéz lenne a vállalatnak saját erőből a csúcsidejű zsúfoltságon változtatni. Az útviszonyok, útkereszteződések átbocsátó-képessége, a buszok száma adott. Megoldás lehetne munkaidő- kezdés-befejezés lépcsőzetes bevezetése. További fő probléma szerintem az, hogy a város lakossága az évek folyamán alig nőtt 4-6 százalékkal, ugyanakkor kiépült egy hatvanezres „alvó város". Reggel munkakezdés előtt, délután, munka után óriási a zsúfoltság az egyirányú utaztatás miatt. Sajnos csúcsidőre tartalékokat nem tudunk produkálni. Nemcsak az utazóközönség, a buszok vezetői sincsenek jobb helyzetben. Sokan osztott műszakosok - a reggeli és a délutáni csúcsban dolgoznak. Nem hálás feladat. Létszámgondokkal küzd a Volán.- Hogy került kapcsolatba a mozgalommal? Miért önre esett a választás?- Azt hiszem általában az egyetemen dől el, hogy az ember hajlandó-e valamit tenni a többiekért. Én nyüzsgő-mozgó ember voltam: kollégiumi szervezőtitkárnak választottak, fotókört, színjátszókört vezettem, szerveztünk sífutó szakosztályt. Vetélkedőket, túrákat, kirándulásokat hoztunk össze . . . Mikor hazajöttem dolgozni, ugyanúgy a fiatalokkal, a problémákkal kezdtem el foglalkozni. Megpróbáltam átültetni az egyetemi, közösségi dolgokat. Itt is alapszervi titkár lettem, majd vállalati vezetőségi tag. Múlt évben a KISZ Pécs Városi Bizottsága tagjának választottak. Szerintem a KISZ az egyetlen olyan fórum, ahol ki lehet állni a fiatalokért, az ifjúságért.- Családja van?- Két évvel ezelőtt nősültem. A feleségem orvos gyakornok. Jelenleg táppénzen van, terhes. Szerencsés helyzetben vagyunk: a házasság- kötésünk után néhány hónappal egy dolgozó leadott vállalati lakását kaptuk meg. Most Kertvárosban van egy kétszoba, ebédlős összkomfortunk.- Mik az elképzelései?- A lehetőségeimet már érzékelem. Probléma a fiatalok bérkérdése, főként a családalapító' és a csonka családok kérdésköre. Lényeges a foglalkoztatáspolitika megoldása, és ebbe az oktatás bele- illesztése. A fiataloknak ki kell venni a részüket a műszaki fejlesztésből. Politizáló KISZ- szervezetekre, felkészült vezetőkre lesz szükség még inkább ezután. Munka van bőven ... Szeretnék létrehozni fiatal szakemberekből álló, adóval kapcsolatos tanácsadó szolgálatot. Szeretném, ha elmozdulna végre az egyetemi-főiskolai klub a holtpontjáról. Előre kell lépni a KISZ-lakósok építésében ... Elképzelésem tehát van, a megvalósításon kell dolgozni, mihez segítőtársakat keresek . . . Ádám Erika KlfKcig<il»ix«os»csit. felelősen a iöuönkert Legyen Pécs konferenciaváres! A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni és az összefüggésekre rámutatni. Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának társadalmigazdasági kibontakozást segítő cselekvési programjában a megye idegenforgplmi lehetőségeinek jobb hasznosításáról is szó esik. Ez lényeges gazdasági megfontolásokon nyugszik. Köztudomású ugyanis, hogy egyrészt az idegenforgalom segítségével a devizabevételek gyorsabban növelhetők, másrészt pedig a turizmus fejlesztése egyben a lakossági infrastruktúra bővítésével is együttjár, vagyis az életszínvonal fejlődését befolyásolja. Ha megyénk gazdasági szerkezetének átalakításáról, a gazdaság jövedelem- termelő képességének a fokozásáról felelősen gondolkodunk, úgy vélem, érdemes egy kicsit közelebbről szemügyre venni, mely idegenforgalmi ágakban vannak kiaknázatlan lehetőségeink. Fejlődő üzletág Idegenforgalmunk egyik kedvezőtlen sajátossága, hogy a hozzánk érkező turisták az európai átlagnál háromszor- négyszer kevesebbet költenek. Ennek sok oka van. Többek között az, hogy a tőkés országokból jobbára a kevésbé költekező rétegek keresik fel hazánkat, de az is, hogy fogyatékos program- és szolgáltatáskínálatunk nem képes ösztönözni magasabb költekezésre. Az egész világon jóval az átlag felett költenek a konferenciaturizmusban résztvevők, a hobbijukat űző és a gyógyüdülőket felkereső vendégek. Megszerzésükért a világ idegenforgalmi irodái nagy küzdelmet folytatnak. A konferenciaturizmus az idegenforgalom olyan dinamikusan fejlődő üzletága, amelybe a századforduló óta a világon mindenütt jelentős tőkét fektettek be. Csak Európában az elmúlt esztendőben több mint háromezer nemzetközi konferenciát és kongresz- szust szerveztek, nem számítva az egyéb rendezvényeket, szemináriumokat, nemzetközi tudományos társaságok, egyesületek, folyóiratok vezetőségi, testületi, szerkesztő bizottsági üléseit. A magyar idegenforgalom számos kezdeményezés eredményeképpen sikerrel tört be erre az igen nehezen megdolgozható és igényes piacra. Jelentős, több ezer résztvevős orvoskongresszusok és egyéb világtalálkozók színhelye volt Magyarország, elsősorban a főváros. A Budapesti Kongresszusi Központban 1986-ban 53 kongresszust rendeztek 143 napig 20 000 résztvevővel. Ma már egy újabb kongresszusi központ építését fontolgatják. Hazai adatok még nincsenek, mindenesetre figyelemreméltó, hogy például Hága városának ezek a rendezvények több mint 40 millió holland forint, New Yorknak pedig 2 milliárd dollár éves idegen- forgalmi bevételt hoztak. Érthető tehát Bécs városának a törekvése, hogy a harmadik nagy kongresszusi központot is felépítse. Tapasztalatból tudják, hogy a nemzetközi rendezvényeknek a város is hasznát látja, céljaik szolgálatába kívánják állítani a kongresszusi turizmus jól kimutatható településfejlesztő funkcióit. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy a szakirodalom a konferenciaturizmus fontos hatásaként azt emeli ki: „aki valahol egy tudományos vagy szakmai konfernción jól érezte magát, az bizonyosan visz- szajön egyéni turistaként is.” Nem véletlen, hogy Grósz Károly minszterelnök a legutóbbi országgyűlésen a kormányprogramot tárgyaló napirendet összefoglalva az idegenforgalmi fejlesztések között a konferenciaturizmust is kiemelte. Ésszerű gazdasági megfontolás, hogy mind a hagyományos idegenforgalmi ágazatok, mind pedig a konferenciaturizmus fejlesztésében törekedni kell a főváros túlterheltségének a mérséklésére. Ezért érdemes átgondolni, hogy mely vidéki tudományos centrumokat lenne érdemes kiemelten fejleszteni. Hisz Európában a fővárosok mellett oly jelentős kongresszusi városok vannak versenyben, mint Innsbruck, Graz, Krakkó, Thessaloniki, Torremolinos, Zágráb. Igényes vendégek Tudnunk kell, hogy a konferenciák résztvevői igényes vendégek. Nemcsak azért, mert az átlagosnál jobb tájékozottsággal rendelkeznek hazai viszonyainkról, mert hazájuk propagandafórumain nagyobbak a szereplési esélyeik, hírünket ezzel könnyebben adhatják tovább, hanem azért is, mert a konferencia tartalmas munkájához kényelmes munkafeltételeket kell teremteni. (Az Európai Kulturális Fórum ENSZ-tolmácsai például arra panaszkodtak, hogy a budapesti szállodai szobák rossz megvilágítása miatt szemük hamar elfáradt és nem tudtak a következő napi munkára felkészülni.) Igényes vendégeket igényesen kell fogadni. Meg kell adni a rendezvény rangját tartalomban is, külsőségekben is. Sok mindenről kell gondoskodni: megfelelő helyiségekről, kényelmes szállítóeszközökről, kulturált kiszolgálásról, felkészült tolmácsokról, vonzó és pihentető kulturális prpogramokról. A nagyon körültekintő munkának a haszna persze nemcsak a devizabevételekben, hanem egyéb eredményekben is mérhető. Kimutatható a konferenciaturizmus közvetett munkahelyteremtő hatása a szolgáltatásokban, a kereskedelemben, de ennél sokkal fontosabb, hogy* érezhetően növekszik a jól képzett szakfordítók, szinkrontolmácsok, jegyzőkönyvvezetők, idegennyelvű gépírók száma, s új modern szakmák — konferenciaszervező — technikus — honosodnak meg a konferenciavárosokban. Ezek pedig mind magas munkakultúrát igénylő tevékenységek. A várospolitika rangjára! Pécs lehetőségeit a konferenciaturizmus fellendítésére alapvetően kedvezőnek tartom. A felsőoktatási és tudományos intézményekben hagyományai vannak a nemzetközi eszmecseréknek. Tudományos eredményeik — még ha esetenként szerény formában is - megjelennek a nemzetközi színtereken. Terveikben a nemzetközi tudományos kapcsolatok fejlesztése fontos helyet kap. Szép számmal találhatunk példát két- és többoldalú kutatási együttműködésre is. Külön előny, hogy szubjektív tényezők is vonzóvá tehetik városunkat a nemzetközi rendezvények számára. Mindenekelőtt azért, mert több nagyhírű nemeztközi tudományos társaságnak, szervezetnek vezető tisztségviselője, testületi tagja pécsi tudós. Nem elhanyagolható a szerepük a nemzetközi rendezvények helyszínének megválasztásában, a tudományos-szakmai programok összeállításában. Az ő befolyásuknak is köszönhető, hogy csak a közelmúltban több rangos nemzetközi rendezvény színhelye volt Pécs. Itt tartotta például soros kongresszusát a Nemzetközi Faluegészségügyi Társaság, és itt rendezte szemináriumát a Nemzetközi Földrajzi Unió egyik szakmai testületé. A konferenciák jellegzetességeiből adódóan a rendező városnak két feltételt kell kielégítenie: egyrészt legyen megfelelő fogadó infrastruktúrája (nagy konferenciaterem és szekcióülésekre alkalmas kisebb helyiségek, technikai berendezések, szálláshelyek, nyomdai-sokszorosító kapacitás, kiváló tolmácsok, stb.), másrészt különleges propaganda- és szervezési módszerek alkalmazására van szükség. Ezért építettek már a század elején Nyugat-Európá- ban kongresszusi palotákat, alapítottak helyi, majd országos konferenciaszervező irodákat. A nemzetközi tapasztalatokat áttekintve az is feltűnik, hogy a világ konferenciavárosai közül a legnagyobb népszerűségnek azok örvendenek, amelyek a kongresszusokon, konferenciákon kívül vagy azokkal egyidőben árubemutatókra, kiállításokra is alkalmat teremtenek. Hisz a tudományos konferencia résztvevője — ha ezzel a gondolattal nekünk még barátkoznunk is kell — sok esetben a szellemi terméket értékesíteni is akarja. A Pécsi Ipari Vásárt ennek a követelménynek a teljesítésére alkalmassá kellene tenni. Mindezek alapján javasolom, hogy emeljük a város- politika rangjára Pécsett a konferenciaturizmust. Kezdjünk hozzá egy feljesztési program kidolgozásához. Legyen Pécs a Dél-Dunántúl konferencia- központja I Dr. Horváth Gyula tudományos osztályvezető, MTA Regionális Kutatások Központja |pt HŐIM»!» tiiJBUi A listavezető a dohányzás Szembeszökően sok volt a múlt hónapban a tűz Baranyában: a megyei tűzoltóparancsnokság statisztikája szerint 44 eset közül 32-höz kellett vonulniuk a tűzoltóknak. A magas számnak megfelelően magas érték is vált a lángok martalékává: összesen több mint 1 650 000 forint. Mielőtt az okokat említenénk, időszerűnek érezzük a megyei parancsnokság figyelmeztetését: itt a kora ősz, a kerti munkák egyik dandárja, amikor már mindenki a jövő tavasznak dolgozik és rendbe teszi a területét, megszabadítja az elszáradt növényektől, felesleges limlomtól. Sok éves tapasztalat figyelmeztet: amikor a tűz a „takarítóeszköz", sokan mindenféle elővigyázatosságról elfeledkeznek, s a meggyújtott gazkupac, gallyhalmaz végül is sokkal nagyobb területet „tesz tisztába”, mint ahogy azt a tűzgyújtó szerette volna. Gyakori, hogy a hétvégi házak, szerszámoskamrák, sőt a szomszéd értékei mennek veszendőbe az elharapózott'— és ilyenkor már féken aligha tartható - lángoktól. Legyünk hát figyelemmel az ilyen tüzelésben rejlő veszélyekre, mert mód van a kár megelőzésére, ha kellő óvatossággal, körültekintéssel gyújtunk tüzet. A szeptemberi okok között — mint már annyiszor — megint a dohányzás vezet. Kilenc alkalommal keletkezett emiatt tűz. Sokat okozott elektromos meghibásodás is, az ilyen esetek számának szaporodása arra figyelmeztet, hogy vagy nem kellő hozzáértéssel, vagy a rendszeres karbantartást elmulasztva dolgoznak az árammal. Ebben a hónapban is több tüzet okoztak gyerekek, két esetben szándékos gyújtogatás történt - ezek nem okoztak nagyobb károkat -, négy tűznek az okát nem lehetett kideríteni. Volt robbanás is, technológiai hiba következményeként is keletkezett tűz — változatosak hát a szeptember hónap tűzkeletke- zési okai. Ismét volt olyan eset, amely gyakoriságával hökkent meg, amennyiben nehéz elfogadni az óvatlanságot. .. Közismert ugyanis, hogy a különféle növényi olajszármazékokkal szeny- nyezett textíliák esetében könynyen bekövetkezhet öngyulladás. Mégis alig van olyan garázs, ahol ne hevernének ilyen rongyok. Szeptember 4-én Pécsett egy autótulajdonos ennek köszönhette, hogy gépkocsija elégett. .. Időközben kiderült — az esetről hírt adtunk -, hogy a Dr. Doktor Sándor utcai üveg- technikai műhelyben bekövetkezett gázrobbanást a különféle készülékek, gázvezetékek karbantartásának elmulasztása okozta. Végül még egy figyelmeztetés: a fűtési szezon küszöbén vagyunk. Inkább most - mint már késve - ellenőrizzük különféle tüzelőberendezéseinket, ezek füstelvezetőit, közvetlen környezetét, mert ha ezt elmulasztjuk, gyakorlatilag kihívjuk magunk - sőt: mások — ellen a veszélyt: könnyen keletkezhet tűz az elhanyagolt berendezések miatt. M. A.
