Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)

1987-10-15 / 284. szám

1987. október 15., csütörtök Dunántúli napló 3 Parkgondozás családi vállalkozásban A város legszebb parkja a mozi előtt található Virágos város A szomszédos gimnázium diákjai szedik a gallyakat, nyugdíjas bácsi segít megpa­kolni a teherautót. A mohácsi Hősök terét megtépázta a vi­har. A megrakott kocsi elin­dul, az egyik idős ember kör­bemutat:- Ha ez nem történik, itt minden rendben van. Valóban, még így a takarí­tás közben is látszik, hogy gondos kézzel ápolják ezt a parkot. Ez a mohácsiak véle­ménye is. Dicsérik, név szerint ismerik a vállalkozókat, féltő figyelemmel kísérik a munká­jukat. A Hősök terén ezen a nyáron szép rend volt, mint az Úttörő parkban is. Az egyik­nek Sümegi János, a másik­nak Róth Béla a gazdája. Mindketten parkgondozó kis­iparosok Mohácson mellékál­lásban. Természetesen családi vállalkozásban dolgoznak, másként nem lehetne eleget tenni a szigorú elvárásoknak. A városi tanács nem habo­zott felszámolni saját cégének gazdaságtalanul működő rész­legét, hiszen ez már szembe­tűnő volt a parkjai leromlott küllemében. Az elmúlt évben hirdette meg a válalkozást. Lehetővé tette, hogy parkgon­dozó kisipart váltsanak a je­lentkezők, és pontosan megha­tározott és jól ellenőrizhető feladatlistával kötött szerző­dést velük. Huszonegy parkot adott így ki, s van, aki egy évben százezer forintot is meg­keres ezzel a munkával mel­lékállásban, vagy nyugdíjki­egészítésként, ha bírja, na­gyobb területet is gondozva. * Sokan kételkedtek a vál­lalkozás sikerében féltve a vál­lalati szervezetet, és nem bíz­tak abban, hogy így szétdara­bolva eredményes lehet a munka. A mohácsiak most biz­tatnak, nézzem meg a Duna- partot, ahol Horváth Józsi bá­csi csodákat művelt. Ha ven­déget várnak Mohácsra, szól­nak neki, aznap ragyogjon minden, bár a tanácsiak tud­ják, ez szinte felesleges, mert a család majdnem mindennap kint van, de így állapodtak meg a szerződésben.- Még nem olyan, mint a saját portám, mert rengeteg munka kell ahhoz - mondja Horváth József, aki tulajdon­képpen a feleségének segít, ő váltotta ki az iparengedélyt, de a munka zöméhez férfikéz kell, és ebben segítenek a fiaik is.- Felmértem, hogy mit vál­lalok. Azért sem vettem idén például fűnyírót, a rengeteg kőtől, amit kiszedtünk a sétá­nyon, tönkrement volna. Majd jövőre. Nagy előny, hogy meg­van az utánfutóm, nekem nem kell fizetni a szemétszállítá­sért. A rózsák is jövőre már szebbek lesznek, van, amelyik­hez nem tudtam hozzáférni. A tavasszal kértem a Porgá­nyi Lacit — ő városi főkertész — mutassa meg, hogyan mes­sem. Egyszer mutatta, aztán azt mondta, nem tud már ne­kem újat mutatni. Rengeteg terve van. Ki­egyenesíti a füves területeket, a szétszórt csónakkarókat is rendbe szeretné tenni, a feles­legeseket kiszedni, a többit lefesteni.- Kevesebb volt a szemét a nyáron?- Jobban vigyáznak az em­berek. Tavasszal sokat össze­szedtünk, még egy szatyorba bugyolált pisztolyt is találtam a rózsatőn. Azóta csak egyszer fordult elő, hogy egy adag ki­öntött ételt hagytak a bokrok között. Az az igazság, hogy nem is tudok haragudni azok­ra, akik elszórnak papírdara­bot, ezt-azt. Nincs mibe dobni. Legalább három-négy szemét- gyűjtő kellene. Józsi bácsi a városgazdál­kodási vállalat raktárosa, fele­ségének ez az első jövedelme, évente hatvankilencezer fo­rint. A pénzt havonta kapják, hoz, hogy óvodavezetőként, közéleti emberként - a nép­frontbizottság tagja - parkot takarít?- Vegyes volt a fogadtatás. Az egyik anyuka azt mondta, inkább zsíros kenyeret eszik, mint más szemetét szedi. A munkatársaim, úgy érzem, tisz­telnek. Nagyon sokszor szóvá tettük a népfrontban is a la­kóterület állapotát. Ma az em­berek vigyáznak, látják, hogy szinte mindennap dolgozom a parkban. Az első hónapban több zsák szemetet szedtem össze, ma egy-két nájlonsza- tyor telik meg.- Megéri?- Számított a pénz is, ez­zel a nagyobbik fiunkat tudjuk taníttatni. Pécsre jár a tanár­képző főiskolára. Igaz, ebben az első évben szinte csak be­ruháztunk: fűnyírót, szerszá­mokat vásároltunk. Nincs a lakóterületen fűnyíró, több la­kóházközösséggel megegyez­tünk, mi nyírjuk a füvet, míg a lakók rendbe teszik az épü let környékét. A Duna-parti parkok mindig gondozottak Läufer László felvételei a munkanaplóban pontosan vezetett és a rendszeresen el­lenőrzött feladatok díjaként. A városi tanács huszonöt száza­lékot év végén ad át, ha elé­gedett a parkgondozóval. * A Felszabadulás lakótelepen rend és tisztaság van. Három család gondozza ezt a város­részt. Fodor Gyuláné, az óvoda vezetője elégedett az intéz­mény környezetével, amellyel azelőtt nagyon sok gondjuk volt. Elismeréssel szól arról a családról, amely itt dolgozik. S az érdekes az, hogy az óvo­da-vezetőnő munkáját is di­csérik máshol, mert maga is vállakozott, kétszázhatvan négyzetméternyi park gazdá­ja.- Mit szólt a környezete ah­- Vállalják jövőre is? — Azt mondják, az adók miatt nem érdemes, de én úgy gondolom, ha az ember töb­bet dolgozik, több is marad neki. A családdal megbeszél­tük — vállaljuk. Jövőre köny- nyebb lesz, a nagy munkákon túl vagyunk, beruházni sem kell. S kötetlen a munka, ma­gunk osztjuk be, igaz, ebben az évben minden szombat-va­sárnap ráment. * Az év végén újra kötik a szerződéseket. Sikeres a vá­rosi tanács vállalkozása még akkor is, ha egy-két parknak új gazdát kell keresni. Mohács újra virágos, ápolt kisváros akar lenni, és erre megvannak az esélyei. Gáldonyi Magdolna Magabiztosan, felelősen a lövőnkért Társadalmi igazságosság A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meg­határozta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikk­sorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinfor­mációkat megadni és az összefüggésekre rámutatni. A társadolmi igazságosság kérdései napjainkban gyak­rabban szerepelnek politikai­közéleti vitáinkban, mindenna­pi beszélgetéseinkben. Ez ért­hető, mert a társadalmi igaz­ságosság egyike deklarált el­veinknek és az igazságosság sokszínűségének feltárása és érvényre juttatása elválaszt­hatatlan társadalmunk de­mokratizálódási folyamatától. Mit is értünk társadalmi igazságosságon? Sok más társadalmi kate­góriához hasonlóan a társa­dalmi igazságosságnak sincs általánosan elfogadott értel­mezése. Társadalomkutatók véleménye szerint a mi szo­cialista társadalmi igazságos­ság felfogásunknak az ember lényegéről szóló marxi gondo­latokra kell épülnie. E szerint egy gazdasági-társadalmi for­máció, társadalmi-politikai be­rendezkedés, jogrendszer stb. akkor igazságos, ha a társa­dalom minden tagjának biz­tosítja a képességei kibonta­kozásához szükséges társadal­mi feltételeket. Széles körben elfogadott né­zet, hogy a társadalmi igaz­ságosság érték, de hogy az ér­tékek rangsorában hol foglal helyet, már vitatott kérdés. Úgy vélem, a társadalmi igazsá­gosság jelentősége nő, s kell is, hogy növekedjék. Enn°J< egyik ideológiai, politikai oka, hogy a gazdaság területén még hosszabb ideig gondja­inkkal számolni kell. Ezért nagy jelentőségű lenne annak elfogadtatása, hogy ez a tár­sadalom, még ha a gazda­sági teljesítőképessége szá­mos ok miatt viszonylag kor­látozott is, igazságosabb a polgári társadalmaknál. Ha­sonlóképpen fontos lenne, hogy a társadalom minden tagja ezt ténylegesen így is érezze. Az igazságot ugyanis álta­lában akkor vesszük elő, ami­kor más területeken gondjaink vannak. Az is igaz viszont, hogy az embereknek igen nagy az igazságérzetük, igazságigé­nyük, igazság-követelésük, bár az igazságosság olyasmi, amit mindenki csak a maga szem­pontjai szerint, a maga érde­keinek fényében tud értelmez­ni. Áthatja az igazságosság az emberek hétköznapjait, mert mércéül szolgál, mert segít­ségével megítélik egymás ma­gatartását, az emberi viszo­nyokat, de nemegyszer a ho­zott intézkedéseket, a jogsza­bályokat, sőt a gazdasági-po­litikai berendezkedést is. Mi sem jellemzi jobban az igazságosság széleskörűségét, mint az, hogy az igazságos, illetve igazságtalan jelzőt egy­aránt hozzá lehet fűzni a tár­sadalmi-gazdasági berendez­kedéshez, államformához, jog­rendszerhez, jogszabályhoz, bí­rói ítélethez, emberi magatar­tásokhoz stb. Az emberek ál­talában sok mindent tartanak igazságtalannak. A viszonylag magas keresetű pályakezdő, családalapító fiatal például igazságtalannak tartja, hogy bizonyos összegű egy főre ju­tó jövedelem alatti társa ked­vezőbb feltételekkel juthat la­káshoz. A nem maszekok igaz­ságtalannak tartják, hogy a maszekok „agyon keresik ma­gukat". A maszek tökéletesen igazságtalannak tartja, hogy ő rengeteget dolgozik, vállal, kockáztat, mégis jelentősen megadóztatják. Még a látszó­lag legkönnyebben értelmez­hető jogi igazságosság sem olyan egyszerű dolog. Van és nem is kis számmal olyan igazságossági konfliktus, ahol mind a két félnek a maga szempontjából igaza van. Leg­egyszerűbb esete ennek az, amikor számos válásnál a gyer­meket (gyermekeket) az egyik szülőnek ítélik oda, noha a másik szülő is sokat tett a gyermek fejlődéséért és meg­érdemelné, hogy a gyermekét gondozhassa. Érdemes lenne a felsorolt példák alapján az­zal foglalkozni, hogy a tár­sadalom mindenkori igazság­érzete hogyan formálódik. Tapasztalhatjuk, ma sokak által hangoztatott probléma, hogy bizonyos egyenlőtlensé­gek bizonyos okokból, reálisan vagy nem reálisan, de igaz­ságtalanok. Gondolok a nem munkával szerzett, a munká­val nem arányos jövedelmek­re, a korrupcióra, a hálapénz­re. Ismert vélemény, hogy az ilyen típusú egyenlőtlenségek összeegyeztethetetlenek a szo­cializmus igazságossági kon­cepciójával. A társadalmi igazságosság értelmezéséhez figyelembe kell vennünk az elosztási igazsá­gossági elveket is, amelyek azonban nem épülhetnek az egyenlőségre. Az egyenlőtlen elosztásnak vannak számunk­ra nyilvánvalóan igazságtalan formái is. Igazságosnak kell azonban tekintenünk pl. tel­jesítmény elvből következő egyenlőtlenségeket, amelyek arra épülnek, hogy aki több és jobb teljesítményt nyújt, az kapjon teljesítményével ará­nyosan többet. Az eddigiekből következően úgy vélem leszögezhető, hogy csak egy konszolidált viszo­nyok között működő, viszony- lég hosszabb útra visszatekin­tő társadalmi rendszerről le­het megállapítani, hogy igaz­ságos-e, hogy elérte-e azokat a jelszavaiban megfogalma­zott célokat, értékeket, ame­lyeket annak idején maga elé tűzött. Természetesen itt is csak nagyon konkrét, történel­mileg determinált tartalommal lehet használni az igazságos­ságot. Egy adott időszakot akkor találnak igazságosnak az ál­lampolgárok, ha azt érzik, hogy a társadalom saját le­hetőségein belül nagyjából jól hasznosítja erőforrásait, anyagi és szellemi energiáit. Amennyiben az állampolgá­roknak az az érzésük, hogy sokkal több lehetőség rejlik a társadalomban és messze va­gyunk ezek kihasználásától, akkor ez nemcsak mondjuk az aktuális gazdaságpolitika he­lyességének, hanem a társada­lom igazságosságának vagy az egyes folyamatok igazságossá­gának megkérdőjelezésében is megjelenik. Bizonyos társadalmi igaz­ságtalanságokat, egyenlőtlen­ségeket napjainkban azért tar­tanak károsaknak egyesek, mert azok növelik a társadal­mi feszültségeket, illetve a szocializmus alapvető társada­lompolitikai célkitűzéseinek fé­nyében elemzik a társadalmi egyenlőségeket, illetve az egyenlőtlenségeket. Szeretném ezzel kapcsolat­ban leszögezni, hogy a társa­dalmi feszültség növekedése nem tekinthető az igazságta­lansággal szinonim fogalom­nak, noha a kettő között szo­ros összefüggés van: a társa­dalmi szintű igazságtalansá­gok általában bizonyos társa­dalmi feszültséget idéznek elő. A két fogalom azonban még­sem esik egybe, hiszen nem­egyszer előfordul, hogy a tár­sadalmi igazságtalanság csök­kentése vagy megszüntetése, amely rendszerint jelentős tár­sadalmi átalakulással jár, ugyancsak lényeges társadal­mi feszültségeket idézhet elő (gondoljunk pl. a felszabadu­lást követően a földosztás és az államosítás társadalmi kö­vetkezményeire). A társadalmi igazságosság és a jog, a szocialista törvé­nyesség kapcsolatáról, össze­függéseiről is szólni kell. A jognak kezdettől fogva alap­vető funkciója az igazságszol­gáltatás. Ezt a funkciót a jog sokrétűen tölti be, egyrészt az­által, hogy szabályai útmuta­tást adnak a kérdésben, ho­gyan rendezendő igazságosan az emberek kapcsolata, más­részt azáltal, hogy a jogal­kalmazó szerveken keresztül alkalmazzák a jogot. A jog, a szocialista törvényesség ak­kor felel meg történelmileg a társadalmi igazságosságnak, ha összhangban van a tár­sadalmi fejlődés objektív tör­vényszerűségeivel és hozzáse­gíti őket ahhoz, hogy érvénye­süljenek. Gazdaságunk nehézségei, a termelés szférájában mutatko­zó korlátozottabb lehetőségek megnövelik az érdeklődést a társadalmi kérdések iránt. Az kétségtelen, hogy a fokozot­tabb társadalmi igazságosság­ra való törekvés egyike szo­cialista alapértékeinknek, még akkor is, ha az igazságosság tartalma történelmileg változó, s e fogalomhoz igen sokféle társadalmi értékelés, felfogás kapcsolódik. A történetiség hangsúlyozását az igazságos­ság értelmezésekor több szem­pontból is fontosnak tartom. Történelmünk arról tanúskodik, hogy könnyebb nagy történel­mi igazságtalanságok (pl. szü­letési előjogok, vagy az osz­tályokat elválasztó tulajdoni egyenlőtlenségek) elítélésé­ben széles körű társadalmi egyetértést és támogatást el­érni, s jóval nehezebb a „csak" társadalmi esélykülönb­ségek vagy rétegkülönbségek okozta konfliktusok igazságos kezelése. A kérdés ezek után úgy hangzik, milyennek kell lennie a társadalmi igazságosságnak, hogy szocialista legyen? A má­sik kérdés ennek a fordított­ját tartalmazza: milyennek kell lennie a szocializmusnak, hogy igazságos legyen? E kérdések megválaszolásához gazdasági­társadalmi kibontakozási prog­ramunk megvalósításával, po­litikai intézményrendszerünk korszerűsítésével juthatunk kö­zelebb. Kiemelkedő feladataink a társadalmi igazságosság érvé­nyesülésének elősegítésében a törvényesség maradéktalan ér­vényesítésével:- az állami, a szerződési és az állampolgári fegyelem erő­sítése ;- társadalmunk negatív je­lenségeinek, mint pl. a hata­lommal visszaélés, a konup- ció és a protekció visszaszo­rítása; .- következetes fellépés a társadalmi tulajdon felelőtlen kezelőivel, a közösség érdekei­nek megsértőivel, a jogtalan haszonszerzőkkel szemben;- a szocialista erkölcs fej­lesztése és annak tudatosítá­sa, hogy a jogok és köteles­ségek egymástól elválasztha­tatlanok ;- hozzájárulás az állami irányítás hatékonysága növelé­séhez. E feladatok megvalósításá­ban a pártszerveknek is jelen­tős szerepük van. Feladatuk­nak kell érezniük, hogy a párt­munka eszközeivel, politikai felvilágosító, mozgósító tevé­kenységükkel segítsék a tár­sadalmi igazságosság érvénye­sítését. Dr. Monori Ferenc, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetőhelyettese

Next

/
Thumbnails
Contents