Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-14 / 283. szám
1987. október 14., szerda Dunántúli napló 3 A mopedtől Shakespeare-lg •0 Otletbank Mohácson Elaggott művelődési ház, friss népművelők Magabiztosan, felelősen a jövőnkért Á kibontakozási program a közvélemény tükrében A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni és az összefüggésekre rámutatni. Szokatlan tán a kitüntetési gyakorlatban, hogy ugyanazon éremmel egyszerre jutalmazzák meg egy intézmény igazgatóját és helyettesét. Ez történt most Mohácson, a Bartók Béla Művelődési Központban. Augusztus 20-a alkalmából a Szocialista Kultúráért kitüntetést kapta meg Lehel György és Köveskuti Péter. Előbbit, a direktort, a Népművelők Egyesülete terjesztette fel az ott végzett munkája elismeréseként — csupán ennyi a párhuzamosság indoka. A kitüntetés alkalmat teremt a beszélgetésre, bár egyébként is érdemes szétnézni a mohácsi művelődési központban, amely jó példát ad arra, hogyan lehet eleven kulturális életet teremteni mostoha körülmények között. Mert a ház, a mohácsi Iparoskor egykor kényelmes és gazdagon berendezett épülete mára ugyancsak megérett a felújításra. Falai vizesek, elektromos hálózata elaggott, élet- veszélyes. A bútorzat sem csábítaná ide az otthonaikban nagyobb kényelemhez szokott mohácsiakat. Lehel György 1983 óta igazgató. Mohácsi származású, Szombathelyen szerzett diplomát a tanárképzőn. Helyettese, Köveskuti Péter is mohácsi, ő a műszaki pályával kacérkodott egy ideig. Tíz esztendeje kötelezte el magát az „ügynek” és a Bartók Béla Művelődési Háznak. Ö Pécsett szerzett diplomát a JPTE Tanárképző Karán. Mohácsi származásukat nem véletlenül hangsúlyoztam. A helyismeretnek, a „van hová fordulni" biztonságának döntő a szerepe a mai művelődésügyben. A népművelők ma mór egy lépést sem tudnának tenni a háttérben álló jóságos téeszelnökök, gyárigazgatók, tűzoltó és határőr parancsnokok nélkül. Jó-e, hogy eny- nyire kiszolgáltatottjai a személyes kapcsolatoknak? Aligha lehet rá egyértelmű igen- nel-nemmel válaszolni. Jó és hasznos az eredmény szempontjából, kevésbé üdvözítő a kiszolgáltatottság miatt. Ha elköltözik a patrónus, megszakad a kapcsolat, és fontos feladatok maradnak megoldatlanul. Igazából az állami művelődésügynek nem volna szabad ilyen végvári adok-kapok láncolatra épülnie. A tények azonban tények, kérlelhetetlenül. Kapcsolatok ...- Hozzánk általában szívesen jönnek a vendégművészek. Mi ugyanis nem úgy fogadjuk őket, hogy „Jó napot, itt az öltöző, amott a színpadfeljáró". Sokkal többet adunk magunkból. Halászlé, kirándulás, családi meghívás ... Levente Péter, Chrudi- nák, Kulcsár István és a többiek, eddig még mind jól érezték magukat — mondja az igazgató. Taktika volna? Ogyes üzleti fogás? Ennél valószínűleg jóval több, bár a mai világban az előbbin sem csodálkozhatnánk. A közvetlen hang, a szervezőkészség nemcsak a „nagyoknak” szóló udvariasság. A házban, a ház körül zajló események bizonyítják az itteni szervezők meglepő találékonyságát: Motoros suhancok bőgetik a gépet a mozi körül? „Szervezzünk nekik kismotoros klubot.” Ma a ház egyik leg- összetartóbb csoportja. Vára- di Judit népművelőnek eszébe Köveskuti Péter és Lehel György jutott, hogy össze kellene fogni a túlkoros diákokat. Kiemelték őket az iskolákból, ifjúsági osztályt szerveztek számukra a művelődési házban; öt hónap munka, öt hónap tanulás. A leghűségesebbek nem adták alább, ők is klubot szerveztek, s máig visszajárnak. A mohácsiak munkáját - úgy látom - egészséges pragmatizmus hatja át. Nem Shakespeare-rel kezdik az olvasásra nevelést, hanem kishajóvezetői tanfolyammal. Nem erőltetik az operát, ha — egyelőre, s tán még hosz- szú ideig - az operettre van igény. Helyesen ismerték fel, hogy a hazai közművelődés nem áll olyan magaslatokon, hogy merészebb célokat lehessen kitűzni: az egyre elfoglal- tabb emberek megnyeréséért külön-külön harcolni kell. A felismeréstől a megvalósításig vezető utat hihetetlenül sok ötlettel kövezték és kövezik ki. Klubot szerveztek a mozgássérülteknek, a cukorbetegeknek, közérdekű információs füzetet adtak ki, nyelvtan- folyamok sorát indították el, horgásztáborba vitték a gyerekeket. Ez mindig nyitott ház volt, ha nincs is fényűző előcsarnoka, ahol varrni, videózni lehet. Eladó telek és autó iránt érdeklődni is először Lehel Györgyékhez térnek be az emberek. És a klasszikus népművelői munka — kérdezhetné valaki — azzal már nem is érdemes foglalkozni? — Keveset adminisztráljuk magunkat, sokon ezért nem tudják, milyen jó színvonalú tárlataink vannak a mozi első emeletén. A Mohácsról elszármazott művészek előszeretettel térnek vissza műveiket bemutatni. A fúvósegyüttesünk nemzetközi nagydijat nyert Belgiumban; jól ismerik külföldön a hagyományőrző együttesünket és a német asszonykórust is. A busójárás szinte teljes egészében a mi rendezvényünk; kulturális programja elismerten gazdag — sorolja Köveskuti Péter, öndicséretnek tűnhet, amit mond, de szavainak valóságfedezete van. Megvallom, leginkább az az imponáló ötletgazdaság fogott meg Mohácson, amely a három főállású népművelőt jellemzi. Ottjórtamkor éppen a bólyi ÁFÉSZ-szel állapodtak meg egy ruhabemutató megrendezésében, de már percre készen volt a mohácsi csata évfordulójára szervezett hajós emléktúra terve. Gondolnak arra, hogy a rokkantak nem tudnak könyvért menni, hát elhozzák nekik. Mikuláskor az ő Télapójuk hordja szét az ajándékot városszerte. A cukorbetegségről nemzetközi konferenciát rendeznek, a „nehéz fiúknak” koncentrációs gyakorlatokat vezetnek. ördög tudja hogyan, de jól csinálják. Havasi János Nagy érdeklődéssel lapozgatom annak a felmérésnek táblázatait, amit a megyei közvéleménykutató csoport végzett a pártprogram fogadtatásáról. A 26 kérdést tartalmazó kérdőívet 825-en töltötték ki. A válaszadók 56%-a munkás és közvetlen termelésirányító, 21%-a értelmiségi, 23%-a egyéb szakalkalmazott és ügyviteli dolgozó. 70%-uk férfi, 30%-uk nő. A minta több mint fele 40 éven aluli. Tehát foglalkozási szerkezet és életkor szerint az a generáció, amely húzóereje lehet a kibontakozási program megvalósításának — ha elfogadja azt és tevékeny részt vállal benne. Mit jeleznek a szánok? A megkérdezett dolgozók komolyan vették a kérdőívek kitöltését. Alig volt hibásan kitöltött lap, sokan szövegesen is megindokolták válaszukat. A hasonló jellegű felmérésekhez viszonyítva szokatlanul magas arányban (a válaszadók 80%-a) írtak véleményt a „megjegyzései” rovatba. Többségük aggodalomról, türelmetlenségről, bizakodásról szól, cselekvést sürget, és ten- niakarást jelez. Kevés a kilá- tástalansógot, lemondást tükröző nézet, és akad néhány cinikus hangvételű „odamon- dogatás" is. Azt mutatja a felmérés, hogy egységes a közvélemény. A legkülönbözőbb rétegek válaszai között alig van különbség. Figyelemre méltó, hogy széles körű az MSZMP KB júliusi határozatának ismerete. A válaszadók háromnegyed része olvasta a programot, sokan más módon ismerték meg, hallottak róla és 1% azok aránya, akik nem ismerik. Több kérdés irányult a határozat fontosabb elemeinek ismeretére, és a válaszok többsége helyes. Jelzi: nem csupán azt mondják, hogy olvasták a határozatot, hanem valóban ismerik annak főbb vonásait. Az embereknek a felmérés iránti komolysága, a közvélemény egységes jellege és a kibontakozási program széles körű ismerete azt mutatja, hogy felfokozott érdeklődés és nagy figyelem irányul a társadalmigazdasági kibontakozási programra. Nagyban múlik a további politikai munkán, hogy ez az érdeklődés és figyelem a cselekvő részvétel elindítója lesz, avagy a kívülállók kíváncsisága marad. Fclelösséi, bizakodás Az emberek úgy látják, hogy hazánk gazdasági helyzete nehéz. Elismerik, hogy ennek sok összetevője van, és a különböző tényezők eltérő mértékben felelősek azért, hogy gazdasági viszonyaink így alakultak. A nehéz helyzet okainak megítélésében azonban nagy különbségek vannak a reális helyzetkép és a közvélemény megítélése között. Az eltérés lényege, hogy a közvélemény a leglényegesebb dolgokban nagyra tartja a felső vezetés, az országos gazdaságszervezés és a reformpolitika szerepét, ugyanakkor alábecsüli a helyi lehetőségeket, különösen háttérbe szorítja saját személyes lehetőségét és felelősségét. A soktényezős, összetett táblázatból kiemelt egyik rangsorskála szemléletesen mutatja a közvélemény ítéletét. A gazdasági helyzet romlását okozó tényezők rangsora: 1. a felső vezetés; 2. a gazdaság szervezetlen sége; 3. az alacsony műszaki szín vonal; 4. a reformpolitika követke zetlensége; 5. a laza munkafegyelem; 6. a vállalatvezetés színvonala ; 7. a munkaerkölcs lazasága; 8. a külső gazdasági hatások; 9. a dolgozók munkateljesítménye; 10. a dolgozók munkakultúrája. Az első négy tényezőt a válaszadók 60—73% arányban tartják „nagymértékben” felelősnek a helyzet alakulásáért, a többi hatot csupán 15—45% ban. A rangsor azt mutatja, hogy a közvélemény azokat a tényezőket tartja a gazdasági helyzet eddigi alakulásában jelentéktelenebbnek, amelyekre leginkább építeni kellene a kibontakozási programot. PL: munkakultúra, munkateljesítmény, munkafegyelem, vállalatvezetés. A legkevésbé felelős tényezők megítélése is ezt a véleményt mutatja. Pl. a vállalat- vezetés színvonalát és a gazdaságszervezés helyzetét csak „bizonyos mértékig” tartja fontos oknak az emberek 66%-a. Még szembetűnőbb, hogy a közvélemény közel 70%-a szerint csak „kis mértékben" volt szerepe a gazdasági bajok kialakulásában a munkakultúra színvonalának, a munkaerkölcs lazaságainak és az alacsony munkateljesítményeknek. A gazdasági nehézségek 3— 4 év alatti megoldásában az emberek fele bízik, fele nem. Nagyobb részük (81%) ezekben az években számottevő árszínvonal-növekedésre számít, és 53%-uk szükségesnek is tartja azt. Az árszínvonal emelkedésének mértékét a vizsgálat idején (szeptember) nagyon bizonytalanul látták. Közel negyedrészük 1988-ban 20% alatti, az emberek fele 20—30% közötti, a másik negyede pedig 30% fölötti áremelkedésre gondolt. Egységes a közvélemény abban, hogy a fizetések nem tartanak lépést az árakkal. Bizalmatlanul fogadták a párthatározat azon tételeit, amelyek a teljesítményfüggő differenciált bérezés elterjesztésére irányulnak. A megkérdezettek több mint fele nem hiszi el, hogy a jövőben jobban megfizetik a főállásban végzett munkát. Ezzel szemben szinte teljes körű (97%) az egyetértés azzal az elvvel, hogy a keresetek jobban függjenek a teljesítményektől, de 60%-os arányban úgy gondolják, hogy ezt belátható időn belül nem lehet megvalósítani. Sok szöveges megjegyzést kapott e kérdéscsoport. A szövegelemzésekből kikövetkeztethető indoklás röviden így foglalható össze: ilyen munkafeltételek között nem tudok többet teljesíteni, a munkabéremből nem tudom igényeimet kielégíteni, más kereseti lehetőséget is kell keresnem, és ez a kör ma feloldhatatlannak látszik. Figyelmet érdemlő, hogy a nelyzet nehézségeit reálisan látó közvélemény helyesli azokat a törekvéseket, amelyeket a program előirányoz a gazdaság stabilizálása és forrásképzése érdekében. így pl. az új vállalati adózást a többség (61%) alkalmasabbnak tartja az eddigi szabályozásnál, és- ez kissé meglepő - a válaszadók közel 80%-a szükségesnek tartja a személyi jövedelemadó bevezetését, bár sokuknak fenntartása is van az adózás eddig ismert mértékét illetően. A közvéleménykutatás kérdései a program egyes részleteiről kívánták az emberek véleményét megtudni. Azt nem lehet a válaszokból megállapítani, hogy pontosan milyen arányt képvisel a programban bízók, és saját sorsuk alakulása iránt bizakodók aránya. Azonban több válasz adatainak kombinációja, valamint a szöveges megjegyzések típusba sorolása és a típusok nagyságrendjének együttes számbavételével egy valószínűsíthető képet feltételezhetünk. Eszerint Baranya megyében az emberek 55-60%-a reális programnak tartja a júliusi párthatározatot, bízik megvalósíthatóságában, és a maga területén részt kíván venni abban. 10— 15% körüli az óvatosan bizakodók, a több fenntartást megfogalmazók köre, 25—30% közöttire tehető a pesszimisták aránya, akik a hosszú stagnálástól félnek és a kibontakozást 1995 után tartják lehet- séaesnek. 10%-nyi azok köre, akik határozott bizalmatlanságot tanúsítanak a program iránt. Az időtartamot tekintve a válaszok 52%-a szerint 5—6 év alatt küzdhetők le gazdasági nehézségeink (28% szerint legalább 10 év). A gazdasági feilendülést 1991 —92-től várja a meakérdezettek 56%-a, s kb. 1995-től 25%-uk. A bizalom—bizakodás témakörből egy dolgot szükséges külön kiemelni, mert rendkívül érdekes és tanulságos. Egyik kérdés így szólt: „Tapasztalatai szerint az emberek bíz- nak-e a nehézségek leküzdésében? Bíznak 36% véleménye szerint, nem bíznak 65%-uk szerint. A kérdés folytatása: „ön személy szerint bízik-e a nehézségek leküzdésében?” Bízik 81% - nem bízik 19%. A kirívóan nagy különbségből elsősorban arra lehet következtetni, hogy a nagy bizalmatlanságot jelző közvélemény egy hangulatilag felgerjesztett, nem valóságos ítéletet hordozó torz tükör. Egyszerűbben fogalmazva: aki személy szerint bizalommal van jövője és a kibontakozás lehetősége iránt, az azt hiszi, hogy a szélesebb közvélemény bizalmatlanabb nála. Arra is következtetni lehet, hogy az agitáció és a propaganda arányaiban talán eltúlozta a gondok és nehézségek feltárását, és ez hozzájárult egy olyan tömegpszichózishoz, amely a valóságosnál kilátástalanabbnak tartja a helyzetet. Az ilyen pszichózis óhatatlanul negatív irányba viszi az egyéni véleményt. Ebből alakul ki olyan helyzet, amelyben sikk a panaszkodós, és nem illik a bizakodás. Az ilyen magatartás fékezője lehet a kibontakozásnak. Az ilyen nézettel is számoló- vele érvelőén vitatkozó —, a többség bizalmára és az egészséges életösztöntől is táplált egyéni bizakodásra jobban építő politikára van szükség és van lehetőség. A közvéleménykutatás tükre azt mutatja, hogy Baranyában van realitása annak a törekvésnek, amelyet a meavei pártbizottság feladatterve így fogalmazott meg: „A politikai munka eredményességének növelése érdekében a közvélemény, illetve a közgondolkodás tárgyilagos és alkotó formálása a feladatunk. Ennek érdekében elemezni és korszerűsíteni kell eddigi gyakorlatunkat." Dr. Antal Gyula, a Megyei Pártbizottság Oktatási Igazgatóságának igazgatója A 85 éves évforduló után IBUSZ-teruek A nyolc és fél évtizede működő IBUSZ a jelek szerint nem fél a változásoktól. Legalábbis ezt jelzi a területi igazgatóságoknak adott nagyobb önállóság és a legutóbbi sajtótájékoztatón tett ígéret, amely szerint a részvételi dijakat csak minimális mértékben emelik, sőt bizonyos utaknál a tavalyi év hasonló időszakához mérten még csökkentik is. Dél-Dunántúlon idén 35 százalékkal növekedett .a vendégforgalom, jövőre pedig könnyen meg is duplázódhat. Somogy, Tolna, Zala és Baranya megyében közel 180 000 hazai és külföldi turistát fogadtak az IBUSZ - irodák munkatársai. Árbevételük megközelíti a másfél milliárd forintot, legeredményesebben a baranyaiak tevékenykedtek. Amint azt Herke Attila, a Dél-dunántúli Terület igazgatója elmondta, alaposan felkészültek a következő évre. Csehszlovák, lengyel, osztrák, jugoszláv és holland utazási irodákkal, idegenforgalmi hivatalokkal közvetlen kapcsolatot alakítottak ki. A külföldi partnerek főként a gyógyfürdők és a nagyobb városok iránt érdeklődnek, de az IBUSZ megpróbál kevésbé ismert területeket is ajánlani. Baranyában például szorgalmazzák a Duna-parti üdüléseket. Jövőre több vendéget visznek Magyarhertelendre. Bővültek a falusi turizmus lehetőségei, a már ismert települések mellé feliratkozott Babarcszőlős, Regenye és Boldogasszonyfa is. Erősödik a kongresszusi turizmus. Pécs jövőre több szakmai összejövetelnek ad otthont. Itt lesz például a shaver konferencia és egy diabétesszel foglalkozó országos tanácskozás is. A tervek szerint 1988-tól a kiutazók száma tovább növekszik. Több csoportot indítanak a tengerparti üdülőhelyekre. így például Jugoszláviába idén 48, a következő évben viszont mármint- egy 70—75 csoport számára lesz hely, de szervezett turistaként többen utazhatnak Ausztriába, Lengyelországba és Csehszlovákiába is. F. D.
