Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-13 / 282. szám
1987. október 13., kedd Dunántúlt napló 3 Tejhütö tartályokat hegesztenek a Mezőgép pécsi gyárában. Fotó: Proksza László Előrelépés a fejlettebb technológiák felé Új közgazdasági uíszonyok között Stratégiai értekezletre készül a Pécsi Mezőgép A fontosabb mutatók szerint nem kell szégyenkezniük a Pécsi Mezőgép vezetőinek: tavalyihoz képest megháromszorozódott, 1,5 millió dollárra emelkedett tőkéskivitelünk; egy forint bérre 2,44 Ft hozzáadott érték jut, s nyereségük is több jó öt százalékkal a tervezettnél. Gondban vannak mégis. Három évvel ezelőtt ugyanis az új vezetés megfogadta: a „drótostótságot" felcseréli a gépgyártással, kvalifikáltabb munkával minőségibb árut termelnek a Mezőgép-gyáregységek. Ám az elképzelések va- lóraváltása lelassult. Ahhoz, hogy megéljenek, örülniük kell mindenféle munkának — olyannak is, melytől szabadulni szándékoztak. A piac nyomott, a konkurencia nagy, farkastörvények uralkodjak egy-egy megrendelés elnyerésében. Ugyanazt a vasszerkezetet, amit öt éve még ötven forintért csináltak kilónként, azt most kénytelenek 48-ért (miközben nőttek az anyag- és munkaerőárak), merthogy nagyobb rezsijű vállalatok is alájuk ígérnek. Jószerivel csak egyetlen dolog érintette őket kedvezően, ez pedig a forint árfolyamváltozása. Míg 1983-ban az exportra kerülő elektrofilter acél- szerkezetéért 2,15 nyugatnémet márkát kaptak kilónként, addig idén csak 1,95-öt ugyan — akkor viszont a márka árfolyama 16 forint volt, a legutóbbinál pedig 26. A dolgok összefüggenek, sőt összekuszálódnak. Mert ugyan elektrofilter acélszerkezetet gyártani nem mindenki tud, de az ugyancsak jól jövedelmező VW-konténerek gyártása már inkább szinten tartja, konzerválja azt az állapotot, melytől egyébként szabadulni akarnának - viszont pénzt, kemény pénzt lehet vele keresni. Bár a megbízhatónak vélt Volkswagen-üzlet is ki van téve pillanatnyi veszélyeknek: még mindig nem érkezett meg a második félévi rendelés. Pedig a konténerek egy része legyártva, másik részéhez az anyag beszerezve. S itt érkeztünk el ahhoz a ponthoz, amikor saját lehetőségeinkről kell szólni. Mert míg a piaci helyzet és megrendelés azt diktálja, hogy azt is gyártsák, ami legfeljebb foglalkoztatást jelent, akár csökkenő nyereségtartammal is, a készlet- gazdálkodásban még nem nőttek fel a szigorú viszonyokhoz. (Bár a VW-üzletben minden okuk megvolt a fo-, lyamatos munkát és szállítást tervezni.) S most nem a szokásos panasz következik a hazai szállítási fegyelemről és hiányokról, melyek arra kényszerítik a felhasználókat, hogy többletet készletezzenek, „spájzoljanak". Ezzel a helyzettel már régóta, sajnos, együtt kell élni, erre nem érdemes hivatkozni - mint ahogy nem is hivatkoznak rá Cserkúton. Inkább arról van szó, hogy sok mindent kell gyártaniuk, s ehhez sokféle anyag kell, amit viszonylag gyorsan be is szereznek. Sokkal nehézkesebb viszont a feleslegesnek bizonyult forgóeszközöktől való szabadulás. A forgóeszköz biztosítására hitelt vesznek fel, mint sokan mások; a vállalati költségnövekedésben előkelő helyet szerzett magának a kamatköltség.- Az új termékeink, sajnos, nem javítják az eredményt - kényszerűségből csináljuk, hogy lekössük a kapacitást, hogy átvészeljük ezt az időszakot. Semmi garancia nincs rá, hogy bármelyikre is tartósan berendezkedhetünk — mondja Vig Miklós igazgató. - Mi a saját bőrünkön érezzük, menynyire szükségszerűek, időszerűek voltak a kormányprogramban lefektetett elvek, a gazdaság stabilizálásának igénye. A vállalati gazdálkodás stabilizálása összetettebb, bonyolultabb feladat - mint a készletgazdálkodás javítása. Stratégiai értekezletre készülnek a Mezőgépnél. A „szürkeállomány” java része elképzeléseken, terveken dolgozik, hogy októberben érvet érvnek, tényt ténynek szegezve eldöntsék: mit kell tenniük azért, hogy alapvető célkitűzésük, a fejlettebb technológiák felé való előrelépés teljesüljön az új piaci, közgazdasági viszonyok között is. B. L. PMMF, október 13-15. Korszerű gépek és műszerek kiállítása Korszerű gép és szerszám — gazdaságos gyártás. Ezzel a mottóval kiállítást rendez október 13—15-e között a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola „A" épületében a Gép- és Szerszámértékesítő Vállalat, a Gépipari Tudományos Egyesület, valamint a főiskola. A hazai gyártók közül bemutatja termékeit az Egri Fi- nomszerelvénygyár, a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékgyár, a Granit Csiszolószerszám, a Forcon Szerszámipari Tröszt, a Kőbányai Szerszámkészítő és Finommechanikai Ipari Szövetkezet, a Micoop Műszeripari Szövetkezet, a Debreceni Fémfeldolgozó Ipari Szövetkezet, a Trakis Szövetkezet és a Spirál Kisszövetkezet. A külföldi kiállítók között főként osztrák cégeket találunk, itt lesz a Festo, a Brüll und Strunz, a Stefan GmbH, a Böhlerit GmbH, az Atlas Copco, a H. Steinhoff, az IPA, az Iver, a Herion—Interag, az Ostrana Werkzeuge és a Gard—Austria. A kiállítás október 13-án, délelőtt 11-től 16 óráig, 14-én 10—16, 15-én 10-től 13 óráig tart nyitva. A Magyar Építőipar - Baranyáról Most jelent meg a Magyar Építőipar, az Építőipari Tudományos Egyesület folyóiratának összevont 7—8. száma, mely Baranyával foglalkozik neves pécsi szakemberek tollából. A bevezetőt Baranya igényesebb fejlesztéséért címmel Horváth Lajos megyei tanácselnök, míg a Pécs város fejlődése, a Hild-érmes Pécs cikket Piti Zoltán városi tanácselnök írta. A lapban szereplő írásokban bemutatkozik a BÉV, a TANÉP, a PIK, a BÉKI, a PÉCSITERV, az UNIBER, a BARANYATERV, és az AGRO- BER. Részletes beszámolók ismertetik a megyei építészetet és városrendezést, Pécs általános rendezési tervét, az Elefántos-tömb rekonstrukcióját, a pécsi Siklósi városrészt és a Nevelési Központot, a Pécsi Nemzeti Színházat és a Kamaraszínházat, az ókeresztény sírkamrák védelmét, a siklósi városrész közműalagút rendszerét, az északi érintőét és alagút szerepét a belváros rehabilitációjában, a lakásépítés helyzetét és gyakorlatát Pécsett, és a megye környezetvédelmét. Az összevont lapszámban még olvashatunk a leggyakoribb építési hibákról és a minőségvédelemről, valamint — a sajnos nemrég elhunyt — Fetter Antalról, aki még életében a város minden kövét ismerte. Magabiztosan, felelősen a jövőnkért Társadalmi kibontakozás és közéleti demokrácia A Baranya Megyei Pártbizottság szeptember 24-én meghatározta tennivalóit a gazdasági-társadalmi kibontakozás programjának megvalósításában. A Dunántúli Napló cikksorozatban kívánja ehhez az állásfoglaláshoz a háttérinformációkat megadni és az összefüggésekre rámutatni. A közelmúltig Tőként a gazdaság működésének, irányításának kérdései, a gazdasági reformfolyamat igazolást nyert, vagy éppen hibásnak bizonyult tézisei feletti meditáció kötötte le a politikusok és a közvélemény figyelmét. A kibontakozás útjait kereső, jobbító szándékú és a nem megfelelő működés okainak kiküszöbölését célzó vitákban azonban egyre jobban megerősödött a nézet, hogy a gazdasággal összefüggő szerkezeti és irányítási változások nem választhatók el a politikai intézmény- rendszer működésének felülvizsgálatától, változtatásától. Milyen követelményeket támaszt ez a felismerés az államberendezkedés helyben funkcionáló területi és helyi szerveinek munkájában, s annak korszerűsítésében? Erre a kérdésre adandó lehetséges válaszok egy részével foglalkozom cikkemben - a megyében szerzett tapasztalataim alapján. Demokratikus közéletünk döntő láncszemei a népképviseleti szervek. Tevékenységük, működésük demokratikus vonásainak, illetve a közvetlen hatalomgyakorlás módozatainak továbbfejlesztése — összhangban a Központi Bizottság ez év július 2-i állásfoglalásával - azt célozza, hogy ..........folytatódjon az átalakulási folyamat, amelyben növekszik az egyének szerepe a társadalmi cselekvésben, nő a kollektívák önállósága, kialakulnak az önkormányzati funkciók a munkahelyeken és a lakóhelyeken". N álunk az 1985-ben kipróbált, eddigi legdemokratikusabb választással megújult országgyűlés és a tanácstestületek, elöljáróságok nagy ambícióval és felelősségérzettel kezdték meg munkájukat. Megélénkült a képviselők, tanácstagok testületi és választó- kerületi tevékenysége. Mind több képviselő és tanácstag kér szót a testületi fórumokon és képviseli egyre aktívabban választókerülete lakosságának érdekeit, gyakorolja szavazatával (vagy ellenszavazatával) döntési jogosultságát, s ennek következtében egyre kevesebb az érdektelen és formális testületi ülés. A részvétel ezeken a testületi üléseken nemcsak a választott képviselők, de a lakosság- részéről is növekedett, vagyis érdeklődés kíséri munkájukat. De nemcsak a legmagasabb szintű népképviseletben és a megyei, városi és községi tanácsüléseken, hanem a legkisebb létszámú elöljáróságokon is érződik a közélet szereplőinek fontossága. A létrehozott elöljáróságok egyre inkább a társközségi érdekeket képviselő és közéletet szervező testületekké válnak. A 214 baranyai elöljáróság politikai súlyát az adja, hogy a megye 75 000 főnyi, nem székhelyközségben élő falusi lakosságának életkörülményeire vannak, vagy lehetnek közvetlen hatással. Az elöljáróságok munkájában mindinkább kifejezésre jut a településgazda- szerep, fokozódik öntevékenységük és ebben kedvező hatást fejt ki a települési környezet változó szemlélete is. A nagyon bíztató tapasztalatok mindenesetre indokolják a ,.településgazdaság” intézményének többirányú kiterjesztését, a székhelyközségek, illetve a városi peremkerületi településrészek létrehozandó elöljáróságainak lehetőségét. Az országos szervek döntéselőkészítő munkájában (így pl. a legújabb törvénytervezetek, országos programok előterjesztése előtt is) egyre gyakoribb és szélesebb körű a tervezetek szakmai vagy társadalmi méretű előzetes megvitatása. Kialakult és jól funkcionál a megyében is a társadalompolitikai döntéstervezetek üzemi és lakóterületi fórumokon, falugyűléseken, városkörzeti tanácskozásokon történő véleményeztetése. A döntéselőkészítő munkában a tanácsok többnyire eredményesen hasznosítják e fórumokat, amelyek alkalmasak az állampolgárok véleményének a megismerésére. Fontosabb témákban (így pl. fejlesztési és nagyobb méretű lakossági támogatást igénylő, egész települést érintő kérdésekben) a célkitűzések, döntéstervezetek megismertetésére, a vélemények kifejtésére, az eltérő érdekek egyeztetésére, a lakosság többségi akaratának megállapítására — a jelenleg funkcionáló falugyűléseken és városkörzeti fórumokon kívül újszerű demokratikus intézményként alkalmazható forma a helyi népszavazás rendszere. Az előkészítő munka javítása — az eszköztár bővülése után - továbbra is fontos feladata a tanácsi szerveknek. A társadalmi elvárásoknak megfelelően biztosítani kell, hogy e tevékenységbe az eddigieknél következetesebben vonják be testületeik tagjait, illetve terjesszék ki a véleménykérést az érdekképviseleti, a szakszervezeti és a szövetkezeti szervekre is. Az előkészítés demokratizálása kétségeket ébreszt, de legalábbis megkérdőjelezhető, ha bármely okból nincs hatással a döntési folyamat további szakaszaira. Az országgyűlés utóbbi ülésszakai szemléletesen példázzák — és ez a tendencia ma már tanácsaink testületi tevékenységében is nyomon követhető —, hogy a döntéshozatal fórumai figyelemmel akarják kísérni a döntéseik sorsát is a végrehajtás során, és a szó egyre teljesebb értelmében, politikus színterei társadalmi létünk irá. nyitásának, jövőnk alakításának. Itt kell megjegyezni - mert ez meghatározóan járul hozzá a kedvező irányú folyamathoz -, hogy a képviseleti testületek pártirányítása megújulásban vannak, a bevált elvek fenntartásával új megoldások sorozata kerül alkalmazásra. Egyre többet hangoztatott követelmény, hogy a tanácsok felé irányuló pártmunkának ma már elsősorban nem a kommunista tisztségviselőkön, hanem a tanácstestületek kommunista tagjain keresztül kell érvényesülnie, és megfordítva: a politikai munkában is jobban kell támaszkodni a tanácsi fórumokon jelentkező véleményekre és társadalmi tapasztalatokra. A politikai érdekek érvényesítésének egyik meghatározó színterévé kell alakítanunk a tanácsüléseket. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a tanácsi és más fórumokon a meggyőzés és mozgósítás eszközeit felhasználva, azokat kellően a helyi sajátosságokra alapozva bevonjuk a tanácstagokat és általában az állampolgárokat a politikai döntések végrehajtásába. Ezzel a politikai munkával a pártirányitás mozgalmi eszköztára bővül és egyben csökken az illetéktelen beavatkozás lehetősége, illetve elkerülhetők az ilyen jelleqű irányításra vonatkozó kritikai megjegyzések. Itt érkeztünk el a döntésfolyamat harmadik fázisához és mivel elmaradások leginkább ezen a területen mutatkoznak, erre is utalnunk kell: a döntések végrehajtására, illetve annak társadalmi vagy szűkebben vett képviseleti ellenőrzésére. Közhely, hogy a szocializmust építő társadalmunkban a jól megalapozott döntések, határozatok egész sora sikkad el a végrehajtás elégtelenségén. Ez a tény visszavezethető a képviseleti testületek irányító, ellenőrző és érdekegyeztető funkcióinak nem megfelelő érvényesülésére. Következésképpen el kell érnünk, hogy a társadalompolitikai jelentőségű ügyek (az országgyűlésben) a helyi lakosságot széles körben érintő ügyek (a tanácsoknál) a döntéselőkészítéstől a végrehajtásig széles nyilvánosságot kapjanak. Maradéktalanul érvényre kell juttatni a testületek célokat meghatározó, tervező, előkészítő és végrehajtást ellenőrző szerepét. Nyilvánvaló, hogy a cél meghatározza és a kívánt eredmény elérése csak a társadalmi ellenőrzés eszközrendszerének hatékony működtetésével biztosítható és csak így szerezhetünk érvényt a személyes és kollektív felelősség követelményeinek. Napjainkban egyre inkább felértékelődik a helyi ügyek és érdekek jelentősége, a lakóterület politikai szerepe. Ezzel párhuzamosan erősödik, —de még nem megfelelő a politikai rangja — a képviseleti tevékenységnek, a tanácstagi minőségnek. A tanácstagok és munkáltatói közötti helyenkénti nézetkülönbségek a szakmai és testületi munka fontossági sorrendjének megítélésében jól tükrözik az általános megítélést. Ma már az a kívánatos, hogy a társadalmi munkaidőalap-védelmi rendelkezéseknek és a képviseleti tevékenységgel szemben támasztott követelményeknek együtt, nem pedig egymás rovására szerezzünk érvényt. Az összhang a különböző és egyaránt indokolt érdekek jelentős sérelme nélkül megteremthető. Nagyobb lenne a jelentősége a munkáltatók részéről az odafigyelésnek és segítésnek, az esetenkénti érdeklődésnek az érdekeik képviselete felől. A néoképviseleti szervek tevékenysége a szocialista demokrácia szélesítésének fontos eszköze, amelynek tudatos fejlesztését és annak támogatását elsősorban a párttagságtól várjuk, s a pártszervek és szervezetek kötelességének tekintjük. Ehhez megfelelő támpontot nyújtanak az érvényben lévő politikai és állami döntések. A közeljövőben várhatóan tovább bővülő lehetőségek alapján — mint az élet minden területén — a képviseleti demokrácia továbbépítésében is a feladatok sokasága vár a pártonkívüli aktivistákra is. A Hazafias Népfront mozgalom segítségével — már régen nemcsak a képviselők és tanácstagok megválasztásában, hanem azok aktív és tevékeny működtetésének elősegítésében rejlik a közélet demokratizmusának kulcsa. Mindez a képviselőkre, tanácstagokra, tanácsi tisztség- viselőkre, a tanácsi apparátusra és intézményekre - de a aazdálkodó, termelő vállalatok, üzemek vezetőire, a tö- meqszervezeti és mozgalmi vezetőire egyaránt - igen nagy felelősséget ró; az a felelősség hárul napjainkban a közélet szereplőire, hogy tudják és merjék mozgósítani, felzárkóztatni, illetve bevonni a kibortakozás aazdasáai, termelési, fejlesztési, de kulturális, eqészséaügvi és más ellátási területén is, a közvetlen körnve7etüket a különféle képviseletekben dolgozókat, és rajtuk keresztül — azok mozgósító ereiáre támaszkodva — az egész lakosságot. Hadd álljon itt biztatásul a deáki qondolat: „Lehet, hogv nehéz idők következnek ismét hazánkra, de a measzeaett (állam) polgári kötelesséa árán azokat megváltanunk nem szabad”. (Deák Ferenc — az Országgyűlés felirata az Udvarhoz 1867.)” Dr. Sasvári László, az MSZMP Baranya Megyei Bizottsága közigazgatási és adminisztratív osztályának vezetője