Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-12 / 281. szám
1M7. október 12., hétfő Dunűntoit napló 3 Munkába állítás, iskolában tartás a program Csinos, energikus fiatal asszony Gyalog Istvánná, a pécsi cigánytanács elnöke. Kisregénybe kívánkozna az élettörténete a zalátai kisiskolától a jelenlegi státuszáig. A kis cigánylány, aki iskolás koráig magyarul sem tudott, ma az egyik kisegítő iskola nevelőtanára, végzős tanárképző főiskolás. Ismeretségünk évekkel korábbra nyúlik vissza, amikor még a Kesztyűgyár bérelszámolójaként arról álmodozott, hogy a cigányság népművelője legyen. Iskolai osztályt szervezett szülőfalujában, városi és megyei illetékesekkel tárgyalt. Amikor megindult a levelező tagozatos népművelőképzés, Icát is fölvették, igaz, csak a második évben. A cigányok érdekében végzett buzgólkodására egyre több helyen figyeltek fel. Tagja lett a cigányügyi koordinációs bizottságnak, néhány hónappal ezelőtt pedig Moszkvában járt a cigánytanács elnökének választotta meg a Hazafias Népfront kebelében működő pécsi cigánytanács. (Kitűnő munkatársa van a POTE adminisztrátoraként dolgozó Balogh Anna személyében, aki a titkári teendőket látja el.) Szeptemberben Moszkvában járt az Országos Cigánytanács küldöttsége. Gya- logné is a csoport tagja volt. Hivatalosan ugyan nem fogadták őket — hiszen fé- lig-meddig turistaként mentek —, de mint mondja, az utcán volt alkalmuk cigányokkal találkozni Leningrádban és Moszkvában is. — Én a „beás” román nyelvet beszélem, így nem tudtam értekezni velük, de az észak-magyarországiak, az oláh cigány nyelvet beszélők kitűnően megértették magukat a leningrádiakkal — meséli Ica. Nagy élmény volt az út, hiszen a társaság fele még nem járt külföldön, s közülük egy-két kivétellel még senki sem ült repülőn.- Mi lesz a nemrég megalakult cigánytanács feladata? Van már cigányszövetség is, és a tanácsok szoi- ciális csoportjai, cigánybizottságai is foglalkoznak e népcsoport támogatásával. Nem félnek attól, hogy a sok bába közt elveszik a gyerek, s a támogatások nem érnek célt? Máris hallani olyan híreket, hogy a cigányszövetség féltékenykedik a cigánytanácsra ...- A cigányszövetség belső ügyeiről csak hallomásból vannak információim. Baranyában még nincs képviseletük. Mr igyekszünk nagyon komolyan venni a feladatunkat. Éppen a széttagoltság veszélye miatt tervezzük, hogy minden olyan hivatallal és szervezettel a lehető legrövidebb időn belül fölvesszük a kapcsolatot, amelyik a cigányság érdekvédelmével foglalkozik. Programunk másik sarkalatos pontja, hogy az iskolában tartsuk a cigány- gyerekeket. Elsősorban a középiskolákra gondolok, ahol — személyes tapasztalatból tudom — igen nagy szüksége van a cigányszármazásúak- nak a biztatásra. A harmadik, de talán a legsürgősebb feladatunk, segíteni a cigányság munkába állását, a munkahelyeik megőrzését. Nem szabad hagynunk, hogy élve az új lehetőséggel, elkezdjenek munkanélküli segélyből élni! Fel fogjuk mérni, hol mennyi cigányt bocsátanak el, és gondoskodni kívánunk az elhelyezésükről. A csak cigányokból álló tanács munkáját példamutatóan segíti a HNF pécsi bizottsága. Működésének eredményessége persze elsősorban attól függ, mennyire veszik ők maguk komolyan a hivatásukat. Gyalogné és a többiek elsősorban a hivatalos utak labirintusában szorulnak támogatásra. A néha bizony vérlázító események által megerősített előítéletek leküzdése még hosszabb és nehezebb feladatnak látszik. A cigányság bűnözési mutatói és népszaporulatának adatai láttán senki sem kételkedhet abban, hogy hathatós beavatkozásra van szükség. Ennek egyik fontos láncszeme lehet a cigánytanács tevékenysége. Havasi János Pécsiek Fellbachban „Tölts a barátság tiszta borából, és hagyd, hogy őszinte barátok legyünk!" — ez a cicerói gondolat a mottója a „40. Fellbachi Ősz” rendezvénysorozatnak, amelyet október 9-től 12-ig tartanak Pécs NSZK-beli testvérvárosában. Ez az október eleji, napfényes hétvége egyrészt a termésbetakarítás, a szüret, másrészt a testvérvárosi kapcsolatok ünnepe a „borok és a kongresz- szusok városában”. — Eljöttek az „öregebb testvérek”, az olaszországi Erba, a francia Tournon és Tain L’Hermitage polgármesteri delegációi és művészeti csoportjai — kórusok, zenekarok — csakúgy, mint a Baranya Megyei KISZÖV Pannónia Táncegyüttese is és az épp egy éve testvérváros Pécs város Piti Zoltán tanácselnök vezette, péntek este óta Fellbachban tartózkodó küldöttsége, ez évi hivatalos tárgyalásait összekötötte a „40. Fellbachi Ősz" eseményein való részvételével. Pécs és Fellbach tanácsainak tárgvalóküldöttséqe a szombat délelőtti megbeszélésen iqen pozitívan értékelte az eqvüttműködés eredményeit, és kidolgozta az 1988. évi közös feladatok tervét, amelvben a kulturális és a sportkaDCsola- tok mellett méq naqvobb jelentőséget kell kapniuk a gazdasági kapcsolatoknak. Erre vonatkozóan több konkrét javaslatot is megfogalmaztak. Sőt, néhány baranyai vállalat — a Pannon Volán, a Baranya Kereskedelmi Vállalat és a Pannonvin — képviselői máris — egyidőben a polgármesteri megbeszélésekkel — közvetlen tárgyalásokat folytatnak. ......wm* jé ...... ._■■■»■ ■. „„„„............jm*mt.......................«t.......................at... ■ m89*pGn3EU CK V1C5K» ItyUyjdlJflísBOlCnQK MÉH■flsnr, íö ■■■■■■■ v uosőr Kabátok Hollandiából A tömegben egyetlen lépéssel sem jutok előbbre. Könyökharc, morgás, letaposott cipők, s irigy tekintetek kísérik azokat, akiknek sikerül bejutniuk a Dél-dunántúli MÉH Vállalat pécsi vásárban felállított elárusító konténerjébe. Akik a sor végén állnak, hát azoknak szinte semmi esélyük, hogy az elkövetkező egy órában beléphessenek. A bejáratnál, a fémvázakba kapaszkodva két hölgy igyekszik visz- szatartani a legtürelmetlenebbeket. Vajon mit árulnak a „titokzatos" konténerben? — Ki tudja? — mondja egy középkorú hölgy — csak azt tudom, hogy olcsón adják, s ha ennyein várakoznak, gondoltam érdemes sorban állni.- Nem olvas újságot? — mondja a másik — kabátvásár van, nyugdíjasoknak. Komáromi Károlynak,. a Déldunántúli MÉH Vállalat kereskedelmi igazgatóhelyettesének segítségével sikerül utat törni, a már félig kifosztott konténerbe.- ötezer férfi-női télikabát érkezett Hollandiából — árucsere keretében - s most folyamatosan kiárusítjuk, 450 forintért darabját. Aki felmutatja nyugdíjasszelvényét, az 300 forintért vásárolhat. — mondja Komáromi Károly. Reggel 8 órakor kezdték az árusítást, 163 kabátot hoztak ki, s 10 órakor alig 30-40 lóg a fogasokon. Van itt lila és piros, tűzött zsebekkel, kockás, halszálkás, sötétkék, barna, fekete, prémes, csatos, és lódén.- A zöld lódén volt a mama kedvence, — mondja a szőke hölgy, s már siet is „zsákmányával” hogy fizessen. — Csak meleg legyen és sötét — keresgél egy idős néni. Gombosat, csatosat próbál egy köpcös férfi. — Felvehe- tem én ezt? — gyötrődik percekig.- Kérem, a nyugatiak kar- csúak — mondja az elárusító hölgy. — Én karcsú vagyok, tessék beengedni - ajánlkozik gyorsan egy, akinek az ajtórésen csak a fejét sikerül bedugnia. S jönnek sorban, férfiak, nők, öregek, gyerekek. Kell a kabát munkába, piacra, sétára, iskolába a gyereknek, vagy akár ünnepre. Eljöttek, nemcsak a pécsiek, de Hosszúhe- tényből, Egerágról, Hímesházá- ról, s még ki tudja honnan. — Csák meg neá írjó a fá- lut, ahonnán jöttem — mondja fura magyarsággal, egy néne. Tán szégyelné, ha otthon megtudnák, hogy a szép fekete kabátot hol vette. Tizenegy óra, fogytán a kabát, a tömeg nagy. s újabb szállítmányért indulnak. De akinek tegnap nem jutott, ne bánkódjon, a héten folytatják az akciót. Naponta 9—15 óráig árusítanak a Dél-dunántúli MÉH Vállalat Gomba u. 4. szám alatti telepén. M. Gy. Pécsi oktató a filozófiai világkongresszuson Marxról r Argentínában Rómában géppisztolyt- fogtak rá Még a sokat utazó pécsi professzorok körében is ritkaság, hogy hivatalos programjuk Argentínába szólítsa őket. Dr. Andrássy György, a Janus Pannonius Tudományegyetem filozófiai tanszékének adjunktusa a szeptember második felét Cordobában tö.tötte. Az idei rendkívüli filozófiai világ- kongresszusra hívták meg, hogy (tartson előadást Marx- kutatásaiból. Különös véletlen — bár igazi véletlenek ebben a tudományágban sincsenek -, hogy Andrássy adjunktus az idén járt már egyszer a tengerentúlon: augusztusban Torontóban vett részt nemzetközi konferencián, amelyet a furcsa nevű „Végső Valóság és Jelentés” Nemzetközi Társaság szervezett abból a távlati célból, hogy elsősorban filozófiai elméletekre támaszkodva enciklopédiát készítsen az emberi lét értelméről. Mindkét meghívás kiindulópontja az a Marx-tanulmány, amelyet Andrássy György az 1983-as montreáli világkongresszusra küldött el, s amely egymástól függetlenül fölkeltette mind a torontói társaság, mind az argentin szervezők figyelmét. A 36 éves adjunktust már egyetemista korában is Marx történetfilozófiája foglalkoztatta. Ekkoriban alakult ki az a meggyőződése, hogy Marx életművét még ma sem ismerjük elég mélyen, s hogy a kutatás során bebizonyosodik e teória időszerűsége. — Ha elfogadjuk, hogy Marx tudományos életprogrammal rendelkezett — magyarázza Andrássy György —, akkor ehhez csak tudományos módszerrel közeledhetünk, amelynek megvannak a sajátos kritériumai. Szó sem lehet arról, hogy egyszer így, egyszer úgy fordítjuk a marxi megállapítósokat. Marx történetfilozófiát akart írni, ez volt az életprogramja. A Tőke, a Gazdasági-filozófiai kéziratok és más munkái ennek a törekvésnek csak résztermékei. Marx elmélete szerint az emberi egzisztencia, a tény, a realitás fejlődik az ember fogalma felé. Előadásomban ezt azon a hegeli példán keresztül próbáltam megvilágítani, ahogy két ember tényszerű kapcsolata mozog a barátság fogalma felé. Mindkét távoli országban érdeklődtek az előadás iránt, Andrássy György természetesen kérdéseket is kapott. Például egy külföldön élő neves jugoszláv professzor azt kérdezte, az előadó szerint hogyan fér össze Marx materializmusával, hogy a fogalom bizonyos értelemben megelőzi a realitást? Egy brazil Lukácscsal kapcsolatos kérdést tett fel. — Dél-Amerikában inkább társadalomkritikai elméletként hivatkoznak a marxizmusra, s a körülötte felcsapó vitákban néha meglehetősen nagy hangerővel fel-felhangzik Lenin, Mao és Che Guevara neve — állítja a fiatal filozófiatanár. A fárasztó program szüneteiben természetesen volt alkalma megismerkedni a délamerikai tavaszban didergő Cordobával, ahol még a nap is ellenkező irányban jár, mint Európában. Mivel Andrássy adjunktus — az egykori Societas Leonina és Ergo együttesek zeneszerző tagja - kitűnően bánik a gitárral, nem csodálkozunk, hogy hamar barátokat szerzett a nem filozófus argentinok között is. Szeptemberi útjának kellemetlenségei nem Dél-Ameri- kához, hanem a római repülőtérhez kötődnek: odafelé menet itt kallódott el a bőröndje — emiatt előadását is kopott utazófarmerjában tartotta meg — visszafelé pedig géppisztolyt fogtak rá a biztonsági őrök, mert több órai pac- kázós után erélyesen követelte a személyzettől az utasoknak kijáró jogok, tiszteletben tartását. Valóban komoly bürokrácia kellett ahhoz, hogy kihozzák a sodróból, mert Andrássy adjunktus egyébként csöndes, szemlélődő típus. Amolyan filozofikus alkat... Havasi J. Mit csinál a vandál? Olykor van alapos ok fogalmak tartalmán gondolkodni. S az okot ki sem kell agyalni, belebotlik az ember. Szerkesztőségünk sarkán, az Aradi vértanúk úti buszmegállónál például valakik leborogattak egypár műkő burkolóelemet. Nem pár kilós lapok ezek, alaposan neki kellett gyürkőzniük az elkövetőknek. Talán éppen erejüket fitogtatták egymás között valakik, ata- visztikus módon így döntve el, ki legyen a falkavezér... Elképzelhető, hogy még az alkohol is növelte erejüket... Akármi is, vandál egy munka volt, esztelen rombolás, értelmetlen pusztítás, barbár tombolás ... Ki tette? Mikor tette? Minek tette? — sorakoznak a kérdések, de hát a vandalizmus nehezen magyarázható, s különösképpen nem pusztításának tárgyával. Nézegetem a jókora kőlapokat, s ahol fekszenek (jó pár nap óta), más is szembetűnik: a kőkockákkal koszorúzott műkőlapok. Nem, ezeket nem feszegette (még) ki senki a helyéről, ott vannak, mióta elkészült e rész. Mondhatni új, hisz tavaly szépült ez a környék. S lám, ezek a kőlapok is sérültek: málanak, porladnak, morzsolódnak. Hogy nincs velük rendjén minden, ez látható, s gyanúsítottam is az előbbi esztelen rombolókat: ím a ledobált kőlapokkal összetörik a másikat is! De nem! Ezek a kőlapok nem a vandál pusztítása következtében mennek tönkre, hiszen málik mindegyik, szinte azonos módon, odébb is ... Nem lenne nehéz kideríteni, kik készítették ezeket a lapokat, kik fektették le. Biztos megtudnánk, hogy a múlt télen nagy fagyok voltak, hogy mászkálnak ezeken a kőlapokon, bakancsban is, tűsarkú cipőben is, nem csoda, hogy idő előtt rongálódnak: megtudnánk, hogy szakember- hiány van, s anyaghiány, készletezési gondok, — szávai sokmindent megtudnánk, csak azt nem, miért kell e kőlapoknak egy év után tönkremenniük ... Kicsit idébb — jelentem —, elkészült a nagy mű: a szerkesztőség sarkán már nem kell kerülgetni a nagy lyukat. Ak- nafedélkeret bebetonozva, környék leaszfaltozva, aknafedél beemelve. Csak éppen az aknafedél kicsit kisebbre sikeredett, mint a keret (vagy ez nagyobbra amannál). A hézag meg éppen elég ahhoz, hogy női cipősarok beszoruljon, hogy a jól végzett munka öröme csorbuljon. S ahhoz is elegendő, hogy valakiket valamikor újból vandál rombolásra inspiráljon. Mert a vandalizmus sok minden, máson kívül önmagával is magyarázható. Indukálható, kiváltható. S ha már építésünkben rombolók vagyunk (értsd: beépítjük a pusztulást, kispóroljuk az anyagot, figyelmetlenül mérünk, számolunk); ha úgy építünk, hogy az a munkánk következtében romlik el előbb a kelleténél, indokoltnál, akkor mi különbözteti meg a munka fogalmát a vandalizmusétól. Ha már eleve beépítjük a vandál pusztulást termékeinkbe, akkor mi marad a derék, igazi vandáloknak? Talán ők fognak majd jót, időtállót építeni? Bodó L.
