Dunántúli Napló, 1987. október (44. évfolyam, 270-300. szám)
1987-10-02 / 271. szám
1987. október 2., péntek Punomon napló 3 Ahogy ai önálló elet kezdődik... (I.) Új vezetők a felsőoktatásban Lehetőségek, szokások falun A hozomány, a kelengye még nem ment ki a divatból Dr. Ivancsics Imre A JPTE rektorhelyettese Egy talicskát toltak az országúton. rajta mindenféle holmi — ebben még nincs semmi különös. De azután, ahogy tovább nézegettem ki az ablakon, egyszercsak megjelent egy másik ember, szintén talicskával, amin mosógép volt. Majd egy harmadik, egy negyedik, s mindannyian egy közeli ház udvarába kanyarodtak be. Mindez meglehetősen régen, egy nyári péntek délután történt egy faluban, ahol éppen a nagymamámnál nyaraltam. Kérdeztem is tőle, hogy minek há.om mosógép, és hogy miért tolják-viszik ezt a rengeteg mindent abba a házba. „Hát holnap esküvő lesz, nem tudod? Hisz már tegnap óta sütnek. Amit itt eltoltak az ablak előtt, az mind a nászajándék." Te jóságos ég, gondoltam, mi mindent összehordhattak, ha csak mosógépből három van, mit fognak csinálni az ajándékokkal? Eladják? Hát jó sok ajándékot kaptak, véltem, de akkor méq elmagyarázták, amit akkoriban, kisgyerekként nem tudtam, hogy ez csak egy része, hiszen lesz még a menyasszonytánc, s akkor még ott van a menyasszony hozománya, kelengyéje — szóval nem panaszkodhatnak, hogy hogyan kezdődik önálló életük. Azóta sok minden változott. Vagy ez talán mégsem egészen igaz? A magyar nyelv értelmező szótára szerint a „hozomány” és a „kelengye” szó elavulóban van. A kelengyére ezt írja: „Ruhanemű (főleg fehérnemű), ágynemű, asztalnemű, amelyet a menyasszony, házasságkötése alkalmából rendszerint szüleitől ajándékul kap. Tágabb értelemben a hasonló alkalommal ajándékul kapott berendezési, felszerelési tárgyak összessége." No és a hozomány? Idézem ezt is: „A menyasszony ingó vagy ingatlan vagyona, amelyet férj- hezmenéskor a férj rendelkezésére bocsát, illetve amelyet a közös háztartásban a házastársak felhasználnak." A régi, hagyományos értelemben vett hozomány, kelengye valóban elavult, különösen a városi emberek életében nincs már olyan nagy szerepe. Falun azonban még ma is más a helyzet, ott még jobban őrzik ezeket a hagyományokat. De hagyományőrzéstől függetlenül valóban érdemes megnézni, hogy a társadalom különböző rétegeinél milyen cnyagi lehetőségekkel indulnak a fiatal házasok az önálló életbe, kinek mit tudnak nyújtani a kezdetben a szülők. Most első alkalommal egy faluba látogattunk, Szederkénybe, egy olyan családhoz, ahol a fiú is megnősült már, s tavaly férjhez ment a lány is. Kora délután az apát, Petz Lajost és fiát találtam otthon. Az udvaron bukkantam rájuk munka közben. A javítást abbahagyták, felmentünk a házba beszélgetni. Petz Lajos lánya tavaly, huszonegy éves korában ment férjhez, mindketten helybeliek, de Pécsett dolgoznak. A férj esztergályos, ő bolti eladó, de most éppen gyesen van. Nem a szülőknél, hanem saját házukban laknak. — A házat már ezzel a céllal, hogy a fiúk majd esküvő után odaköltözik, a másik család kezdte építeni, később azután mi is besegítettünk — mondja Petz Lajos. — Mire az esküvőre sor került, a ház teljesen készen volt, berendezve, úgyhogy mire vége lett a lakodalomnak, ők egyszerűen csak átsétáltak a saját házukba. — Ez nem mindenkinek adatik meg még falun sem. Úgyhogy ebből a szempontból ritka szerencsésnek lehet mondani a lányát. — Hát igen, mert sokan még egy darabig otthon laknak, s közben építkeznek, de előbb- utóbb szinte minden fiatal átköltözik a saját házába. — A hozomány, a kelengye mennyire hagyomány még? — Ez teljesen természetes szokásnak számít, de ma már ritkább az ajándék, inkább pénzt kapnak a fiatalok. Ez így jobb is, mert régebben bizony előfordult, hogy ugyanazt az ajándékot többektől is megkapták. Klári, a lányom, körülbelül kétszázezer forintot kapott, egyébként a fiam is. Persze emellett magától értetődik, hogy ágyneműt, törülközőt, hálószoba- vagy konyhabútort mindig kap a menyasszony a szülőktől. Még általános iskolába járt a lányom, már akkor elkezdtük gyűjtögetni számára a kelengyét, de ezt fgy csinálja mindenki a faluban. — ön is a saját házában él a családjával? - fordulok az ifjabb Petz Lajoshoz. — Nem, mi most építkezünk, a ház körülbelül két év múlva lesz készen. Én villany- szerelő vagyok, a feleségem eladó, mi is mindketten Pécsett dolgozunk, de itt szeretnénk letelepedni. Majd úgy járunk be naponta. Van egy kocsim, én amikor megnősültem, valamivel kevesebb pénzt kaptam, mint a húgom, viszont kaptam egy autót, s persze még sok más olyat, ami a háztartásban kell. Petz Lajos rakodó, a felesége takarítónő. Hogyan tudták mindezt előteremteni a gyerekeik számára? Ez csak egy módon lehetséges, sok munkával és sok lemondással. Gondolataimat igazolni látszik, amikor megszólal: — Nagyon sokat kellett mindezért dolgozni. Jó, a kertben sok minden megterem, amit nem kell megvásárolni. S hizlalásra is tartunk disznókat, a téesszel van szerződésünk. Idén már leadtunk huszonhatot, most tizenhat van itthon. Tulajdonképpen azt mondhatom, hogy kezdettől fogva erre készültünk, hogy tudjunk majd mit adni a gyerekeinknek. Nekünk nem sok jutott. Mit mondjak? 1958 óta csak háromszor vagy négyszer voltunk a feleségemmel nyaralni. Egyszer voltunk a rokonoknál az NSZK-ban; megjegyzem, ők szinte minden évben itt vannak. — Mit gondol, önök is tudják majd mindezt nyújtani a gyerekeiknek? — kérdem a házigazda fiát, de már eleve költői kérdésnek szántam, sejtvén a választ: — A, dehogy. Éppen azért építünk tetőteres házat, mint annyi fiatal, hogy legyen hol lakni a gyerekeinknek, vagyis hogy mindannyian elférjünk, mert biztos, hogyha a mi házunk elkészül, még egyet már nem tudunk építeni. — Addigra már akkora lesz úgyis a lakásgond, hogy örülnek majd a fiatalok, ha lesz elég hely, s otthon tudnak maradni — mondja az apa. Azután már az esküvőről, pontosabban a lakodalomról beszélünk, mert természetesen ennek is hagyományai vannak. Átlag háromszáz fős lakodalmakat tartanak Szederkényben, no és még sok más községben is. Klárinak, vendéglátóm lányának az esküvői vacsoráján háromszázhat- vanan voltak. Ilyenkor mór három nappal előtte sütnek, aztán az esküvő előtti napon levágtak négy disznót, azon a napon már százan ülnek a vacsoraasztalok körül. A szombati esküvőre, akik máshonnan jönnek, azokat már reggelivel várják, aztán van ebéd. uzsonna, s végül a süteményekkel együtt az ötfogásos vacsora. — Vacsorára már mindenki kifullad, de hát mit csináljunk? Ez a szokás, s ezt mindenki betartja. A vendégek, amikor elmennek, még egy kis pakkot is visznek magukkal, de még így is „hetekig" esz- szük a rengeteg maradékot. — Vegyük az átlagos háromszáz fős vacsorát. Ez körülbelül mennyibe kerül? — Hát, úgy százezer forintba. — Mondja, ön szerint, szokás vagy nem szokás, nem pazarlás ez? — Dehogynem. Tudjuk mi azt mindannyian, mindenki, akinek a házánál esküvő van. De senki sem akar alulmaradni. Csak hát ennek a költségeit is elő kell teremteni valahonnan, nemcsak az ajándékok árát. A mi korosztályunk még meg tudta csinálni valahogyan. De a mi gyerekeinkről ezt mór nemigen hiszem. Majd biztosan megváltoznak a szokások. Dücső Csilla Nyugodt, kiegyensúlyozott embernek ismertem meg az évek során dr. Ivancsics Imrét. Mostani, hosszabb beszélgetésünkkor sem változott a véleményem, csupán valami belső vibrálást éreztem minden mondatában. Olyasmit, mint ami az izzó, parázsló anyagban lehet, mielőtt lángra lobban. Most, az egyetemek mai hely zetében, különösen figyelemreméltó tulajdonságnak tűnik ez a nyugodt tettvágy. Dr. Ivancsics Imrét, a JPTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatóját, az államigazgatási-jogi tanszéki csoport docensét, július elsejével nevezte ki a művelődési miniszter a pécsi egyetem oktatási (általános) rektorhelyettesévé, három évre. Életpályájáról, szakmai tevékenységéről, egyetemi funkciójából adódó terveiről kérdeztem ebben a rövid, bemutatkozó interjúban. — Sopron megyében születtem, a soproni Berzsenyi Gimnáziumba jártam. Kistelepülésről érkező fiúként még közép- iskolás koromban sem tudtam sokat a jogi pólyáról. Remek tanáraimnak köszönhetem, hogy végül is Pécsre jelentkeztem jogot tanulni. Gyakorlatilag az egyetemi évek alatt kialakult mostani érdeklődési köröm is: Bihari, majd Száméi professzor mellett tédékázhat- tam. Tanácsi vállalatok irányítása című dolgozatomért hallgatóként kaptam különdíjat országos konferencián. 1960-tól a pécsi egyetemen oktatok. — Jelenlegi kutatási területei? — Elsősorban a helyi igazgatással, a- települések működésének, a tervezéstől a megvalósulásig tartó folyamatával foglalkozom. Ezzel szoros ösz- szefüggésben vizsgálom a ta-^ nácsi szervek intézményirányító tevékenységét és az igazgatás működési feltételeit is. — Ezek szerint, jó néhány — nemrégiben keletkezett és sokakat foglalkoztató - határozat is a vizsgálati területe. Többeket érdekelhet, milyen tapasztalatok vannak a járási hivatalok megszüntetése és az elöljáróságok létrejötte között. — Szerintem a városkörnyék nek központjukkal összehangolt fejlesztése elsődleges fontosságú napjainkban. Ugyanez vonatkozik az önálló tanácsú községek és társközségeik kapA hazai szénbányák dolgozói az év első kilenc hónapjában 16,6 millió tonna szenet termeltek, azaz 600 ezer tonnával kevesebbet az időarányos tervüknél. Az elmaradás — a Bányászati Egyesülés tájékoztatása szerint — mégsem okozott fennakadást az ellátásban. Mégpedig azért nem, mert a mélyművelésű bányaüzemek összességében a tervezettnél 70 ezer tonnával több, jó minőségű szenet adtak a lakosságnak. A külfejtések nagyrészt azért maradtak el a tervhez képest, mert csökkent a felhasználók igénye. Az energetikai szenek egyik legnagyobb vásárlójánál, a Gagarin Hőerőműnél, valamint az Oroszlányi Hőerőműnél ugyanis rekonstrukciók folynak, s emiatt több kazán nem működik. így e két vállalatnak az eddiginél kevesebb lignitre, illetve égőpalára van szüksége. A mai készletek valamennyi hazai hőerőmű teljes kapacitásához elegendőek. A vállalatok közül a mecseki és a borsodi szénbánya termelt a legegyenletesebb ütemcsolataira is. örömmel üdvözöltem az utóbbiakban létrehozott elöljáróságokat, de úgy látom, hogy pillanatnyilag nem elég széles a hatáskörük. Hiszen az ott élő embereket általában és nagyobb részt az alapvető szolgáltatások milyensége érdekli, ezekben a kérdésekben viszont a helyi elöljáróságoknak igen kevés a döntési lehetőségük. A jelenlegi helyzetet figyelembe véve pedig a ma hozott vagy elodázott döntések hosszabb ideig befolyásolhatják az adott társközségek jövőjét is. És ezzel az ott lakók is tisztában vannak. — És milyen hatásköre, milyen lehetőségei vannak egy rektorhelyettesnek? - teszem fel a kérdést, és úgy látom Ivancsics Imre várta már, hogy elővehesse jegyzeteit. Készült a beszélgetésre, szívesen osztotta meg velem a rektorhelyet- tességből adódó gondjait, örömeit. A feladatokat. — Az oktatásért, az ifjúsággal kapcsolatos kérdésekért felelős általános rektorhelyettes vagyok. így nem csoda, ha teendőim jó része manapság az új egyetemi szabályzatok alkotásával kapcsolatos ügyekkel telik. Az oktatási törvény értelmében szerencsére jelentősen nőtt az egyes egyetemek önállósága. Nem mindegv tehát, milyen régebbi rendelkezéseket hogyan módosítunk és, hogy az új lehetőségekről (áthallgatás, párhuzamos képzés stb.) miként foglalnak állást. Most az előkészítési folyamat végén különösen fontos az oktatói és a hallgatói közösségeket olyan helyzetbe hozni, úgy informálni, hogy képesek leqye- nek véleményt, javaslatokat mondani, tevékenyen részt venni az előkészítés fázisában is. — Divatos szavakkal: egyik célja tehát az intézményi demokratizmus további szélesítése? — Feltétlen. De itt mindenképpen tisztáznunk kell azt is, mit nem értünk demokrácián. Mindenekelőtt az intézmé.nyi demokrácia, a közvetlenebb beleszólási lehetőség a helyi ügyekbe nem vezethet a követelmények lazításához. Nem jelentheti azt, hogy lemondunk az igényességről. Nincs szó arról, hogy bárkinek, bármilyen véleményét elfogadjuk. Sok minden akadályozhat ben és terven felül az első háromnegyed évben. Az év végére minden bizonnyal valamennyi érintett vállalat behozza az elmaradását és így kitermelik az 1987-re a nép- gazdasági tervben előirányzott 23,3 millió tonna szenet. A mélyművelésűek 70 ezer tonnás túlteljesítésének értékét növeli, hogy azt a tavalyihoz képest kétharmaddal kevesebb szabadnapi termeléssel és 4 százalékkal kisebb létszámmal érték el. Ugyancsak kedvező eredmény, hogy az idén pedig kevesebb munkahelyi baleset történt, mint 1986 ugyanezen időszakában. A zavartalan brikettellátást az tette lehetővé, hogy Dorogon a múlt évi üzemelési gondok megoldódtak, és így mór teljes kapacitással dolgozott az új brikettgyár. A tatabányai és a nógrádi szénbányák új, gazdaságosan termelő külfejtést nyitottak. Ugyanakkor Veszprémben és Borsodban abbahagyták a termelést egy- egy, eddig ráfizetéssel üzemeltetett külfejtésen. bennünket a jogosnak ítélhető kérések teljesítésében is. Az egyetem nem függetleníthető attól a közegtől, amelyben működik.- Szeretnék példákat is hallani!- Mindenekelőtt az egyetemi oktatás tárgyi feltételeinek biztosítását látom egyre szélesedő gondnak. Műszer- és könyvtári ellátottságra gondolok elsősorban. Pillanatnyilag nehezen ugyan, de áthidalhatók ezek, viszont hosszabb távon már a következő évezred értelmiségi munkáját is veszélyeztetheti az elmaradás. A másik ügy: a közelmúltban történt oktatói béremelés nem sokat oldott a feszültségeken. Kénytelenek vagyunk elnézni, hogy oktatóink külön munkákat vállalnak a megélhetésért és így kevesebb idejük marad alapfeladatuk ellátására is. — Figyelemreméltó felvetések. Úgy gondolom viszont, hogy a képzés tartalmi részében kevesebb szerepe van a pénzügyeknek, ön szerint itt melyik területet lehetne erősíteni?- Azt tartom, hogy az egyetem fő funkciója: öt év alatt megalapozott elméleti képzést nyújtani. A gyakorlat aztán megteszi a specializálódósra szánt lépéseket. Meggyőződésem, hogy kikerülve egy állásba egyre kevesebb ideje marad a pályakezdőnek, hogy alapkérdésekben is képezze magát, ugyanakkor arra kell megoldást találnia, hogy az adott, konkrét munkahelyével kapcsolatos szakmai kérdésekbe elmélyüljön. — Tehát akkor mindenki, ak elkezdte, végezze csak el az egyetemet, aztán majd kiderül, mire lesz képes ... — Ne haragudjon, nem így gondoltam. Említettem már, hogy az igényességből nem szabad engedni. Követelni kell. Egy világos, a hallgatók és az oktatók által előre tudott, pontos feltételrendszer alapján. Nem tartom bűnnek, ha többen nem fejezik be az egyetemet, arra még a szélesedő demokratikus keretek között sem szabad kitalálni egy új fórumot, hogy a tekergőket megmentsük. Egy határon túl nem szabad engedményeket tennünk. Befejezzük a beszélgetést. Jó néhány dolgot meg akartam még kérdezni Ivancsics Imrétől. Szívesen faggattam volna részletesebben is arról, mi a véleménye úgymond a „mai fiatalokról". öt lánya van, bizonyára lett volna hozzátenni- valója a témához. Aztán áttekintve jegyzeteimet, úgy láttam a mostanig érintett, igen jelentős kérdések is picit elnagyoltan vázoltak csak ebben a rövid cikkben. Megállapodtunk, hogy rendszeresen visszatérünk az itt megfogalmazottakra. A munka folyamatban. A presztízs csaták, a sértődések, a napi harcok során derül ki, ki minek a barátja. Bozsik László Termelés terven felül is A szénbányászat háromnegyed éve Családi ház nászajándékba. Petz Lajos lányával és unokájával a fiatalok háza előtt. Fotó: Proksza László