Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-12 / 251. szám

1987. szeptember 1&, szombat Dungntmingpiö 3 Berecz János, a Politikai Bizottság tagjának válaszai a bányásznapi fórumon feltett kérdésekre A maximumot mindenkitől A Mecseki Szénbányák dolgozói aláirással levelet kapott Berecz János, a Po­litikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság titká­ra, amelyben több kérdés­re kérnek választ. A Nép- szabadság bányásznapi pécsi fórumán idő hiá­nyában erre már nem ke­rülhetett sor. A Központi Bizottság titkára a Du­nántúli Napló szerkesztő­ségét kérte fel a kérdések és az ozokra adott vála­sza ismertetésére.- Nem térek ki az e le­vélben feltett kérdések megválaszolása elöl, még akkor sem, ha némelyiket túlságosan leegyszerűsítő­nek, indulatosnak, itt-ott provokatívnak tartom, né­melyik kérdés stílusa pe­dig kísértetiesen emlékez­tet egyes szélsőségesen antikommunista nyugati propogandaközpontok szó- használatára. I Egyes vélemények szerint a Me* cseki Szénbányáknál elavultak a biztonsági berendezések. Mikor kerül sor korszerűbbekre való lecserélésükre?- A fő bányaveszélyek ér­zékelésére, mérésére és kijel­zésére szolgáló biztonsági be­rendezések fontosságuknak megfelelően a legkorszerűb­bek, megfelelnek az élen járó külföldi technikai színvonal­nak is. A bányaveszélyek előrejelzé­sére szolgáló biztonsági be­rendezéseket és módszereket a rendelkezésre álló anyagi le­hetőségek függvényében ugyancsak folyamatosan fej­lesztik. A korszerűbb berende­zések alkalmazása nemcsak a mecseki, hanem az egész ha­zai bányászatban szükséges. A kedvezőtlen mecseki bá­nyászati (geológiai) adottsá­gok miatt a biztosítás korsze­rűsítése jelenti a legtöbb gon­dot. Folyamatban van korsze­rű biztosító berendezések gya­korlati kipróbálása, haszná­latba vétele. (Az információk az Orszá­gos Bányaműszaki Felügyelő­ség vezetőjétől származnak.) A hetedik ötéves terv az inflá­ció visszaszorítását tűzte ki cél­jául, ezzel szemben az áremel­kedések egyre nőnek I Hogyan oldják fel ezt az ellentmondást?- 1986-ban a fogyasztói ár­színvonal mindössze 5,3 száza­lékkal emelkedett, miközben a bérek és keresetek az iparban 7,4 százalékkal, a bányászat­ban 6,7 százalékkal nőttek. A népgazdaság teljesítménye összességében ali” változott, a termelés és fogyasztás kö­zötti összhang megbomlott, a megnövekedett vásárlóerővel szemben az adósságállomány növekedése árán tudtunk áru­I nyugdíjakat, több millió embert nyomorba döntve? Nem ízó- gyelli magát a vázétól? — Indulatos és leegyszerűsí­tő, igazságtalan feltételezést tartalmazó kérdés. A mi tár­sadalmunk építésében „meg­fáradt öregeket" a párt soha­sem tekintette ellenségének. Ellenkezőleg: teherbíró-képes­ségünknek megfelelően —ami­kor csak lehetőség volt rá — javítottuk helyzetüket. Kétségtelen, hogy az utóbbi években a nyugdíjak reálérté­ke csökkent, ez azonban nem a párt döntéseivel volt és van összefüggésben! Sokkal inkább abból fakad, hogy alacsony a gazdasági munkánk hatékony­sága, azaz nem állítottuk elő azokat a javakat, amelyekből az eddigieknél többet tud­nánk a nyugdíjasoknak jut­tatni. Nem szabad elfeledkezni ar­ról, hogy a vállalati önálló­ság alapján, az aktív keresők nyomósára a teljesítményeket meghaladó bérnövekedés kö­vetkezett be, amelyeknek a szabályozás nem tudott gátat vetni. A teljesítmények és a fogyasztás összhangjának megbomlása is hozzájárult az áremelkedésekhez, amelyek szintén csökkentették a nyug­díjak vásárlóértékét. A probléma valóságtartal­mát elismerve, bonyolultságá­ra rámutatva vissza kell uta­sítanom azt a feltételezést, hogy „több millió embert nyo­morba" döntött volna a veze­tés és ezért szégyellnie kelle­ne magát. Lássuk a tényeket! nyugdíjasok szamanak megoszlása a nyugdíj összege szerint (1967. január 1-jai állapot) alapot teremteni. 1987-ben hasonló helyzet alakult ki, a kormány kénytelen volt egyen­súlyjavító intézkedéseket hoz­ni, csökkenteni a termelő és közösségi fogyasztást és tudo­másul venni olyan árintézke­déseket, amelyek ha utólag is, de segítik az egyensúly javítá­sát. Az infláció és az életszínvo­nal nem függ össze. Az inflá­ció persze nem kellemes, de lehet mellette jól élni. Úgy tűnik, egyelőre nem tudjuk ki­küszöbölni. Mindenesetre kor­látok között tartjuk. A munkásokon csattan ax ostor a gazdasági csődért, miért nőm vonják folelösségre azokat a hozzá nem értő vezetőket, akik elherdálták a IS milliárd dol­lárt? — A magyar gazdaságban az elmúlt időszakban valóban kedvezőtlen tendenciák jelen­tek meg, a gazdaság fejlődé­se lelassult, azonban gazda­ságunk működőképes, a gaz­dasági ágazatok jelentős ré­sze eredményesen dolgozik, nemzetközi fizetési kötelezett­ségeinknek rendre eleget te­szünk, ezt a helyzetet sok or­szág szívesen vállalná. Tehát csődről, válságról nem beszél­hetünk, de éppen a kedvezőt­len tendenciák, a belső és kül­ső egyensúly romlásának megállapítása a legfontosabb feltétele, hogy a válságot to­vábbra is elkerüljük. Adósságállományunk növe­kedése azért következett be, mert erőnkön felül védtük az elért életszínvonalat, fenntar­tottuk a gazdaságtalan, nem kellően hatékony termelést is (és ezzel a munkahelyeket védtük!), a lakosság élvezhet­te a megszokott, magas szín­vonalú áruellátást. Szó sincs arról, hogy a felvett hiteleket elherdáltuk, bár kétségtelen, hogy éppen az előzőek miatt a szükségesnél kevesebb esz­közt fordítottunk a gazdasági szerkezet korszerűsítésére. Eb­ben jelentős változás várható a következő években. Azzal is egyet lehet érteni, hogy a gazdaság valamennyi irányítási szintjére hozzáértő és a munkájukért felelősséget vállaló vezetőket kell állítani: aki a vele szemben támasz­tott követelményeknek nem fe­lel meg, attól meg kell válni. Azonban tudomásul kell venni azt is, hogy nyitott gazdaság vagyunk, termékeink döntő hányadát igen kemény piaci feltételek közepette értékesít­jük, ahol kockázatot is kell vállalni és arra is számítani kell, hogy lesznek vesztesé­geink és sikertelen fejleszté­seink, beruházásaink. Ez a piaci viszonyok törvényszerű következménye. Tartós sikerre, kibontakozásra csak akkor szá­míthatunk, ha keményen dol­gozunk, ha mindenki a maga munkahelyén a maximumot nyújtja. A munkában megfáradt örege­ket miért tekinti a párt ellen­ségnek, miért devalválják a A nyugdíj havi összege (Ft) % ezer fő ezer fő (kerekítve) 1499 kevesebb 0.7 16,1 20 1300—1999 3.4 78,2 80 2000—2499 24,0 531,9 550 1240 2500—2999 25,6 388,6 590 3000—3999 25,8 393,2 590 4000—4999 10,2 234,5 230 5000—5999 4.8 110.4 110 1060 6000—6999 2,4 55,2 60 7000— él több 3,1 71,3 70 Összesen: 100,0 2299,4 2300 2300 Költségvetési hiányra panaszko­dunk, közben indokolatlanul nagy párt- és államapparátust tartanak fenn a dolgozók élet­színvonalának terhére I Semmi szükség a munkásőrségre és a túlméretezett hadseregre, mely nem termel, csak fogyaszt I Miért nem rendeznek nemzetközi ellenőrzés mellett népszavazást, hogy megtudják a nép valódi véleményét a pénzpocsékolás* ró!?- Ahhoz nem kell népsza­vazást rendezni, hogy tudjuk: a pénzpocsékolás hiba. Az a felismerés sem új, hogy a szükségesnél valószínűleg na­gyobb a pórt- és államappa­rátus. Az úgynevezett „nem termelő területek" mindegyi­kén - a párt határozata nyo­mán! — folyik az átszervezés, ésszerűsítés. A pórtapparótus- ban is. A munka állásáról tá­jékozódott augusztus 4-én a Politikai Bizottság. Általános elv: ahogy csök­ken a döntések centralizáció­ja, úgy kell csökkennie a köz­ponti apparátusok létszámá­nak. Mivel pedig minden ko­rábbinál határozottabb a tö­rekvésünk, hogy növekedienaz önállóság és az öntevékeny­ség, ezért az irányító appará­tusok csökkentésének politikai feltételei is reálisabbak, mint eddig. Az irányító apparátus nem felesleges. Egyetlen modern társadalom sem létezhet szak­képzett és iái szervezett „bü­rokrácia” nélkül. Az ilyen „nem termelők" munkája nélkül nem folyhatna termelés sem. Persze, hogy jó lenne, ha nem lenne szükség a fegyve­res erőkre, testületekre. A nemzetközi politikai helyzet miatt sokáig szükség lesz ró­juk még, a világméretű teljes leszerelésig. Politikai és katonai szövet­ségeseink a velünk azonos ideológiát valló, azonos társa­dalmi berendezkedésű környe­ző szocialista országok. A vé­delmi közösségben kötelezett­ségeink vannak, amelyeknek — az ország lehetőségeihez mér­ten - eleget teszünk. Hadseregünk nem túlmére­tezett, de korszerű hadsereg, s nem csak fogyaszt. Katonák tízezrei dolgoznak népgazda­sági feladatok végrehajtásán, de a hadsereg emberformáló, nevelő feladatokat is ellát. Évente sok ezer fiatal szerez iskolai végzettséget, a polgári életben is hasznosítható szak­mát - a haza, a szocializmus védelmére való felkészülésen túl is. Politikai vakság vagy ezzel is párosuló rosszindulat kell ahhoz, hogy valaki ne vegyen tudomást azokról az erőfeszí­tésekről, amelyeket szövetsé­geseinkkel közösen a diplo­mácia, a békemozgalmak esz­közeivel teszünk azért, hogy legalább fokozatosan csök­kenjenek a fegyverkezésnek az emberiséget sújtó terhei. Miért volt kéiedelmos a leg­utóbbi személyi változásokkal kapcsolatos tájékoztatás, miért kellett ellenséget rádióadóktól értesülni az eseményekről? — Az MSZMP Központi Bi­zottságának júliusi ülésén nagy horderejű személyi változások­ról tanácskozott a testület. Olyan kérdésekben, amelyek a Központi Bizottság hatásköré­be tartoznak (a párt főtitkár­partnerek lépnek fel egymás mellett. Ezzel együtt is gyorsí­tani akarjuk a tájékoztatást. A jövőben o csak pártfunkció­kat érintő döntéseket azonnal nyilvánosságra hozzuk. I Miért szegényednek el sorra a szocialista országok, miközben az el nem kötelezett Ausztria és Finnország egyre gazdagabb lesz? — Hozhatnánk igencsak el­kötelezett országokat, például akár tőkés, akár szocialista szövetségi rendszerből, ame­lyek nálunk, de még a két em­lített „el nem kötelezettnél" is kiegyensúlyozottabban fejlő­dött. A kérdés azt sugallja, hogy az el nem kötelezettség oz, ami „hoz a konyhára”. Ez a logika összekeveri a jelen- séaet a lényeggel. Tudjuk, Marx a szocializmus győzelmét a világ gazdasági­lag fejlettebb részén várta. S Lenin a forradalom győzel­me után is azt jövendölte, hogy idővel a társadalmi és nazdasági fejlettség összhang­ba kerül. A szocialista orszá­gok többsége elmaradott gaz­daságot örökölt, s az új rend­szer valóban gyorsító hatással volt ezeknek az országoknak a gazdasági fejlődésére. Ez a gyorsító hatás az utóbbi esz­tendőkben lefékeződött, ami részben annak tudható be, hogy a szocializmussal kap­csolatos felfogásunk túlzottan merev volt, nem aknázta ki, nem mozgósította eléggé a rendelkezésre álló emberi és anyagi erőforrásokat. Voltok egyéb okok is. Az utóbbi évtizedben jelentős át­rendeződés ment végbe a vi­lággazdaságban, szinte min­denütt — a politikai rendszer­re való tekintet nélkül — le­lassult a növekedés, számos országban mutatkoztak az új helyzethez való alkalmazkodás nehézségei. A gazdagabb, fej­Minden Országnak olyan mechanizmust kell alkalmaz­nia gazdasága működtetésére, amely adottságainak legin­kább megfelel. (Zárójelben megjegyezve: az NDK sikerei­nek egy része abból adódik, hogy a „belnémet" kereskede­lem révén félig-meddlg tagja az EGK-nak.) Valamennyi szocialista or­szág jelentős erőfeszítéseket tesz a lakásellátás javítása ér­dekében, azonban az erre a célra fordítható összegek csak a gazdasági teljesítményével arányban nőhetnek. A lakáshelyzet megoldása érdekében mi is jelentős erő­feszítéseket tettünk és teszünk. Továbbra is napirenden van a lakáshozjutás, a támogatás rendszerének felülvizsgálata, különösen a fiatalok otthon- teremtésének segítése. A fia­talok igényeit csak többlép­csős, a családnagysághoz iga­zodó lakáshozjuttatással lehet megoldani, kezdetben szeré­nyebb megoldással is be kell érni. A KISZ éppen a fiatalok érdekében aktív részt vállalt a lakásgazdálkodás fejlesztésé­nek kidolgozásában. Vógüt, de nem utolsósorban, ha a pórt és a kormány olyan biz­tos, hogy élvezi a nép bizal­mát, miért nem rendeznek nem­zetközi ellenőrzés mellett sza­bad választásokat? — Nálunk népi hatalom van. Ennek a garanciája a rendszer működési elveiben rejlik. Azt, hogy az Alkotmányban rögzí­tett politikai mechanizmust mi­lyen személyek működtessék a döntéshozatal különböző szint­jein, mi nem félünk időről idő­re a nép ítéletére bízni. A mi választási rendszerünk egyike a legdemokratikusab- baknak. Bárki fölkerülhet a je­lölőlistára, akit a jelölőgyűlé­seken résztvevők több mint fe­le erre alkalmasnak tart, s a helyettese, a Központi Bizott­ság titkárai, a Politikai Bizott­ság tagjai) határozatot ho­zott, s ajánlásokat fogadott el más vezető tisztségek (a Mi­nisztertanács elnöke, elnökhe­lyettese, a Budapesti Párt- bizottság első titkára) betölté­sére. Ezek természetesen csu­pán javaslatok voltak, ame­lyek akkor váltak döntéssé, amikor az illetékes testületek ezeket jóváhagyták. Ezek a változások tehát két lépcsőben zajlottak le. Nem lett volna helyes akkor hírt ad­ni róluk, amikor csupán az ajánlások fogalmazódtak meg. (Esküvő előtt nem hívjuk ve- jünknek a lányunk jövendőbe­lijét.) Ahogy az Országgyűlés, s a Budapesti Pártbizottság döntött, késedelem nélkül min­den nyilvánosságra került. Más helyzetben volt a SZER. Mivel semmilyen fele­lősséget nem érez sem a hall­gatókkal, sem a magyar tár­sadalommal szemben, azonnal mindent hírül adhat. Fair, egyenlő esélyű verseny csak olyan esetben képzelhető' el, amikor azonos felelősségű lettebb országok számára ezek a nehézségek könnyebben le- győzhetők. Az úgynevezett el nem köte­lezett országok döntő többsé­ge is jelentős nehézségekkel küzd, amelyek pedig alkal­mazkodni tudtak, azoknál sem ment ez „érzéstelenítéssel", fe­szültségek nélkül. Az el nem kötelezett orszáaok mozgalmá­nak egyébként tagja Jugoszlá­via és Kuba is. Az NDK-ban és Csehszlovákjá­ban nem volt új gazodsógi me­chanizmus, mégis magasabb az életszínvonal, mint nálunk. A lokáskérdést is az állam oldot­ta meg az NDK-ban, miközben nálunk illúzióvá válik a fiatalok reménye a lakáshoz jutáshoz. Mi az oka ennek?- A szocialista országok kö­zött is vannak jelentős fejlett­ségi különbségek, amelyek jó­részt az eltérő történelmi fej­lődésre vezethetők vissza. Az NDK és Csehszlovákia is Euró­pa gazdaságilag fejlettebb ré­giójához tartozott. A fejlettsé­gi különbség a szocializmus építésének éveiben köztünk és a két ország között csökkent. gyűlések bármely résztvevője tehet ilyen javaslatot. Szabad egy olyan pártra, amely egy ilyen választási rendszert párt­fogol, azt mondani, hogy tart az emberek ítéletétől? Mi éppen azt szeretnénk, ha az emberek előtt minél gyak­rabban és minél közvetleneb­bül méretne meg a politika és azt képviselő személyek is. Er­re irányulnak a politikai rend­szer továbbfejlesztését célzó törekvéseink is. Politikai infantilizmus volna egy szuverén, konszolidált or­szágban „nemzetközi ellenőr­zést" kérni. A mi ügyeinkben magunk vagyunk illetékesek. Kontroll persze létezik, hiszen a világ közvéleménye figyel. Legutóbb is több ezer nyugati sajtóorgánum küldte el tudó­sítóját Magyarországra a vá­lasztások idején, s többségük őszinte elismeréssel, gyakran meglepve méltatta az új vá­lasztási rendszerünk, társadal­munk növekvő demokratizmu­sát, népünk világos, a politika mellett elkötelezett állásfogla­lását. De a legfőbb kontroll maga a magyar nép. A bányásznapi fórum közönsége

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents