Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-27 / 266. szám
Húzatással már tíz másodperc alatt Magyarország leggyorsabbja: Kovács Attila Szekszárdról a római olimpiai stadion döntőjébe A rossz nyelvek szerint már évtizede „befeketedett a fehérbőrű atlétáknak a világversenyek sprintdöntői fölött az ég. Igaz, ami igaz, ezúttal az atléták körében érte utol az élet a közmondást, mivel a 100, 200 és a 400 méteres vágtaszámok férfi döntőiben ma már olyan ritka a fehérbőrű versenyző, mint a fehér holló. Nos, egy ilyen kivételes ember volt a közelmúltban Rómában megrendezett 2. atlétikai világbajnokság 100 méteres fináléjában a magyar Kovács Attila, aki az 5. helyen végezve, atlétaválogatottunk legjobb helyezését érte el az olimpiai stadionban. S mivel rajta kívül csupán a mögötte végzett szovjet Brizgin volt fehér bőrű, a hírek szerint o tudósok azonnal megkezdték a két sportoló családfájának genetikai vizsgálatát. Kovács Attila, éppen a római világbajnokságon elért nagyszerű eredményével ünnepelhette 27. születésnapját. A magyar fiú ugyanis 1960. szeptember 2-án látta meg a napvilágot a Szekszárd melletti Szedresen.- Kovács Attilára már Szek- szárdon felfigyeltek a sportág szakemberei. Egy középiskolás bajnokságon tűnt fel, s mór akkor éreztük: nem mindennapi tehetséggel állunk szemben. A magam részéről többször is megpróbáltam rábeszélni, hogy változtasson klubot, vagyis a Szekszárdi Dózsából igazoljon a PMSC-hez. Ö azonban a fővárost választotta ... — emlékezett vissza a jó fél évtizeddel előbb történtekre dr. Harsányi László, a PMSC atlétikai szakosztályának vezetője.- Valóban szó volt róla, hogy váltsak klubszínt — egészítette ki az információt Kovács Attila. - Sokat töprengtem, végül is a jobb körülményeket biztositó Újpest mellett döntöttem. Nem beszélve arról, hogy így csak helyszínt, klubszínt nem kellett változtatnom. Megmaradtam lila-fehérben. Persre, mindez csak körítés. Tény, hogy összehasonlíthatatlanul jobb körülmények közé kerültem itt Újpesten, mint voltam Szekszárdon vagy ha Pécsre költözöm.- A klubváltást mindjárt országos csúccsal hálálta meg...- Valóban ugrásszerű fejlődést értem el, mivel az 1983. decemberi klubváltás után közel egy évvel, 1984. augusztus 17-én 10.18-ra javítottam Kiss 1983 júliusában futott 10.26-ját.- Milyen versenyzőnek ismerte meg Kovács Attilát, amikor „bevette" az újpesti különítményébe? - kérdeztük dr. Oros Ferencet, a Testnevelési Főiskola tanárát, aki egyben a lila-fehér vágtázok mestere.- Attila adottságai valamennyiünk előtt ismertek voltak. Csupán az volt a kérdés, hogy miként lehet majd őt hatékonyabb munkára szorítani. Az az igazság, hogy egy kicsit lusta volt... Aztán kiderült: hallatlanul hasznos versenyzői tulajdonságokkal rendelkezik. Az első, hogy nyerő típus! No és az sem elhanyagolható körülmény, sőt, ritka jó tulajdonsága, hogy amire képes, azt mindig hozza is.- Mindezek után számitott-e a római nagy „kiugrásra"?- Az eredmény benne volt. Bizonyítja ezt az augusztus 20- án Miskolcon rendezett országos bajnokságon elért új országos csúcsa is, a 10,09 másodperc. Arra azonban, hogy ezzel az eredménnyel mire mehet majd a világbajnokságon, aligha tippelt volna bárki. Sokan hitetlenül fogadták a miskolci eredményt, s most ahogy összehasonlítjuk az eredményeket, kiderül: a miskolci eredménnyel is legfeljebb egy hely- lyel végezhetett volna előbbre. No, persze a körülmények mások voltak.- Mivel voltak képesek Attilából kicsikarni ezt az eredményt és lehet-e tovább húzni a srólot?- Sokat nyomott a latban, hogy közel két hónapon át zavarmentes volt a felkészülés, no és az is, hogy Nagy Pista' személyében inspiráló edzőtársra lelt. Valósággal spannol- ja egymást a két fiú. Ami pedig a jövőt illeti: az úgynevezett „húzatásos" módszerrel edzésen sikerült már 9,28 alatt megtenni a 100 métert... Géphúzatóssal tehát már 10 mp alatt fut!- S mit szól mindehhez az igazi atlétaéletét csak 19 éves korában kezdő, 182 centiméter magasra nőtt, leggyorsabb magyar?- A mostani hétvégét a svájci Lausanne-ban verseny- zem, aztán szünet következik. Valószínű, kihagyom a fedettpályás versenyeket és teljes erőmmel a szöuli olimpiára készülök. A kívülálló számára elképzelhetetlen volt a római olimpiai stadion légköre, szeretnék ott lenni az olimpiai döntőben is. Kapu László Labdarúgó NB III. Dombóvári VMSE—Siklósi Tenkes 2-1 (0-0). Dombóvár, 250 néző. V.: Fogta. Dombóvár! Bien — Vészi, Banai, Mács, Péter — Zsuró, Magyar, úr-' bán — Kovács (Bencze), Iván, Jakab. E.: Tresch Ferenc. Siklós: Szlovák - Molnár, Szabó, Burai, Mim — Petrétei, Kovács, Bíró, Kolompár — Keresztes (Weinert), Szrimácz. E.: Botos Antal. A végig küzdelmes, de csak közepes színvonalú mérkőzésen a sírból hozta visz- sza a két pontot a hazai együttes. A mezőnyben kulturáltabban játszó vendégcsapat súlyos védelmi hibából vesztett. G.: Zsuró, Jakab, III. Bíró. Mohácsi Új Barázda Tsz SE— Honvéd Táncsics SE 2-1 (0-0). Kaposvár, 1000 néző. V.: Ősz- termajer. Mohács: Antal — Kó- fiás, Rumszauer, Óbert, Katona — Ratting, Hrotkó, Ambrus — Martina, dr. Papp, Bendes (Kovács). Edző: Bőzsöny János. Táncsics: Bita (Udvarácz) — Becker, Virágosi, Kása, Nagy- Takács (Szalai), Uhrik, Bruder — Kádár, Miovecz, Horváth. Edző: Köves László. Az 55. percben Bendes 30 méterről bevette Bita kapuját, majd 10 perc múlva Kófiás a 16-os sarkáról indított ívelését nézte el a kaposvári kapus. A hazaiak a 85. percben szépítettek, amikor Kádár a 16-os- ról ívelt a késlekedőén felálló sorfal mellett a mohácsi hálóba. A mindvégig támadó hazaiak éJIen szerencsével nyert a tabella vezetője. Megyebajnokság Pécsi Zsolnay-Szigetvár 2-1 (1-0). Porcelángyári pálya, 150 néző. V.: Botló. A több helyzetet kidolgozó hazai együttes megérdemelten nyert. G.: Szin- ger (11-esből), Szegvári, ill. Kiss. Pécsi Gázmű-Harkány 3-1 (1-0). Hőerőmű pálya, 100 néző. V.: Kulcsár. A játék képe alapján a hazaiak nagyobb arányban is győzhettek volna. G.: Kiss, Lajos, Takács, ill. Balogh. ' tlnnen at za I ciccsgfszcoi nilétőfcnöl 'v. Műanyag borítású pályát avattak A Dunánfúl egyik ufánpóHásbázisa Az atlétika zalaegerszegi barátai ünnepelnek: szeptember 26-án, szombaton délután olyan pályát avattak a zalai megyeszékhelyen, amilyenről néhány éve még álmodni sem mertek. Göcsej fővárosa évtizedek óta híres utánpótlás-neveléséről. Nemcsak az oly népr szerű labdajátékokban, mint a labdarúgás, kosárlabda és röplabda jutottak el zcloegersze- giek a válogatottba, hanem atlétikában is: a sportok királynőjének udvartartásába számos egerszegi versenyző került az elmúlt években. Hogy milyen volt a kezdet? Erre lózsa Iván helybeli látsze- rész, lelkes atlétabarát, a városi szövetség tagjának visszaemlékezéséből alkothatunk képet : ) ,,Az 1930-as évek közepén, egy forró nyári délutánon két iparossegéd, Feili Gyula fodrász és Farkas Ferenc órás szinte egyszerre tette le a szerszámot, hogy elinduljanak a városi atlétikai pályára, készülni az első atlétikai versenyre. Feili Gyula középtávfutó volt, majd edzősködött, a felszabadulás utón pedig jelentős érdemeket szerzett a sportág fellendítésében. Farkas Ferenc vágtázó és rúdugró 1936-ban bambuszrúddal elért 360 cm-es eredménye még ma is megyei rekord." Teltek az évek, s szép számmal kerültek ki a kiváló atléták a lelkes, hozzáértő edzők keze alól. Elég, ha Rozsnyói Sándor nevét említjük, aki a 3000 méteres akadályfutásban, 8,35,2 perces idővel világcsúcsot ért el, a melbourne-i olimpián pedig ezüstérmet szerzett. Ugyancsak részt vett az Ausztráliában rendezett olimpián lakablly Sándor, aki ma testnevelőként és edzőként tevékenykedik Zalaegerszegen. Új idők jöttek, színre léptek az új generáció jeles képviselői. Kevés atlétanő volt vidékről annyiszor válogatott, mint a gátfutó Balogh Katalin. A férfiaknál a sprinter Szakoly István húzhatta magára a felnőtt válogatott címeres mezét. Szakáiy Istvánból közben tréner lett, immár 15 éve a ZTE atlétikai szakosztályának vezetőedzője. Keze alatt bontakozott ki többek között kevés nemzetközi klasszisú atlétáink egyike, a gátfutó Bakos György. A Zalaegerszegen folyó kiváló utánpótlás-nevelő munkának azonban csak ritkán élvezte gyümölcsét a klub, hiszen a fiatalok többsége az érettségit követően, továbbtanulás miatt elkerült Zalából. A diploma megszerzése után kevesen tértek vissza, hiszen új klubjukban lényegesen kedvezőbb körülmények között edzhettek, versenyezhettek. Az elvándorlási folyamat az elmúlt években felerősödött. Az országban egyre több helyen épült korszerű, műanyag borítású pálya, ezzel szemben a zalai megye- székhelyen nem -javult a létesítmények állapota. A mostoha körülmények ellenére mégis a Dunántúl egyik utánpótlásbázisa lett a ZTE atlétikai szakosztálya. Hogyan lehetne megtartani, visszacsalogatni a fiatalokat? - töprengett válaszra várva Szakály István vezetőedző és dr. Balogh Miklós, a szakosztály társadalmi elnöke. A válasz nem volt komplikált: megfelelő edzési és versenyzési körülményeket kell teremteni a fiataloknak. Az atlétika két lelkes híve nem ismert fáradtságot; sok helyen kilincseltek, sok emberrel ismertették meg elképzelésüket. Szerencsére azokon a fórumokon, ahol segíteni is tudtak, nem találtak süket fülekre; a Magyar Atlétikai Szövetség, valamint a megyei vezetők támogatását állították az ügy mögé. 1987 tavaszán kezdődött a munka a Sport utcai pályán. Az alépítmény kivitelezője, a Zalaegerszegi Közúti Építő Vállalat gyors és pontos munkát végzett. Ugyanez mondható el a Taurusról és a Sportinvest- ről, a pálya műanyag borítását végző két vállalatról is. A jelentős társadalmi összefogással, viszonylag alacsony költséggel (10 millió forint) készült korszerű pályaavatójára már nagyon vártak a ZTE országos felnőtt, junior, ifjúsági és serdülő bajnok, válogatott atlétái. Ekler Elemér / Még egyszer a lferebes-ügyről Nehezen ülnek el a Verebes-ügy hullámai. A szurkolók egy része még mindig kardoskodik a mágus az lett, egy rész viszont — akik nehezebben viselték az edző magabiztosságát — kifejezetten örülnek újabb kudarcainak. A héten kollégáimmal együtt többször is kaptunk olyan telefonhívást, melyben azt kifogásolták, miért nem marasztaltuk el a válogatottat a varsói vereségért. Az volt a telefonálók véleménye, hogy Garami a vereség ellenére jobb kritikát kapott, mint Verebes, amikor nyert. A beszélgetések a telefonálók részéről általában azzal zárultak, igenis az újságírók teszik tönkre Verebest, és most már, hogy nem ő a szövetségi kapitány, egyáltalán nincsenek jobb eredményeink. Valóban, nem nyert a válogatott azóta, amióta nem nem Verebes a kapitány, de a játékra, az igyekezetre nem lehet panasz, csak sajnos ezúttal elpártolt mellőlünk a szerencse. Ezért pedig nem lehet elmarasztalni az új szövetségi kapitányt, a jó játékért pedig nyilvánvalóan jogos a dicséret. Nem akarom mindenáron a mundér becsületét védeni, de ha egy labdarúgó szövetségi kapitányt megbuktat a sajtó, akkor az valóban nem odavaló. Számos más kapitánynak volt már nézeteltérése az újságírókkal, a kritikák miatt, de ha végül is az eredmények hosszú távon őt igazolták, akkor azt a sajtó is elismerte, a korábbi viták ellenére. Különben is nincs olyan sportújságíró, aki ne óhajtaná legalább úgy a sikert, mint az edző vagy q sportoló, hiszen a győzelem- ' ről hálásabb feladat írni. Verebes őstehetség, ez elvitathatatlan, megjelenése nem egy helyen kavarta fel az állóvizet, voltak nagyszerű eredményei. A tehetségére vall az is, hogy most kitűnően ráérzett a helyzetre, mágus rájött arra, hogy az általa felfújt játékosok teljesítménye tovább nem fokozható, mi több, leszálló ágba kerültek és ő máris vette a kalapját. A válogatott gerincét adó MTK-VM a bajnokságban súlyos vereségeket szenvedett, és várható volt, hogy a válogatottra is hasonló sors vár. A szakvezető tudta, a csúcson kell abbahagyni, és akkor még évekig hivatkozhat a korábbi sikerekre. Ezt teszik most leghűségesebb hívei is, akik azok fejét követelik, akik miatt — szerintük — Verebesnek mennie kellett. Arról viszont megfeledkeznek, hogy az edző hagyta cserben a csapatát, holott az íratlan szabály az, hogy a kapitány utolsóként hagyja el a bajba jutott hajót. S ha mór szóba jöttek a felfújt játékosok, akkor megkérdezem: tudnak olyan labdarúgót mondani, akit fiatalon fedezett fel Verebes és válogatottat nevelt belőle? Kapásból nehéz erre válaszolni, alaposan utána kellene nézni az évkönyvekben. De ne fáradjanak, nem találnak ilyen labdarúgót. A mester módszere az volt, hogy kiöregedőfélben lévő játékosokat, akik többsége valamiért sértett is volt, az utolsó nagy kereseti lehetőség reményében újból csatasorba állított. Nem vitás, ehhez is kell edzői tehetség, de ez a módszer csak ideig-óráig garantálja az eredményeket. Jó, elfogadom, ez is eredmény, de utána következik a zuhanás. Gondoljanak csak a Rába elmúlt évi szereplésére. Ez a módszer egy kissé hazárdírozó. Mert lehet tizenkilencre alsót húzni, de ha nem sikerül, akkor gond van. És ilyenkor másban keresni hibát nem éppen tisztességes. 5. Bielefeld-Blau-Weiss 90. Tipp: x, 1. 6. Wattenscheid— St. Pauli. Tipp: 1. x. 7. Fortuna Köln-Saarbrücken. Tipp: 1. 8. Avellino—Napoli. Tipp: x. 9. Torino—Internationale. Tipp: x, 1. 10. Verona-Juventus. Tipp: x, 1. 11. Messina—Udinese. Tipp: 2, x. 12. Modena—Lazio. Tipp: x. 13. Parma—Atalanta. Tipp: xf 2.-f 1.: 14. Pécsi MSC—MTK-VM. Tipp: x. A 40. játékhét to- tótippjeit Dárdai Ferenc. tanár, mohácsi lakos, a mohácsi totózó törzstagja állította össze. A 40. játékhét tipp- jei: 1. Vasas—Ú. Dózsa. Tipp: 1, x. 2. Békéscsaba—Ferencváros. Tipp: x, 1. 3. Nürnberg—1. FC Köln. Tipp: 1, x. 4. FC Homburg—Bremen. Tipp: x, 2. A MECSEKI ÉRCBÁNYÁSZATI VÁLLALAT (Központ) pénzügyi osztályára felvételt hirdet középiskolai végzettséggel és gyakorlattal rendelkező gépkönyvelő számára JELENTKEZNI LEHET: a vállalat személyzeti és oktatási osztályán személyesen, vagy a 13-398-as telefonszámon. vasömapi 7 Az egerszegi atlétika egyik büszkesége: Ács Judit 200 méteres síkfutásban nyert országos felnőtt bajnokságot 1987- ben. Kiss Ferenc felvétele
