Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-27 / 266. szám

Idősek klubjának avatása, baráti köri találkozó Bükkösdi Józsefék családi házában a halászlét főzték, a szomszédban a rétest sütöt­ték, hordták, vitték a széke­ket, poharakat, tányérokat, s akinek akadt néhány szabad perce kiment drukkolni a tekepályára, ahol a helybeliek és az elszármazottak verse­nye folyt. Zsongott tegnap Alsómocsolód, — Mágocs társközsége —, ez a megye­határ szélén, csodálatos kör­nyezetben fekvő kis település. Mindenkinek vendégei voltak, rokonok, és valamikor elköl­tözött ismerősök, örültek az itt lakók és az ide látoga­tók, hiszen egy újabb intéz­ménnyel gazdagodott a lakó­helyük és ismét összejöttek a baráti kör tagjai, hogy megbeszéljék a további közös dolgaikat. Népünnepély Alsómocsoládon Idősek klubját avattak teg­nap itt, méghozzá szokatla­nul sok fiatal résztvevő je­lenlétében. A zsúfolásig meg­telt teremben ugyanis ott vol­tak mindazok, akik kétkezi munkájukkal segítették a több mint egymillió forintért kiala­kított húsz személyes klubot, melyet a mágocsi tanács lé­tesített. A baráti kör tagjai ötszáz társadalmi munkaórát dolgoztak itt és ők voltak az első ajándékozók is. Dr. Pan­dúr József, Pécsett lakó egye­temi docens a községet és környékét ábrázoló festmé­nyeit, illetve több olyan fény­képet ajándékozott a klub­nak, amelyek egy 1896-ban megjelent baranyai monográ­fia illusztrációi. Annak ide­jén Zelesny Károly neves fo­tós készítette ezeket a hegy­háti felvételeket. Az iskolá­sok fényképén a legalsó sor­ban balról az ötödik kisfiú dr. Pandúr József édesapja... Kézről kézre jártak a képek és a festmények a Budapest­ről, Pécsről, Szekszárdról, Komlóról, Dombóvárról é.s más településekről érkezett, elszármazott és helyben lakó baráti kör tagjai között. Min­denkinek akadt olyan em­léke, amelyet pont ezek az alkotások juttattak eszébe ... Délután pedig megegyeztek, hogy a baráti kör — a közös pénzükön — egy színes televí­ziót vásárol a klubnak. Akiket tegnap meleg sza­vakkal, virággal műsorral kö­szöntöttek, akikért a klubot lét­rehozták nagyon örültek. El­mentek a teke- és sportver­senyre, a délutáni térzenére és az esti bálba is. Hétfőtől szombatig pedig mindennap a közös, második otthonukban találkozhatnak. Étkezésükről helyben gondoskodnak, miveJ az alsómocsoládi a megye első, saját konyhás idősek klubja. T. É. • • Ünnepelt — rongyos ruhában 75 éves egy városjelkép Katonai eskütétel a Petőfi laktanyában Rengeteg szülő, hozzátarto­zó, ismerős volt jelen tegnap délelőtt a pécsi Petőfi lakta­nyában azon az ünnepségen, melyen az augusztusban a Magyar Néphadsereg pécsi egységéhez bevonult fiatalok tettek katonai esküt. Az elöl­járó fogadása után a Him­nusz hangjai csendültek fel, majd Páka Ferenc alezredes üdvözölte a felsorakozott kato­nákat. Ezután Érsek Sándor al­ezredes köszöntötte az újonco­kat, a vendégeket. A Katonai eskü című vers elmondását kö­vetően - a szavalat közben Er­kel: Bánk bán című operá­jának Hazám, hazám . . . áriá­ja hangzott el — Tóth Péter honvéd lépett a mikrofonhoz, s édesanyja, menyasszonya társaságában a Szózat hang­jai mellett mondta el az eskü szövegét, amit társai megis­mételtek. Páka Ferenc alezredes a parancsnoki beszédében hang­súlyozta, hogy a mai naptól a most esküt tett katonák helytállásától, az esküben fog­laltak megtartásától, jó mun­kájuktól is függ, hogy a nagy anyagi áldozatokkal előterem­tett korszerű harci-technikai eszközök valóban jól szolgál­ják majd hazánk védelmi ké­pességét. A szülőkhöz, hozzá­tartozókhoz szólva kiemelte, hogy az egy hónapja bevo­nult újoncok tanúbizonyságát adták, készek és képesek lesz­nek parancsnokaik irányításá­val fegyelmezett, jól képzett katonákká válni. Beszédének végén Páka alezredes azt kér­te a honvédektől, hogy az es­kü szavát és szellemét követ­ve legyenek a szocialista ha­za hű védelmezői, a szülő­földet, a népet szerető, pél­damutató katonák. A katonai esküt tett társai nevében Csepregi Tamás hon­véd tett ígéretet, hogy becsü­letesen és tisztességesen helytállnak sorkatonai szolgá­latuk ideje alatt, majd Paiger István, a KISZ Baranya Me­gyei Bizottságának titkára kö­szöntötte az esküt tett fiata­lokat. Az ünnepség díszme­nettel zárult. R. N. * A város utcáit járó katona­zenekar ébresztette a lakos­ságot reggel Kaposvárott, egy­ben zenés meghívóval invi­tálva a helybelieket a katonai eskütételre. A helyőrség újon­cai tíz órakor sorakoztak fel oz ünnepi díszbe öltöztetett főtéren. Az eskütételen Pintér Sándor honvéd szavait társai a Szózat hangjainak kísére­tében ismételték meg. Az es­kü után Gyurica Béla vezér­őrnagy, a magasabb egység parancsnoka és Gyenesei Ist­ván, Somogy megye tanácsá­nak elnöke szólt az esküt tett katonafiatalokhoz. Az ünnep­ség fegyelmezett díszmenettel zárult. Tervez, bírál, tanácsot ad a főépítész Az idei évtől kezdődően ha­zánkban már nemcsak a vá­rosok, nagyobb települések, hanem nagyközségek, községek is lehetőséget kaptak arra, hogy építész szakembert alkal­mazzanak a lakott területek formálására, környezetük minél ízlésesebb és célszerűbb ala­kítására. A Dunaföldvári Nagyközsé­gi Tanács gyorsan élt is a le­hetőséggel. Nándori Klárát, az Országos Műemléki Felügyelő­ség építéstervezőjét februártól kérték fel a nagyközségi fő­építész tisztének betöltésére.- Már korábban, évekkel ezelőtt is dolgoztam Dunaföld- vóron. Annak idején én ké­szítettem a Vár étterem és az öregtorony helyreállításának tervét, de a szabadtéri szín­pad kialakításában is segítet­tem. Nem volt «idegen tehát számomra a település. A mos­tani megbízatáshoz azonban lényegesen alaposabb helyis­meret szükséges. Ezt kell meg­szereznem mielőbb - mondta találkozásunkkor Nándori Klá­ra. A legsürgősebb feladat egyelőre a település új ren­dezési tervének elkészítése. Du- naföldvár évről évre gyarapo­dik, sokan szeretnének építkez­Elárulok egy titkot. Amikor Szepesi György, az egykori* jeles sportriporter, bonni tu­dósító és az MLSZ főnöke nemrégiben a Dunántúli Napló szerkesztőségében járt, megkereste a 40 évvel ezelőtti pécsi—baranyai rá­diós nap emlékeit. Fénymá­soltattuk neki, mert látszott, hogy örülve-elérzékenyülve vette tudomásul, hogy ő, a legrégebbi mai rádiós, már 40 évvel ezelőtt is alkotott valamit Pécsről. Most, hogy újra baranyai napok vannak a Magyar Rá­dióban, tegnap az eddigi legszélesebb kínálat hang­zott el a megye életéről. A Petőfi adót, leszámítva a meccsközvetítést, félig-med- dig egész délutánra kibérel­hette a megye. Igen, az egész délelőtt kezdődött már, a Tömeg­sportnap Baranyában című adással. Talán elmondha­tom, hogy azért tetszett ez a ni. Az egységes, a település szerkezetét, adottságait, közle­kedési sajátosságait figyelem­be vevő koncepció hiányában pzonban mindenki a saját íz­lése szerint építkezik. Ez hosz- szú időre elcsúfíthatja a nagy­község arcát. Ezért fontos a jó rendezési terv. Jelenleg a Dél-dunántúli Ter­vező Vállalat szakemberei dol­goznak az új rendezési ter­ven. Az én feladatom a ké­szülő terv, valamint a most folyamatban lévő építkezések véleményezése és a tanács­adás. Elveim szerint a hagyo­mányőrzésre nagyobb hang­súlyt kellene fektetni, fontos lenne, hogy a település koráb­ban kialakult arculata a jövő­műsor és a délutáni folytatás is, mert a két riporter, akik úgymond „lerándultak" vi­dékre, pontosan ráéreztek, néha akaratlanul is beletra- fáltak a lényegbe. A Magyar Ifjúság Kupa Pécs városi elő­döntőiről közvetítettek elő­ször. Óriási siker az akció Baranyában, még nagyobb is lehetne, ha jobb lett volna a propaganda és ha nem a hi­vatalos, a nemrégiben meg­alakult diáksportkörökre, ha­nem az informális, lakóterü­leti közösségre alapoztak volna, tudtuk meg. Nekem nagyon tetszettek a szóviccre alapuló csapatne­vek, azért is, mert a törődést bizonyították: Dinamókus, ben is megmaradjon. A terv megvalósulásának egyik része a régi házak és a műemlék- épületek megóvása — mondta a feladatokról Nándori Klára. A megbízatással számtalan féle tennivaló, rengeteg mun­ka jár. Erről így beszélt a nagyközségi főépítész: — Ez a feladat teljes em­bert követel. A munkám, mel­lett havonta csak három na­pot tudok rászánni, és ilyen­kor bizony nem kevés a ten­nivaló. Megbízatásom decem­ber végéig szól, remélem, ad­dig elkészülünk az új rende­zési tervvel. Addig pedig tervez, bírál és tanácsot ad a nagyközségi fő­építész. K. E. Felenord és a többi. És a másik véglet: az egyik csa­patot cserben hagyta a csa­pattárs és annyit tudnak csu­pán róla, hogy este későn diszkóba indult. Mi ez, ha nem parabola a sportról? Rendszeresség, folyama­tosság, változatosság, érde­kesség, hirdették délután a sportszervezésért jól megfize­tett vezetők és munkatársaik. Sikeres volt a baranyai tö­megsportnap, mert ez alka­lommal találkozott a szerve­zők és a résztvevők ízlése. Nem mindig van ez így, és a résztvevőké a többség. Más műsorok is voltak Ba­ranyáról tegnap délután. On­totta a rádió a megyéről ,,A Balaton egyik leglátoga­tottabb, legnépesebb helye. A szállók, vendéglők berendezé­sükkel a legkényesebb igénye­ket is ki tudják elégíteni. Az építkezés benne rohamos és az egykor elhanyagolt falunak ma már városias külseje van." — Siófokról írta ezt az 1913-ban a Balatoni Szövetség gondo­zásában megjelenő útikalauz. Ekkor már állt a község közép­pontjában az az épület, mely ennek a városiasodásnak egyik legszembetűnőbb bizonyítéka volt, s amely lassan-lassan a község, majd a város jelképévé vált. 75 évvel ezelőtt épült fel Gut Árpád és Gergely Jenő buda­pesti betontervező magánmér­nökök munkája nyomán a víz­torony. A 45 méter magas épü­let erkélyéről — mint az úti­könyvek írták — igen szép kilá­tás nyílik a környező vidékre s a Balaton víztükrére. Erről a ma Siófokra látogató vendég már nem tud meggyőződni: a víztorony zárva van a nagykö­zönség előtt. Már az is furcsa, hogy ezt a város szivében álló, műemlék­szómba menő épületet nem tudják - nem akarják - mos­tani tulajdonosai idegenforgal­mi célból hasznossá tenni. Le­hetne kilátótorony, de a mai magánvállalkozás időkben ta­lán még toronypresszó is. Még furcsább, hogy a jubiláló vá­rosjelkép teljesen elhanyagolt állapotban van: erkélyét félig elrothadt reklámfeliratok ron­dítják, üvegablakai nagy része összetörve, mállik a falak va­kolata. A legfurcsább azonban, hogy ez ellen a nemrégiben alakult Városszépítő Egyesület sem képes tenni semmit. Pedig egyszerűnek tűnhetne megol­dást találni, hisz az egyesület elnöke és a toronytulajdonos intézmény vezetője — ugyanaz a személy. Mi több: az intéz­mény emblémájában is a vízto­rony a központi elem. Csak az emblémában az? i Verebics János Szekszárdi szüret Pénteken kezdődött és ma fejeződik be a szek­szárdi szüret. A leglátvá­nyosabb műsor a ma 13 órakor kezdődő hőlégbal­lon- és modellező bemu­tató lesz. Délután 2 órá­tól a vásártéren Sitkéi Já­nos emlékére rendezik meg a kettesfogatok aka­dályhajtó bemutatóját, a lovas- és ügyességi játé­kokat és a csíkóbemuta- tót. A gyermekeknek a megyei művelődési köz­pont körül rendeznek szü­reti vidámságokat, míg a felnőtteket kollégáink, a Tolna Megyei Népújság munkatársai várják egész nap a Sajtóház mögötti pavilonban. „Lánycsók? Az hol van?” Baranyai napok a rádióban Értő műsorok a megyéről vasárnapi 5 ^ész(IWÖi^afolclvái#ericlezé^ terve M­szóló információkat, és bár e sorok írója jobban örülne, ha ezek a „vidéki blokkok" elszórva, nap mint nap je­lentkeznének az amúgyis fő­városcentrikus adások sorá­ban, mégis öröm volt hall­gatni a Színről színre című összeállítás Pécs és a me­gye művészeti életéről szóló programját és az MTV pécsi, körzeti és nemzetiségi stú­dióját bemutató Tiszta kép­telenség című programot. És még valami. A magun­kat ajánljuk programjában villanások is voltak Baranyá­ról. „Lánycsók, az hol van?" kérdezett vissza a riporternő nagy komolyan. Itt van. Csakúgy, mint Baranya többi települése ... Bozsik László

Next

/
Thumbnails
Contents