Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-26 / 265. szám
Déri lános a „rózsaszínről” és sok egyébről A reklámfőnök Déri János a jelmondatot olvasgatja szobámban: ,,A feketére lakkozásnál csak egy rosszabb van: A RÓZSASZÍNRE lakkozás". Szóval a jelmondat...- Nekem nagyon tetszik - mondja Déri János. Beleszoktunk abba, hogy rózsaszín szósszal leöntjük gondjainkat, és máris jobban érezzük magunkat.- A reklám, a magyar reklám is egy kicsit ilyen, vagy más a véleménye? A mindig elegáns, magas, vékony, őszülő férfi türelmetlenül teszi keresztbe a lábát, mintha kényeJLmetlenné vál-- na a fotel. Látszik, hogy nem örül az összehasonlításnak. Nem is csodálom: a Magyar Reklámszövetség elnökségének tagja, 1985-ben a Magyar Reklámért kitüntetést kapta (évente néhányon kapják meg csupán), 1986 végén a Propagandamunkáért létesített legújabb elismerésben részesítették - ebből mindössze hármat adnak ki. Az elmúlt évben vehette ót a Műszaki Kultúráért kitüntetés ezüst fokozatát, a bronzot már korábban megkapta . . . S hát ő a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat „reklámfőnöke”. Azért Írom így idézőjelben, mert pontos beosztása és feladata alig körülhatárolható, tevékenységi köre viszont messze nem behatárolható. De erről majd később . . . — A magyar reklám nem rózsaszín szósz - nincs a hangjában semmiféle sértődöttség. - Viszont a gazdasági élet gondjai a reklámban is jelentkeznek. Nem tetszik például, hogy. rengeteg magánkezdeményezés van a reklámipar területén, többnyire olcsó eszközökkel próbálkoznak, kis kapacitásokkal, vállalnak olyan munkákat, amelyet még a HUNG- EXPO jól felkészült reldám- szolgálatának sem lenne könnyű megoldani. Sokszor addig tart a tevékenységük, míg a rendelést felveszik, aztán a végrehajtásban azt sem tudják, mit tegyenek. Ez persze rontja a jeklámmun- ka hitelét. Igen sok a reklámban a magamutogatás is. — Egy pillanat. . . Magyar- országon körülbelül mennyit költenek reklámra? — Minteqy hórommilliórd forintot. A Pepsi cég például bevételének 25—30 százalékát, ötven-hatvanszor annyit kőit . . . Úgy érzem, hogy ha életéről csak kicsit is sikerült vázlatot akarok felrajzolni, most félbe kell szakítani . . . Azt sejtem végeláthatatlan panaszáradat zúdul rám a kevés pénzről. Ö azonban azt mondja: — Az sem kevés pénz, amit hazánkban reklámra költünk, csak okosan kell felhasználni. Egyelőre nehéz idehaza a reklám hozadékót lemérni, a vállalatok többnyire presztízscélokra használják ... De ha már egy kis kitérőt tettünk - néz rám kérdőn —, mi ennek a beszélgetésnek, a majdani írásnak az apropója? Egy kis reklám — mondanám ... De tudom, nagyon nehéz lenne a továbbiakban szára bírni. Pedig miért is ne lehetne a reklámszakembernek is reklámja? ' Hiszen nevezhetjük, ugye, hírnek, információnak, interjúnak, riportnak, portrénak: a szereplő vagy szereplők előtérbe kerülnek, különös figyelmet kapnak, többnyire jó tulajdonságaik, munkájuk reflektorfénybe kerül. Próbálom kiszámítani, hány éves. Akkora vitalitás van benne, hogy alig merem kérdezni: gondolt-e arra, mi lesz, ha eléri a nyugdíjkorhatárt?- Pécsi (?) - próbálom kerülgetni a kérdést? — Nem. Csak itt lakom 50 éve, itt éltem le az életem — mondja nevetve. 1988-ban pedig éppen három évtizede lesz, hogy a vállalatnál dolgozom. És 62 éves vagyok — tudom, erre volt tulajdonképpen kíváncsi . . . Déri János 1944-ben a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumban érettségizett, majd 1958- ig a kereskedőszakmában dolgozott, aztán következett a gyár, ahol először kitanulta a szabász szakmát, majd hosszú ideig műszaki fejlesztéssel foglalkozott. A vállalatnál aligha lehet egy személyhez, személyekhez kötni a műszaki fejlesztési tevékenységet, tény azonban, hogy 1968-tól egész sor jelentős műszaki fejlesztési elképzelést valósítottak meg, kis része bizonyára Déri Jánosnak is van ezekben.- A vállalat régebbi vezetése szerint nem kellett a kesztyűnek reklám, hiszen alig győzték a termelést - tér vissza — nem túlzás azt állítani, hogy „hivatásához” Déri János. Pedig a reklámra a nehéz időkben éppen annyira szükség van, mint amikor fut a szekér. A reklámakciók egész sora kezdődött és zajlott le 1968 óta a vállalatnál. Az embléma, a név, a vásárok (BNV, Szeged, Pécs), a külföldi kiállítások, a divatbemutatók sora. Hány és hány alkalommal láttam, amint a vásárnyitás előtti utolsó pillanatokban is átrendeztet valamit. Már közeledtek a megnyitó ünnepség résztvevői, ő még mindig . tökéletesebbé akarta tenni a vállalat bemutatóját. Amikor nem ment a kesztyű, a nagyhírű Bóbita Bábegyüttes tartotta a divatbemutatót. A Hunor.találta ki, hoqy megmozdul a stand, a kiállított termékeket manökenek mutatták be. Bevezették az árusításokat - a kiállítások, vásárok látogatói megvehették, ami éppen megtetszett ... öt világrész húsz országában alakultak ki kereskedelmi kapcsolatok.- Tudna olyan reklámot kitalálni, ami például Alri- kában kedvet csinálna a kesztyüvásárláshoz?- Persze. A sport- és motoros kesztyűinket ott is vásárolják . . . „Pécsi kesztyű,, pécsi kesztyű, pécsi kesztyű ...” A fülembe cseng a slogen . . .- Hat-nyolc évre volt szükség a piac meglódításó- ra. Sass Istvánnal közösen találtuk ki - a reklámfilmszemlén díjat kaptunk érte. Később összhangba kellett hozni a Hunor névvel, úgy érzem, sikerült ... Az ország bármely részén ismerik. Világhírű lett a pécsi kesztyű, a két évtizedes kanadai piacon kivívta a legnagyobb elismerést: „Go-go”- nak, vagyis jónak hivjók. Tervezők, varrónők munkáját dicséri . . .- Hogy lehet a terméket jól eladni?- A legrosszabb reklám: amikor nincs mögötte áru, elegendő mennyiségű áru. A szállítókészség, a piac értékítélete, az ár összhangban kell, hogy legyen. Ezután jöhet a jó reklám. (Most érzem, hogy a reklámszakma mennyire hivatása Déri Jánosnak!...) A reklám nem lehet pesszimista, vágyat kell ébresztenie, ezt csak optimista szemlélettel lehet. S ez igaz az egész társadalomra. A legjobb agitáció, ■propaganda is csak kevéssé hatékony, ha nincs mögötte tartalom, vagy ha pesszimista . . .- A siklósi, kesztyűmúzeumért hagyományszeretet- bői vagy a kesztyű, a vállalat reklámja miatt fáradozott, illetve fáradozik oly sokat?- Tagja vagyok a Bőripari Tudományos Egyesület hagyományőrző csoportjának, egyik munkámat bizonyára ismeri - a kesztyűgyár történetére gondolok. Most kaptam megbízatást, hogy az államosítás utáni 40 esztendő történetét írjam meg — természetesen a magyar kesztyűipari történetére gondolok. Sok-sok évig gyűjtöttem a szakma tárgyi emlékeit: szerszámokot, régi kesztyűket. Ha egy vállalatnak 125 éves múltja van, az rangot ielent. A dolgozók érzik ezt. Valamikor nehéz volt a gyárban munkát kapni, akik bejutottak, itt maradtak, sót egész dinasztiák dolgoztak a gyárban, mint például a Pozsgaiék, akiknél apáról fiúra szállt a szakma. Ha a mostaniak látják, hogy elődeik milyen remek dolgokat csináltak, ők sem akarnak lemaradni. Nevelő hatású is. Szinte minden szombaton lenn vagyok Siklóson — látom, hogy sok dolgozónk büszkeséggel hozza el vendégeit . . . Bizony, Déri János csak-, nem minden szabadidejét a múzeumban tölti, mint mondja, megnyugszik ott az áhí- tatos csendben, a kiállí- • tások, vásárok után valóságos megnyugvást jelent. s ott is kedvenc tárgyai között van, meg aztán mindig van valami igazítanivaló ott a múzeumban, mindig akad egy új tárgy, amit el kell helyezni. Déri János évente átlagoson 120 napot tölt idegenben, ennyi időbe telik a bemutató, kiállítások szervezése, az üzleti tárgyalások.- A pihenés . . . ?- Az utazás. A magánutazás .. . Látom, sietne, türelmetlen. Nem szabad ennyi időt egy emberrel tölteni . . . Szinte kitalálja gondolataimat.- A reklámban sok szálat kell egyszerre kézben tartani. Éppen erről beszélgettünk a múltkoriban a Kereskedelmi Kamara tájékoztatási tagozatán (egyébként az elnökség tagja vagyok ott is), szóval, aki nem tud kapcsolatokat teremteni és ápolni, az meghal. Én például, amíg dolgozom, nem Szeretnék a fejlesztéstől sem elszakadni, csak azzal együtt lehet teljes a mostani munkám is . .. Lombos! Jenő Hiánycikk: nyomában Üvegtáblákat rakodnak a pécsi ÉPSZOV Felszabadulási úti telepén Üveg helyett halvány ígéretek Kazlakban állnak a megrendelések, sok házba nem lehet beköltözni A júliusi baranyai viharkárok végképp pokollá tették az üvegkereskedelem, az üvegesek amúgy sem gondtalan életét. Főleg a síküveg hiányzik jó ideje — de nagyon. A pécsi ÉPSZÖV Baranya, Tolna és Somogy megye egy részében tevékenykedő vállalatokat, kisiparosokat, szövetkezeteket, to- vábbfelhasználókat hivatott ellátni üveggel. Ha képes egyáltalán. * Az ÉPSZÖV üvegforgalmazási irodájában megállás nélkül cseng a telefon és egymásnak adják a kilincset a reménykedők. Kérésük tétova, vagy követelőző, udvarias vagy reménykedő, időnként goromba, aszerint, hogy hányadszor kísérleteznek, hogy üveghez jussanak. A Bólyi Egészségügyi Gyermekotthon képviselője 50 négyzetméternyi 3 mm-es üveget rendel. Nem örül, amikor megtudja, hogy nincs. A kérdésre: mikorra várható, reménytvesztő a válasz „Sajnos, még csak ígéretünk sincs, hogy kapunk-e egyáltalán és mikor: Megrendelőjét besorolják a több tucatot kitevő óvodai, iskolai, szociális és egyéb megrendelők közé. Közeleg az ősz, a tél - és nincs ablaküveg. Mondják, hogy már egy évé tart az az üveghiányos időszak. Sok üveges kisiparos már az iparengedély szüneteltetését, vagy végleges visszaadását tervezi, hisz ha nincs üveg, nem tud dolgozni, de az sztk-t, az adót akkor is kell fizetnie... Hogy mekkora a hiány, azt mi sem bizonyítja jobban, minthogy Pécsről vitte el az üveget - amikor még volt - nem egy soproni, romhányi, szombathelyi, celldömölki, fővárosi, sőt gyulai megrendelő. Hogy ők aztán kinek és hogyan számolják el a teherautófuvart, a rohangálást, az idő- veszteséget? Az ÉPSZÖV üveges üzemének megbízott vezetője, Szoko- di István irodájában megrendelő-hegyek tornyosulnak. Nem is beszélve a személyesen vagy telefonon előadott reklamációk, sirámok és fenyegetésekről.- Szinte már csak varázsolni tudunk üveget, s abból a kevésből a felgyülemlett lakossági és közületi megrendeléseket nem győzzük. A szokásos őszi üvegesmunka-megrendelésekhez végképp nincs elegendő üvegünk.- Mennyire lenne szükségük?- Egy vagonnal ránk férne, az a 2200 m2 arra lenne csak elegendő, hogy ne kelljen az üzemmel leállnunk és legalább két hétig legyen munkánk . . . * László Imre, a Pécsi ÉPSZÖV elnöke:- Az elmúlt év negyedik negyedévétől súlyos üvegellátási gondjaink vannak. Ezeket tetézte a Siklós és környékét ért nyári viharkár, a térség elsőbbséget élvezett, az ottani operativ bizottsággal napi kapcsolatban álltunk és a lehetőségeinken belül igyekeztünk kielégíteni az üvegigényeket. Ennek, meg az általunk ellátott régió látja kárát. Gyakorlatilag nincs üveg. ígéretet kaptunk az üvegipartól, hogy július- augusztusban érkezik az import, áddig bírjuk ki valahogy ... Jött is vagy 150-200 négyzetméter 3,5 mm-es lengyel üveg.- A hőszigetelt üveggel is hasonló a helyzet?- Azzal még tragikusabb, ugyanis mindkét üveggyár fenntartja a monopóliumát (Orosháza és Salgótarján) és nem ad a kisebb hőszigetelt üveget gyártó egységeknek síküveget . . . A márciusi egyedi megrendeléseinket sem teljesítették ez idáig, viszont megjött a májusi és júniusi egy része . . . Kazlakban állnak a megrendelések, ugyanakkor rengeteg házba nem lehet beköltözni, mert nincs meg a szabványban előírt hőszigetelt üvegezése... — Az üveggyáraknál mi a helyzet?- A salgótarjániak az egyik legkorrektebb partnereink, bár objektív akadályokra hivatkozva ők sem tudják teljesíteni a kérésünket, a 3 mm-esből, a 2 mm-es üvegből viszont visz- sza sem igazolták a megrendelésünket. A viharkár után szinte naponta küldték a döntően 3, amellett a 2 és a 4 mm-est is. Az orosháziak gyártják a 4—5—6 mm-es síküveget, a fehér ornament és a huzal- betétes fehér üveget. Jelentős az elmaradásuk. A miskolciak aránylag jó szállítóink, de a színes ornament (katedrái) és a színes huzalbetétes üvegből ők sem tudnak mindent teljesíteni. Már-már elviselhetetlen, ugyanakkor jogos lakossági és közületi nyomás nehezedik ránk. * Telefonon felhívtam a három említett üveggyár kereskedelmi osztályát, „Semmi jó nem várható, teljesítenünk kell az exportkötelezettségeinket, importot nem kap a gyár, a belföldre maradó mennyiség a saját gyári feldolgozást (lásd Salgotherm) sem igen fedezi, így a hőszigetelt üvegre se lehet nagyon számítani ebben az évben” - válaszolták Sál- gótarjánból. Miskolcon a kettőből viszont csak egy kemence termel jelenleg. Az Orosházi Síküveggyár július közepétől ugyan teljes nagyüzemben gyárt síküveget, de tele vannak a termelést fékező műszaki problémákkal. Folyamatosan szállítanak a megrendelőiknek és remélik, hogy talán év végéig, de a jövő évre biztosan rendeződni fog ez az üvegmizéria. És addig? Murányi László Dolgoznak a cukorgyárak A cukorgyárakban megkezdődött a feldolgozás főszezonja. A gazdaságok az idén a tavalyinál tíz százalékkal nagyobb területről, 107 ezer hektárról takarítják be a répatermést. A hektáronkénti hozam - a termésbecslések szerint - meghaladja az előző évit. A répa cukortartalma viszont, a legutóbbi felmérés adatai szerint valamivel kisebb a tavalyinál, mivel a növény tenyész- ideje két és fél, három héttel rövidült a kései kitavaszodás miatt. A cukorgyárak egyébként az idén mintegy 600 nagyüzemtől veszik ót a répát. Jetter János, a Cukoripari Szolgáltató Közös Vállalat igazgatója elmondotta: az iparág 12 üzemében befejezték a felújítást és a karbantartást. Ahol beruházáshoz láttak hozzá vagy rekonstrukciós munkába kezdtek, ott a szereléseket úgy ütemezték, hogy . az új, illetve a felújított üzemrészeket, gépsorokat időben termelésbe állíthassák- A gyárak csaknem 800 millió forintot költöttek beruházásra, karbantartásra pedig - amely szokás szerint a gépek teljes szétszedését, ösz- szeszerelését és beszabályozását jelenti - több mint 900 millió forintot fordítottak. Három gyárban - Ercsiben, Mezőhegyesen és Petőházán — cukorfőző automatákat szereltek fel, ezek üzembe állításával javítják a cukor minőségét, és a korábbinál kevesebb energiát használnak föl. Hatvanban és Selypen, a Mátravidéki Cukorgyárak két üzemében már számítógép irányítja a termelést, az Ácsi Cukorgyárban pedig az idei feldolgozási szezontól kezdve segíti komputer a répaátvételt. A Szolnoki Cukorgyárat olyan berendezéssel szerelték fel, amellyel a melaszból is cukrot lehet kivonni. A szokottnál melegebb idő a szakemberek szerint még növeli a répa cukortartalmát, emiatt a felszedés ütemét nem gyorsítják. A munkákat ráadásul az is lassítja, hogy különösen a Dél-Alföldön, a Sarkadi Cukorgyár körzetében a száraz, kemény talaj nehezíti a répa betakarítását. A cukorfeldolgozás szezonját idén száznaposra tervezik. Az idei répából nyert cukor elhelyezése körültekintő munkát igényel az ipar szakembereitől, mivel a készletek egy- harmada bértárolókba kerül. 1987. szeptember 26., szombat HÉTVÉGE
