Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-25 / 264. szám
2 Dunflntüli napló 1987. szeptember 25., péntek Történelmi jelentőségű feladat (Folytatás az 1. oldalról) delemadó rendszer nem éppen ösztönzően hat. A vállalati külkereskedelmi tevékenyséa fejlesztése, az ehhez szükséges vállalati közgazdasági környezet kialakítása elengedhetetlenül szükséges, az export- orientált gazdaságnak ugyanis nincs reális alternatívája. Dr. Antal Gyula, az Oktatási Igazgatóság vezetője hangsúlyozta, hogy a kormány munkaprogramja, sem az állásfoglalás nem lehet a lebontás programja, kinek-kinek a saját munkáját kell megkeresnie. Az Oktatási Igazgatóság például most a párttagságban bizalmat, a konstruktivi- tást erősítő tevékenységet kívánják erősíteni. Ehhez a munkához kitűnő alap az a mélyreható elemzés, amelyet az intézmény közvéleménykutató csoportja végzett. A tanulmányból kitűnik, hogy igen nagy az aktivitási különbség a pártvezetés magasabb szintjei és az alapszervi vezetők között. Mindent felülről várnák. — s ha valami nem sikerül, a hibát is kizárólag „fenn" keresik. Nagyon felerősödött a kritikai magatartás és szinte megszűnt az önkritikus hang. Pedig ha jól meggondoljuk az üzemszervezésben, a takarékosságban, az indokolatlan, az inflációt okozó vállalati szintű áremelésben,’ az üzemi demokratikus légkör megteremtésében az alapszervi párttitkárnak kellene a legnagyobb befolyásoló tényezőnek lennie. A közvélemény eltúlozza a felső vezetés lehetőségeit és messze alábecsüli saját tennivalóit a társadalmi-kibontakozási és stabilizációs programban. Érdemes egy összehasonlító adatsort ennek bizonyítására megfigyelnünk: a gazdasági helyzetünk rosszabbodásának tényezői közül a közvéleménykutatásba bevont személyek 73 százaléka a felső vezetés hibáinak számlájára írja, sokkal hátrább foglal helyet az okok között a laza munkafegyelem, még hátrább a vállalatok szervezetlensége. Piti Zoltán, Pécs Megyei Város Tanácsának elnöke azokról a kemény feladatokról szólt, amelyeket a kibontakozási és stabilizációs program a tanácsoknak kiosztott. A közhangulatot közvetlenül befolyásoló ellátási feladatok teljesítése a nagymértékben összeszűkült anyagi fedezet miatt hihetetlenül megnehezedett. A tanács az idei évre tervezett legfontosabb programjainak súlypontja ugyan nem változik — mértéke azonban igen. A tanács gazdálkodásában is piaci magatartással lehet csak a rangsorolt feladatok közül a legfontosabbakat megoldani. Igaz, mondta a tanácselnök, például a kultúra, az egészségügy ezután sem lehet áru, de ára lesz. Mindezeket nyíltan el kell mondani, a lakosság konfliktustűrő képességét sajnos, még jobban igénybe kell venni. Ez persze azt is jelenti, hogy a választópolgárral az eddigieknél közvetlenebb kapcsolatot kell kiépíteni, véleményét figyelembe kell venni. Az alapellátás javára kell a nem alapellátás terhére pénzeket átcsoportosítani. Földes Andrásné, az Oktatási Igazgatóság nyugdíjas igazgatója a párt önmegújító, a pártmunka korszerűsítésének szükségességéről beszélt. Ehhez elengedhetetlen a személyi feltételek nagymérvű javítása minden szinten. Nagyon fontos feladat — a kibontakozásnak, gondjaink feloldásának helyileg más lehetőség nincs is, hangsúlyozta - az egyes párttagok, a fiatalok véleményére, aktivitására támaszkodni. Ezt követően dr. Pál lé- párd. az MSZMP KB titkára emelkedett szólásra. Pál Lénárd: Most legfontosabb az értékteremtés fokozása- Tisztelt Pártbizottság! Optimista vagyok, hallgatván ezt a vitát. Tartalmas, színvonalas, felelősségteljes vita folyik itt. Igaz, valóban nehéz feladatok megoldása előtt állunk és ezek a feladatok természetesen túlnyomórészt gazdaságiak, ennek ellenére, ahhoz, hogy sikereket érjünk el, szükség van arra, hogy a kibontakozás, az átalakulás a társadalmi tevékenység minden szférájában bekövetkezzen. Itt több elvtárs fölsorolta azokat a várható nehézségeket, amelyekkel szembe kell lépnünk, szembe kell néznünk. Ezek a nehézségek megítélésem (sze- rint itt olyanok, amelyek megfelelő társadalmi nyíltság megteremtése esetén leküzdhetők. Ezért tartom nagyon fontosnak, hogy ebben az állásfoglalás-tervezetben, amelyet a Baranya Megvei Pártbizottság végrehajtó bizottsága beterjesztett, olyan hangsúlyos szerepet kapnak a gazdasági feladatok mellett a társadalom- politikai feladatok. Engedjék meg. hogy mondjak valamit az Országavűléssel kapcsolatban. Itt többen méltatták az Országgyűlést, én azt hiszem, hogy nem túlzás, ha azt mondjuk. hoav a magyar orszáq- qvűlés történetében mérföldkövet ielentett ez az ülésszak, és elsősorban azért, mert a nrohlémákka! való nvílt és őszinte szembenézés, azok bátor meavitatáso jellemezte és olv módon, hon« ez a széles nvilvánossáa elő*t zailott le. Azt kell mondani, hoa« politikai siker az Orszáqqvűlés. Országunk sorsa a továbbiakban dől el. hogv mit teszünk. Gondolom ebben az van. hoav a helyzet elemzését elvéaeztük. a feladatokról általában sokat beszéltünk, most a konkrét megvalósítás szakaszába léptünk. Először arról szeretnék szólni, hoav a legdöntőbb feladat az értéktermelés fokozása, mégpedig úav, hogy minden eayes részlegnél szem- üavre kell venni azokat a folyamatokat. amelvek az értékek létrehozását szolgáliák. T>>laj- donkéoDen a kibontakozáshoz a többletértékek • létrehozása adia meg az alapot. Ha körültekintünk és az erőforrások után érdeklődünk, akkor azt hiszem, hogy az egyik leglényegesebb erőforrásunk, amiben a tartalékok vannak, az a humán erőforrás. A lehetőségek kihasználásához van szükség, ahhoz a társadalmi leözszellemhez, aminek a megteremtéséről itt az elvtársak beszéltek. A kibontakozáshoz a társadalmi erkölcs magasabb színvonalra való emelésére is szükség van. Szükség van arra — és itt elsősorban a kommunistáknak kell példát mutatni —, hogy következetesen kiáll- junk a Központi Bizottság határozata mellett, a kormány munkaprogramja mellett, ne fordulhasson elő olyan eset, hogy valaki párttagsági könyvet visel a zsebében és valahol agitál a kormány munkaprogramja ellen vagy fellép a Központi Bizottság határozata ellen. Be kell valljam, elhanyagoltuk az alapszervekkel való foglalkozást... Párttagjaink nagy többsége nem érzi magát alkotó, cselekvő résztvevőjének a párt döntéseiben és ezt hiányolja, szóvá teszi. Ahhoz, hogy visszaadjuk ennek az országnak, ennek a nemzetnek a szükséges önbecsülést, amiről Grósz elvtárs beszélt, mindezekre az építőkövekre szükség van és ezeket az építőköveket közösen kell kimunkálni. Pártolom azt a kezdeményező szellemet itt, hogy a pártbizottság alakítson mun- kapcsoportokat, dolgozzon ki javaslatokat. A helyi tapasztalatok alapján is. Szó esett arról és az országban mindenütt, ezt nagyon élesen aláhúzták, hogy a gazdasági, társadalmi kibontakozás a politikai intézmény reformja nélkül nem képzelhető el. Valóban igaz. Szükség van újszerű munkastílusra, újszerű gondolkodásra, a tényekkel való bátor szembesülésre, nyíltságra, egy ilyen nehéz helyzetben a küzdelmet nem lehet másként megvívni. Nem szabad a párt központi szerveiben a döntést átvállalni, helyette világos gazdaságpolitikai irányelveket kell leszögezni, és hogy ha a konkrét intézkedések ezen elvek érvényesülését akadályozzák, akkor a politika eszközeivel föl kell lépni, cselekedni kell, felelősségre kell vonni azokat, akik a konkrét intézkedéseikben eltérnek az iránytól. Döntő szerepe van az oktatásnak Szeretnék az emberi tényezővel kapcsolatban néhány dolgot megemlíteni. Az emberi tényező minőségi jegyeinek kialakításában — gondolom, ebben teljes az egyetértés — döntő szerepe van az oktatásnak, a közoktatásnak és hát a felsőoktatásnak. De szeretném hangsúlyozni, hogy már az általános iskolában szinte meghatározó módon dől el, hogy a későbbiek során az adott személyiség minőségjegyei hogyan alakulnak. Ideje, és most a művelődési kormányzat tett lépéseket az általános iskolai képzésben azokat a korrekciókat megcsinálni, amelyek helyt adnak a régi, klasszikusabb, bevált követelményeknek. Tűrhetetlen az, hogy az általános iskola első négy osztálya után kikerülő gyerekek nem tudnak olvasni, írni, számolni, tisztességesen viselkedni, beszélni, köszönni, szóval a legalapvetőbb emberi normákat nem tudják elsajátítani. S nem azért, mert a pedagógusok ezt nem szeretnék, vagy nem tudnák megvalósítani, hanem elhibázott programokat dolgoztak ki a hetvenes években, maximalista programokat. Meghirdettük, hogy ne valami tekintélyelvű iskola legyen. Az általános iskola első osztályá-" ban a tanítónéni mégiscsak valami módon tekintéllyel kell rendelkezzen, amikor elkezdi az oktatást, a tanítást, a nevelést. Erről azért beszélek, mert ha munkakultúráról akarunk szólni, vaqv a műszaki tudományos haladás eredményeinek hasznosításáról beszélünk arról, hoav a technika és az ember nincs összhangban, mert az ember műveltsége, fölkészültséqe nem felel meg a korszerű technikának, ez a folyamat már az általános iskolában elkezdődik. A tudás társadalmi igény kell hogy legyen Az emberi tényező állandó fejlesztéséhez hozzátartozik az, hoqy egy természetes követelménnyé alakítsuk a tanulás iránti igényt. Nem lehet befejezni a tanulást. Csak zó- ’rójelben jegyzem meg, hogy ez a párton belüli tevékenységre is érvényes, itt is szükséges az állandó felfrissítés, a tudás gyarapítása. A tények nálunk is és más országokban is kedvezőtlenebb képet mutatnak. Valami olvan sajátos polarizáció iött létre, hoqy egyrészt kialakultak szupertechnológiák, óriási eredmények a tudományban és a technikában, másrészt a lakosság általános műveltségi, kulturális szintje csökkent. Olyan érdekviszonyokat kell teremteni, hogy a tudás a műveltség megszerzése valóban társadalmi igény legyen. Tudományos kutatás. Igen fontos. Van olyan vélemény, hogy a személyi jövedelemadó itt hátrányokat fog jelenteni. De mondjuk egy tudományos kutató-, ha egyben oktatómunkát is végez másodállásban, a másodállásban szerzett bérét bruttósítják. Ez egészség- ügyi területen is így van. A vállalati adókkal kapcsolatban az az alapelv került megfogalmazásra, hogy a hozzáadott értékadó kapcsán a vállalatoknak a működéstere bővüljön, a tőlük való forrás- elvonás csökkenjen, és ha nem is ugrásszerűen, valamivel jóval nagyobb lehetőséggel rendelkezzenek, de érezhetően a jól dolgozó vállalatok még nagyobb anyagi lehetőségekhez jussanak. Dr. Dényi Pál: Egyetértés és elhatározás Dr. Dányi Pál, a megyei pártbizottság első titkára összefoglalójában kifejtette álláspontját a vitában elhangzott észrevételekkel, javaslatokkal kapcsolatban.- Sokat vitatkoztunk arról - mondotta, — hogyan közelítsük meg a Központi Bizottság állásfoglalásából következő megyei teendőinket. Úgyis mondhatnám, milyen műfaj legyen az az írásmű, amit a pártbizottság elé terjesztünk, amihez az egyetértést, az elhatározást kérjük. Kimondott törekvésünk volt — figyelembevéve most már azt, hogy az Ország- gyűlés közben a kormányprogramot is elfogadta -, hogy a Központi Bizottság állás- foglalásának szellemét hozzuk a magunk munkájához. A vita alapján úgy vélem, ezt sikerült átplántálni a magunk környezetébe. Én egyetértek azzal a megjegyzéssel, hogy a feladatok a megyében ennél sokkal sokrétűbbek. De anélkül, hogy o teljességre való törekvés vezetett volna bennünket, ha az állásfoglalásban leírtakat mi most megerősítjük, magunkénak tudjuk és men is csinál- iuk, akkor a többivel anélkül is meg tudunk birkózni, hogv azokat a leltározás iaényével sorra vennénk. Annál is inkább mondom ezt, mert a korábbi állásfoqlalósainkat, mon- danivalóiukban, törekvéseikben ma is érvényben lévőnek tartjuk. Antal Gvula elvtárs a közvéleményt idézte. Akár iá az, akár nem, hoqy a közvélemény ilyen, ebben a közvéle ménvben nekünk sokkal jobban kell tudnunk eligazodni - mondotta a pártbizottság első titkára. - A változtatáshoz szükség van arra, hogy ebben mélyebb ismeretekre tegyünk szert. Ezért az Oktatási Igazgatóság közvéleménykutató tevékenységét mi a saiát lehető- séaeink között erősíteni kívánjuk és szorgalmazzuk az országos szerveknél, hogy a közvéleménykutatással kapcsolatos országos rendszer és a különféle területi próbálkozások között szervezettebb egység épüljön ki. Adó, ár, bér * Dr. Dányi Pál szólt az adó-, ár- és bérreformról. — Mi, akik az anyag előkészítésében részt vettünk, örültünk, hogy az Országgyűlésen a bérreform nem került elhallgatásra. A bérreformtól azt várjuk, hogy a mai keresetszabályozási rendszerrel szemben jobban ösztönözzön a teljesítmény növelésére, jobban fejezze ki a bér közqaz- dasági tartalmát. Az elmúlt 40 évben eltérően gondolkodtunk arról, hogy a bérnek mihez1 kell fedezetet nyújtania. Kell-e például a lakáshoz? Az 50-es évek elején a lakást állam- polgári jognak tekintették és úgy vélték, juttatással kapja meg mindenki. Akkor okkal mondták azt, hogy a bérnek nem kell tartalmaznia a lakás megszerzéséhez szükséges anyagi javakat. Ami pedig a bér és a szociális jellegű kiadások közötti viszonyt illeti, számolunk azzal, hogy a szociális problémák növekedni fognak. Ha a munkabér oldaláról korlátozott a kiáramlás, akkor kevesebb lesz a lakossági jövedelem, amely a családi, szociális problémák megoldását szolgálja. Nyilvánvaló nem ugyanazt a kört érinti feltétlenül, de ha több teljesítményen alapuló bér megy ki, akkor az más oldalról a szociálisan megoldandó problémák egy részét is viszi magával. A gazdaságirányítási rendszer mellett az utóbbi időben a politikai intézményrendszer és párt vezetőszerepe kapott nagy figyelmet. A korszerűsítés előkészületi munkái ott tartanak, hogy a közeljövőben a Politikai Bizottság és feltehetően a jövő év elején a Központi Bizottság fogja tárgyalni. Ezzel kapcsolatban dr. Dányi Pál azt javasolta: — Eddigi ismereteink alapján a központi munkától és annak időzítésétől függetlenül induljon meg nálunk a megyében a fölkészülés ebben a témában. Én azt hiszem, hogy nekünk ma arra is fel kell készülnünk, hogy a témát venni tudjuk. A vevőkészülékünk legyen minél nagyobb mélységben és szélességben érzékeny a majd megszülető központi határozatok befogadására. Gazdasági nehézségeink, az érzékelhető feszültségek, valamint az új követelmények időszerűvé és sürgetővé teszik a politikai rendszer valameny- nyi intézménye — a párt, az állam, a társadalmi szervezetek — munkájának együttes és átfogó továbbfejlesztését, lényeges megújítását. Jó lenne, ha megosztanánk egymással nézeteinket és ebben közös legyen elgondolásunk. Tiszta közéletet! Nagyon jól esett, hogy olyan sokszor elhangzott a szó: munkakultúra. A következőket szeretném megemlíteni: lényeges dolog, hogy mi a saját feladatainkról beszéljünk, ne a termelőszövetkezet, ne az állami gazdaság tevékenységéről. Ezért itt a politikai munkakultúráról kell gondolkozni. Nekünk abban jelentkezik teendőnk, hogy a szakmai kultúra primitívsége mint közéletrontó tényező mikor árt a politika egészének, és kiknek tulajdonítandó, az hogy árt. Szó esett a közélet tisztaságáról is a Dunántúli Napló három írása alapján. — Mi sokat vitatkozunk ezekről a témákról, nem a tartalmi, hanem a nyilvánosság szempontjából. Úgy vélem, hogy a vitában elhangzottak megerősítették azt az álláspontot, amit ez a három cikk kezdett érzékeltetni. Számolunk azzal, hogy ma az emberek jelentős része úgy olvassa: nahát ilyenek dolgoznak itt meg ott. Meggyőződésem, hogy a negyedik, ötödik, hatodik ilyen írás után egyre inkább az is tudatossá válik, hogy a tanácsnál, a pártnál meg másutt olyanok dolgoz-1 nak, akik ezt nem elhallgatni, nem elkenni akarják, hanem föl akarnak lépni és ehhez a nyilvánosságot is segítségül hívják. Nyilvánvaló megvan ennek bizonyos bizonytalansága, hogy majd ezek a helyzetek hogyan állják meg a helyüket a döntések folyamatában, de a közvéleményben ott vannak és ha nem szólunk róluk, akkor ez a mi bizalmi tőkénket is fogyasztja. Tisztelt elvtársak! Én úgy ítélem meg, hogy itt Baranya megyében jó a politikai szellem és egy ilyen feladat, amely tényleg történelmi jelentőségű feladat, az mozgósító erővel hat és képesek az itt dolgozó kommunisták a párt Központi Bizottságának, a kormánynak megadni azt a segítséget, hogy a határozatok valóra váljanak. A megyei pártbizottság első titkára foglalkozott a szellemi munka presztízsével is. — A Dunántúli Naplóban a napokban megjelent egy cikk, a 'cime ez volt: A tudás hatalom? — kérdőjel volt a végén. Én azt hiszem, ha feltesszük a kérdést, miért kérdőjel a kérdőjel, meg mit kell tennünk annak érdekében, hogy ez a kérdőjel felkiáltójel legyen, akkor máris értettük egymást. Tulajdonképpen az lenne a jó, ha itt a kibontakozási program egyvalamely fázisában el tudnánk érni, hogy mi, a megyei pártbizottság ezt a három szót felkiáltójellel tudnánk közkincs- csé tenni. — Piti Zoltán elvtárs utalt arra, hogy nekünk az infrastruktúrában, településfejlesztésben jó néhány dolgot végig kell gondolnunk. Én azt mondtam összefoglalóm elején: úgy gondolkodunk, hogy korábbi állásfoglalásaink érvényben vannak. Az a kérésem, úgy értsük ezt, hogy most vannak érvényben. De hogy 1988-89-90- ben érvényben tudjuk-e tartani, ahhoz a központi döntések függvényében újraolvassuk ezeket az állásfoglalásainkat és ha kell, akkor itt a pártbizottság előtt kezdeményezzük ezeknek a módosítását. — Az Országgyűlés az országos programot hagyta jóvá — mondotta a megyei pártbizottság első titkára. - A Központi Bizottság után mi most megyei feladatainkat határozzuk meg. Bizonyos értelemben ez egy szakasz lezárulását jelenti. Más oldalról viszont a politikai munkában nagyon sok további, az eddiginél feszesebb vagy ha nem is feszesebb, de direk- tebb emberközeli politikai munkát igényel. Egy tudatos gyűjtőmunkára kellene most vállalkozni. A következő napokban, hónapokban gyűjtsük be a pozitív jelzőket munkánkhoz. Jó lenne, ha nem mi mondanánk követelményként vagy esetleg magunkról, hanem mások mondanák rólunk: dinamizmus, következetesség, határozottság, előrelátás, aktivitás, kreativitás jellemzi a megyei pártbizottság testületét és minden tagját. Én merem remélni, annak tudatában végezzük munkánkat, hogy tudjuk: hol- nap is, jövőre is, évek múlva is már nem szavainkon, hanem tetteinken keresztül méretünk meg. A megyei pártbizottság egyhangúlag elfogadta a végrehajtó bizottság állásfoglalás- tervezetét. Szövegét a Dunántúli Napló szombati számában közöljük. A megyei pártbizottság ezután dr. lerszi István előterjesztésében intézkedési tervet fogadott el a tagkönyv cserére vonatkozóan; majd zárt ülésen személyi kérdésekben döntött. Dr. Geisz Mihályt, a gazdaságpolitikai osztály vezetőjét megválasztották a végrehajtó bizottság tagjának, a pártbizottság gazdaságpolitikai titkárának. A gazdaságpolitikai osztály új vezetője Orosz Bertalan. A gazdaság- és szövetkezet- politikai munkabizottság elnöke Geisz Mihály lett, titkára Orosz Bertalan. A munkakul- túrabizottsóg titkára dr. Bajkai Ilona, az elnöki tisztet változatlanul dr. Dányi Pál tölti be.
