Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-23 / 262. szám
1987. szeptember 23., szerda Dunántúli napló Egy diák — egy dokumentum Hetvenöt éves a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközép- iskola A közös élmények összetartó, erejűek és egy-egy tárgy is többet jelent, ha sikerül felkutatni a történetét, a múltját. Köze lesz hozzá a kutatónak, jobban a magáénak érzi. így készül, készült a pécsi Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola közelgő, hetvenöt éves jubileumára. Meghirdették az „Egy diák - egy dokumentum" akciót, a tanulók beszélgettek az iskola voit diákjaival, búvárkodtak a történetében, a tanárok mellett ők is közreműködtek az évfordulóra megjelenő évkönyv összeállításában. A jubileumi ünnepségsorozat október elsején délután kezdődik az iskolatörténeti kiállítás megnyitójával és különböző, érdekes programmal folytatódik. Megemlékeznek az iskola elhunyt tanárairól. Október 2- án reggel Janus emlékműsort rendeznek, az ünnepi beszédet Csorba Győző Kossuth-díjas költő mondja. Délelőtt tartják a megyei Janus versmondó versenyt és a régi tanárokkal, diákokkal való találkozókat. A meghívott egykori janusisták különböző témákban beszélgetnek a tanulókkal. így például számbaveszik az ifjúsági mozgalom élményeit, az iskola szerepét a hivatástudat formálásában, a pedagógus személyiségének fontosságát, az énekkar történetét. Tornaünnepélyt, kosárlabda-mérkőzést is hirdetnek, este pedig a Liszl Ferenc hangversenyteremben a Bakfark együttes koncertjét hallgatják meg. Az ünnepi emlékülés október 3- án, 10.00 órakor kezdődik. Ekkor adják át a kitüntetéseket, jutalmakat. Első alkalommal ítélik oda a „Janus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola" emlékérmet, amelyet a kiváló teljesítményt nyújtó tanárok és tanulók számára alapítottak. A POTE aulájában 11 órakor veszi kezdetét a gálaműsor, amelyben az iskola volt és mai diákjai lépnek föl versmondással, énekkel, tánccal, jelenetekkel. — Beírok a késésért! - a tanár úr hangja roppant szigorú, véresen komoly is lehetne a dolog, ha nem húszéves érettségi találkozóra gyülekeznének az egykori tanítványok a Nagy Lajos Gimnázium napfényes udvarán. Amíg mindenki megérkezik, dr. Bognár Józseffel, a JPTE Tanárképző Karának angol tanszékvezetőjével, az egykori angoltanárral és osztályfőnökkel beszélgetünk. 1963- ban indult be a középiskolai angol nyelvtanítás országszerte tíz iskolában, így Pécsett is. Ez az osztály az első angol tagozatú osztály volt. És — ami szintén érdekes adat — az első koedukált osztály is. Ez a tény sok élcelődésre ad okot még ma is, nem múltak el nyomtalanul az akkori koedukációból származó megrázkódtatások. — Egyetlen angoltanár voltam a gimnáziumban, és ez az osztály volt számomra a legkedvesebb. Eltelt húsz év, azóta Pécs az angoloktatás fellegvára lett, ezek a gyerekek nagy változásokhoz segítették hozzá a magyar kultúrtörténetet - mondja dr. Bognár József, bár a növendékeken nem látszik a megilletődöttség. Vidámak, felszabadultak, minden újonnan érkezőt nagy üdvrivalgás fogad. A hajdani osztályteremben a nagy hangzavarban mindenki megtalálja régi helyét. A „hetes” jelent, szám- bavessiük az igazoltan távolmaradókat. A legendás igazgató, Dóbay József mindenkire pontosan emlékszik, fotót is hozott a hajdani tablóról. Az iskola jelenlegi vezetéséből nem jött el senki. Az osztályfőnök bevezetője után az ilyenkoí. megszokott, legnagyszerűbb program következik. Ki hol tart, mit ért el, hogyan hasznosította az itt megszerzett angol tudását. Valamennyien diákokká válnak pár percre, a feleleteikkel önmagukat osztályozzák. Dobai Péter számítástechnikus, jelenleg adjunktus a JPTE Közgazdaságtudományi Karán. — A szegedi egyetemen annak idején a többiek elámultak. amikor egy angol szakmai anyag lefordítása nem jelentett különösebb problémát. A szakmámban létfeltétellé vált az angol ismerete - mondjg lelkesen. Egyed Klára a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozott Guineában, Kanadában, jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Hargitai Erzsébetnek egész eddigi életútját végigkísérte az angol nyelv; az utánpótlás megvan, fia is idejár. Mond/ Tibor szerint orvosi területen alapnyelv az angol, belgyógyászként a szakirodalmat bújva áldja az egykori tagozatot, Novák György az egyik legjobb tanítvány: a szegedi egyetemen angol és amerikai történelmet tanít. őri István, az osztály összetartó ereje az Agrártudományi Egyetemen végzett. — Nem úgy indult, hogy bármit is tudok kezdeni az angol tudásommal, amíg egy napon kezembe nem nyomtak egy vaskos könyvet angolul az amerikai technikán alapuló kukoricatermesztésről. Azóta a szakmámban mindennek alapja lett - mondja. Schmidt Helga Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyetemen dolgozik, faluszociológus. Nemzetközi konferenciákon kamatostul hasznosítja az itt tanultakat, a kutatók közötti kapcsolat létfeltételének tartja. Hosszan lehetne még sorolni, ki hol alkalmazza az angol nyelvtudását. Egy közös bennük: az a tudásvágy, amit az akkori gimnázium szellemisége adott nekik útravalóul, az állandó önképzés igényét. Radnor Imre az orvosi egyetem után elvégezte az ELTE filozófia és vallástörténet szakát — nagyon sokuknak több diplomája van. Zárszavában Bognár József mindenkinek megadja a jelest. Röviden összefoglalja az ámuló diákoknak azokat az eredményeket, amelyeket a város az angol nyelv tanítása terén elért. Elmondja, hogy nem tudnak elég tanárt képezni, beszél az angliai és amerikai cserekapcsolatokról, az anyanyelvi tanárok fontosságáról, a kísérleti angol nyelvű tanításról. Egvre kevésbé létezhet a munkáját igazón szerető és magas szinten művelő szak-* ember idegen nyelv ismerete nélkül. Ennek belátására elég csak végigtekinteni a hajdani diákok eddigi életén — megannyi minden kétséget eloszlató példa. A „diákok" fegyelmezetlenek, rendre belekiabálnak az előadásba, ugratják egymást. Ennyi emléknek, ennyi sorsnak kicsi lett ez a terem. Várja őket méq egv pár felszabadult óra és egy terített asztal a Fülemülében, ahol minden régi emléket, minden további tervet meg lehet egymással osztani. De ez már csak az ő dolguk. Pozsgai Zsolt Hangulatos koncertet adott a pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa a múlt hét pénteken este, a pécsi Művészetek Háza udvarán. A Széchenyi térre nyíló, jó akusztikájú Hild-ud- var műemléki környezetében egyórás műsort adott az együttes Tillai Aurél vezetésével: a közönség nagy tetszéssel fogadta a hangversenyt, amely az első volt ezen a helyen. Ahogy az időjárás engedi, tavasztól őszig rendszeresen tartanak majd itt énekkari és kiszenekari koncerteket. Nosztalgiával Képernyő A hatvanas évek elején a pécsi Mecsek cukrászdában volt egy wurlitzer (egy forint volt egy lemez): nem lévén tagjai olyan társaságnak, amelyben rokoni vagy feketepiaci kapcsolatok közvetítésével vagy a luxemburgi rádióból felvett magnófelvételek alapján a nyugati zenével ismerkedhettünk volna, ez volt a fő lehetőség Elvis Presleyt, Chuck Berryt, Little Richardot hallgatni. Nemigen tudtuk mi akkor, hogy érdeklődésünknek, életérzésünknek valami közöt ideológiai alapja volna: de azt határozottan éreztük, hogy ez a zene jobban kielégít bennünket, mint a „Troli-trolibuszra vártam én, jött is halkan könnyedén”-stílusú slágerek. És persze, mór csak azért is illett tájékozódnunk, hogy ne maradjunk le túlságosan kollégiumi szobatársunk, F. T. mögött, aki a témában abszolút tekintély lévén elismerésünket a Prézli (Presley) nevet viselte. Egyébként akkoriban sokan a Dürrenmatt és Camus nevű tiltott gyümölcs iránt is érdeklődtek, és ez valahogy jól megfért bennünk Little Richarddal. 1968-ban aztán (Párizs és Prága!) már tudtuk, hogy az új zene utáni vágyakozásunk hogyan és miként kapcsolódott (tudva és öntudatlan) egy új fajta gondolkodás és magatartás igényéhez, s bár a slágerfesztiválok idején sok vita látszólag az ízlés körül folyt, éreztük, hogy a mélyben fontos formálódnak. Ebben az időben a hajviselet és az öltözködés gyakran rendőri kérdés volt, és sajátosan keveredtek a jelentéktelen külsőségek az ideológiai meghatározottságokkal: emlékszem, egy fiatal munkásra, aki „ilyen Castro-szakállal" nem lehetett KISZ-titkár. De ha magunktól nem is tudnánk, hogy azok az évek történelmi jelentőségűek voltak, az utóbbi öt—hat esztendőben készült tanulmányok és hivatkozások tudatosították mór bennünk: nem az akkori különbségek érdekesek (emlékeznek a vízválasztó kérdésre: Illés vagy Omega?), hanem az utólag jobban látható azonosságok. Most éppen a Magyar Televízió fiatal alkotói készítettek sorozatot erről, sokatmondó Rockfogyatkozás címmel. Arról a három és fél évtizedről, amelynek kezdetén a rock „a nyugati kultúra mételyének" számított, hogy aztán a magyar népzene, az európai diszkózene vagy a gyökértelen, középszerű slágerzene hagyományait felhasználva eredeti vagy kevésbé eredeti hanggal, de megtalálja a maga helyét: a zene is, az általa képviselt magatartás és gondolkodás is. A fiatal tévések filmje az összefoglalás, az ismeretterjesztés szándékával készült - gondolom, hogy inkább a fiatalabb korosztály számára. Tisztességes, alapos munka, bár nyilvánvalóan vázlatos a hatalmas anyag és az időbeli korlátok miatt. Mindenesetre sokfelé elindította a tájékozódni hajlandó mai néző figyelmét, és igyekezett mindenféle szempontból feltérképezni ezt a sokat vitatott, de le- tagadhatatlanul érdekes és fontos jelenséget. Az egykori Áz őszi BNV-ről jelentjük Tűzhelyek, edények, kapcsolok A háztartásokban használatos felszerelések bemutatói nem hoztak meglepetést az őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron, de az egyértelműen megállapítható, hogy a hazai gyártók igyekeznek közeledni a világszínvonal felé, s egyre szélesebb termékskálával jelennek meg a piacon. Fűtőkészülékekből nem lehet panasz a választékra, s ha az üzletekben is ilyen lesz a kínálat, akkor mindenki talál az igényeinek megfelelő berendezést. A FÉG és a Lamport standján konvektorok, infravörös gázüzemű hősugórzók több típusa látható, a sláger azonban az a kondenzációs lakásfűtő készülék, mely a korábbiakhoz képest a hatásfok és az energiatakarékos működés tekintetében is előrelépés. A gáztűzhelyek piacán tovább bővült a Karancs gáztűzhelycsalád: a gáz- és elektromos üzemre egyaránt alkalmas Variant termékek légkeveréses, grillezésre alkalmas sütővel luxusigényeket is kielégítenek. De örömmel láttunk kis helyigényű és szerényebb árú készülékeket is. A szilárd tüzelésű kályhák gyártásában éleződik a verseny, ennek egyik példája a salgótarjáni vegyestüzelésű Servant kályha, mely először szerepel a BNV-n. Ugyancsak először szerepel a vásáron a Hajdúsági Iparművek Turbómat nevű forgódobos ruhaszárítógépe, melyre tíz év hibamentes élettartamot ígér a gyártó. „három gitár plusz egy dob felállástól" máig, amikor kom- formista lett a rock, amikor — Cseh Tamással szólva — „döglenek a csillagok". Merthogy — egyebek mellett- öregebbek lettünk. Prézli is meglett családapa már, és egykori főiskoláján tanít. Én meg legutóbb, amikor a fiammal megnéztük a Nemzeti Színházban az István, a királyt és Szörényi Levente ült a mögöttünk lévő sorban, ahelyett, hogy régi ismeretségünkre hivatkozva (mert néhányszor találkoztunk a Magyar Ifjúság szerkesztőségében) odavágódtam volna amúgy lezseren, hogy „szia, Levi, kérek egv autogrommot”, ahelyett azt mondtam: „Jónapot, Szörényi úr, ha lenne szíves egy aláírást a gyereknek . . .” Hát ezért nem tudtam eléa objektiven, csak a megengedettnél több nosztalgiával nézni a Rockfogyatkozást. G. T. A jászberényi Lehel Hűtőgépgyár kiállításán csak ámul az ember, mert a hűtő- és fagyasztószekrények, ládák olyan parádés kínálatával veheti szemügyre, amit a boltok választékát ismerve nem is kép- izei. S hogy miért nem találkozunk az üzletekben ezekkel a termékekkel? A gyár képviselője elmondta, elsősorban ' exportkötelezettségeiknek kell eleget tenniök ... A Kon- takta villanykapcsoló családja méltán lett BNV-díjas, a roppant esztétikus, és több színben készülő kapcsolók a legkényesebb ízléseket is kielégítik. A Skála pavilonjában olyan cikkeket állítottak ki, melyek helyben vagy valamelyik áruházukban megvásárolhatóak: a háztartási gépek közül a Philips gyártmányú konyhai robotok, sütők, valamint a mosogatógép érdemel figyelmet, igaz, áruk meglehetősen borsos. A Bonyhádi Zománcárugyár két új edénygarnitúrával jelentkezett a vásáron. Közülük a Réka fantázianevű család, mely az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság formatervezési tanács irodájának támogatásával készült, BNV-díjat nyert. A pécsi Zsolnay Porcelángyár ezúttal is reprezentatív bemutató keretében állítja ki porcelán-fajansz, s porcelántermékeit: használati eszközöket és dísztárgyakat. Figyelmet érdemel a Pompadour termékcsalád, mely immáron öt készletből áll, s minden egyes készlet — oz alap kék szín meghagyásával — ötféle mintázattal kerül majd forgalomba. Érdemes felkeresni az üvegipari Művek gyárainak standjait is, mert a nézelődő teljes keresztmetszetet kap például a hazai üvegpohárválasz- -ték bál, mely nyugodtan kijelenthető, állja az összehasonlítást bármelyik ország kínálatával. Vegyiparunk termékei közül az Egyesült Vegyiművek BNV-díjat nyert Pille családja érdemel említést, mely a mosogatógépek megjelenésének eredményeként jött létre. A külföldi bemutatkozások közül a szovjet pavilonban találkoztunk néhány meglepetéssel: például az Elektronika mikrohullámú sütővel, melyen már láthatóak a formatervezők „kezenyomai". Ez egyébként a többi háztartási gépre is jellemző: a szovjet robotok, mérlegek, főzőedények jóval szebbek, mint korábban. Roszprim Nándor A Hajdúsági Iparművek bemutatója Az első fecskék az angoloktatásban
