Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-23 / 262. szám

1987. szeptember 23., szerda Dunántúli napló Egy diák — egy dokumentum Hetvenöt éves a Janus Pannonius Gimnázium és Szakközép- iskola A közös élmények összetartó, erejűek és egy-egy tárgy is többet jelent, ha sikerül fel­kutatni a történetét, a múlt­ját. Köze lesz hozzá a kutató­nak, jobban a magáénak érzi. így készül, készült a pécsi Ja­nus Pannonius Gimnázium és Szakközépiskola közelgő, het­venöt éves jubileumára. Meg­hirdették az „Egy diák - egy dokumentum" akciót, a tanulók beszélgettek az iskola voit diákjaival, búvárkodtak a törté­netében, a tanárok mellett ők is közreműködtek az évforduló­ra megjelenő évkönyv összeál­lításában. A jubileumi ünnepségsorozat október elsején délután kezdő­dik az iskolatörténeti kiállítás megnyitójával és különböző, érdekes programmal folytató­dik. Megemlékeznek az iskola elhunyt tanárairól. Október 2- án reggel Janus emlékműsort rendeznek, az ünnepi beszédet Csorba Győző Kossuth-díjas költő mondja. Délelőtt tartják a megyei Janus versmondó ver­senyt és a régi tanárokkal, diá­kokkal való találkozókat. A meghívott egykori janusisták különböző témákban beszélget­nek a tanulókkal. így például számbaveszik az ifjúsági moz­galom élményeit, az iskola szerepét a hivatástudat formá­lásában, a pedagógus szemé­lyiségének fontosságát, az énekkar történetét. Tornaünne­pélyt, kosárlabda-mérkőzést is hirdetnek, este pedig a Liszl Ferenc hangversenyteremben a Bakfark együttes koncertjét hallgatják meg. Az ünnepi emlékülés október 3- án, 10.00 órakor kezdődik. Ekkor adják át a kitüntetése­ket, jutalmakat. Első alkalom­mal ítélik oda a „Janus Pan­nonius Gimnázium és Szakkö­zépiskola" emlékérmet, amelyet a kiváló teljesítményt nyújtó tanárok és tanulók számára alapítottak. A POTE aulájában 11 órakor veszi kezdetét a gá­laműsor, amelyben az iskola volt és mai diákjai lépnek föl versmondással, énekkel, tánc­cal, jelenetekkel. — Beírok a késésért! - a ta­nár úr hangja roppant szigorú, véresen komoly is lehetne a dolog, ha nem húszéves érett­ségi találkozóra gyülekeznének az egykori tanítványok a Nagy Lajos Gimnázium napfényes udvarán. Amíg mindenki meg­érkezik, dr. Bognár Józseffel, a JPTE Tanárképző Karának an­gol tanszékvezetőjével, az egy­kori angoltanárral és osztály­főnökkel beszélgetünk. 1963- ban indult be a középiskolai angol nyelvtanítás országszerte tíz iskolában, így Pécsett is. Ez az osztály az első angol tagozatú osztály volt. És — ami szintén érdekes adat — az első koedukált osztály is. Ez a tény sok élcelődésre ad okot még ma is, nem múltak el nyomta­lanul az akkori koedukációból származó megrázkódtatások. — Egyetlen angoltanár vol­tam a gimnáziumban, és ez az osztály volt számomra a leg­kedvesebb. Eltelt húsz év, az­óta Pécs az angoloktatás fel­legvára lett, ezek a gyerekek nagy változásokhoz segítették hozzá a magyar kultúrtörténe­tet - mondja dr. Bognár Jó­zsef, bár a növendékeken nem látszik a megilletődöttség. Vi­dámak, felszabadultak, minden újonnan érkezőt nagy üdvrival­gás fogad. A hajdani osztály­teremben a nagy hangzavar­ban mindenki megtalálja régi helyét. A „hetes” jelent, szám- bavessiük az igazoltan távol­maradókat. A legendás igazga­tó, Dóbay József mindenkire pontosan emlékszik, fotót is ho­zott a hajdani tablóról. Az is­kola jelenlegi vezetéséből nem jött el senki. Az osztályfőnök bevezetője után az ilyenkoí. megszokott, legnagyszerűbb program következik. Ki hol tart, mit ért el, hogyan hasznosította az itt megszerzett angol tudá­sát. Valamennyien diákokká válnak pár percre, a feleleteik­kel önmagukat osztályozzák. Dobai Péter számítástechni­kus, jelenleg adjunktus a JPTE Közgazdaságtudományi Karán. — A szegedi egyetemen an­nak idején a többiek elámultak. amikor egy angol szakmai anyag lefordítása nem jelen­tett különösebb problémát. A szakmámban létfeltétellé vált az angol ismerete - mondjg lelkesen. Egyed Klára a nemzetközi kapcsolatok területén dolgozott Guineában, Kanadában, jelen­leg a Magyar Tudományos Akadémia munkatársa. Hargi­tai Erzsébetnek egész eddigi életútját végigkísérte az angol nyelv; az utánpótlás megvan, fia is idejár. Mond/ Tibor sze­rint orvosi területen alapnyelv az angol, belgyógyászként a szakirodalmat bújva áldja az egykori tagozatot, Novák György az egyik legjobb tanít­vány: a szegedi egyetemen angol és amerikai történelmet tanít. őri István, az osztály össze­tartó ereje az Agrártudományi Egyetemen végzett. — Nem úgy indult, hogy bármit is tudok kezdeni az angol tudásommal, amíg egy napon kezembe nem nyomtak egy vaskos könyvet angolul az amerikai technikán alapuló kukoricatermesztésről. Azóta a szakmámban minden­nek alapja lett - mondja. Schmidt Helga Budapesten, a Közgazdaságtudományi Egyete­men dolgozik, faluszociológus. Nemzetközi konferenciákon ka­matostul hasznosítja az itt ta­nultakat, a kutatók közötti kap­csolat létfeltételének tartja. Hosszan lehetne még sorol­ni, ki hol alkalmazza az angol nyelvtudását. Egy közös ben­nük: az a tudásvágy, amit az akkori gimnázium szellemisége adott nekik útravalóul, az ál­landó önképzés igényét. Rad­nor Imre az orvosi egyetem után elvégezte az ELTE filozó­fia és vallástörténet szakát — nagyon sokuknak több diplo­mája van. Zárszavában Bognár József mindenkinek megadja a jelest. Röviden összefoglalja az ámuló diákoknak azokat az eredmé­nyeket, amelyeket a város az angol nyelv tanítása terén el­ért. Elmondja, hogy nem tud­nak elég tanárt képezni, be­szél az angliai és amerikai cserekapcsolatokról, az anya­nyelvi tanárok fontosságáról, a kísérleti angol nyelvű tanítás­ról. Egvre kevésbé létezhet a munkáját igazón szerető és magas szinten művelő szak-* ember idegen nyelv ismerete nélkül. Ennek belátására elég csak végigtekinteni a hajdani diákok eddigi életén — meg­annyi minden kétséget elosz­lató példa. A „diákok" fegyelmezetle­nek, rendre belekiabálnak az előadásba, ugratják egymást. Ennyi emléknek, ennyi sorsnak kicsi lett ez a terem. Várja őket méq egv pár felszabadult óra és egy terített asztal a Fülemülében, ahol minden régi emléket, minden további tervet meg lehet egymással osztani. De ez már csak az ő dolguk. Pozsgai Zsolt Hangulatos koncertet adott a pécsi Nevelők Háza Kamarakórusa a múlt hét pénteken es­te, a pécsi Művészetek Háza udvarán. A Széchenyi térre nyíló, jó akusztikájú Hild-ud- var műemléki környezetében egyórás műsort adott az együttes Tillai Aurél vezetésével: a kö­zönség nagy tetszéssel fogadta a hangversenyt, amely az első volt ezen a helyen. Ahogy az időjárás engedi, tavasztól őszig rendszeresen tartanak majd itt énekkari és kiszenekari kon­certeket. Nosztalgiával Képernyő A hatvanas évek elején a pécsi Mecsek cukrászdában volt egy wurlitzer (egy forint volt egy lemez): nem lévén tagjai olyan társaságnak, amelyben rokoni vagy fekete­piaci kapcsolatok közvetítésé­vel vagy a luxemburgi rádió­ból felvett magnófelvételek alapján a nyugati zenével is­merkedhettünk volna, ez volt a fő lehetőség Elvis Presleyt, Chuck Berryt, Little Richardot hallgatni. Nemigen tudtuk mi akkor, hogy érdeklődésünknek, életérzésünknek valami közöt ideológiai alapja volna: de azt határozottan éreztük, hogy ez a zene jobban kielégít bennünket, mint a „Troli-troli­buszra vártam én, jött is hal­kan könnyedén”-stílusú sláge­rek. És persze, mór csak azért is illett tájékozódnunk, hogy ne maradjunk le túlságosan kollégiumi szobatársunk, F. T. mögött, aki a témában ab­szolút tekintély lévén elismeré­sünket a Prézli (Presley) ne­vet viselte. Egyébként akkori­ban sokan a Dürrenmatt és Camus nevű tiltott gyümölcs iránt is érdeklődtek, és ez va­lahogy jól megfért bennünk Little Richarddal. 1968-ban aztán (Párizs és Prága!) már tudtuk, hogy az új zene utáni vágyakozásunk hogyan és miként kapcsoló­dott (tudva és öntudatlan) egy új fajta gondolkodás és magatartás igényéhez, s bár a slágerfesztiválok idején sok vita látszólag az ízlés körül folyt, éreztük, hogy a mély­ben fontos formálódnak. Eb­ben az időben a hajviselet és az öltözködés gyakran rend­őri kérdés volt, és sajátosan keveredtek a jelentéktelen kül­sőségek az ideológiai meg­határozottságokkal: emlékszem, egy fiatal munkásra, aki „ilyen Castro-szakállal" nem lehetett KISZ-titkár. De ha magunktól nem is tudnánk, hogy azok az évek történelmi jelentőségűek vol­tak, az utóbbi öt—hat eszten­dőben készült tanulmányok és hivatkozások tudatosították mór bennünk: nem az akkori kü­lönbségek érdekesek (emlé­keznek a vízválasztó kérdésre: Illés vagy Omega?), hanem az utólag jobban látható azonos­ságok. Most éppen a Magyar Televízió fiatal alkotói készí­tettek sorozatot erről, sokat­mondó Rockfogyatkozás cím­mel. Arról a három és fél évtizedről, amelynek kezdetén a rock „a nyugati kultúra mételyének" számított, hogy aztán a magyar népzene, az európai diszkózene vagy a gyökértelen, középszerű slá­gerzene hagyományait felhasz­nálva eredeti vagy kevésbé eredeti hanggal, de megtalál­ja a maga helyét: a zene is, az általa képviselt magatartás és gondolkodás is. A fiatal tévések filmje az összefoglalás, az ismeretter­jesztés szándékával készült - gondolom, hogy inkább a fia­talabb korosztály számára. Tisztességes, alapos munka, bár nyilvánvalóan vázlatos a hatalmas anyag és az időbe­li korlátok miatt. Mindeneset­re sokfelé elindította a tájé­kozódni hajlandó mai néző fi­gyelmét, és igyekezett minden­féle szempontból feltérképezni ezt a sokat vitatott, de le- tagadhatatlanul érdekes és fontos jelenséget. Az egykori Áz őszi BNV-ről jelentjük Tűzhelyek, edények, kapcsolok A háztartásokban használa­tos felszerelések bemutatói nem hoztak meglepetést az őszi Budapesti Nemzetközi Vá­sáron, de az egyértelműen megállapítható, hogy a hazai gyártók igyekeznek közeledni a világszínvonal felé, s egyre szélesebb termékskálával je­lennek meg a piacon. Fűtőkészülékekből nem lehet panasz a választékra, s ha az üzletekben is ilyen lesz a kínálat, akkor mindenki ta­lál az igényeinek megfelelő berendezést. A FÉG és a Lam­port standján konvektorok, infravörös gázüzemű hősugórzók több típusa látható, a sláger azonban az a kondenzációs la­kásfűtő készülék, mely a korábbiakhoz képest a hatás­fok és az energiatakarékos működés tekintetében is előre­lépés. A gáztűzhelyek piacán tovább bővült a Karancs gáz­tűzhelycsalád: a gáz- és elekt­romos üzemre egyaránt alkal­mas Variant termékek légke­veréses, grillezésre alkalmas sütővel luxusigényeket is ki­elégítenek. De örömmel lát­tunk kis helyigényű és szeré­nyebb árú készülékeket is. A szilárd tüzelésű kályhák gyártásában éleződik a ver­seny, ennek egyik példája a salgótarjáni vegyestüzelésű Ser­vant kályha, mely először sze­repel a BNV-n. Ugyancsak először szerepel a vásáron a Hajdúsági Iparművek Turbómat nevű forgódobos ruhaszárító­gépe, melyre tíz év hibamen­tes élettartamot ígér a gyártó. „három gitár plusz egy dob felállástól" máig, amikor kom- formista lett a rock, amikor — Cseh Tamással szólva — „döglenek a csillagok". Merthogy — egyebek mellett- öregebbek lettünk. Prézli is meglett családapa már, és egykori főiskoláján tanít. Én meg legutóbb, amikor a fiam­mal megnéztük a Nemzeti Színházban az István, a királyt és Szörényi Levente ült a mögöttünk lévő sorban, ahe­lyett, hogy régi ismeretségünk­re hivatkozva (mert néhányszor találkoztunk a Magyar Ifjúság szerkesztőségében) odavágód­tam volna amúgy lezseren, hogy „szia, Levi, kérek egv autogrommot”, ahelyett azt mondtam: „Jónapot, Szörényi úr, ha lenne szíves egy aláírást a gyereknek . . .” Hát ezért nem tudtam eléa objektiven, csak a megengedettnél több nosz­talgiával nézni a Rockfogyat­kozást. G. T. A jászberényi Lehel Hűtő­gépgyár kiállításán csak ámul az ember, mert a hűtő- és fa­gyasztószekrények, ládák olyan parádés kínálatával veheti szemügyre, amit a boltok vá­lasztékát ismerve nem is kép- izei. S hogy miért nem ta­lálkozunk az üzletekben ezek­kel a termékekkel? A gyár képviselője elmondta, elsősor­ban ' exportkötelezettségeiknek kell eleget tenniök ... A Kon- takta villanykapcsoló család­ja méltán lett BNV-díjas, a roppant esztétikus, és több színben készülő kapcsolók a legkényesebb ízléseket is ki­elégítik. A Skála pavilonjában olyan cikkeket állítottak ki, melyek helyben vagy valame­lyik áruházukban megvásárol­hatóak: a háztartási gépek közül a Philips gyártmányú konyhai robotok, sütők, vala­mint a mosogatógép érdemel figyelmet, igaz, áruk megle­hetősen borsos. A Bonyhádi Zománcárugyár két új edénygarnitúrával je­lentkezett a vásáron. Közülük a Réka fantázianevű család, mely az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság formater­vezési tanács irodájának tá­mogatásával készült, BNV-díjat nyert. A pécsi Zsolnay Porce­lángyár ezúttal is reprezenta­tív bemutató keretében állít­ja ki porcelán-fajansz, s por­celántermékeit: használati esz­közöket és dísztárgyakat. Fi­gyelmet érdemel a Pompadour termékcsalád, mely immáron öt készletből áll, s minden egyes készlet — oz alap kék szín meghagyásával — ötféle mintázattal kerül majd forga­lomba. Érdemes felkeresni az üvegipari Művek gyárainak standjait is, mert a nézelődő teljes keresztmetszetet kap pél­dául a hazai üvegpohárválasz- -ték bál, mely nyugodtan kije­lenthető, állja az összehason­lítást bármelyik ország kíná­latával. Vegyiparunk termékei közül az Egyesült Vegyiművek BNV-díjat nyert Pille családja érdemel említést, mely a mo­sogatógépek megjelenésének eredményeként jött létre. A külföldi bemutatkozások közül a szovjet pavilonban ta­lálkoztunk néhány meglepetés­sel: például az Elektronika mikrohullámú sütővel, melyen már láthatóak a formaterve­zők „kezenyomai". Ez egyéb­ként a többi háztartási gép­re is jellemző: a szovjet ro­botok, mérlegek, főzőedények jóval szebbek, mint korábban. Roszprim Nándor A Hajdúsági Iparművek bemutatója Az első fecskék az angoloktatásban

Next

/
Thumbnails
Contents