Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-21 / 260. szám

1987. szeptember 21., hétfő Dunantaii napló 7 Melyik mellett dönt o zsűri? Mátyás­szobrok a Művészetek Házában Ma még megtákinf-hetá a kiállítás Amikor kiderült, hogy tel­jesen fölöslegesen tüntettek el pár házat a Hunyadi út- Vak Bottyán utca sarkán, mert az „alagútpárt” győzött, s a közlekedés gondját nem felüljáró oldja meg e forgal­mas helyen, nyomban meg le­hetett volna oldani egy régi ügyet. A pécsiek három évti­zed elmúltával ma is úgy ér­zik, kibillent egyensúlyi hely­zetéből a Széchenyi tér, ami­kor az egyik sarkába állítot­ták a Hunyadi-szobrot. Tehát akkor lehetett volna Széchenyi István teréről Hunyadi János útjára áthelyezni a Törökverő­szobrát. Aztán valahol Lvov- Kertvárosban, ahol tág lehe­tőség van a téralkotásra (de mégsincs egy igazi városi te­re a városrésznek!), ki lehetett volna alakítani egy Corvin Mátyás teret, ahol halálának az 500. évfordulóján szobrot lehetett volna állítani az igazságos királynak. így Pécs e fiatal városrésze is egy reprezentatív köztéri szoborhoz jutott volna. Nem így történt. A szobor­állításra kiírt pályázat a Hunyadi út feletti dombol­dalt jelölte ki a Mátyás-szobor helyéül. A határidő lejárt, múlt héten érkeztek Pécsre a pályaművek, amelyeket pén­tek óta a Művészetek Háza kiállítótermében tekinthet meg a közönség véleménynyilvání­tás végett. Sajnos a vártnál kisebb az érdeklődés, de ez nem is csodálható, hiszen az égvilágon semmi nincs, ami becsalogatná az embereket, s az első tájékoztatást is az kapja meg, aki már megy fel­felé a lépcsőn. A kiállítás ma még megtekinthető, holnap­tól pedig már a zsűrié a szó. Érdekesek a szobormodellek, amelyek két nagy csoportba so­rolhatók. A harcos katonaki­rályt ábrázolják az egyikben lóháton, s az államférfit, a reneszánsz uralkodót, a tudo­mányok barátját a másikban, trónon, széken ülve vagy áll­va. Fiatalok a Mátyás király-pályázat kiállításán XX. Lehel Mecsek Rali Amerikai kosaras a PUSK-ban Amikor a MAFC leigazolt egyszerre két amerikai kosa­rast, az nagy feltűnést keltett. Az sem múlik majd el felszisz- szenés nélkül, ha sikerül a PVSK terve, és szerződtetni tudja azt a tengerentúlról ér­kezett kosárlabda-játékost, akit kiszemelt magának. A kiválasztottat Tom Peredi- nek, vagyis Perédi Tamásnak hívják. Huszonnégy éves, 194 cm magas. New York államban élt korábban, a szülei 1956- ban ragadtak ott az óceánon tálon, miután Pécsről oda köl­töztek. A fiú amerikai állam­polgár létére szeptembertől pé­csi orvostanhallgató lett, de ko­rábban odakinn egy főiskolát már elvégzett. Egyébként a ten­gerentúl az egyetemi bajnok­ságban játszott. Tölgyes Árpád, a PVSK férfi­kosarasainak technikai vezetője kapott egy „fülest", így szer­zett tudomást a vasutas egye­sület arról, hogy Pécsre érkezik tanulni a kosaras. Felkutatták, „becserkészték", rávették, hogy folytathatná a pályafutását itt is. A vasutasok nemzetközi ku­páján az egyik edzésen ki is próbálták, beállt az olaszokhoz, akik azonnal le akarták iga­zolni. Azóta már bemutatkozott a pécsiek jugoszláviai túráján is, s látták játszani hétközben Dombóváron, az egyik edző­mérkőzésen, ahol csak hüle- deztek, hogy miket tud. Erről a Műszaki Főiskola palánkja is tudna beszélni, amit helyből zsákolás közben összetört. Merthogy kitűnő rugói vannak, emellett nem ismer elveszett labdát, meg jól irányítja is a társait. Szívesen szerepelne a PVSK- ban, ahol már edz. A leigazo­lása folyamatban van. A gon­dot csupán az jelenti, hogy a szövetség álláspontja szerint külföldi játékost augusztus 15. után nem igazolhatnak a csa­patok. De mit tehetett volna előtte a PVSK, ha Tom Peredi csak augusztus 23-án érkezett Pécsre. Azért reménykednek a vasutasok, hogy meg tudják szerezni. A technikai vezetőjük szerint óriási nyereség lenne számukra. H. L. Az előző szemlátomást gon­dot okozott a szobrászoknak: nehezen tudtak szabadulni a Fadrusz János Mátyás-szobra által sugallt gondolatoktól, s az egyik pályázó egészen odáig ment, hogy modelljének a fejéül a Fadrusz-féle Má­tyás-fejet alkalmazta. A leg­többet vártuk volna az egyet­len, ma is Baranyában alkotó pályázótól. Trischler Ferenc- töl. Valami megmagyarázha­tatlan októl vezérelve Pátzay Hunyadiját ismételte meg; azonos a ló és a lovas moz­dulata, s sziluettben szinte megtévesztően azonosnak tűnik a kettő. Még a posztamens sem különbözik sokban. Érdekes egyébként, hogy c tegnap délben látott kevés­számú közönségszavazatnak csupán az egyharmada voksolt a lovasszobrok mellett, a több­ség tetszését az álló-ülő fi­gurák valamelyike nyerte meg. Nem véletlenül! Hiszen ezek között található néhány, ami közül egyet szivesen látnánk a domboldalban. Ebből a csoportból emel­nénk ki azt az ötöt, amelyek egyikének adnánk — ha zsűri lennénk — a megbízást. El­sőként is Nyirö Gyula aján­latát említjük. Ő a dombol­dalra vezető lépcsősor tetejé­re állítja a koronás királyt, kinek arca a hitelesnek tu­dott bautzeni Mátyás-ábrázo­lásról vétetett át, a lépcső közepéről pedig a feketesereg egyik katonája tekint fel uralkodójára, cimerpajzzsal a kezében. Rátlalvi Sándor (Bachmann Zoltán építészi közreműködésével) a kíséreté­vel érkező uralkodót abban a pillanatban ábrázolja, amikor az Beatrixszal találkozik. Im­pozáns a szoborcsoport, mely fölé egy reneszánsz palota romjai magasodnak mintegy jelképezvén, hogy ez maradt Mátyás rövid, virágzó ural­kodása után. Szentirmay Zol­tán a koronázás pillanatát ragadta meg allegorikusán, a korabeli festmények szelle­mében. A király egy félköríves fal övezte tér középpontjában ül a trónusán, jobb oldalán egy lebegő angyal, balján egy egyházi személyiség, s ők ketten helyezik a koronát Má­tyás fejére. Kirschmayer Ká­roly szobra egyszerű: a tró­nuson ülő királyt ábrázolja. Mészáros Mihály is nagy térbe helyezi Mátyást: oszlopok előterében egyszerű széken ül annak jobboldali karfájára támaszkodva. összességében — a kisebb- nagyobb félreértésektől elte­kintve — színvonalasnak mond­ható a pályázat. Mégis van hiányérzetünk. Távolmaradtak az olyan művészek, mint Var­ga Imre, Kiss István, vagy So­mogyi lózsel, s ez azért is érthetetlen, mert — tudomá­sunk szerint — a félévezredes évforduló alkalmából a pécsi lesz az egyetlen új Mátyás­szobor Magyarországon. Érdeklődéssel várjuk a zsűri döntését. Hársfai István Pécsi bajnokot avatunk? Pécsre kerül-e a magyar rali bajnokság abszolút baj­noki címe? Ez is eldől majd szeptember 25-27-én a Pé­csett és környékén megren­dezendő XX. Lehel Mecsek Rali mezőnyének mintegy tíz­órás száguldása után. Eb­ben az évben zárófutamként rendezi a Magyar Autóklub Baranya Megyei Szervezete a versenyt, ami várhatóan ke­mény küzdelmeket hoz majd, hiszen itt tisztázódik végérvé­nyesen a bajnoki sorrend. A huszadik alkalommal sor- rakerülő verseny nevében a „Lehel" a Jászberényi Hűtő­gépgyárra utal, amely a Mecsek Rali főszponzoraként is támogatja az autósportot. A program szerint szeptem­ber 25-én, pénteken bonyolít­ják le a műszaki gépátvételt az Autóklub Hengermalom ut­cai műszaki állomásán. Szom­baton délelőtt tíz órától folya­matosan rajtolnak a rali I. és a rali II. versenyzői a SZÜV-székház elől (Szántó Kovács János út), majd ugyanoda érkeznek vissza mintegy tíz óra múlva. 20 órá­tól folyamatosan. A díjkiosztó ünnepségre vasárnap délelőtt 11 órakor a BÉV Szálló dísz­termében kerül sor. A verseny útvonala meg­egyezik a korábbi években megszokottal. A kemping- Árpádtető közötti gyorsasági szakaszon 10.10 órától, a Józsefháza-Zobáktető között 10.15 órától, a kisvaszari gyor­sasági szakaszon 10.30-tól, az Ranga László. Egy tucatnyi bajnokságot már nyert, de most a pécsi autósport történetében elsőként a magyar ralibajnokság abszolút bajnoki cimének elsőszámú várományosa. orfűi elágazás-Szentkút közötti gyorsaságin pedig 11 órától zajlik a verseny. Változást je­lent, hogy Kisvaszaron nem körverseny lesz, tehát az er­dei úton nem mennek végig, csak az aszfaltos út szerepel gyorsasági szakaszként. Mi­vel a gyorsosógi szakaszok íqy lerövidültek, a verseny út­vonalát négyszer teszi majd meg a rali I. mezőnye. A verseny követhetőségét bizto­sítja, hogy a versenybíróság minden megtett kör után ki­függeszti az eredménylistát a BÉV Szálló előterében. A pécsi autósport történeté­ben első ízben szurkolhatunk azért, hogy a ralibajnokság abszolút bajnokaiként pécsi versenyzőpárost ünnepelhes­sünk. A Ranga László, Dudás Mihály (Pannon Volán) páros máris bajnpknak tekinthető. Címük csak akkor kerülhet ve­szélybe, hg a kaposvári Bu­dai, Bán páros nyerné a ver­senyt és Rangáék nem ke­rülnének az első nyolc közé. Minden egyéb eredmény a pécsi páros bajnokságát je­lenti! A Lajtai, Kiss páros (N. csoport, 3. géposztály) gép­osztályukban az első helyen állnak, a csoport 3. helye­zéséért kell pontokat szerez­niük. A Keszler, Ziener páros (Wartburg) gyakorlatilag baj­nokoknak tekinthetők. A Mak- sa, Tóth (N. csoport, 3. go.) géposztályukban harmadikak, a Porth, Hering ( A. csoport, 9. go., 1300 Lada) páros, ha nyer, második lehet a géposz­tályában, sőt a csoportjában is. A Pannon Volán csapata jelenleg biztosan áll a má­sodik helyen, feljebb sem ke­rülhet, lejjebb sem csúszhat. Aki nem sajnálja a fá­radtságot és valamelyik gyor­sasági szakasz mentén nézi végig a várhatóan nagy ver­senyt, remek autók küzdelmét élvezheti. A húsz Lada VFTS mellett két Renault-5 turbó (a Fogta, Homann és a Németh, Jójárt páros érkezik velük) és több BMW is lesz a mezőny­ben. Az sem titok, hogy az aszfaltos gyorsaságikon nyilván ezek a kocsik válhatnak a fő­szereplőkké. K. P. 1947-ben végzett az utolsó pécsi polgári iskolai fiú osztály Találkozó 40 év után Negyvenéves osztálytalál­kozóra gyűltek össze pén­tek este az üszögpusztai kastélyszálló éttermében a hajdani Pécs Városi és Köz­ségi Polgári Fiú Iskolában utolsó évfolyamként végzett IV. b. osztály öregdiákjai. — Az 1947-ben még 51 fővel búcsúzó osztályból a talál­kozóra 17-en jöttek el. 17- en „igazolatlanul", újabb 17-en pedig sajnos „igazol­tan" maradtak távol — hang­zott a szomorú mérleg. A megjelentekre nehéz feladat várt: bizonyítaniok kellett tanáraik és társaik előtt, hogy eddig jól vizs­gáztak egy meglehetősen nehéz tantárgyból, az élet­ből. Szilágyi Béla osztályfő­nök, Agócsy László énekta­nár és Brenner Józsefné ta­nárnő előtt küzdelmekkel és sikerekkel tarkított életutak elevenedtek meg. Olyanok, mint a hajdan osztályelső­ként végzett két dióké: a ma Rudnay-díjas Pécs város rajzszakfelügyelőjeként is is­mert grafikusművészé, Takács Dezsőé és a MÉV vezér­igazgató-helyettesi tisztét már 10 éve betöltő Bőhm Tiboré. De említhetnénk Vass Ödönt, aki ma a Közleke­dési Minisztérium főmunka­társa, korábban az ENSZ hajózási munkabizottságának elnöke volt. A viharos, háborúval tar­kított négy év egy-egy em­lékezetes képe — amelyet a IV. b-s fiúk együtt töltöttek — most egy este alatt mo­zaikként állt össze. — Emlé­keztek, mikor tüzelőt, meg szenet kellett hoznunk a tás­kánkban, hogy be tudjuk fű­teni az osztálytermet? — kérdezte nevetve Csete Ti­bor, aki most egykori osz­tálytársa beosztottjaként a MÉV főkönyvelője. — És amikor körmösöket kaptunk Laci bácsitól — aki a Ko- dály-módszert ebben az osz­tályban kezdte kipróbálni — amiért énekkar helyett fo­cizni mentünk — folytatta Solti József, akiből tanár lett, s most mint a pécsi Bánki Donát Úti Iskola igaz­gatóhelyettese és testnevelő­tanár, több országos hírű sporttehetség nevelője. — De a pad alatti gombfoci- csaták is emlékezetesek vol­tak Bőhm Tibivel, Sziklai Gézával, aki azóta egyete­mi tanár és Schiller Ferivel, aki Amerikában él, de Bara­nyához való erős kötődését mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy szülőfalujá­nak, Véméndnek tavaly egy régen vágyott öntött haran­got ajándékozott — meséli az osztály hét Nagy-ja kö­zül az egyik, Nagy Tibor, aki ma kereskedő. A nehézségeket is együtt vállaló, jó kis társaság volt a miénk — mondta búcsú­záskor Keller István, aki már 38 éve a Pécsi Állami Gaz­daság dolgozója, jelenleg munkaügyi osztályvezető. — Tanáraink fegyelemre, be­csületre és kemény munká­ra szoktattak minket, s az iskola megcsillantotta előt­tünk, akkori proligyerekek előtt is a továbbtanulás le­hetőségét. H. A. Alvics — már komlói színekben — Berlinben A hagyományos berlini ököl­vívótornát szeptember 21. és 27. között rendezik meg. Az idei, sorrendben 18. viadalra 19 or­szág nevezett. Indulnak a ku­baiak is. — Hat ökölvívónk szerepel a rangos viadalon — mondotta Csötönyi Sándor, a válogatott edzője. — Szombaton indu­lunk. Ekkor dől el, hogy Isa- szegi (48 kg), Váradi (51 kg), Szőke (57 kg), Alvics (91 kg) és Szikora (plusz 91 kg) mellett Hranek (75 kg), vagy Erős (81 kg) tart velünk. Mindket­ten gyengélkedtek az utóbbi időben. A jobb állapotban le­vő versenyzőt visszük Berlinbe. Alvics Gyula kétszeres EB- ezüstérmes már a Komlói Bá­nyászt képviselve szerepel ezen a tornán. A megállapodás ér­telmében csak az olimpia ide­jére igazolják vissza a Bp. Hon­védhez. Több élvonalbeli ököl­vívó átigazolási ügyében még folynak a tárgyalások. Az EB- ezüstérmes Füzesy a Bp. Hon­védből az Ú. Dózsába akar átlépni. A torinói EB-n is járt és országos bajnok Csikós Kecskemét helyett a Paksot vá­lasztja, ugyanígy Kertész a Va­sasból is. Mótzer, a Bp. Honvéd télnehézsúlyú bajnoka Tatabá­nyán kívánja folytatni pálya­futását. Kecskemétről Paksra ment Balzsay Károly, a nagy sikere­ket elért edző. A Kecskemétet a hajdani kiváló váltósúlyú versenyző, Vigh János irá­nyítja. Papp László szövetségi kapi­tány jelenleg Ausztriában ve­zet edzőtábort. Vele van három magyar ökölvívó. Molnár Tibor, Bocskai Imre és Némedi Imre is. Az egyik pályamunka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents