Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-20 / 259. szám

Ösztönösen a magány ellen védekeztem — Olcsó válasz volna visszakérdezni: miért ne ír­na, hiszen annyi ember fog tollat és ír könyvet, aki nem Író?! De ez a válasz tiszteletlenség volna az új­ságolvasókkal szemben. Az igazi indítás egy ösztönös veszélyérzet volt az esetleg várható magány miatt. Né­hány éve ugyanis egy be­tegség idején valószínű volt, hogy színpadképtelen le­szek. Gondolhatja: engem, aki megszoktam a sokezres hallgatóságot, láthatatlanul is mindig éreztem azt a gyűrűt, amellyel a közönség körülvett, egyszerre megri­asztott az érzés: nemsokára Zalatnay Sarolta megírta második könyvét. Százötven­ezer példányban jelenik meg, s a kereskedelem mind a százötvenezret lekö­tötte már. Első kötete is ekkora példányszámban fo­gyott el. Mindez felelőssé­get kíván és indokolja a kérdést:- Miért ir könyvet egy popénekesnö? Mikrofon is, toll is Zalatnay Sarolta második könyve senki sem törődik majd ve­lem. Akkor rájöttem, hogy a sok tízezer embernek, akit addig dalokkal szórakoz­tattam, valami mást is kel­lene adnom, s ezzel meg­maradhat a láthatatlan áramkör köztem és a kö­zönség között. Azt hiszem, ösztönösen az emberek után nyúltam azzal, hogy négy éve megírtam a könyvet és ró két évre meg is jelent.- De az olvasók első­sorban intim vonatkozásai­ért vették. Szinte botrány­könyv lett?! — De az ólszeméremnek is van afféle fejlődéstörté­nete: egyre több mindenről nyíltan, természetesen be­szélhetünk. Akár a mini­szoknya: egykor felháborító volt, ma természetes. Idő­közben újra színpadra lép­hettem, de a könyv révén megismertem az írás felelős­ségét, kicsit megtanultam megszenvedni az írott szó­ért, elviselni a nyíltság okozta hátrányokat. Második könyvem szándékom szerint már mélyebb, több benne a gondolat az emberi élet­ről. Népszerű emberekről szól, de nem a szokásos in­terjúsorozat. Pályám vonu­latához kapcsolódik vala­mennyi.- Tudja-e, hol a helye azoknak a sorában, akik írásra adták a lejüket?- Tudom. Ismerem és tisztelem annyira az iro­dalmat, hogy belássam, nem én vagyok Anton Pav- lovics Csehov. De azt is tu­dom. hogy a történelem, a közélet néha rejtelmes ala­kulása a világ sok országá­ban fellendítette az emlék­irodalmat, az életrajzi mű­vek iránti érdeklődést. Az emberek filmben, könyvben, a dokumentumműfaj tárgyi­lagosságát keresik. Továbbá hiszem, hogy az élet vál­tozatosan, ellentmondáso­san fejlődik, s az „egy élet, egyetlen szerelem” hirdetői is általában több egyéniség után vonzódtak a vágyaik mélyrétegében.- Majdnem fél évtizedig élt angol nyelvterületen. Hogyan hasznosíthatná ki­váló nyelvtudását?- Angol nyelvű popleme­zekkel. A popzene néhány milliós tábora olyan korú­akból áll, akiknek érdemes még idegen nyelvet tanulni, a dal pedig ezt jelentősen könnyíti. Hozzá valutabevé­telünket is növelné. Földessy Dénes Egy közét, amelynek 30 százaléka arzén A pécsi antikvárium Pakson A régi könyvek kedvelőié lesz holnaptól két napig a paksi könyvesbolt. Mintegy 40 ezer forintos készlettel itt ven­dégeskedik ugyanis a pécsi, Lyceum utcai antikvárium. Rit­kaságokat, különlegességeket is kínálnak, így ajánlanak Nyi- rő-kötetet, a könnyebb műfaj kedvelőinek Rejtő Jenő-, Agatha Christi-sorozatokat. — Akciónkkal az az elsődle­ges célunk, hogy a zugárusok magas árait letörjük - mond­ja dr. Arany Ágnes, a bolt he­lyettes vezetője. — Nemcsak eladni megyünk, hanem vásá­rolni is. Elsősorban a világ­háborúk előtti és a két hábo­rú közötti köteteket várjuk, de szívesen vesszük mai szerzők jól eladható munkáit is. Egyál­talán: mindent megvásárolunk, ami forgalmazható, örülnénk, ha találnánk szótárakat, elsőd­legesen az angol, a német és a szerbhorvát számít hiány­cikknek. Ahogy mondani szokták, a pénz nem akadály, minden megvételre érdemes könyvért a helyszínen, készpénzzel fizet­nek. Megszokott skálájukról egyedül a bizományi értékesí­tés hiányzik majd, de az ott nem értékelhető könyveket el­ismervény ellenében átveszik, és szakértőikkel fölbecsültetik. A becslést egyébként kataló­gusok segítik, melyek a könyvek eredeti árait foglalják maguk­ba. Á Lipari- szigetek vulkánjai Labdázik a Stromboli. A „feldobott” kőzetek parabola- pályát írva a levegőben zö­mükben visszahullnak a krá­terbe, de akad néhány, ame­lyik a vulkán meredek hegy­oldalán pattogva a tengerbe csobban. Ezek útját követi a színes NSZK videofilm óhatat­lanul érzékeltetve a lezúduló kövek közt mozgó kutató me­részségét. A Mecseki Bányá­szati Múzeum Déryné utcai kiállítótermének új időszakos kiállítását utolsó simításokkal rendező alkalmi nézőközön­ség elismeréssel adózik a ku­tató bátorságának. Posztós András, az Istenkúti Általános Iskola földrajz—testnevelés szakos tanára megjegyzi: — Az operatőr nagyon bá­tor: végig szinte a kráternek háttal állva veszi a „bombák" útját. Mátrai Miklós, földrajz—né­met szakos tanár, — jelenleg a JPTE Közgazdaságtudományi Karának dokumentátora és Kecskés Ferenc, a budapesti Táncsics Mihály Gimnázium biológia—kémia szakos taná­ra egyöntetű fejbólintással he­lyesel. Igazán saját tapasz­talatból értékelhetik a film forgatócsoportjának a teljesít­ményét, bátorságát, hiszen — mint, ahogy erről már hírt adtunk — a közelmúltban ma­guk is jártak a Stromboli kráterének közvetlen közelé­ben. Az NSZK videofilm a Li- pari-szigeteken járt expedí­ciójuk útjáról, kutatási ered­ményeiről beszámoló kiállítá­suk illusztrációja. A saját több kilométernyi hosszúságúra te­hető, mozgófilmjük még do­bozban van, de az expedíció pécsi fotósának, Mánfai Györgynek gyönyörű színes felvételei mór a kiállítási tab­lón szerepelne#. Az expedíció gyűjtötte vulkáni kőzetekből 5 vitrinnyi válogatás fért el a teremben. A kiállítás nem úti- beszámoló, s nemcsak a kuta­tó-gyűjtőmunka eredményeinek dokumentációja: komplexen mutatja be rajzok, színes áb­rák, fotók kőzetek, növény­minták segítségével a Lipari­szigetek geológiai viszonyait, növényvilágát, kultúrtörténetét, idegenforgalmát, bevezetőként pedig átfogó általános képet ad a vulkánok keletkezéséről, működéséről. — Nem vagyunk vulkano- lógusok, közös érdeklődésünk, szakvégzettségünk inspirált er­re a kutatóútra — mondja Mátrai Miklós, a héttagú zö­mében fiatal tanárokból álló expedíció szervezője. — A geológiailag különlegesen ér­dekes Lipari-szigetekről nem találtunk hazai szakirodalmat, s úgy gondoltuk, hogy hasznos lenne a szigetcsoport mind a hét tagjára kiterjedő komplex kutatást végezni, amihez ha­sonlót információink szerint még nem folytatott senki. Expedíciónk minden újabb ál­lomása arról győzött meg bennünket, hogy milyen cél­szerű terepgyakorlat lenne minden felsőbb éves, a geo­lógia iránt érdeklődő földrajz szakos hallgatónak a Lipari- szigetek tanulmányozása. Mi is sokat tanultunk az út so­rán, s a tapasztaltakat, a be­gyűjtött anyagot többségünk hasznosíthatja az oktatásban. A kiállítással is ez a célunk: úgy rendeztük össze, hogy ál­talános iskolások is megért­hessék a lényegét. S végül az expedíció útjá­nak néhány egyedülálló ese­ménye: Alicudi szigetéről a tengerben úszva kellett kihoz­ni a gyűjtött kőzetet, mert a sziget lakossága a turisták elől elzárkózva nem engedi idegen hajók kikötését. Kecs­kés Ferenc az eddigi szakiro­dalomban foglaltak cáfolata­ként csipkeharasztot talált száraz sziklás helyen. Találtak egy kőzetdarabot, amely nyolcvan százalékában arzént tartalmaz, s ezért természetes voltát itthon először kétségbe is vonták. D. I. Panoráma Pezsgősüveg Az Egyesült Államok tévéközönsége mostaná­ban a Magnum (Pezs­gősüveg) című, hatalmas - 150 epizódból álló ­filmsorozatot nézi, mely egészen 1988 végéig tart. Egy, a Hawaii-szigeteken történt gyilkosság oknyo­mozása, s az egyik női főszereplője a képünkön látható szőke Morgan Fairchild. Magnificat A párizsi nagyoperában október 11-én lesz az új Neumeier balett bemuta­tója. John Neumeier, a világ jelenleg legizgalma­sabb balettkoreográfusa Bach muzsikájára nemcsak táncot tervezett, hanem jelmezt, valamint díszletet I is. A produkciót a nyáron mór rendkívüli sikerrel mu­tatták be Avignon-ban. Sanghaj, kacagás, kísértetek Christophe Martin, Sanghajban született francia író könyvet adott ki Sanghaj, kacaqás és kísértetek címmel. A 224 lapoldalas kötet, mely az Autrement Kiadónál látott napvilágot, Kínával szem­ben a világ egyik legmo­dernebb, legeurópaibb vá­rosának írja le Sanghajt, s a francia nyelvű könyv­piac egyik legkelendőbb kötete lett. Lolo második könyve Gina Lolobrigida, aki szenvedélyes fotós, össze­állította második fotóalbu­mát. A képek többsége gyerekeket ábrázol. Pedig Riss László ismerte a háborúból visszamaradt lőszereket... Két dossziét lapozgatok a pé­csi rendőrkapitányságon. Egyik­ben sem keletkezett sok bűn­ügyi irat. A laposabb iratcso­mó borítóján a bűncselekmény minősítése; közveszélyokozás. A nyomozás megszüntetésének oka: az elkövető halála. Az 54 éves Balogh Lajos, aki augusztus 25-én, a névnapján öngyilkossági szándékkal kinyi­tott két propán-bután gázpa­lackot a lakásán, már nem él. A kiömlő gáztól a működő te­levízió felrobbant. A robbanás kidöntötte a szomszédos lakás­sal közös válaszfalat. A szom­szédok, két felnőtt és egy kis­gyermek, akiket maga alá te­metett a szobafal, szerencsére életben maradtak. A másik ügyben lőfegyverrel történő visszaélés miatt indult eljárás egy 33 éves fiatalember ellen. Az áldozat a férfi saját maga, aki a háborúból visszamaradt lőszert próbálta szétszedni él, de nyomorék maradt. A két 4vasamapi Robbanások után robbanás egy héten belül tör­tént. Csak egy a közös ben­nük, a felelőtlenség. Felnőtt emberek felelőtlensége. Pécs, Felszabadulás utca 7. szám. Tíz család lakik a sza­lagházban. Az udvaron középkorú asz- szony, főzéshez készülődik. Előtte lábasok, fazekak, férje és kisgyermeke segít neki. Ök az elhunyt Balogh Lajos szom­szédai, Bozsovics Jánosné, a férje, s gyermekük, a hétéves Tamás. — Kénytelen vagyok itt kint főzni, mert a lakásunk még a mai napig is romokban — mondja az asszony, s szótlanul mutat az udvaron kupacokba rakott elszenesedett holmijaik­ra : kiégett televízió, rezsó, megperzselt gyermekruhák, ci­pők, paplanok, ágyneműk, plé­dek. — Mindenünk tönkrement, szerencse, hogy életben marad­tunk — mondja a férj, aki né­hány napja jött ki a Honvéd Kórházból. Másodfokú égési sérüléseket szenvedett a rob­banásnál. Ö sérült meg a leg­súlyosabban, mert kisfiát men­tette a lángokból. A kisgyer­meknek megégett a karja, a háta, a nekicsapódó téglák betörték a fejét, megsérült a szája, amit a varratok nyoma jelez. Bent a konyhában cafatok­ban lóg az elszenesedett tapé­ta, s a fal ami valamikor vá­laszfal volt a szomszéd lakás­sal, sehol. S augusztus 25-e óta nap mint nap nézi a csa­lád a romokban heverő szom­széd szobát, az ágyat, amelyen az öngyilkos Balogh Lajos vár­ta a halált. — Balogh Lajos aznap itta­san hozták haza munkatársai. Menni nem tudott, úgy húzták be a szobába, összeveszett az élettórsával, s egyedül bezár­kózott. Mi este a televíziót néz­tük, úgy fél tíz körül lehetett. S akkor hirtelen egy robba­nás . . . majd, - Bozsovicsné a szeme elé kapja a kezét, mint akkor este — iszonyú fényesség öntötte el a szobát. Pillanatok alatt lángokban állt minden, zuhogtak a téglák, a vakolat. Egyetlen sor tégla maradt a válaszfalból. A Bozsovics családnak nem­csak a ruhái, háztartási gépei mentek tönkre, a pénzük is el­égett, az a 2600 forint nyugdíj, amit néhány nappal előtte ka­pott az asszony. — A biztosítótól már kétszer is kint voltak, de csak ötezer forint előleget kaptunk. A PIK- től is kijöttek, azt ígérték, hogy a jövő héten rendbehozzák a lakást. .. Több mint hávom hete így lakunk. A kisfiam es­ténként sírógörcsöt kap, alig tudom bevonszolni a házba. Augusztus 25-ét követően négy napra Pécsett, a Dugo­nics utca 34. számú ház szo­bájának falait rázta meg a rob­banás. Egy, a háborúból visz- szamaradt lőszer robbant fel Riss László 33 éves fiatalember kezében. Riss László alkalmi munkás­ként dolgozott bontásoknál. Au­gusztus 29-én este a Mohácsi úti sorompó közelében levő utcá­ban egy régi kemenceépületet bontótt. Este 3/4 hétig dolgo­zott, s amikor hazafelé indult, akkor pillantotta meg a két lőszert a kerítés mellett. Ott­hon a lakásban megpróbálta szétszedni az egyiket, dísztár­gyat akart készíteni belőle. A lőszer kupolája alól kivette a gyutacsot, s megbökte egy tű­vel a kiálló részt. A detonáció a másik ágyon alvó munkatár­sára dobta ... A fiatalember­nek mindkét keze elroncsoló­dott, megsérült a tüdeje, a szí­ve és a jobb szeme. Súlyos, életveszélyes állapotban szál­lították a kórházba. Életét csak a gyors orvosi beavatkozás mentette meg. Riss Lászlót nem találtam otthon. A szomszédja nyitott ajtót: — A múlt héten jött ki a kórházból - mondja. — Sze­gény fiú, azelőtt is nyomorék volt a kezére, egy gép levitte a két ujját. Most a robbanás után összesen két ép ujja ma­rad . . . Pedig Riss László ismerte a háborúból visszamaradt lősze­reket. Idézet a rendőrségi val­lomásából :- Amikor intézetben voltam Kőszeg környékén, a traktorok nap mint nap lőszereket for­gattak ki a földből . . . Marton Gyöngyi A Vulcano szigeti nagy kráter

Next

/
Thumbnails
Contents