Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-16 / 255. szám
1987. szeptember 16., szerda Dunántúli napló 3 Több mint 3500 oluasö Uj vezetők a felsőoktatásban A megújulásért, a fejlesztésért A városi könyvtár Mohácson Sasvári Attila Ügy képzelem a könyvtárat, hogy tele legyen könyvekkel és olvasókkal. Úgy képzelem, hogy bemegyek és tárt karokkal, szép, nyomdaszagú könyvekkel és folyóiratokkal várnak, figyelmembe ajánlanak, megmutatják, belelapozhatok és kölcsönözhetek. Egy baranyai kisváros könyvtárát sem képzelem másként. Tudom, hogy naiv vagyok. Úqy képzelem, ha egy harmincezres város tanácsának végrehajtó bizottsága hét év után — más fontos témák mellett — újra napirendre tűzi a főkönyvtár helyzetét, akkor parázs vita alakul ki a témáról, a megváltozott könyvtár és az olvasók szempontjából nem feltétlenül előnyösen módosult körülményekről, a helyi érdeklődés jelenéről, a minden hasonló nagyságú könyvtárra kirótt speciális feladatokról, arról, hogy mi legyen, mi lehet és mi van. A mohácsi városi könyvtárról szólok most, ahol több mint 124 ezer leltári egységet tartottak nvilván a múlt év végén, ebből maid hatvanezer egység szakirodalom, több mint 45 ezer szépirodalom, közel húszezer pedig gyermek- és ifjúsági irodalom. A leltári egységbe vontak közül 2749 hanglemez van. Itt kell megemlíteni a két éve, részint társadalmi munkában elkészült fono- tékát, ahol zenét hallgathatnak és vehetnek fel az érdeklődők. Általános iskolás koromban én is taaia voltam évekig a mohácsi könyvtárnak. Akkoriban nem törődtem az ,,állománygyarapításra" és egyéb másra fordítható pénzekkel, nem érdekelt a „személyi állomány" szakképzettség szerinti vagy más jellegű összetétele. Olvasni akartam. Elmentem, kölcsönöztem, aztán meg Az irányítás korszerűsítését célozza a 34/1986. Vili. 26. minisztertanácsi rendelet, amelynek értelmében január elsejétől a nagyközségi tanácsok intézményfenntartói hatáskörét is bővítik. Hozzájuk tartoznak a nagyközségben lévő középfokú iskolák. Az új rendelkezés erősíti a településen belül a helyi intézmények és az önkormányzati szervek közötti kapcsolatot. Növekszik a' hatáskör, vagy végigrágtam magam a munkákon vagy sem. Gyanúm, hogy mostanság is hasonló véleményen van e beiratkozott több mint 3500 olvasó, akik a gondos statisztika szerint átlagban és személyenként hat- szor-hétszer teszik tiszteletüket a könyvtárban évente. Nem valószínű, hogy éppen ők tehetnek arról, hogy nyolc évvel ezelőtt - Mohács lakosságának százalékában — több beiratkozott olvasó volt még. Az adatokat tovább böngészve feltétlen megjegyzendő, hogy - a tavalyi statisztika alapján - 81 szerbhorvát és 91 német anyanyelvű tagja volt a könyvtárnak. (A létszám fele 14 éven aluliakból áll.) Az említettek 1986-ban összesen 898 könyvet vittek ki a könyvtárból. A kötetek zömét 14 éven aluliak olvasták a statika szerint . . . Szerbhorvát nyelvű országos báziskönyvtár lévén talán érdemes megemlíteni, hogy harmincnál valamennyivel több volt a mohácsiaktól kért, könyvtárközi kölcsönzés, míg a helyi könyvtár tagjai 60—70 esetben fordultak más könyvtárakhoz a szükségesnek vélt művekért . . . Mielőtt érzékeltetném a vb- ülés hangulatát, négy rövid megállapítást idézek az előterjesztésből: „A diákok könyvvel való ellátása kiegészítő szolgáltatás. Az alapfeladatokat maguknak az oktatási intézményeknek kell végrehajtaniuk a iövőben is, saját iskolai könyvtáruk révén." „Az értelmiség jelentős része a saját könyvállományra hivatkozva nem jár könyvtárba.” „Nem megnyugtató, hogy csaknem mindegyik olvasómozgalomban ugyanazokkal az olvasókkal találkozunk évek óta." „Az egvéni olvasóként könyvtárba járó szakmunkástanulók főként a kötelező irodalmat, a kalanugyanakkor a felelősség is. Az igazgatók munkáltatója is a nagyközségi tanács lesz, míg eddig a megyei tanácshoz tartoztak. A szentlörinci szakközépiskolát, a pécsváradi és a villányi szakmunkásképző intézetet érinti a változás. A szakmai irányitás továbbra is a megyei tanács feladata. Fischer János, a Baranya Megyei Tanács művelődési osztályának vezetője elmondta, hogy az átadás-átvétel előkédos regényeket keresik, számuk az iskola létszámához viszonyítva alacsony.” A tanács vb-ülésén nem volt eleven vita e napirendi pontról. A megyei könyvtár értékelése és néhány - a módszertani munkával kapcsolatos kérdése mellett — Speizerné Ré- pási Mária tanárnő arról érdeklődött, hogy a pályamunkákhoz a mohácsi diákok - a könyvtárközi kölcsönzésben - miért nem kapnak azonos feltételeket. Seres Vilmos, a mohácsi tanács osztályvezetője szerint nem megfelelő szintű a könyvtárosok végzettsége, ennek az is oka lehet, hogy még a pedagógusoknál is alacsonyabb a fizetésük. (A mohácsi könyvtárban 13 könyvtáros dolgozik összesen, közülük egy rendelkezik szakos főiskolai végzettséggel.) Debreceni Lajos (igazgató, 502-es szakmunkásképző) megítélése szerint a könyvtár többet tehetne a város egyéb közművelődési lehetőségeinek propagálásáért is. Madár József (igazgató, Kisfaludy Gimnázium) több segítséget kért a gimnáziumban induló kétnyelvű képzés szak- irodalmi és folyóiratokkal való ellátásához. Németh Elemér tanácselnök összefoglalójában eredményesnek ítélte a könyvtár munkáját. Megállapította, hogy a tárgyi feltételek javítására (új tömörraktár építésére) ebben az évben már nem lesz lehetőség. A vb-ülés után körülnéztem a könyvtárban. Az 1972-ben átadott épület sokadik tatarozása után takarítottak a könyvtár dolgozói. Alig több mint 15 év alatt volt itt már fűtéskorszerűsítés, ablakcsere .és egyéb felújítási munkákra is sor került . . . A könyvtár szeptember hetedikén nyitott újra. Bozsik L. születei megkezdődtek. Ugyanis a speciális feladatokkal foglalkozó általános iskolák, amelyek ez idáig a pécsi városi tanács fennhatósága alá tartoznak, januártól a megyei tanácshoz kerülnek. A Kulich Gyula utcai általános iskola és diákotthon valamint a Magyar Lajos Gyermekotthon lesz a megyei tanács két új intézménye. Átkerülésük oka az, hogy speciális oktatói munkájuk révén szerepük regionális. Sasvári Attilát nevezte ki a művelődési miniszter a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola zeneiskolai tanárképző intézet pécsi tagozatának gazgatójává. Megbízatása öt évre szól. Az új igazgató 1974 óta tanít a pécsi felsőoktatási intézményben szolfézst, zeneelméletet és karvezetést. — 1953-ban végeztem el a Kaposvári Tanítóképző Főiskolát, 1963-ban pedig a Zene- akadémiát. Itt Bárdos Lajos, Vásárhelyi Zoltán és Szőnyi Erzsébet tanítványa voltam. Több iskolában tanítottam, dolgoztam a KISZ Központi Művészegyüttesnél. 1965-től aztán a kaposvári tanítóképzőn oktattam. Kilenc évig a főiskola női karát is én irányítottam, majd elődöm, a volt pécsi igazgató, Antal György hívására jöttem Pécsre, kilenc évig vállalva az ingázást, hiszen most nyáron költöztünk csak Pécsre — kezdte Sasvári Attila főiskolai docens. — Ügy tudom, jelenleg is tanul . . . — Most fejeztem be az ELTE pszichológia szakát, levelezőn. Szerettem volna magam számára is bizonyítani, hogy tudok újítani pedagógusi munkámban. Szakmailag is sokat jelentett ez a szak. Megismerhettem azoknak a területeknek a mélyebb elméleti vonatkozásait is, amelyek igen régóta komolyabban foglalkoztatnak: behatóan tanulmányozhattam a zenetanulás pszichológiáját és o zeneterápiót. — Zenepszichológiát? — Igen komoly vizsgálati eredmények vannak világszerte a zenepszichológiában, o zenehallgatás és az aktív zenélés negatív és pozitív érzelmi hatásairól és arról is, hogy mikor, milyen stílusú, milyen hangvételű zenemű milyen hatást tehet hallgatójára vagy művelőjére. Bizonyított tény az is, hogy a muzsikával közelebbi kapcsolatba kerülő kisiskolások általában fegyelmezettebbek, helyesebben is írnak, mint hasonló korú társaik. A zenetanulás az egész személyiségre pozitív hatást fejthet ki, ezt Magyarországon a Kodály-koncepció pszichológiai hatásvizsgálatát elvégezve Barkóczi Ilona és Pléh Csaba bizonyította. — A pécsi főiskolásokat, saját tanítványait hogyan ítéli meg? — Ügy gondolom, összességében megütik a mai egyetemisták, főiskolások szintjét. Többségük nagyon igyekszik, rengeteget tanul, gyakorol. Ezért is tartom egyik fő célomnak az intézmény tanárképző jellegének erősítését, a tanítási gyakorlatok, a módszertan és a pedagógiai tárgyak szerepének növelését. Ez, úgy gondolom, inkább szemléleti, mint órarendi kérdés. Egyre nagyobb szükség van minél több, jól képzett zenetanárra. Jelenleg 81 hallgatónk van, közülük 24 elsős, több mint tízféle szakon oktanunk. Ezenkívül speciális levelezőképzésünk is van, működő zenetanárok kaphatnak itt megfelelő diplomát. Idén tizenhatan kezdenek, ők négy évig tanulnak. Nem titkolt vágyunk egyébként, hogy a közeli években nappali tagozaton is négy évig tanulhassanak a hallgatók. — Közelebbi tervei? — Elődöm nagyszerű hagyományokat teremtett a külföldi és belföldi szakmai kapcsolatokban egyaránt. Ezeket szeretném megtartani, és főként a hazai társintézményekkel bővíteni. Erőfeszítéseket teszek azért, hogy a főiskolánkon tanító „utazó oktatók" minél előbb letelepedhessenek Pécsett. A KlSZ-életet is mozgalmasabbnak képzelem, én ebben úgy is tudok segíteni, hogy a hallgatókat minden — az iskolai élettel kapcsolatos - belső döntésbe bevonom. — Mi a helyzet a főiskola építésének felújitósával? — Jelenleg is dolgoznak az építők, és remélem - a ko- 'ábban átadott, igen szépre sikeredett rész után —, a második ütem is befejeződik ez év végére. Két újabb tantermünk lesz ezzel, így jobb feltételek között oktathatunk és a hallgatóknak is jobb lesz az döbeosztásuk a szervezett gyakorlásra és tanulásra. Bozsik László Pedagóguspályázatok A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet ez év elején pályázatot írt ki különböző pedagógiai fejlesztő programokra. Az új oktatási törvény, amely kiemelten fontosnak tartja az iskola önállóságát, lehetővé teszi, hogy minden oktatási intézmény megteremtse sajátos arculatát. A pályázat kiírásával az intézet segíteni kívánta az ezzel kapcsolatos kezdeményező, újító, alkotó tevékenység kibontakozását. A cél elsődlegesen a már megindult helyi kezdeményezések megerősítése volt. A pályázatra, amelyre elsősorban olyan fejlesztési programok, megújulási törekvések leírását várták, melyek a pedagógiai gyakorlat meglévő gondjainak alkotó megoldásait eredményezik, összesen harmincegy pályamunka érkezett. A változatos témájú dolgozatok írói közül legtöbben — szám szerint nyolcán - a nyelvoktatást választották. Ezenkívül többen foglalkoztak munkájukban a hátrányos helyzet és a veszélyeztetettség felszámolásával, a vizuális neveléssel, a zenei hallás fejlesztésével, a versenysportra való felkészítéssel. A beérkezett 31 pályamunka közül 17-et díjaztak a rendelkezésre álló 150 000 forintból. A kiírásnak maximálisan két pályamunka - a bikali általá nos iskola fejlesztési koncepciója, valamint Koltai Magdolna és Baktay Patricia, a vizuális neveléssel foglalkozó dolgozata felelt meg. A bikali Wagner Antal 40 000, az alkotó páros pedig 35 000 forint támogatásban részesült. Egyszeri jutalmat kaptak azok a pályázók, akiknek munkája teljes egészében késznek mondható, olyan eszközrendszert, módszereket dolgoztak ki, amelyek a beadott formában hasznosíthatók. Ebbe a kategóriába tartozott István- der József és Szálai Gabriella, a Pécsszabolcsi Általános Iskolából beküldött, az intézményben kiépített távirányítású videohálózatot bemutató munkája. A pályázók vállalták, hogy munkájukat hajlandók gyakorlatban bemutatni az érdeklődőknek. A jó ötletet tartalmazó, de nem kellő részletességgel kidolgozott pályázatok íróival a Pedagógiai Intézet szerződést kötött, kérve, hogy kezdjék meg fejlesztő tevékenységüket. A részletesen kidolgozott programokért és a tapasztalatok leírásáért a jövőben fizetnek. A kiírásnak nem megfelelő, illetve .korábban már újításként beadott dolgozatokat elutasították. Akadt viszont olyan pályázó is, aki saját maga vonta vissza munkáját, keve- sellve az érte megítélt elismerést. Pedig a megújuló oktatásban igen nagy szükség lenne minden hasznosítható ötletre. Az intézet a hagyományoknak megfelelően ebben az évben pedagógiai pályázatát is meghirdette. A megadott öt téma közül az első — Az iskolák államosítása, iskolatörténet — egyéves határidőre szól, míg azok, akik a további négy — A közoktatás fejlesztési programjának megvalósításáért, Oktatás és számítás- technika, A pedagógusok továbbképzése, közéletisége vagy A pedagógusok közreműködésének lehetőségei Pécs városszépítő és városvédő munkájában című — téma közül választanak, két évig dolgozhatnak. A pályázat eredményhirdetését az intézet 1987, illetve 1988 november végére tervezi, amikor a bíráló bizottság döntése alapján kiosztják az idén 5000, 3500 és 2500 forintra emelt dijakat a pályázó pedagógusok között. K. E. Végnapok ;IÍͧlÍÍÍi|Í Jlilú J Lakodalom, keresztelő, temetés: a három nagy esemény, amikor találkozni szoktak egymással a szétszóródott család tagjai. Rítusok ezek, amelyek évezredek óta változatlanok, mégis magukon viselik az idő múlásának nyomait: változó körülmények közt él az ünneplő, mulató, gyászoló ember. A Végnapok című tévéfilmnek (Valentyin Raszputyin kisregényének) hősei például napjainkban Szibériában élnek és dolgoznak, több napos utazásra attól a kis falutól, ahol anyjuk haldoklik. Megérkeznek és felveszik azt a magatartást, amelyet illendőnek tartanak az ilyen alkalomhoz. A halottas ágyat körülvevő élők színeváltozásának szép irodalma van Euripidésztől a reneszánsz vígjátékokon át napjainkig. Raszputyin történetében nem szerelem, nem irigység vagy kapzsiság okozza a bonyodalmat, hanem hogy a haldokló mamába, aki már alig lélegzik, gyermekei érkezté- re visszatér az élet. A felnőtt gyermekek eleinte örömmel, majd fokozódó csalódottsággal veszik tudomásul, hoay nem a forgatókönyv szerint alakul a történet, és kiesnek a szerepükből. Ám a mama is szeretné eljátszani a maga színjátékát: miután összebé- kitette perlekedő fiait, lányait, szeretne szépen, emelkedett hangulatban, a család színe előtt meghalni. De a halál késik, az élet pedig megy tovább - a gyerekek elutaznak. Szép és emberi történet, bár kissé lassabban pereg az indokoltnál. Talán, hogy szembe tudjunk nézni önmagunkkal, hiszen hasonló helyzetbe előbb vagy utóbb mindannyian belekerülünk. Mint tükörben látjuk meg magunkat a testvérek csinált részvétében, természetes önzésében vagy nehezen kimutatott őszinte ragaszkodásában. Mégis - és az a szép az egészben - író és rendező (Nemere László) azt mutatja fel, hogy egyik érzés sem alábbvaló a másiknál: az életünk természetes része ez is, az is. Hiányérzetet okozott viszont, hogy a táj, a környezet kevésbé játszott a filmben, mint játszhatott volna: így, ahogy a filmen történt ez a halál előtti intermezzo, akárhol megtörténhetett volna. Ahogy Raszputyin megírta — úgy csak Szibériában. A színészeket sokadszor láttuk már ilyen szerepben: nem okoztak sem meglepetést, sem csalódást. Új arc volt Vilma Jamnicka a főszerepben és Maria Hojerova. S ha már itt tartunk: miért bánik a magyar televízió oly szűkkeblűén a saját produkcióiban szereplő színészekkel, hogy ti. nem szereposztást közöl, hanem a szerepek megjelölése nélkül a közreműködő színészek neveit közli ömlesztve? A műsorújságból tehát azonosíthatom, ki alakítja Verdit, kit játszik Belmondo és mondjuk Asz- mat Kandaurisvili, de nem tudhatom meg, ha egyébként nem ismerem, melyik szibériai parasztasszonyt melyik magyar vagy szlovák színésznő játssza. S ha hozzáteszem, hogy az előző heti műsorlap tíz nevet sorolt fel - ki a vezető operatőr és ki a fordító - de az öt magyar színész neve mellett nem volt ott a szerep neve, végképp nem értem ezt a gyakorlatot. G. T. Megváltozott irányítás A községi tanácsokhoz kerülnek a helybeli középiskolák A Zeneművészeti Főiskola pécsi tagozatának igazgatója
