Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)

1987-09-14 / 253. szám

1987. szeptember 14., hétfő Dunántúli napló 5 „Az pince tiszta legyen. Időtlennek tűnik ez a va­sárnap délelőtt itt a hegyen, Kisdaindol-hegyhát környé­kén. Megkopott ugyan már a nap aranya, mégis nyári hangok úsznak a levegőben, s az öreg is homlokát törölve zöttyen le mellém egy rönk­ből faragott székre. — Lehet még hat hét is . .. — mondja. — Ráérünk ad­dig a szőlővel. — Lent minden rendben? — bökök magam mögé, a pinceajtó felé. Bólint. A kezemben lévő könyvre sandít, kérdőn rám­néz. — Szakácskönyv — mon­dom neki —, a XVII. század­ból. Szó esik benne a pincé­ről is. Feláll az öreg, a ház elő­terébe megy, két kis pohár­ral tér vissza. — Borospincéről? — kérdi. „Az pince tiszta legyen és ne érje a szél. ablak, ajtó betéve legyen, lóképpen menndörgésnek idején, min­denféle bűz távol legyen, tűz benne ne legyen semmikép­pen, egy esztendőben egy­szer kihordassék a pince fe­nekéről a fövény, ahol va­gyon, hol nincsen, a földet vaslapáttal gyakorta felva­karják, és megújítsák vagy új fövént hordjanak bele, attól megújul a bor." — ol­vasom az öregnek a Csáktor­nyái Zrínyiek szakácskönyvé­nek tanácsait. f f — így igaz! — bólint. Hogy tudománya már ilyen régi, beszédesebb lesz Laci bátyám. A tőkéket nézegeti, amelyeken ezen az őszön kevesebb lesz a szép fürt. mint szerencsésebb években, mert virágzás idején rossz idő volt. El is sétál az egyik tőkéhez, lecsíp egy szem szőlőt, hümmögve mondja: hat hét ez, bizony!, mintha a hallottaktól máris szüre­telni támadt volna kedve. — Minden évben bizony ki kell hordani a pince föld­jét... Jó nagy munka! Ta­Szüret előtt Ián ezért sem csinálja meg minden gazda. Sőt — emeli ujját —, hallottam olyat is, hogy valaki nem musttal avatta új hordóját. Ronda egy bora lett, ha lehetett azt bornak nevezni. Az eresz árnyékában fes- tékesdobozok, látom a -nyitott ajtón át a pince mélyén ho- mályosuló hordókat: frissen vöröslenek az abroncsok.- Ha később is erre jön - mondja — és beleszagol a porták előtt elhaladva a levegőbe, megmondhatja: kinek pincéjében milyen bor forr. Márpedig azt csak ak­kor lehet megállapítani, ha szép szag jön a hordókból. Én így használom a vizet a boromhoz: legalább száz vö­dörrel húztam, hogy tisztára mossak mindent, a hordók­tól a kádig, a gerendáktól az ajtóig ... Ez még tavdlyi- nyújt felém egy pohárka bort. Átnézek az aranyló ne­dűn, az öreg hunyorít: — Mintha nyár lenne. Mondom, ráérünk még! Mészáros Attila Fél évszázad meghitt együttlét Aranylakodalom Vendégségben a fafaragóknál A malom múzeum csöndes, hűvös udvarán dolgoznak az asszonyok Textiles hétvégé Orfún A hetvenéves Hesz Péter és felesége kettesben élnek 1951 .óta ugyanazon a portán, Kisharsányban, a Petőfi utca 2-ben. Hűségesek otthonukhoz és egymáshoz is. Ezen a hét végén volt 50 éves aranylako­dalmuk. Szerény keretek között, hírverés, meghívók nélkül, 25- en jöttek össze, köztük két fi­uk, két lányuk, nyolc unokájuk, és egy dédunoka, a szűkebb család. Fényképeszkedéshez készül­tek, amikor ott jártunk. Éva né­ni izgatottan szedett le a ru­hájáról egy biztostűt, haját igazgatta, a ruharáncokat si­mította el. A férj levette a szemüvegét, ék mosolyogva nézett a kamerába, nem gon­dolt az epekő-okozta, állandó­an visszatérő fájdalmakra, ö is alig beszélt. Nem szipogtak, nem keseregtek, panaszos szó sem hagyta el ajkukat. Néha tétován összeért a válluk, mint­ha két riadt galamb súrolta volna egymást Hiába záporoz­tak a kérdéseink, múltjuk hal­ványuló emlékképeivel nehe­zen hozakodtak elő. Bizalmcs, meghitt volt így Is az együtt- létük. — Semmit sem kaptunk ké­szen — mondja az asszony­ka. Mindenért magunk fára­doztunk, szívósan, apránként értük el a céljainkat. Ezért is becsüljük meg egymást, ezért tudunk most is egymás szemé­be nézni. Együtt mentünk min­denhová, mindenütt együtt vol­tunk, mégsem ismertük az unalmat, a megnemértést. Nézzük a nagy nehezen elő­került első házassági fényké- - pet, még az esküvőit 1937 őszéről. Csak egy harmonika szólt akkor, ott hasal a har- monikás a képen. A két ko­szorúslányt, ki tudja, hová so­dorta az élet — Mama, tépjél le egy szá­lat — kéri az egyik kis unoka, — és tedd ki a blúzodra. Nemet int az asszonyka. Túl szeré/iy és gátlásos, mintha pityeregni akart volne. Eltipeg, zavartan igazgatja a magasra rakott ágyat,. tesz-vész: — Jönnek a vendégek —■ suttogja —• és ilyenkor nincs nyugvásom. — 5 a képek kikerülnek a falra? — Talán akkor, ha már nem" leszünk. Csuti J. A fafaragók már tudják, milyen remek alkotóhely az orfűi malommúzeum szomszéd­ságában álló néhány műhely és lakóház. A korábban elha­gyott épületeket évek szorgos munkájával helyrehozták, s jgy egész esztendőben használha­tó az alkotótábor, amelyet az Orfűi-Fafaragó Kör működtet a megyei közművelődési intéz­mények támogatásával. Régi hagyomány' a népi tex­tilesek körében is, hogy rend­szeresen felújítják ismeretei­ket. A Mégyei Művelődési Köz­pont szervezésében minden év­ben egyhetes továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Vol­tak már Harkányban, Zengő- várkonyban, s az idén Orfűt választották. Nemcsak a hely kelletne miatt. Kíváncsiak vol­tak a sokat emlegetett fafara­gók munkáira. Jóllehet, a mes­terekkel már nem találkozhat­tak, a műveket bemutatta szá­mukra a kör vezetője, Kerényi Gábor. A textileshétből az idén csak egy hétvégére futotta, de a program ném volt kevesebb az előző évekénél. Értékelték ' a megyei és az országos díszítő­művészeti pályázat eredményét. •A baranyai szakkörvezetők és népi iparművészek örömmel állapíthatták meg az orfűi tá­borban, hogy az idei év is si­keres volt: az országos be­mutatóról (Nyíregyházáról), őt díjnyertes megyei munkáról ér­kezett hír. A három nap természetesen nemcsak értekezéssel telt el. A mintegy húsz résztvevő új min­tákkal és eljárásokkal ismer­kedett meg Nagy Józsefné né­pi iparművész irányításával. Összeforrott társaság lévén bizonyosra vehető, hogy az itt eltöltött idő hamarosan -az egész megye díszítőművészeti mozgalmában kamatozik. A Rock-színház királya Budapesten Ezen a nyáron is volt szuper­koncert Budapesten, s aki lát­ta a Genesis előadását, fogalma lehet arról, mi fog történni szer­dán este az MTK-pályón, ahol Peter Gabriel ad koncertet. Mi­előtt azonban bárki is arra gon­dol, Gabriel a Genesis nyom­dokába szeretne lépni, emlékez­tetnünk kell, hogy a Genesis nem másnak köszönheti világ­hírét, mint éppen a rajongók által oly sokszor „árulónak" ti­tulált Peter Gábrielnek, hisz az énekes 25 éves koráig ugyan­ennek az együttesnek megha­tározó egyénisége volt. Az önállósodó énekesnek so­káig nem volt sikere. Hiába ne­vezték azelőtt a Rock Színház királyának, amint otthagyta társait, már senki nem volt kí­váncsi rá. Gábriel ekkor kísérle­tezni kezdett. Eleinte ugyan, csak néhány ezer vójtfülű vá­sárolta lemezeit, de ő sokáig nem hagyott fel próbálkozásai­val. Érdemes lenne összehason­lítani mai felvételeit, a tíz évvel ezelőttiekkel: az afrikai népzene elemeivel tűzdelt sámáni rig­musokat a „So" című album vi­lágslágereivel. Gabriel ugyanis egy idő után belátta, széllel szemben még egy világhíresség­nek sem lehet... Aztán megír­ta q Sledgehammert, a Don't Give Up-ot és még néhány ha­sonlóan kiemelkedő dalt, majd piacra dobta az új lemezt. A szakma és a közönség pedig új­ra őt kezdte ünnepelni. Több felvétele is felkerült a listákra, megkapta a New York-i videó­klip fesztivál fődiját és világ kö­rüli turnéjáról a legnagyobb elragadtatásokkal írtak á lapok. Azóta az énekes égy dél- ang­liai udvarházban felépítette saját stúdióját és jobbnál jobb szerzeményei a slágerlisták ál­landó .vendégei lettek. Pauska Zsolt A cím kissé könnyedén köl- hogy csők egyelőre. A nyár tői, de hát tényleg így van: elején kapta meg Pécsett a a tizennyolc esztendős Kocsi bizonyítványát festő:fényező Zoltánnak napjai eléggé kiló- szakmából és a három év tástalanok. Reménykedjünk, vizsgaeredménye nem sorol­A fényező „fénytelen” napjai... ható a jobbak közé: szakmai elmélet 2-es, szakmai gyakor­lat 3-as, történelem, tárgyi is­meretek 4-es. A fényező-festő szakmával elvileg elhelyezked­hetne az autójavító, vagy fa­ipari szakmában, de a képes­ségeivel baj van. Harkányban, a Ságvári utcában lakik szü­leivel, egy szép, tágas és csen­des családi házban. A fiú magas, izmos legény. Édesanyja mondja: . — Már az általános iskolá­ban is azt mondták a tanárai, hogy Zoli félénk, félrehúzódó — társaságot nem kedvelő — fiú_. Tudja, valahogy olyqn te­hetetlen, semmi sem sikerül neki. A szakmunkásvizsga után a vállalata eltanácsolta. Sajnos már van ilyen. Utána járta az üzemeket —, hol van felvé­tel. Az autójavítónál próba­képpen megbízták egy kétórai munkával és két nap alatt végezte el. — A, művezető azt mondta — meséli Zoli egykedvűen >— hogy óriási kudarcok érnek még az életben, öt hétig dol­goztam a Sopianában, vaspe- remezéssel bíztak meg, de az sem volt jó. A mama ismét védelmébe veszi a fiút: — Tudja, olyan tehetetlen, pedig jólelkű gyerek... Gyanítom, hogy a „tehetet­lenség, ügyetlenség" rendsze­res hangoztatása tényleg gúzsba köti Zoltán esetleges cselekvő hajlamait és már ele­ve lemond minden kezdemé­nyezésről, erősebb akaratról. — Egyáltalán: szereted e a szakmádat? * — Igen. Persze. Én válasz­tottam, de valahogy lassú va­gyok — mondja mosolyogva, és amikor idegesen babráló ujjaira pillantok, kezét térdei közé lógatja. Csak ül, eltűnő­dik, aztán hirtelen felderül az arca: ­— Szoktam irogatni... — Irogatni?! — Igen. Meséket, mesedró- mákat. Megmutassam? A másik szobából kihoz né­hány iskolafüzetet és átnyújt­ja. „A varázsgyűrű" — ez a címe az egyiknek. A másik: „Tündér Margit egyedül van” — mesedráma. Belelapozok, nem mondhatnám, hogy szép betűket ír (ajaj, ez lenne _ a legkisebb baj) viszont feltűnő, hogy a helyesírása szinte kifo­gástalan. __ De hát ebből nem lehet m egélni — jegyzem meg. — 'Mi érdekel még? — Van rádióm, magnóm, hallgatom az „ötödik sebessé­get", ez a kedvenc műsorom. De járok hangversenyekre is ... — Igen? Ez szép. S milye­nekre? — Hát ilyen koncertekre. Együttesek műsorára ha jön­nek Pécsre, vagy Harkány­ba ... — Értem. Hm ... Visszatér­ve a munkára: hova jelentkez­tél még az utóbbi hetekben? Felsorolja: faipar, sütőipar, ilyen vállalat, olyan vállalat. A faiparinál például mondták, hogy következő héten csütör­tökig gondolkodjon, jöjjön visz- sza és felveszik. — De két műszakos a munka — mondja és csaló­dottan húzza fel szemöldökét. 1— Meg a sütősöknél is ... ‘— Az országban sokan dol­goznak két és három műszak­ban ... — Tudom — mondja. Megbeszéljük, hogy másnap jöjjön be reggel nyolcra, egy­két helyen próbálkozunk mi is, hátha sikerül. Nem jött be. Csak valamikor délután, ami­kor már elkerültük egymást. A mama előtte nap azt mondta, jobb lett volna, ha már most beviszik katonának. Ebben van valami. Rab Ferenc Életképek

Next

/
Thumbnails
Contents