Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-14 / 253. szám
1987. szeptember 14., hétfő Dunántúli napló 5 „Az pince tiszta legyen. Időtlennek tűnik ez a vasárnap délelőtt itt a hegyen, Kisdaindol-hegyhát környékén. Megkopott ugyan már a nap aranya, mégis nyári hangok úsznak a levegőben, s az öreg is homlokát törölve zöttyen le mellém egy rönkből faragott székre. — Lehet még hat hét is . .. — mondja. — Ráérünk addig a szőlővel. — Lent minden rendben? — bökök magam mögé, a pinceajtó felé. Bólint. A kezemben lévő könyvre sandít, kérdőn rámnéz. — Szakácskönyv — mondom neki —, a XVII. századból. Szó esik benne a pincéről is. Feláll az öreg, a ház előterébe megy, két kis pohárral tér vissza. — Borospincéről? — kérdi. „Az pince tiszta legyen és ne érje a szél. ablak, ajtó betéve legyen, lóképpen menndörgésnek idején, mindenféle bűz távol legyen, tűz benne ne legyen semmiképpen, egy esztendőben egyszer kihordassék a pince fenekéről a fövény, ahol vagyon, hol nincsen, a földet vaslapáttal gyakorta felvakarják, és megújítsák vagy új fövént hordjanak bele, attól megújul a bor." — olvasom az öregnek a Csáktornyái Zrínyiek szakácskönyvének tanácsait. f f — így igaz! — bólint. Hogy tudománya már ilyen régi, beszédesebb lesz Laci bátyám. A tőkéket nézegeti, amelyeken ezen az őszön kevesebb lesz a szép fürt. mint szerencsésebb években, mert virágzás idején rossz idő volt. El is sétál az egyik tőkéhez, lecsíp egy szem szőlőt, hümmögve mondja: hat hét ez, bizony!, mintha a hallottaktól máris szüretelni támadt volna kedve. — Minden évben bizony ki kell hordani a pince földjét... Jó nagy munka! TaSzüret előtt Ián ezért sem csinálja meg minden gazda. Sőt — emeli ujját —, hallottam olyat is, hogy valaki nem musttal avatta új hordóját. Ronda egy bora lett, ha lehetett azt bornak nevezni. Az eresz árnyékában fes- tékesdobozok, látom a -nyitott ajtón át a pince mélyén ho- mályosuló hordókat: frissen vöröslenek az abroncsok.- Ha később is erre jön - mondja — és beleszagol a porták előtt elhaladva a levegőbe, megmondhatja: kinek pincéjében milyen bor forr. Márpedig azt csak akkor lehet megállapítani, ha szép szag jön a hordókból. Én így használom a vizet a boromhoz: legalább száz vödörrel húztam, hogy tisztára mossak mindent, a hordóktól a kádig, a gerendáktól az ajtóig ... Ez még tavdlyi- nyújt felém egy pohárka bort. Átnézek az aranyló nedűn, az öreg hunyorít: — Mintha nyár lenne. Mondom, ráérünk még! Mészáros Attila Fél évszázad meghitt együttlét Aranylakodalom Vendégségben a fafaragóknál A malom múzeum csöndes, hűvös udvarán dolgoznak az asszonyok Textiles hétvégé Orfún A hetvenéves Hesz Péter és felesége kettesben élnek 1951 .óta ugyanazon a portán, Kisharsányban, a Petőfi utca 2-ben. Hűségesek otthonukhoz és egymáshoz is. Ezen a hét végén volt 50 éves aranylakodalmuk. Szerény keretek között, hírverés, meghívók nélkül, 25- en jöttek össze, köztük két fiuk, két lányuk, nyolc unokájuk, és egy dédunoka, a szűkebb család. Fényképeszkedéshez készültek, amikor ott jártunk. Éva néni izgatottan szedett le a ruhájáról egy biztostűt, haját igazgatta, a ruharáncokat simította el. A férj levette a szemüvegét, ék mosolyogva nézett a kamerába, nem gondolt az epekő-okozta, állandóan visszatérő fájdalmakra, ö is alig beszélt. Nem szipogtak, nem keseregtek, panaszos szó sem hagyta el ajkukat. Néha tétován összeért a válluk, mintha két riadt galamb súrolta volna egymást Hiába záporoztak a kérdéseink, múltjuk halványuló emlékképeivel nehezen hozakodtak elő. Bizalmcs, meghitt volt így Is az együtt- létük. — Semmit sem kaptunk készen — mondja az asszonyka. Mindenért magunk fáradoztunk, szívósan, apránként értük el a céljainkat. Ezért is becsüljük meg egymást, ezért tudunk most is egymás szemébe nézni. Együtt mentünk mindenhová, mindenütt együtt voltunk, mégsem ismertük az unalmat, a megnemértést. Nézzük a nagy nehezen előkerült első házassági fényké- - pet, még az esküvőit 1937 őszéről. Csak egy harmonika szólt akkor, ott hasal a har- monikás a képen. A két koszorúslányt, ki tudja, hová sodorta az élet — Mama, tépjél le egy szálat — kéri az egyik kis unoka, — és tedd ki a blúzodra. Nemet int az asszonyka. Túl szeré/iy és gátlásos, mintha pityeregni akart volne. Eltipeg, zavartan igazgatja a magasra rakott ágyat,. tesz-vész: — Jönnek a vendégek —■ suttogja —• és ilyenkor nincs nyugvásom. — 5 a képek kikerülnek a falra? — Talán akkor, ha már nem" leszünk. Csuti J. A fafaragók már tudják, milyen remek alkotóhely az orfűi malommúzeum szomszédságában álló néhány műhely és lakóház. A korábban elhagyott épületeket évek szorgos munkájával helyrehozták, s jgy egész esztendőben használható az alkotótábor, amelyet az Orfűi-Fafaragó Kör működtet a megyei közművelődési intézmények támogatásával. Régi hagyomány' a népi textilesek körében is, hogy rendszeresen felújítják ismereteiket. A Mégyei Művelődési Központ szervezésében minden évben egyhetes továbbképző tanfolyamon vesznek részt. Voltak már Harkányban, Zengő- várkonyban, s az idén Orfűt választották. Nemcsak a hely kelletne miatt. Kíváncsiak voltak a sokat emlegetett fafaragók munkáira. Jóllehet, a mesterekkel már nem találkozhattak, a műveket bemutatta számukra a kör vezetője, Kerényi Gábor. A textileshétből az idén csak egy hétvégére futotta, de a program ném volt kevesebb az előző évekénél. Értékelték ' a megyei és az országos díszítőművészeti pályázat eredményét. •A baranyai szakkörvezetők és népi iparművészek örömmel állapíthatták meg az orfűi táborban, hogy az idei év is sikeres volt: az országos bemutatóról (Nyíregyházáról), őt díjnyertes megyei munkáról érkezett hír. A három nap természetesen nemcsak értekezéssel telt el. A mintegy húsz résztvevő új mintákkal és eljárásokkal ismerkedett meg Nagy Józsefné népi iparművész irányításával. Összeforrott társaság lévén bizonyosra vehető, hogy az itt eltöltött idő hamarosan -az egész megye díszítőművészeti mozgalmában kamatozik. A Rock-színház királya Budapesten Ezen a nyáron is volt szuperkoncert Budapesten, s aki látta a Genesis előadását, fogalma lehet arról, mi fog történni szerdán este az MTK-pályón, ahol Peter Gabriel ad koncertet. Mielőtt azonban bárki is arra gondol, Gabriel a Genesis nyomdokába szeretne lépni, emlékeztetnünk kell, hogy a Genesis nem másnak köszönheti világhírét, mint éppen a rajongók által oly sokszor „árulónak" titulált Peter Gábrielnek, hisz az énekes 25 éves koráig ugyanennek az együttesnek meghatározó egyénisége volt. Az önállósodó énekesnek sokáig nem volt sikere. Hiába nevezték azelőtt a Rock Színház királyának, amint otthagyta társait, már senki nem volt kíváncsi rá. Gábriel ekkor kísérletezni kezdett. Eleinte ugyan, csak néhány ezer vójtfülű vásárolta lemezeit, de ő sokáig nem hagyott fel próbálkozásaival. Érdemes lenne összehasonlítani mai felvételeit, a tíz évvel ezelőttiekkel: az afrikai népzene elemeivel tűzdelt sámáni rigmusokat a „So" című album világslágereivel. Gabriel ugyanis egy idő után belátta, széllel szemben még egy világhírességnek sem lehet... Aztán megírta q Sledgehammert, a Don't Give Up-ot és még néhány hasonlóan kiemelkedő dalt, majd piacra dobta az új lemezt. A szakma és a közönség pedig újra őt kezdte ünnepelni. Több felvétele is felkerült a listákra, megkapta a New York-i videóklip fesztivál fődiját és világ körüli turnéjáról a legnagyobb elragadtatásokkal írtak á lapok. Azóta az énekes égy dél- angliai udvarházban felépítette saját stúdióját és jobbnál jobb szerzeményei a slágerlisták állandó .vendégei lettek. Pauska Zsolt A cím kissé könnyedén köl- hogy csők egyelőre. A nyár tői, de hát tényleg így van: elején kapta meg Pécsett a a tizennyolc esztendős Kocsi bizonyítványát festő:fényező Zoltánnak napjai eléggé kiló- szakmából és a három év tástalanok. Reménykedjünk, vizsgaeredménye nem sorolA fényező „fénytelen” napjai... ható a jobbak közé: szakmai elmélet 2-es, szakmai gyakorlat 3-as, történelem, tárgyi ismeretek 4-es. A fényező-festő szakmával elvileg elhelyezkedhetne az autójavító, vagy faipari szakmában, de a képességeivel baj van. Harkányban, a Ságvári utcában lakik szüleivel, egy szép, tágas és csendes családi házban. A fiú magas, izmos legény. Édesanyja mondja: . — Már az általános iskolában is azt mondták a tanárai, hogy Zoli félénk, félrehúzódó — társaságot nem kedvelő — fiú_. Tudja, valahogy olyqn tehetetlen, semmi sem sikerül neki. A szakmunkásvizsga után a vállalata eltanácsolta. Sajnos már van ilyen. Utána járta az üzemeket —, hol van felvétel. Az autójavítónál próbaképpen megbízták egy kétórai munkával és két nap alatt végezte el. — A, művezető azt mondta — meséli Zoli egykedvűen >— hogy óriási kudarcok érnek még az életben, öt hétig dolgoztam a Sopianában, vaspe- remezéssel bíztak meg, de az sem volt jó. A mama ismét védelmébe veszi a fiút: — Tudja, olyan tehetetlen, pedig jólelkű gyerek... Gyanítom, hogy a „tehetetlenség, ügyetlenség" rendszeres hangoztatása tényleg gúzsba köti Zoltán esetleges cselekvő hajlamait és már eleve lemond minden kezdeményezésről, erősebb akaratról. — Egyáltalán: szereted e a szakmádat? * — Igen. Persze. Én választottam, de valahogy lassú vagyok — mondja mosolyogva, és amikor idegesen babráló ujjaira pillantok, kezét térdei közé lógatja. Csak ül, eltűnődik, aztán hirtelen felderül az arca: — Szoktam irogatni... — Irogatni?! — Igen. Meséket, mesedró- mákat. Megmutassam? A másik szobából kihoz néhány iskolafüzetet és átnyújtja. „A varázsgyűrű" — ez a címe az egyiknek. A másik: „Tündér Margit egyedül van” — mesedráma. Belelapozok, nem mondhatnám, hogy szép betűket ír (ajaj, ez lenne _ a legkisebb baj) viszont feltűnő, hogy a helyesírása szinte kifogástalan. __ De hát ebből nem lehet m egélni — jegyzem meg. — 'Mi érdekel még? — Van rádióm, magnóm, hallgatom az „ötödik sebességet", ez a kedvenc műsorom. De járok hangversenyekre is ... — Igen? Ez szép. S milyenekre? — Hát ilyen koncertekre. Együttesek műsorára ha jönnek Pécsre, vagy Harkányba ... — Értem. Hm ... Visszatérve a munkára: hova jelentkeztél még az utóbbi hetekben? Felsorolja: faipar, sütőipar, ilyen vállalat, olyan vállalat. A faiparinál például mondták, hogy következő héten csütörtökig gondolkodjon, jöjjön visz- sza és felveszik. — De két műszakos a munka — mondja és csalódottan húzza fel szemöldökét. 1— Meg a sütősöknél is ... ‘— Az országban sokan dolgoznak két és három műszakban ... — Tudom — mondja. Megbeszéljük, hogy másnap jöjjön be reggel nyolcra, egykét helyen próbálkozunk mi is, hátha sikerül. Nem jött be. Csak valamikor délután, amikor már elkerültük egymást. A mama előtte nap azt mondta, jobb lett volna, ha már most beviszik katonának. Ebben van valami. Rab Ferenc Életképek
