Dunántúli Napló, 1987. szeptember (44. évfolyam, 240-269. szám)
1987-09-13 / 252. szám
A mohácsi kikötőben ai új tolóhajó Fotó: Laufet László Bemutatkozott Mohácson a „Mohács" Teljesen új szerkezetű sajt Ilyet a világ még nem látott Az új termék sűrűségét vizsgálják a pécsi Tejipari Kutató Intézetben- Nincs kormánykerék?- Nincs. Helyette automatika, mikroprocesszorok, egyéb ... Ha megnyomom ezt a gombot balra, ha ezt, jobbra fordulunk. Ha akarom, beállíthatom úgy is, hogy mondjuk 15 méterre a part mentén hajózzak, követve a part vonalát.- Mi az a havaria?- A kisebb balhékat nevezzük így. Legutóbb a Kazánszorosban összeütköztem egy román hajóval, nem én voltam a hibás. S ott, ha elsüllyed az ember? ... Hetven méteres a víz. De fönmaradtunk. Zsédely Ferenc folyami hajóskapitány boldog ember; vadonatúj, gyönyörű tolóhajóval jött Mohácsra, bemutatni az Óbudai Hajógyár legújabb termékét a város vezetőinek. Az ok igen egyszerű: a hajót „Mohács" névre keresztelték tavaly télen a vízrebocsátáskor, s az illem úgy követeli, hogy bemutassák a város vezetőinek.- Egyszer fordul elő egy kapitány életében, hogy új hajót kapjon - mondja boldogan. — Nekem megadatott, igaz, hogy 1956 óta vagyok hajós és 14 éve kapitány.- ön folyami hajós?- Dunai. A szó legszorosabb értelmében. Szeretem ezt a vizet, partját, sodrását, szikláit úgy ismerem, mint a tenyerem.- Tengerre sosem vágyott?- Nem. Ezt meg is magyarázom. A tengeri hajózás valahogy unalmas dolog: ott az ember hetekig megy az óriás vizen, még hajóval sem találkozik. Itt a folyamon más a helyzet, mintha személygépkocsival a városi csúcsforgalomban; minden perc hozhat valabeszabályozott. Ott gépiesen közlekedik az ember. Az alsó szakasz, különösen a szulinai ág természeti paradicsom, akár egy csoda. — Mi a véleménye a „Mohácsról"? — Büszke lehet rá a gyár. A legkorszerűbb hajó a Dunán. Ez az első útja. Ha átnéz a túlsó partra, ott a part mentén lát egy-két uszályt, búzával rakva. Az ünnep után fölkapcsolom őket, s megindulunk Belgrád felé. — Jó utat kívánhatok? — Igen. Nem vagyok babonás. Kozma Ferenc Zsédely Ferenc kapitány: „Ilyen pillanat egyszer adódik az ember életében..." Pilótafülkére emlékeztet az új hajó irányítóberendezése mi változást, eseményt, izgalmat. Ez az én otthonom. A „Mohács" egy új széria első hajója: 100 millió forint az ára. A szó legnemesebb értelmében igazi tolóhajó: széles, három motorja 1500 kilowatt, azaz 2080 LE teljesítményt képes leadni. Ha maga elé kötve kétszer három megrakott bárkát tol, 196 méter hosszú az egység. A kapitányi fülke mint egy diszpécserszoba; tele gombokkal, műszerekkel, s maga a helyiség is gombnyomással megemelhető, süllyeszthető. Ha jobban előre akar látni, akkor megemeli, ha nem fér el egy híd alatt, leengedi a kapitány. — A mélységmérő 6,9 métert mutat, itt a kikötőben, a mohácsi part mellett néhány méterrel. Melyik a Duna legszebb szakasza? — Mindegyik szép. A felső rész, Németország és Ausztrio bezsilipelt, szinte idegesítően Pécsi találmány Néhány esztendeje — talán a szekszárdiak finom sajtja adta meg a startjelet — felpörgött a hazai tejipar. Egyre több új, ízletes termékkel jelentkeznek mindannyiunk elismerését kiváltva. A Party vajkrém szédületes karrierjére ki számított vajon: ma 7000 tonnás termelés jellemzi és minden harmadik vajat ez a készítmény jelenti a fogyasztásunkban. Érdeke a tejiparnak — érdeke a kutatóknak ez a reform. Erről beszélgettünk dr. Schaffer Bélával, a Magyar Tejgazdasági Kísérleti Intézet tudományos osztályvezetőjével egy szenzáció kapcsán. Újfajta eljárással, mely találmányszintű, s melynek védelmét szeretnék megszerezni, speciális sajtkrémet készítettek. A még nevenincs sajtkrém készítési technológiáját illetően különbözik az eddig készített krémsajtoktól, a szakirodalom sem tárgyal róla. A nyilvánvaló titok közkinccsé tételét a Vasárnapi Dunántúli Napló számára biztosították elsőként, s ezért köszönet jár. No, nem a gyártási technológiát írjuk le, az továbbra is titok marad. A sajtkrém készítésére a véletlen nyomán jöttek rá a kutatók - ez többnyire így szokott lenni -, mégpedig a Party-vajkrém és a hasonló termékek megálmodása során. Ez az újfajta sajtkrém — mely feltehetőleg jövőre kerül a forgalomba —, nem is ömlesztett sait, nem is krémsajt, de tanúsíthatom, csodálatos ízű, zamatú, jól kenhető, a vajkrémekre hasonlító csoda. Az adalékanyagokkal foglalkozó team kutatói ötlötték ki, fejlesztették ki, készítették elő nagyüzemi gyártásra. S büszkeségük: ezt a módszert még a sajtnagyhatalmak — Francia- ország vagy éppen Svájc — sem ismerik. Még egy jó hír: a POTE kórélettani intézetével közösen vallatták az új sajtkrémet táplálkozás-élettani szempontból, s nem is mertek gondolni rá, de a fehérjehasznosulás ennél a készítménynél sokkal magasabb, mint a korábbi hasonló sajtoknál! A szakember véleménye: ez egy teljesen új szerkezetű sajt, ilyet a világ még nem látott. Külön öröm szűkebb pátriánk számára, hogy az előzetes konzultációk-tárgyalósok nyomán eldőlt, először Pécs fogja gyártani ezt a készítményt. A sajtkrémcsalád — mert hiszen arról van szó — készülhet rockfort-szerű, ementáli-szerű ízesítéssel, egyéb ízekben. A termék piacravezetésének garanciája a már említett érdek: a tejipar számára egy- egy új termék nyilvánvaló gazdasági hasznot hoz, de ez az érdekük a kutató intézet munkatársainak is, hiszen nemcsak állami dotációból, hanem bevételeikből élnek. S ezek már érdekviszonyok, melyek — dr. Schaffer Béla szavaival — kikényszerítették és megszülték a tejipar újdonságait, köztük a világszenzációt jelentő, új szerkezetű sajtkrémet is! Kozma Ferenc Névtelen grafikusok kiapadhatatlan fantáziája — Ahogy ezen a csodálatos címkén mosolyog a tálcáján két pohár bort kínáló nő, kedvem lenne leülni melléjük és elboroz- gatni velük, olyan hangulatot áraszt... — mondja Solti László, ahogy a tablóit lapozgatva egy 1921-es Gyimóthy-féle villányi borcímkét mutat. Hagyom, hogy szakszerűen magyarázzon, hogy lelkesen győzködjön a szebbnél szebb hajdanvolt és mai, külhoni és hazai borcímkéit megmutatva. Már a második tablójánál magam is ugyanolyan csodálattal nézegetem az adott borról minden lényegest eláruló címkék szépmívű grafikáit, a kor divatjait követő betűt és ámulom a többnyire névtelen grafikusok kiapadhatatlan fantáziáját. Kedvem lenne nyelvem hegyével valamennyi borcímke kínálta nedűt végigkóstolni . . . Hogyan lehet valaki egyszerre ennyire szerelmese a szőlészet-borászatnak és a kisgra- fikónak? S ha már azzá lett, akkor csakis úgy ötvöződhetett benne ez a két szenvedély, hogy gyűjteni kezdte a borcímkéket, a borokat és a szőlős-boros ex libriseket, bélyegeket és rézkarcokat? Igen. S hogy még teljesebb legyen a rajongó hivatása a szőlészet-borászat iránt, három és fél évtizede bekötve gyűjti a Kertészet és Szőlészet, a Borgazdaság című szaklapokat, a borkezelési anyagokat, a borászati szakkönyveket, - növényvédőszereket is gyűjtött két évtizeden át —, katalógusaiból már 28 külhoni ország bor nagykereskedőit és borászati cégeit bármikor hívhatná telefonon. Solti László szőlész-borász üzemmérnök, a villányi Mezőgazdasági Szakmunkásképző Intézet tanára, eredetileg talán grafikusnak készült, de a körülmények irányították át, az évezredes múltú szőlész-borász területre. A gyűjtő szenvedélyét szinte tudatosította benne apja papírpénzeket és bélyegeket gyűjtő, rendszerező megszállottsága. Az országban egyedülálló 15 ezer darabos borcímke gyűjteményének féltve őrzött darabjait mind több helyütt csodálhatják azok, akik szeretik a szemgyönyörködtető grafikákat. Mert a legjobb bornak is használ a jó cégér azaz címke. de a legrosszabbat is csak ideig-óráig teszi kelendővé egy, a palackra ragasztott tenyérnyi papír, még ha az maga a legtökéletesebb grafikai műremek is. — Melyek a legbecsesebbek a tizenötezerből? — A század eleji villányi borokat kellető Gyimóthy és a Schuth-féle borcímkék - és természetesen a saját boraim címkéi, az Alsóhegyi olaszrizling és a vegyes fehér. . . Elvégre van egy kis mintaszőlőm ürög- Alsóhegyen . . . — Milyenek a mai hazai borcímkék? — Túl sok rajtuk a szöveg, tehát fárasztóak, gyakran meg- tévesztőek. Valahogy a legtöbbje túldíszített és mégsem az igazi. — Kik a legjobb cserepartnerei? — A Lengyelországban élő 86 éves Lippóczy Norbert — a hajdani tokaj-hegyaljai bor- nagykereskedő dinasztia tagja — és az USA-ban élő Miklós fivére, valamint a Sydneyben élő magyar származású Veress Sándor. (Vele is volt szerencsém találkozni, mivel éppen hazalátogatott, hogy személyesem megismerje a legjobb magyar cserepartnerét, Solti Lászlót. Veressnek százezer italcímkéje van, abból 50 ezer a bor, a többi sör, és töményital címke.) — A szőlészet-borászatot ilyen sokoldalúan bemutató gyűjtés rengeteg időt, energiát és pénzt rabló szenvedély. Hogyan győzi? — Szerencsére néhány éve mecénásom az iskolám és a Pannonvin, hisz ez számukra is jó reklámot jelent. Murányi László 15000 borcimke vasárnapi 3 Az egyik legkorszerűbb hajó a Dunán
