Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-09 / 218. szám

Vasárnapi szakácstanács A harmincas években ép­pen e csárda bejáratánál fo­gadták a walesi herceget, aki lehörpintett egy kupica ba­rackpálinkát. Állítólag Bugac híre, s a kecskeméti fütyülős barackpálinka diadalútja is e naptól datálható. Minden­esetre az egyik legszebb ma­gyar csárda vezetője, Tóth József mondja a történetet, hozzátéve: talán könnyebb volna azokat az országokat felsorolni, ahonnan még nem érkeztek pusztát csodálni, s jóízű, magyaros falatokat en­ni Bugacra. A csárda több részből áll: fás-ligetes környezetben a nádtetős központi épület mel­lett szabadtéri rész: félig fe­dett, szabad tűzhelyek, nagy asztalok, lócák .. . Több száz ember fér el egyszerre. Fő­Káposztás tésztával töltött malac - bugaci - kemencében sütve leg márkát és dollárt hozó nyugati csoportok ízlelik meg a kiskunsági ízeket. Erőseket, csípőseket, „magyarosakat". Kecskemétről kisvasúttal is ki lehet jönni. A Bugaci csárda személyzete 14 fő; magyaros öltözetű lányok és fiúk na­ponta 500-500 adagot tesz­nek az asztalra kondérban, fatálon ... Szeptemberben a diplomá­ciai testület - a Magyaror­szágra akkreditált nagyköve­tek - tartanak itt egy „gör­be napot”, s bizonnyal szép emlék lesz számukra a láto­gatás. Tóth József állította össze a menüt; lesz benne borjú, bárány, malac, több­féle szárnyas! És természete­sen káposztás tésztával töltött malac, kemencében sütve. Enne-k a receptjét kértük el, mellé a betyárleves és a bu­gaci saláta készítésének módját. A betyárleves szárnyashús­ból és marhahúsból készített, sok zöldséggel megrakott húsleves. ízesítője a tárkony és a babérlevél, s nem kell bele tészta, cérnametélt, da­rugaluska. A malac elkészí­tésének módja: előbb ki­csontozzuk, majd káposztás cvekkedlivel megtöltjük, ösz- szavarrjuk,' szalonnacsíkokkal megtűzdeljük - ízlés szerint fűszerezzük természetesen — és kemencében, sörrel lo- csolgatva ropogósra sütjük. Vigyázat: a káposztás tészta csak akkor áll össze a ma­lacban, ha néhány tojással megerősítjük. Tudni illik, hogy a káposztát már előző nap össze kell vágni, besózni, hogy másnap a levét minél jobban ki lehessen nyomkod­ni. Tóth József szerint első próbálkozásra nem biztos, hogy sikerül, de a konyha tit­ka, hogy mitől nem esik szét szeleteléskor a malac, a töl­telék . . . Így nem árulhatja el. A hozzá illő salátához ká­poszta, hagyma, sárgarépa, főtt kukorica kell, olajos ece­tes lével leöntve, borssal, kö­ménymaggal, majoránnával Ízesítve. (A levet főzzük!) K. F. Véget ért a magyar könyvtárosok vándor- gyűlése Szakmai tanulmányúttal szom­baton befejezte négynapos ta­nácskozását Szolnokon a Ma­gyar Könyvtárosok Egyesületé­nek tizenkilencedik vándorgyű­lése. A rendezvény hétszázöt­ven résztvevője — köztük szá­mos szocialista és nyugati or­szág könyvtárügyi szakembere — a könyvtáraknak az infor­máció közvetítésében betöltött szerepét vitatta meg. A plenáris ülésen és a négy szekcióban megállapították: hazánkban a könyvtári munka erőteljes és gyors megújulásra, fejlesztésre szorul. Száműzni kell a régi, elavult gyakorlatot, s meg kell teremteni a széles körű, gyors információs szol­gáltatás lehetőségeit. A könyv­tár ma már több annál, hogy szépirodalmi, szakmai műveket kölcsönözzön, munkájában mind inkább tért hódít a hang­tár, a műszaki és társadalmi ismeretanyag sokoldalúbb köz­kinccsé tételéhez szükséges vi­deo- és számítástechnika. Sür­geti a könyvtárak megújulását az a tény, hogy az információ- áramlás gyorsasága döntően határozza meg a .társadalom fejlődését. Az Országos Szé­chényi Könyvtár most tervezi egy nagy kapacitású számító- központ létrehozását, s üzem­be helyezte első számítógépét a Szolnok Megyei Verseghi Könyvtár is. Molnár molnárt mindenki ismerte • • Üresen forog az örvényesi malom Százéves hengerek, negyvennégy vendégkönyv Hat hete üresen forog az ör­vényesi vízimalom. Meghalt a molnár, aki 37 esztendőn át gondozta s hasznosította e be­cses népi ipari műremeket. Őrlette a Füredről ide szállí­tott búzát, s közben fogadta a látogatókat, mesélt a régi mol­náréletről; máig éltette egy ősi mesterség jó hírét. A nevében viselte szakmáját: Molnár Antalnak hívták. A nyár elején még senki sem sej­tette róla, hogy az idei búza aratását már nem várhatja meg. Egyik pillanatról a másik­ra a malom lépcsőjén érte az agyvérzés. Hetvenöt éves volt. Tihanytól Badacsonyig minden­ki ismerte a parton. A negy­vennegyedik vendégkönyvet kezdték meg halála után. Azt mondja a felesége, az öreg molnár rossz búzát el sem fogadott. A jót viszont öt- ször-hatszor is megtörette. „Nem volt villanyköltség, mint a mai malmokon, nem kellett úgy elsietni a munkát.” Na­ponta 5-6 mázsa pergett le a garaton. Amíg a hengerek dolgoztak, a mester bevonult az őrlető gazdával a molnár­szobába, s ott kvaterkáztak, amíg csak ki nem fogytak a témából. Állítólag a gyengébb nem is megfordult néha ebben a szobácskábán. A malmot 1211-ből származó oklevél említi először. A török 1593-ban lerombolta, aztán csak a német telepesek jóvol­tából épült újjá, immár a 18. század közepén. A jelenleg is működő hengereket a Ganz Gyár készítette 1889-ben, Mechwart András szabadalma alapján. „Kanóckenésű csapá­gyak, de ezeket a GELKA még nem javította” - mondja Fü- löp Zoltán, aki az utóbbi években Molnár bácsi jobbkeze volt. Maga is molnármester, akinek kisujjában van a szak­ma minden csínja. Lehet, hogy ő lesz az utód? Úgy láttam, szívesen vállalná, de a mester halála óta olyan kevés idő telt még el, illetlenségnek tartja, hogy szándékát megemlitse. Megemlítem hát én. S hogy miért érdekes nekünk ez a vízimalom? Mert ipari kul­túránk egy kis szeletkéjét őr­zik ezek a hangtalanul forgó, hasznos hengerek. A nyakló nélküli államosítások* idején csak hajszál híján menekült meg a lerombolástól ez is. Ví­zimalmainkból mára csak hír­mondónak maradt egy-kettő. A mai energiaínséges világban pedig de jó volna, ha százával működnének! Persze, ez csak ábránd. Molnár sem akadna, aki értené a módját az effajta őrlésnek. Meg kell hát őrizni azt p néhányat, ami méq meq- maradt. Havasi J. Kétszáz utas a MÁV-TOURS—VDN- vonaton Vonatozás, lovaglás Gemencen, városnézés Szekszárdon Nem kedvezett az időjárás a tegnap Gemencre induló MÁV- TOURS-VDN vonat utasainak. A vadregényesnek ígért kirán­dulás valóban vadregényesre sikeredett. Pörböly állomástól érkezés utón a kisvasút hol eső­ben, hol szélben szállította az utasokat az 50 000 hektár ki­terjedésű gemenci vadvédelmi rezervátum területén. Őzek, vaddisznók helyett fél­úton — mivel a kisvasút sínéi eláztak - akadály és árokug­rás, no és egy kis sárdagasz- tós volt a program. Átszállva egy másik kisvonatba még egy­órás út várt a 200 didergő utasra. Ezalatt a kellemetlensé­geket némiképp feledtető lát­vány: szarvasok, őzek egész csapata, kisróka és egy-két va­lódi házisertés lepte meg a várakozással teli utasokat. Bárányfok megállóhoz érve egy kis gyaloglással jutottak el a kirándulóközponthoz, amely­nek Trófea étterme ízletes ebéd­del várta vendégeit. A vad­pörkölt megvárta azokat is, akik még ebéd előtt kíváncsiak voltak a nem messze található trófeakiállításra. Ebéd után az idő végre meg­könyörült a maroknyi csapaton. Kisütött a nap, így délután lo­vaglás, lovaskocsizás, kirándu­lás, jégkrém- és palacsinta­evés volt a program. Kinek-ki- nek igénye szerint. Három órakor különbuszok szállítottak be mindenkit Szek- szárdra, ahol a kétórás sza­badprogram alatt lehetőség nyílt egyénileg megismerni Tol­na megye székhelyének néhány nevezetességét: a zsinagógát, a Béri Balogh Adóm Múzeu­mot, az 1919-es mártírok em­lékművét és az August-házat, az egykori kaszinó épületét. Schneider Mihályék, akik Anita lányukkal együtt utaztak, vonatra szállva elmondták, ne­kik a hideg ellenére is legjob­ban a kisvasutazás, no és Ani­tának a bárányfoki lovaglás tetszett. Az erdei sétán velük tartott a 75 éves Vilma néni is, akit a szentendrei VDN-ki- ránduláson ismertek meg. Az­óta, ha tehetik Vilma nénivel együtt közösen utaznak. A ha­zafelé vezető úton már most tervezgették, hogy az augusz­tus 20-án a budapesti tűzijá­tékra induló MÁVTOURS-VDN kirándulóvonatra is együtt vál­tanak jegyet. H. A. Nemzetközi műkotorék- verseny Komlón ünnepélyes külsőségek kö­zött nyitották meg tegnap a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének komlói pályá­ján a vadászebek idei nemzet­közi versenyét. A szemerkélő esőben gyülekező hazai, oszt­rák, nyugatnémet, csehszlovák, francia, olasz és jugoszláv te­nyésztők 165 fürge négylábút neveztek a kétnapos erőpró­bára. Amint azt Purt Béla, az egyesület helyi elnöke elmond­ta, az ilyen rekordszámú részt­vevő nemcsak Magyarorszá­gon, de külföldön is ritkaság- számba megy. A komlói erdők alján kilencedik alkalommal rendeztek versenyt, a jelentke­zők nagy száma részben az ideális pályakörülményeknek, részben a jó rendezésnek kö­szönhető. A kutyák és tulajdonosaik szombaton és vasárnap külön­böző helyszíneken szerepelnek. A tacskók, fox- és jagdterrie­rek magyar, olasz és csehszlo­vák pontozók előtt vizsgáznak rókafogásból, vaddisznóhajtás­ból és vadkeresésből. A vadászok négylábú Segí­tőinek a két nap során szá­mos próbát kell kiállniuk. Ma délutánra dől el, hogy a ran­gos nemzetközi mezőnyből ki viheti haza a fődíjat, a Duna Kupát. A jelöltek között a te­nyésztők körében olyan jól is­mert nevek szerepelnek, mint például: a Hollóközi Dixi, vagy a Házgyöngye Albi névre hallgató tacskók, a Kapospu- lai Virgonc Emir és Frédi ne­vű foxik. Jelen van a versenyen a te­levízióból ismert, népszerű cso­dakutya, Bumer olaszországi névrokona, akit Antonio Ma- ghenzani hozott magával. De szerepel a nevezési listán egyik popegyesüttesünk nevét viselő négylábú is. Ergo Jugoszláviá­ból érkezett kétnapos komlói szereplésre. F. D. Utileuei Július utolsó napján, pén­teken, útban Szeged felé gépkocsiállományunk műsza­ki állapotáról, a személy­autó-gyártás múltjáról és jö­vőjéről beszélgettünk. Csongrád megyében szüle­tett Csonka János, a magyar motor- és gépgyártás meg­indítója, aki Bánki Donáttal a világon elsőként szabadal­maztatta (1893-ban) a kar­burátort és Galamb József, a detroiti Ford Művek fő­mérnöke, a világhírű T-Ford főkonstruktőre. Rájuk emlé­kezve rendezett első alka­lommal veteránautós talál­kozót Szeged városa és a Galamb József veteránautó klub. Baja után néhány kilomé­terrel füst- és lángoszlopot pillantottunk meg. A várako­zó kocsisort meglátva már tudtuk, hogy baleset történt. A helyszínre érve sokkoló lát­vány fogadott. Égő Trabant az út menti szántóföldön, ösz- szegyűrt Skoda az úttesten, gyermekülés, csomagtartó, ru­hák, üvegcserép szerteszét. A lángoktól és az ütközés­től súlyosan sérült feleségét férje ápolta, a Skodában re­kedt utas kiszabadításával a jelenlévők kísérleteztek. A kö­zeli majorból értesítették a mentőket, rendőröket, tűzol­tókat. A baleset helyszínére érkező teherautókból előke­rültek a poroltók, de hiába, öt készülék felhasználása után sem fékeződtek a lán­gok. Kétségeim támadnak. Mire jók ezek a tűzoltó ké­szülékek? Nincs hatékonyabb védekezés a lángok ellen? Megérkezik a mentőautó, nincs orvos az autóban I Nem akarom elhinni amit látok. Két szürke ruhás men­tős igyekszik úrrá lenni a helyzeten. (Bekötik a halott asszony homlokán a nyílt se­beket). A tűzoltók megfékezik a lángokat. Szerencsére a gömb formájúvá dagadt üzemanyagtartály nem rob­bant fel! A Skoda vezetőjének ki­szabadítása már nehezebb feladatnak bizonyult. Hosszú percek teltek el, amíg vala­honnan előkerült egy feszí­tővas és végre hordágyra kerülhetett a sérült. A zsúfolásig megtelt men­tőautó útnak indult, amikor megérkezett a rendőrautó, és megkezdhette a helyszínelést a három rendőrkisasszony... Hányán halnak meg az utakon, Csonka, Galamb ha­zájában csak azért, mert az öreg, korszerűtlen gépkocsi­juk nem nyújt védelmet? Miért nincs a mentőn or­vos? Erős indulatokkal, s ótlanul folytatjuk utunkat Szeged fe­lé. Dr. Kállai Sándor Tragédia Baja határában vasdmapi

Next

/
Thumbnails
Contents