Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-08 / 217. szám

A pécsi kapcsolat Számítógépek feketén Befejeződött a nyomozás a számítógépes bűnszövetkezet ügyében kacs László, a Metrimpex osz­tályvezetője, aki a gépek vá­sárlásában működött -közre, Gábor István „Csirke", a Ke­leti pályaudvar közismert va- lutabeváltója, aki a forintot váltotta át konvertibilis valu­tára. A hálózat Többkötetes az az anyag, amit a Belügyminisztérium vizsgálati osztálya állított ösz- sze az utóbbi évek egyik leg* nagyobb számítógépes bűn- szövetkezetének ügyében. A nyomozás a napokban fejező­dött be: kiderítették, hogy 8,5 millió nyugatnémet márka ér­tékben hoztak be számítógépe­ket illegálisan az országba, amit vállalatoknak értékesítet­tek. Biztosra mentek Az 50-60 szereplős ügy egyik főszereplője , aki kiépített egy hálóza­tot, amely gondoskodott a szá­mítógépek megvételéről, Ma­gyarországra behozataláról és az itteni eladásról. biz­tos üzletre ment, társaival megrendelés alapján dolgozott, azaz előre megkerestek — szé­les kapcsolatai lévén erre le­hetősége volt - gazdálkodó egységeket és felajánlották szolgálataikat. Ezeknél a vállalatoknál meg­vesztegettek alkalmazottakat, sőt azt hangsúlyozták, hogy olyan gépeket tudnak behozni, melyek CoCom listán vannak. (Ez a Párizsban székelő szer­vezet „ügyel1' orra, hogy oz általuk stratégiailag fontos­nak ítélt korszerű technológiák, berendezések, műszerek ne jut­hassanak el a szocialista or­szágokba.) A kenőpénzek és az ígéretek mézesmadzagját többnyire eredménnyel húzták el az érdekeltek előtt, és az üzletek létrejöttek. S hogy valóban C<)Com lis­tán voltak-e ezek a számítógé­pek, ezzel kapcsolatban idéz­zünk az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság kirendelt szakértőjének véleményéből. „A behozott számítógépek nem szerepelnek a CoCom listáján, nem embargósak. Az IBM Ma­gyarországi KFT is vállalkozik ezekre az IBM XT és IBM AT gépek behozatalára." Kihallgatásuk 'során' a gya­núsítottak azt is elmondták, hogy céljuk volt korszerű tech- | r.ika magyarországi behozata- , la. Az OMFB szakértői véle- < ménye megállapítja, hogy ezek ’ valóban korszerű számítógépek, | rendszerbe állításuk megoldha- , tó, de a szervizelésük és a \ pótalkatrész-ellátásuk már gon- J dot jelent. Mindezek figyelem- ( bevételével káros, hogy terv- szerűtlenül és ellenőrizhetetlen csatornákon érkeznek külön­böző számítógépek egyebek közt azért, mert „az áruk irreá- Ijsan magas, esetenként a tíz­szeresét is eléri a hivatalos devizaszorzóvql számított világ­piaci árszínvonalnak." Az akciók lebonyolításában külföldi és külföldön élő ma­gyar állampolgár is a segítsé­gükre volt, természetesen meg­felelő anyagi ellenszolgáltatás fejében. De hazai segítőkben sem volt hiány, Így például Fő­A vásárló cég által kívánt számítógépet besze­rezték, a vállalat egyik meg­vesztegetett képviselőjével el­mentek a bizományi valamelyik boltjába — több üzlet tartozott „hálózatukba" —, ott szintén megvesztegetett emberek se­gítségével „legalizálták" a vá­sárlást, így nem volt más hát­ra, mint hogy a gépet üzembe helyezzék. Ezt vé­gezte, aki remek számítástech­nikai szakemberré képezte ki magát fél év alatt. A bizomá­nyi boltban kapott forintot „fe­ketén” átváltották valutára, a pénzt kiküldték kinti kapcsola­tukhoz, Peter Vlacsek NSZK állampolgárhoz, aki megvette a következő gépet, ajándéko­zási papírt szerzett, amiket egy hazánkból többnyire turistaút­levéllel érkező, által be­szervezett honfitársunknak át­adott, természetesen nem kis felárral. A beérkezett számító­gépeket fiktív ajándékozási szerződések felhasználásával — itt is több személyt megvesz­tegettek - vámolták el, s utá­na mehettek valamelyik bizo­mányiba ... Az illeqálisan behozott szá­mítógépek ügyének szálai Pécs­re is elértek. , valamint tanúk vallomása alapján a rendőrség megállapította, hoqy dr. Krasznainé Muránszky Gi­zella, . a budapesti székhelyű Gencomp Kisszövetkezet elnö­ke és eqyben a Diszkont Szá­mítástechnikai GMK vezetője is hozott fiktív ajándékozási szer­ződés felhasználásával számí­tógépeket Magyarországra. Ta­valy decemberben dr. Krasz­nainé, valamint dr. Petőházi Szilveszter, a Dunántúli Cipő- nagykereskedelmi Vállalat igazgatója és felesége, dr. Pe­tőházi Szilveszterné együtt szolgálati útlevéllel Bécsbe utaztak. Dr. Krasznai János kint csatlakozott a társaság­hoz. (Dr. Krasznai és dr. Pető­házi régi ismerősök, több mint két évtizede tartják egymással c kapcsolatot.) Dr. Petőházi kiutazása előtt a valutaszám­lájáról felvett 398 nyugatné­met márkát. Vallomása szerint Bécsben 500 márkát költött - állítása szerint a pénzt egy ju­goszláv ismerősétől kapta Pé­csett — majd hazajövetele után 398 márkát visszatett a csekk­számlájára. (Ha igaz, hogy márkát kapott, akkor azt meg­vételre fel kellett volna aján­lania a Magyar Nemzeti Bank­nak, így devizagazdálkodás megsértése vétséget követett el.) Dr. Krasznainé Bécsben át­vett két IBM XT számítógépet tartozékokkal együtt. Az egyi­ket ő, a másikat dr. Petőházi­né, mint saját tulajdonát je­lentette be a vámeljárás so­rán. A gépek — amiket a rend­őrség lefoglalt, így nem kerül­tek a „hálózatba" —, behoza­talában dr. Krasznai és dr. Pe­tőházi is közreműködött. Áz:~üzlet Dr. Krasznainé — 1986 má­jusától — pécsi ügyeinek inté- • zéséhez felvette ügyintézőnek dr. Petőházinét havi 6500 fo­rintért. Az a legkevésbé sem zavarta, hogy dr. Petőháziné a számítógépekhez nem értett, s a számítástechnikában is já­ratlan, de tehette, mert tevé­kenységét nem ellenőrizte sen­ki, igaz, dr. Petőháziné ezen idő alatt érdemi munkát nem végzett. Dr. Krasznainé már koráb­ban is „épitett" pécsi ismerő­seire, elsősorban dr. Petőházi Szilveszterre, akinek beosztá­sából, ismeretségeiből adódó kapcsolatait használta fel „vállalkozó saihoz". 1985-ben megkereste Ben- czé Gézát, a TRITEX Vállalat igazgatóját és számítástechni­kai programokat ajánlott a vál­lalatnak. Az igazgató kedve­zőnek találta az ajánlatot és 170 000 forintért két programot rendelt meg. Ezekről később ki­derült, hogy nem használhatók. Tavaly dr. Petőházi Vinkó Máténak, a Pécsi Bőrgyár gaz­dasági igazgatóhelyettesének ajánlotta üzleti partnerként dr. Krasznainé kisszövetkezetét. Felvették a kapcsolatot, dr. Krasznainé a kisszövetkezet ne­vében tárgyalt Vinkó Mátéval, majd a Diszkont GMK — ma­gánszemély! — nevében több mint 10 millió forint értékű lí­zing szerződést kötött a bőr­gyárral. Krasznainé ezt annak ellenére tette, hogy jól tudta, a szerződés teljesítésére nem volt megalapozott lehetősége. A berendezéseket - számító­gépek — bűncselekmény útján kívánta beszerezni. A bőrgyár a szerződés aláírásakor 3,7 millió forintot fizetett ki a Diszkont GMK részére. Dr. Krasznainé ebből a pénzből hárommillió forintot átadott számítógépek beszerzésére ... Gyanúsítottak A Belügyminisztérium vizsgá­lati osztálya a teljes nyomozati anyagot a minap átadta az ügyészségnek, mely szerint a pécsi szereplők közül dr. Pető- hózi Szilveszterné csempészet, dr. Petőházi Szilveszter bűn- segédi minőségben elkövetett csempészet bűntette, Vinkó Máté és Bencze Géza hanyag kezelés vétsége elkövetésével gyanúsítható. Az ügyre a bírósági tárgya­lás után visszatérünk. Roszprim Nándor Néha nem árt észrevennünk az apró színtől tokát is. Mert nemcsak a PMSC gólja, de a grandiad is okozhat örömöt. S nemcsak a Mecsek Fúvósötös, de a névtelen utcazeáész is megajándékozhat minket zenei élménnyel. S nemcsak a Bás­tya, a Barbakán vagy a Száz­éves kínálata, de a városháza toronyórájának kilenc ütése is megadhatja egy esténk hangu­latát. De gondolhatunk a ci- lirrderes úrra is, aki karácsony 16S7. augusztus 12. :*:*:*:*:*r*:*:$^ ' ‘ .................................................~ ' _•* ‘ ' ‘ % „A második mohácsi csata” Az ütközet súlypontja* Az 1526. augusztus 29-én Mohácsnál lezajlott, a magyar nemzet történetére tragikus kö­vetkezményekkel járó csata színhelyétől légvonalban 15-16 km-re, délnyugatra ment vég­be 1687. augusztus 12-én az az ütközet, melyet azóta is általá­ban „második mohácsi csata" néven emlegetnek. Az elneve­zést a két helyszín közelsége, valamint történelmi jelentőségük hasonlósága indokolja. Míg az „első mohácsi csata”, a török uralom kezdetét jelentette Ma­gyarországon, a második, a tö­rök uralom alóli felszabadító háború (1683—1699), egyik leg­nagyobb jelentőségű ütközete volt. A „második mohácsi csata" elnevezés, ugyanakkor egy bi­zonytalanságot is leplezett. A korabeli — elsősorban osztrák és bajor —, katonai forrósok ugyanis az ütközet helyét nem kötötték valamelyik ismert tele­püléshez. Viszonyítási, pontként a Dráva síksága fölé tornyosu­ló 442 méter magas Harsány hegyet (Szársomlyó) nevezték meg, s ezzel jelölték meg a csata helyét is, „Schlacht am Berge Harson". A későbbi tör­ténetírók, ezt önkényesen meg­másították, s „nagyharsányi csatáról" írtak. A legújabban előkerült, illetve felismert kora­beli források azonban egyértel­művé tették, hogy Nagyharsány valóban a csata területén he­lyezkedett el, de csak a szö­vetséges keresztény hadak harc­vonalának nyugati, jobb szár­nyán, ahol jelentősebb esemé­nyek nem zajlottak le. (Lásd Johann Franck metszetét, illet­ve a kartusban lévő szöveget: „L das Dorf Harson bey welc­hem der rechte Flügel gestan­den ...”) Az említett Johann Franck, valamint a Ludwig Ni­colaus Hallart tábornok által tervezett, és Mihael Wenig ál­tal metszett kép szerint, az üt­közet súlypontja Harsánytól ke­letre, az akkor romokban heve­rő Villány falu helyén, vala­mint attól délre zajlott le. Az események megértéséhez az alábbi előzmények ismerete szükséges. A szövetséges keresztény (osztrák, cseh, horvót, magyar, bajor, sváb, frank, szász, stb.) hadak 1686. szeptember 2-án visszafoglalták Buda várát. Ezt követően, 1686 októberében a Badeni Lajos őrgróf parancs­noksága alatt álló császári csa­patok a Dráváig törtek előre, és ostrommal visszafoglalták Pé­cset (október 22.), Siklóst (ok­tóber 30.), Kaposvárt (novem­ber 12.). Szigetvár azonban tö­rök kézen maradt 1689. január 26-ig. 1686 decemberében a keresz­tény hadak — kivéve a vissza­foglalt várak őrségeit —, téli szállásaikra vonultak, s csak 1687 júliusában tértek vissza Baranya vármegye területére. Elsőnek a Lotharingiai Károly herceg főparancsnok vezetése alatt álló császári, zömében osztrák lovas- és gyalogosezre- dekből álló fősereg (Haupt Ar­mee) érkezett Siklós vára aló. A fősereg 1687. július 12-13- ón, -Dőlni Miholjacnál átkelt a Dráván Szlavóniába. Még folyt az átkelés, mikor Baja-Mohács felől beérkezett a Miksa Ema­nuel, bajor választófejedelem parancsnoksága alatt álló had­test, amely zömében bajor ez- redekből állt, s alárendeltségé­ben volt egy császári csapat­test is, Badeni Lajos altábor­nagy vezénylete olatt. A két egyesült sereg átkelt Szlavóniá­ba, s július 19-20-ón, déli irányból támadást kíséreltek meg az Eszéknél összpontosított magyarországi török hadsereg ellen. A támadás nem sikerült és a keresztény seregek újra visszatértek a Dráván át, Siklós vára alá. Ezalatt az Eszéknél összpontosított török hadak is átkeltek a Dráván, s Szulejmán pasa nagyvezír irányításával elsáncolt tábort építettek ki a Báni-hegységben. A törökök átkelésének hírére a szövetséges keresztény hadak Siklósról Mohácsiq nyomultak, s ott a várostól délre megerősí­tett táborba szálltak. Itt tábo­roztak 1687. augusztus 6. és 9. között. Ebben a táborban érte Lotharingiai Károlyt augusztus 8-án a bécsi Udvari Haditanács parancsa, hogy azonnal kezd­jék meg a visszavonulást Sik­lósra, mert az a hír érkezett a török seregtől, hogy Szulejmán pasa naqyvezír támadásra ké­szül Siklós és Pécs vára ellen. Augusztus 10-én reggel, Lotha­ringiai Károly parancsára fel­gyújtották a mohácsi palánk- várat, majd a Nagynyárád, Vöttös, Mórok közti régi mo­hács-siklósi úton megkezdték a menetet Siklós felé. Szulejmán értesült az esemé­nyekről és abban a hiedelem­ben, hogy a keresztény hadak menekülnek, lovashadakat in­dított el Sárok, Bezedek, Lippó irányába, hogy zavarják a ki­lométeres menetoszlopokban vo­nuló csapatokat. Ugyanakkor főerőit, a ruméliai és az ana­tóliai hadtesteket Baranyavár (Branjin Vrh) körzetéből Lőcs (Luc) és Lapáncsa felé vezé­nyelte, hogy támadják oldalba a keresztény seregeket. 1687. augusztus 11-én a tö­tök ruméliai és anatóliai ha­dak — mintegy 30 000 gyalogos és 30 000 lovas, összesen 80—82 ágyúval -, előnyomultak és erős sáncvonalat építettek kj Lapáncsa, Idamajor, Beremend között. Ezzel egyidejűleg augusztus 11-én, a keresztény hadak is befejezték átkelésüket Virágos­nál a Karasicán, és megerősí­tett tábort építettek ki a mai Villány helyén. A császári fő- sereq (23 császári és 10 szö­vetséges gyalogoszászlóalj, 107 császári és 16 szövetséges lo­vasszázad), a Harsányi-hegy ke­leti lejtőitől a Villányt ketté­osztó tereplépcsőig terjedő fennsíkon vert tábort. A bajor választófejedelem serege (8 császári, 9 bajor és 2 szövet­séges gyalogoszászlóalj, 66 császári és 54 bajor lovasszá­zad), pedig a mai Villány ke­leti felében, a tereplépcső és a Karasica között táborozott le. A sereg összlétszáma: 30 000 gyalogos és 20 000 lovas volt, összesen 48 ágyúval. A sereg erőinek zömét, déli arcvonal­lal a siklós—mohácsi út mentén állította fel, észlelve a közeli török erőket. (Folytatás következik.) Veress D. Csaba * Szerkesztői megjegyzés: A közle- mény részét képezi a szerző kuta­tásait összefoglaló tanulmánynak (Hol volt, az ún. ,,második mohácsi csata?"), amely a Hadtörténelmi Közlemények 1987/3. számában vár­ható; illetve a „Várak Baranyában" (Zrínyi Katonai Kiadó. Budapest, 1988.) c. kötet megfelelő részének. Utcai zene táján a Kossuth Lajos utcában megtekeri a verkli karját. Esténként szívesen megállók a Galéria bolthajtása előtt, ahol gyakorta Inyújt ingyen szórakozást egy gitáros-énekes duó. Népdalokat és saját szer­zeményeket adnak elő. Játsza­nak az önmaguk, a lépcsőre leülök, a járdán megállók örömére. S mi városlakók, ki­rándulók, innen-onrran össze­verődők figyelemmel hallgatjuk őket. Pedig itt nincsenek sztár­arcokra mutogató reflektorok, se tüstök-ködök, se láncokkal, jélvényekkel teleaggatott sza­fari-zakók, nincs népviseletben ringó asszonykórus. Nem rutin­gyötörte, mindegy-melyik-együt- tes-döngeti hangzótok, hanem emberi érzelmeket, hangulato­kat közvetítő dallamok pattan­nak le a húrokról ujjaik alól. A legnagyszerűbb sztárok és a legegyszerűbb utcazenészek ilyen zenét játszanak — üres külsőségek nélkül. . Én ezért kedvelem itt e mai igriceket. Remélem,• még sokáig élvez­hetjük Pécsett az utcai zenét. Mint ahogy abban is remény­kedem, hogy nem romlik el a városháza toronyórája és a verkli sem. Bognár László HÉTVÉGE 0 1987. augusztus 8., szombat Adatvédelmi okokból eltávolítva Adatvédelmi okokból eltávolítva Adatvédelmi okokból eltávolítva Adatvédelmi okokból eltávolítva Adatvédelmi okokból eltávolítva Adatvédelmi okokból eltávolítva Adatvédelmi okokból eltávolítva

Next

/
Thumbnails
Contents