Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)

1987-08-30 / 238. szám

A faluért, egymásért A ház lehet vagy százéves, de vadonatúj — a szemet az esztergált kerítés, tornác vonz­za, s ínycsiklandó illatok is áradtak mögüle Ófalu utcá­jára. -* Müller Antal nemcsak az esz­tergált épületfák mestere, ő áll a bogrács mellett is, elké­szíteni az estéli vendégeknek a finom pörköltet: — Kisebbik fiamnak épült a ház, segítettek sokan, most őket várjuk házavatóra, meg­köszönni q munkájukat. De Ófalun nemcsak egymá­son segítenek az emberek, ha­nem egymásnak is közösen a faluért. Szombatonként az óvo­da építésén váltják egymást társadalmi munkában: a víz­vezetéket az új óvodába pél­dául Müller Antal nagyobbik fia szerelte, oklevelet is kapott érte, mint ahogy mások is. Az óvodát abból a kétmillió­ból kezdte el a falu építeni, amit két éve kaptak a Nemzeti Zászló kitüntetés mellé a ki­emelkedő társadalmi munkáért, de ennek egy részét tartalékol­ják a vízvezeték-építésre. Cél- csoportos támogatásból is ju­tott, de a 4,7 millió értékű két szolgálati lakásos, százszemé­lyes konyhával felszerelt óvoda túlnyomó részét a társadalmi munka teszi ki. B. L. Japán professzor a faluegészségügyi világkongresszuson Toshikazu Wakatsuki Újfajta veszélyekkel kell szembenézni A japánok részéről rendkí­vüli érdeklődés nyilvánult meg a Nemzetközi Mezőgazdasági és Faluegészségügyi Társaság pécsi világkongresszusa iránt hetventagú delegáció érkezett ebből a távoli országból. Lehet, e nagyszámú részvételnek az is oka, hogy a társaság főtit­kára a japán Toshikazu Wakat­suki. Dr. Toshikazu Wakatsuki ne­ves professzor hazájában. Ő volt az első, aki valóban haté­kony egészségügyi ellátást szervezett a japán falusi lakos­ság számára. Szívesen tett ele­get a kérésnek, hogy a Dunán­túli Napló részére interjút ad­jon.- Úgy hallottam, ön tokiói egyetemi karriert hagyott ott azért, hogy vidéken a laluiiak egészségével foglalkozzon. — Az ön információi nem egé­szen helytállóak. Különös oka volt annak, hogy én Tokiót el­hagytam, és az a történet na­gyon a régmúltba nyúlik vissza, ha nem. untatom, szívesen el­mesélem. • 1936-ban a tokiói egyetem sebészetére hívtak dolgozni. Amikor Japán nyakig belekerült a háborúba, nagyon sok fokiói gyárban fegyvereket kezdtek gyártani, roppant ütem­ben, de minden olyan bizton­sági intézkedés nélkül, ami véd­te volna a munkások egészsé­gét, testi épségét. Emiatt rend­kívül sok baleset történt. Én a sebészeten gyűjtöttem az ada­tokat ezekről a balesetekről, és írtam egy tanulmányt, amelyben leírtam, hogy milyen szörnyűsé­geket követnek el a munkások­kal. Ezt sokfelé el is mondtam, aminek az lett a vége, hogy el­fogtak, és börtönbe csuktak. Tudni kell, hogy ebben az idő­bén Japánban, ha valaki bár­mit .is bírálni mert, könnyen ez lett a sorsa!- A japán börtönökben akko­riban szörnyű állapotok ural­kodtak. Az állandó éhezést, az egészségtelen körülmények mi­att fellépő különböző betegsé­geket kevesen élték túl egy-két hónapnál tovább. Én egy évig voltam ott, és szerencsémre él-* ve megúsztam. Amikor kiszaba­dultam, felkerestem az egyik tanáromat segítségért, — aki .közben a császár orvosa lett — ő tanácsolta, menjek vidékre. Az a kárház, ahol azóta is dől-, gozom, akkor nagyon kiest, el­maradott kórház volt és ez volt az egyetlen' egészségügyi köz­pont egy.200 ezres lakosú me­zőgazdasági körzetben. Azóta sikerült fölfejleszteni, most ezer­ágyas és nagyon korszerű.- úgy mondták, ön volt Ja­pánban az első, aki megszer­vezte a falusiak egészségvédel­mét. — Ez körülbelül 1950-ben kez­dődött. Láttam a különböző sé­rülések miatt kórházba került parasztokon, hogy milyen rossz az általános egészségi állapo­tuk. Ekkor határoztam el, hogy egész életemben a falusi la­kosságot fogom segíteni. Azt. mondtam, ne olyan orvosok le­gyünk, akik a kórházban ülnek és várják a pácienseket, hanem menjünk ki a parasztok közé és vizsgáljunk meg mindenkit. Ezt Japánban mi csináltuk először. Magunk is meglepődtünk az eredményen, olyan sok volt a beteg köztük. Ez nagy tanulság volt számunkra és megerősített benne, hogy igenis rendszere­sen ellenőrizni kell a falusiak egészségét. Tanítottuk is őket, hogyan éljenek. Ezt úgy tettük, hogy színházszerűen eljátszot- tuk például azt, hogy valaki­nek fáj a gyomra, az mitől fáj­hat és neki vagy családjának mit kell tenni. Ugyanezt tettük az életmóddal, a tisztálkodással kapcsolatban is. Űk maguk is vállaltak szerepeket, mindenki élvezte, jól szórakoztak, így megértették és megfogadták a tanácsokat. — Ma már Japánban nemigen .találni éhező parasztot, á vá­rosiakhoz hasonló életkörülmé­nyek között élnek.. Tán épp emiatt most új betegségek — leginkább az agy- és szívinfark­tus - léptek fel, és újfajta bal­esetek jelentik a veszélyt, ame­lyek — mint ahogyan itt a kongresszuson magyar előadók­tól is hallom, hasonló problé­mát jelentenek önöknél is — a gépesítés miatti és a vegysze­rek okozta balesetek-. Ezek új­fajta munkát követelnek tőlünk is. Sarok Zsuzsa Lehet utazni Törökországba Illusztráció az 1866-os nagy New York-i kolerajárványról Mines kolerajárvány Pillanatok alatt elterjedt a hir egy UPI-közlemény alapján: Törökőr- szagban kolerajárvány van, megbetegedéseket ésileltefc Romániában is, hagy Jugoszláviában megfigyelés alatt tartanak külföldieket, s hogy egy Törökországbál hazatért magyar család is koleragyanús. Az emberek kole- rajárványrál beszélnek, akik az említett országokban jártak, megijedtek, akik a közeljövőben utaznak Törökországba, elbizonytalanodtak: vajon mehetnek-e, s ha igen, kell-e védőoltást kérniük. Azóta valamennyire tisztázó­dott a helyzet: Törökország és Románia hivatalosan bejelen­tette, hogy nincs náluk kolera- járvány, s a rádió is bemond­ta, hogy az említett magyar család sem ezt a betegséget kapta meg. Dr. Kiss Istvánt, a Baranya Megyei KÖJÁL járványügyi osz­tályának vezetőjét lakásán hív­tam föl pénteken, hogy tá­jékoztathassuk olvasóinkat ar­ról, mi is az igazság a kole­rával kapcsolatban. ­- Jórványveszély idején a szükséges óvintézkedésekre mi az Egészségügyi Minisztérium­tól kapunk utasítást, ők pedig az információt a WHO-tól,- az ENSZ Egészségügyi Szerve­zetétől kapják. Ez a mostani rémhír egy hivatalosan meg nem erősített információ után terjedt el, S az emberek meg­lehetősen fölfújtók a dolgot E percben ki lehet jelenteni, hogy nincs járvány, nyugod­tan lehet utazni Törökország­ba, védőoltás nélkül is. Az ol­tás' egyébként, ötven száza lék- Iban véd, ennél - jobb nincs, s ez is csak fél évig (hat, 5 utazás előtt egy héttel kell be­adni. De hangsúlyozom, jelen­leg erre nincs szükség, sok­kal inkább a személyes higié­niára, például nagyon fontos a kézmosás, hiszen elsősorban a piszkos kéz, az ivóvíz, élel­miszerek útján terjed. A kolera egyébként az idő­számítás előtti V. századtól is­mert, s századokon keresztül járványosán terjedt el Ázsia területén belüli 1817-ben tört ki e területről, és világmére­tű járványos elterjedése kö­vetkezett be, hét alkalommal is. Először 1817-1823 között, másodszor 1828-1837 között, harmadszor 1844-1864 között, negyedszer 1865-1875 között, ötödször 1883-1896 között, ha­todszor 1900-1926 között A hetedik alkalommal 1961-ben jeleztek megbetegedéseket, .amelyek persze bizonyos or­szágokban állandóan jelen vannak. De például a tavaly re­gisztrált több mint negyven­hatezer koleramegbetegedéí- böF csak ötvenkettő jutott Eu­rópára, ez is kivétel nélkül' behurcolt fertőzés volt. Magyar- országon kétszer pusztított sú­lyosan a kolera: 1832-33 kö­zött, majd 1872-73-ban. Mind­két esetben körülbelül ' félmil­lióan betegedtek meg. s az áldozatok száma az első eset­ben meghaladta a kétszázez­ret, a másodikban majdnem elérte. Azóta szerencsére ha­sonló eset nem fordult elő, mint ahogy most sincs jár­vány, sőt hazánkban egyetlen­egy koleramegbetegedést sem észleltek az első világháború lóta. Dücső Csilla Csiszár Elekné, a fogadó egyik tulajdonosa Has a r napi szakácstanacs Vajon hány éve lehetett, hogy az utolsó nebulók itt ta­nulták a betűvetést, számtant? És vajon hány környékbeli fel­nőttnek fűződnek diákélményei ehhez a házhoz? Itt Tolna- Somogy határában, a darány- pusztai iskolát már rég felszá­molták. Az évekig romló álla­gú épület azonban új élet­re kelt: egy év óta Hétdomb fogadó néven csalogatja betö­résre az erre járókat, a szek- szárd-siófoki nagy forgalmú út mellett, a Balatontól mindösz- sze 18 kilométerre. — Gyakran jártunk erre a férjemmel és láttuk ezt az el­hagyott, senki által már nem használt épületet — meséli Csiszár Elekné, a fogadó egyik •tulajdonosa. (A társtulajdonos Komáromi Ferenc.) — És ami­kor elhatároztam, hogy a könyvtárosi munkámat felcse­rélem a vendéglátóival, mind­járt arra gondoltam, hogy itt, ebben a domboktól övezett, szép környezetben álló házban kellene fogadót csinálni. Sike­rült. Persze, nem ment azért olyan könnyen. A családnak mindent pénzzé kellett tenni, az épületet szinte az alapok­tól kellett átépíteni, és Csi- szárné büszke arra, hogy a belső építészek ők saját ma­guk voltak. És az eredmény­hangulatos épület, ívelt abla­kokkal, fagerendás mennyezet­tel, faoszlopos, nádplafonos tornáccal. Az ételek kitűnőek (ezt az őzpörkölt és halászlé esetében e sorok írója is ta­núsíthatja.) De nemcsak az ét­kek a vonzók, a ku/iózumot kereső külföldieknek olyan lát­nivalóval is szolgál, mint az épület mögötti gazdasági ud­varbon a juhok, kecskék, puly­kák és lovak. De mindez csak úgy tartható fenn, illetve úgy éri meg, ha mindent a csa­lád csinál, mert - ahogy Csi- szárné meséli — családi vál­lalkozás ez a javából. A csa­lád tagjai a felszolgálók, a konyhalányok, szakácsok (pél­dául az idei szezonban ő ma­ga állt be főzni), a takarítók és az állatgondozók. Megtudtuk, hogy a fogadó ételspecialitása az őzszeletek vörösborban, de ennek elké­szítése rendkívül bonyolult és hosszadalmas. (Kell hozzá spa­nyolmártás, konyak, narancslé, reszelt alma és sok-sok fűszer.) Ehelyett egy egyszerű, gyorsan elkészíthető, mégis finom étel receptjét kaptuk meg a VDN olvasóinak számára. Ez a pilisi rizses hús. Elkészítése: apróra vágott vöröshagymán megpá­rolunk kockára vágott sertés­húst (a mennyiség tetszés sze­rinti), amikor mór félig meg­puhult, hozzáteszünk felszele­telt gombát, ezzel együtt to­vább pároljuk. Amikor már majdnem kész, hozzáadjuk a jól kimosott rizst, és csak ez­után fűszerezzük tárkonnyal, rozmaringgal, curryvel, kevés babérlevéllel, szurokfűvel, bors­sal. Annyi vizet öntünk rá, hogy épp csak ellepje, le­fedjük és előmelegített sütő­be tesszük. 25—30 perc múlva kész. Tálalás előtt reszelt sajt­tal és friss vágott petrezse­lyemmel kell megszórni. S. Zs. vasämapi Pilisi rizses hús a Hétdomb fogadóból

Next

/
Thumbnails
Contents