Dunántúli Napló, 1987. augusztus (44. évfolyam, 210-239. szám)
1987-08-29 / 237. szám
HÉTVÉGE 35. hét Tanévkezdés Megszoktuk: minden új tanév fontos valamilyen szempontból. Mert oktatáspolitikai párthatározat, mert oktatási törvény ... Vagy oktatási reform vagy új tantervek, tankönyvek, esetleg „a folyamatos korszerűsítés kezdete". Vagy csak egyszerűen azért érdekes a következő tíz hónap, mert „nem ígér látványos változásokat". A most kezdődő tanévhez nem fűződik semmiféle oktatáspolitikai dokumentum bevezetése, de ki merné mondani, hogy emiatt kevésbé fontos, mint az eddigiek? Hiszen az a program, amely az egész magyar társadalomra számít a kibontakozásban, az iskolától is nagyobb erőfeszítést kíván meg. Elég világosan látni a tennivalókat. Az elmúlt két-három évben már nemcsak családi—baráti társaságban csaptak magasra az indulatok az iskolai oktatás-nevelés hiányosságait tárgyalva; nemcsak szűk szakmai körökben emlegették fel a hatékony iskolai munka feltételeinek hiányát. A rádió, a televízió, a politikai és kulturális sajtó a legszélesebb közvélemény előtt adott hangot elégedetlenségének, sőt aggodalmának: hova jut a magyar társadalom, ha nem tudja megállítani az iskolák falainak romlását és az oktatás színvonalának süllyedését? Már nem arról van szó, hogy „széplelkű en- tellektüelek" és „álmodozó költők" nehezményezik a művészeti tárgyok óraszámának csökkentését. Most- már tudós közgazdászok és szociológusok állapítják meg, hogy ha így megy tovább, a fejlett technika és technológia eredményeinek nemcsak követése, hanem már megértése is gondot okoz majd, s hogy a világszerte növekvő iskolázottsági szint megszüntette ebbéli előnyeinket. Lehet töprengeni azon, hova kell nagyobb figyelem és támogatás: az általános iskolára, a középiskolára, a szakmunkásképzésre vagy a felsőoktatásra. Mindenesetre sürgős cselekvésre van szükség. Korábban az iskola bizalmat kért a társadalomtól. Aztán pénzt. Mostmér ez nem elég: tettek kellenek, amelyek a mainál jobb vagy legalább nem rosszabb feltételeket teremtenek a munkához. És olyan ösztönzők - például a tudás, a műveltség megbecsülésében -, amelyek erősítik és nem keresztezik az iskola ilyen irányú törekvéseit. Ilyenkor szeptember elején tanuló, tanító, szülő egyaránt nagy el- szánásokkal indul neki az új tanévnek: szorgalomról, türelemről, együttműködési készségről szólnak ezek a gyakran ki sem mondott fogadalmak. Jó lenne, ha mindez nem kopna el a tanítási órák, a család-iskola kapcsolat kisebb- naqyobb meqpróbáltatósai közben. Hogy a világ dolgaiban jól felkészült, szépre-jóra fogékony, testi- leg-lelkileg egészséges gyerekek kerülienek ki az iskolából. Ha valamikor, most nem szólam az ismert fordulat: most valóban a jő- vönkről van szó. A felújított pécsi postapalota - 1987 augusztus Fotó: Cseri László A Pécsi Postaigazgatóság száz éve Varga Sándorral, a Pécsi Postaigazgatóság vezetőjével régi kiadványokat nézegetünk. Az igazgatói szoba megtelik emlékekkel, az asztalon sorakozó sárga lapú könyvekből egy kerek évszázad eseményeit követjük nyomon. A kiegyezés után, 1887. július 5-én jelent meg a Postai Rendeletek Tára, amely kimondta: a közmunka- és közlekedési miniszter a Magyar Királyi Posta- és Távirdaigazgatóságok hatáskörére kiadott utasításával, szeptember 1-jei hatállyal, megalapítja a Pécsi Postaigazgatóságot. Postahivatal persze már korábban is működött Pécsett. Az 1840-es években például a Posta (a jelenlegi Perczel) utcában. Sőt, azt is tudjuk, hogy az egykori postamester, Spei- szer János nem éppen kellemes modoráról volt nevezetes. Hasonló természetű kollégáival együtt, nyilván okkal szolgált rá a korabeli gúnynévre, amely a • felvevő ablak mögött ülő postásokat „grimmiger Schalterlőwe”- nek, mogorva postaoroszlánnak nevezte. Az osztrák postától való több mint 300 éves függőség megszűnése előtt Magyarországon német nyelvű nyomtatványokat és bélyegzőket használtak, fekete-sárga postakocsik hozták és vitték a küldeményeket. A kocsis nyakában zsinóron lógott a postakürt, amit ha megfújt, mindenkinek ki kellett térni az útjából. Pécset csak 1844-től érintette a Buda felé igyekvő postajárat. Egy következő évből származó (eljegyzés szerint: „közönségesen 12 ezer forint küldetik el hetenként a posta által". A pécsi posta 1870-ben még elfért egy egészen kis épületben, ahol a hivatal egyik aprócska szobájában mindössze egy ember foglalkozott a táviratok fogadásával, elküldésével. A szolgálatot egy postamester, egy hivatalnok és egy kézbesítő látta el, külön pénz-, levélfelvevő és szekérpostai osztály működött. Pozsony után 1885-ben Pécsett is létrehoztak egy távbeszélőközpontot. Ez kezdetben még a postától függetlenül működött, sőt maga a posta is előfizetői közé tartozott. Jellemző egyébként az akkori viszonyokra, hogy az előfizetési díj még fele sem volt a budapestinek. A postaigazgatóság megszervezésével azonban rövidesen megszűnt az önállóság. A pécsi Posta- és Távirda- igazgatóság területének határai 1887-ben Baranya, Somogy^ Tolna és Zala megyére terjedt ki, de hozzátartozott a Vas megyei muraszombati és frankóéi postahivatal is. Az első igazgató Opris Péter lett, aki eredetileg ügyvéd volt, de mint a korabeli krónikák megemlékeznek róla, nagyon sokat tett a szervezésért. Pécs városa 2 ezer négyzet- méter területet ajánlott fel ingyen a postakincstárnak, ami a szomszédos telek megvételével több mint 3 ezer négyzet- méterre bővült. Itt kezdődött aztán 1902 végén a postapalota építése, melyet két évvel később, 1904. május elsején vehetett birtokba a postaigazgatóság. A századfordulón 102 posta- és távirdahivatal működött Baranyában. Az 1905-ös névjegyzék szerint Pécsett 370 telefonelőfizető volt. Egy ötperces helyi beszélgetés 20 fillérbe került, egy környékbeli telefon- hívás 1 koronába, egy háromperces távolsági beszélgetés pedig ennek a duplájába. Az akkortájt megjelent emlékalbum, valamint a különféle szakmai tárak megőrizték a hajdan volt postáskisasszonyok és a komoly tekintetű postamesterek arcvonásait, a hivatalokban szolgálatot teljesítők neveit. Az első világháború és az azt követő évek a postaigazgatóság egyik legnehezebb időszaka. Szerencsére a pécsiek akkor is feltalálták magukat. A posta-vezérigazgatóság ugyanis engedélyt adott, hogy meghatározott mennyiségű bélyeget magasabb értékű felülnyomással lássanak el. Ezt olyan jól intézték, hogy nemcsak a városnál meglévő, tetemes adósságukat tudták rendezni, de jutott a fennmaradó összegből a nyomorgó postások megsegélyezésére is. Az első világháború okozta károkat a 20-as évek közepére helyreállították, sőt arra is volt erejük, hogy korszerű tóv- íróberendezéseket állítsanak munkába, 1930-ban pedig megkezdje a működését az első pécsi Rotary rendszerű, automata telefonközpont. Jellemző egyébként, hogy 1927- ben a pécsi kerületben 5380 előfizető 35 ezer, 1930-ban 7240 előfizető 53 500 távolsági beszélgetést folytatott. A 30- as évek végéig a pécsi igazgatósági kerület postai és hírközlési rendszere európai színvonalúra fejlődött. A második világháború kitörése után bekövetkezett a megtorpanás. Az újjáépítés 1945-50-re fejeződött be. Ezt követően új postaszervek létesültek, új szolgáltatásokat vezettek be. 1950-től a posta vette át a hírlapterjesztést. Kialakították előbb a körzeti, majd a megyei hivatali rendszert, létrehozták a távközlési, a szállítási üzemeket. Pécsett 1970-ben adták át a munkásszállót és az oktatási bázist, 1972-ben a crossbar központot, 1985-ben korszerű ezeradagos üzemi konyhás és éttermet avattak a Diósi úton. A centenárium évében, a pécsi igazgatóság területén 491 postahivatal, 165 fiókposta, 10 különféle — távközlési, magas- építési, szállítási, javító, feldolgozó és hálózatépítő - üzem dolgozik. Varga Sándor száz év alatt a 16. igazgató a sorban. Nemcsak a múltról, de a jelenlegi feladatokról, a tervekről is szívesen beszél. A mostani tervidőszakban például 4 milliárd forintot költenek fejlesztésre, még az idén 2 ezer pécsi kötvénytulajdonos jut új telefonhoz. A központ szerelése már elkészült, megkezdődött a műszaki átadás-átvétel. A következő években folytatódik, a telefonhálózat korszerűsítése, 1989-ben megkezdik a pécsi nagyadó rekonstrukcióját, az antennarendszer felújítását, valamint a Pécs 2. számú posta- hivatal építését. Ferenci Demeter Crossbar telefonközpont a pécsi főpostán
